Filozófiai antropológia

1. Filozófiai antropológia Emberértelmezések a filozófiai gondolkodás történetében

2. Az antropológia jelentéstartalma • „antroposz” /αντροπος/ = ember • több tudományterülethez kapcsolható: • biológia /pszichológia • kulturális antropológia –prehistorikus népek • antropogenezis (származástan -19. század) • vallás • filozófia – az ember helye és rendeletetése a világban, az emberi létezés értelmének kutatása

3. A filozófiai antropológia eredete • ontológia =emberi létezés forrása, oka lényege • gnosszeológia =emberi ismeretek forrása • etika= emberi cselekedetek • társadalom-és politikafilozófia = emberi közösségi- és uralmi formák • vallásfilozófia = hívő ember léte, rendeltetése • Történelemfilozófia = történetiséggel rendelkező ember A filozófiai gondolkodás alanya és célja az ember.

4. A filozófiai antropológia kezdete • A filozófiai diszciplína születése a XVIII/XIX. század fordulóján. • Virágkora XX. század. Kiváltó okai: • felvilágosodás • igény arra, hogy tudományos vizsgálódás tárgyává tegyük az ember lényegének, rendeletetésének megragadását. • szaktudományok virágzása ↔ az ember egy – egy sajátos specifikumát dolgozza fel, csak részeredmények adottak. • pozitivizmus • egzisztencializmus • nyugat – európai civilizáció fejlődésébe vetett hit megingása • I. és II világháború sokkoló hatása „emberi bűn, rosszra való hajlam okai

5. A filozófiai antropológia eredete és kezdete • eredete: az embernek „metafizikailag nincs rögzítetett helyzete” – ember nyitott lény, helye a világban nem meghatározott. →emberképek • kezdete a filozófiai diszciplína születése XVIII/XIX. század fordulója –monográfiák, tanulmányok (Kant, Herder, Darwin, Marx, Schopenhauer Nietzsche, Scheler, Gehlen, • mítosz és a vallás kijelentéseinek mellőzése • irodalom és a művészet ember ideáljainak lebontása

6. Emberképek • antik • zsidó – keresztény (bibliai) • idealista • romantikus • realista az emberképek a filozófiai antropológia, mint diszciplína előzményei, ideáltípusok azaz az adott korszak hogyan gondolkodik az emberről

7. klasszikus kori polisz polgár képe önmagáról „zoon politikon” = a szabadság alapja a törvény (nomosz) nomosz: jog és kötelesség alapja: a racionalitás nem a történelmi hagyomány szabadság és rend dialektikája politeizmus testkultusz (kalosz) jelentései görög tudomány és filozófia emberképe (Szókratész, Platón, Arisztotelész) logosz + ethosz = kiváló ember vita contempletíva / a bölcs az igazságot keresi igazság alapja nem a történelem, nem a hagyomány, hanem a logikus gondolkodás egyén és a kozmosz viszonya arché, legfőbb jó ideája, első mozdulatlan mozgató ↔ösztönök, akarat, vágyak Antik (görög) emberkép I.

8. Antik (görög) emberkép II. • Közös vonások • nem rendelkezik történelem értelmezéssel – mítoszok, narratív elbeszélések = történelemfilozófia hiánya • akaratszabadság hiánya • nevelés (paidea) fontossága, amely racionális és erkölcsös lényt nevel ki. • hétköznapi élet fontossága • egyén boldogságának alapja a közösségi lét és az igazság megismerése, nem a túlvilági életben keresendő • a közösségnek való megfelelés = dicsőség • bűnértelmezés hiánya – hübrisz megsértése, vagy a megvetés • szókratészi erények, önismeret fontossága

9. Bibliai emberkép I. • Isten – ember viszonyából értelmezhető • Isten kép: abszolút tekintély, vele szemben az ember az alávetettség pozíciójában • emberkép: esendő, véges, bűnös • történetiség /Szent Ágoston: Vallomások • bűn radikális értelmezése – eredendő bűn – megváltás lehetősége

10. A bibliai ember II. • lényege: akarat (nem a racionális műveltség eszméje) a jó és rossz cselekedetek kiváltója. • jóság = Isten iránti engedelmesség • rossz = elfordulás Istentől, ember önértelmezése Istentől függetlenül • más típusú erények: jog, igazságosság, engedelmesség, könyörületesség, alázat, szeretet • erények alapja: isteni tekintély és a történelmi hagyomány • szabadság = bűntől való megszabadulás Alapproblémák az isten és ember viszonyából következően • hit és tudás viszonya • akarat szabadsága – predesztináció periférikus jellegű tanítás • közösség = kiválasztódás, vagy univerzalizmus

11. Idealista emberkép • XVIII. század felvilágosodás, amely az antik ember „folytatása” előzmény: a reneszánsz és a reformáció Mirandola: Az ember méltóságáról Rotterdami Erasmus: pacifizmus, személy méltósága Luther Márton: „sola fide” elve – hit központú keresztény élet, intenzív vallásosság

12. Mirandola: Az ember méltóságáról • Az emberi lét alapja a szabadság, amely a létformák közötti választás képességében ölt testet. A választás racionális és hiten alapuló. • élet lényege: • etika • dialektika • teológia Nem kérdőjelezi meg a hívő létmód jogosságát.

13. Az idealizmus emberképe • szellem primátusa: elméleti ész és gyakorlati ész: önálló alappal bír, lelkiismeretben van az erényesség és a kötelesség – kategorikus imperatívusz • nevelés fontossága • esztétikum • szabadság és rend dialektikája (Goethe, Lessing, Schelling)

14. Eltérő vonások az idealista és görög ember között • szabadság lényege: • individuum • érzéki világ feletti uralom • akarat meghatározó jellege • történetiség, időbeliség • jövő felé orientálódás: az egyén, a társadalom és a világrend is jobbítható (meliorisztikus világkép)

15. Romantika emberképe • XIX. század első fele /elsősorban a német költészet és filozófia együttes szerepvállalása) Hegel – Hölderlin- Schelling • irracionalitás, titokzatosság • zseni kultusza • historizmus • történelem menete: irracionális erők kibontakozása Hegel – Jacob Burkhardt vita: egységes világtörténet megkérdőjelezése

16. Realizmus emberképe • XIX. század / francia regényirodalom • „olyan szellemi magatartás, amely az érzékekkel felfogható és szerkezetében az ész által megismerhető valóságot tekinti” vizsgálódás alapjának • hétköznapiság • ész mellett ösztönök (naturalista) • Az ember a természet terméke, fiziológiai sajátosságának egyik része a szellem. • történelmi relativizmus, válságtudat, hanyatlás, az európai civilizáció bírálata • alapja a szociológiának, közgazdaságtannak és társadalomelméletnek • természeti törvényszerűségek, kauzalitás

17. A filozófiai diszciplína kezdete • Immanuel Kant: Antropológiai írások • Mit tudhatok? • Mit kell tennem? • Mit remélhetek? • Mi az ember? • Az ember kettős természete: heteronómia (Sinnlichkeit) – autonómia (Geist) – érzékiség, fizikai test impulzusai, hajlam – kötelesség, jó akarat • Az emberben megvan a rosszra való hajlam - ténykérdés

18. Herder • A nyelv eredetéről (1772) • Eszmék az emberiség történelmének filozófiájához Alap: ember és állat különbsége • Mängelwesen (hiánylény) • ész és szabadság (önkibontakozás és önmegvalósítás lehetősége) • nyelv mint eszköz, funkciói • tökéletesíthetőség, 2. individualizáció, 3. kommunikáció Az ember a „természet első felszabadult rabszolgája”

19. XIX. századi antropológia változatai • Karl Marx: homo faber, munka • Darwin: biológiai fejlődés csúcspontja, de az emberben rejlő ösztönök, agresszió az „állati” jellemvonás – Ernst Hackel: Világproblémák • Nietzsche: az ember meghatározatlan állat • Schopenhauer: önfenntartás ösztöne, öntudatlan életakarat (Wille zum Leben) • Kierkegaard: döntés szabadság, vallási stádium

20. Max Scheler • 1922-28: „Az ember helye a kozmoszban” (TK) • Értékfenomenológiája komoly hatással van a katolikus egyházra • Értékek = abszolút, változatlan létezők • Értékek rangsora • Személy fogalmának megalapozása/ értelmi teljesség, szellemi nagykorúság, választás hatalma • kettősség: állattól származik, de istenkereső lény –metafizikai meghatározatlanság • szeretet - elmélete

21. Az ember helye a kozmoszban • három emberkép adott: antik, keresztény, természettudományos - részeredmények • Cél: újradefiniálni az ember lényegét, meghatározni metafizikailag különleges helyzetét. • Ember: • tudattalan, érzés- és képzet nélküli érzőerő • ösztön – megszokásszerű, praktikus és intelligens magatartás • szellem –személy – világra nyitottság

22. Arnold Gehlen Előzmények: • Scheler • Adolf Portmann zoológus – végletes tanulási képesség az emberi természet sajátja • Plessner: „A szerves élet fokai és az ember” - centrikus és excentrikus létformák közötti különbség • Pragmatizmus: cselekvő lény

23. Gehlen: Az ember természete és helye a világban (1940) • M. Scheler alapján az ember és állat viszonyából eredő sajátosságokat veszi alapul. • fogyatékosság ↔ világra nyitottság • természet ↔ mesterséges mű (kultúra) „Az ember nemcsak él, hanem életvitele is van”: munkaeszköz, jog, gazdaság, társadalom, állam, család, házasság, tulajdon • Az ember ragaszkodása a társadalmi rendhez (fészek) • technika • tehermentesítés - nyelv