Download
1 / 27
620 likes | 1.3k Views
Realizmus és Naturalizmus . Kép: Millet: Angelus 1859. Realizmus " Mindnyájan Golgol köpönyegéből bújtunk elő. " /Dosztojevszkij/. a 19. század közepén kialakult, a valóságnak átfogó, hű, és a jellemző vonásokat kiemelő ábrázolására törekvő művészeti, irodalmi irányzat. Fénykora: 1850-70
E N D
Realizmus és Naturalizmus Kép: Millet: Angelus 1859
Realizmus"Mindnyájan Golgol köpönyegéből bújtunk elő."/Dosztojevszkij/ • a 19. század közepén kialakult, a valóságnak átfogó, hű, és a jellemző vonásokat kiemelő ábrázolására törekvő művészeti, irodalmi irányzat. Fénykora: 1850-70 • A romantika virágkorában, olykor annak ellenhatásaként született. • A név a latin real ('valós') szóból származik. • csaknem egy időben jelentkezett az orosz és a francia irodalomban. • Forrása: a polgári, kapitalista társadalomból való kiábrándulás. • A francia realizmus elsősorban a karrierizmust próbálta leleplezni. • Elfordult a romantika történelemszemléletétől heroikus témák helyett: a mindennapi élet objektív bemutatása
A művészet utánzáselvű felfogása jellemzi: a művészet a valóság sajátos visszatükrözése. • Elnevezése: Gustave Courbet (1819-1877) francia festőtől származik, 1855-ös kiállításának ezt a címet adja. Courbet: Kőtörők 1849
Főként a társadalmi berendezkedésre, az emberek társadalomban elfoglalt helyére figyel, az embert társadalmi lényként vizsgálja. • Az irányzat a társadalmi és természeti valóságot objektívnek és megragadhatónak tételezte, és e valóság összefüggéseinek – egyes társadalmi rétegek egymáshoz való viszonya pl. – minél teljesebb ábrázolására törekedett. • Tipikus helyzetek, tipikus események és tipikus jellemek megalkotására törekedett – mivel az általánost, nem az egyedit akarta megragadni. • Főként a festészetben és az irodalomban, ezen belül is az elbeszélő prózában, epikában jelentkezik nagyregény • Nem tekinthető a romantika meghaladásának, nem teremt új irodalmi korszakot a realizmus.
A realista regény • "Hősei" hétköznapi emberek, hétköznapi tulajdonságokkal bíró típusok. • Különböző társadalmi rétegek jellegzetes figuráit szerepelteti. • Magatartásukat és fejlődésüket egyéni alkatuk és környezeti hatások (társadalmi, gazdasági, történelmi, eszmei, környezeti) határozzák meg. • A cselekmények izgalma helyett a főhős lelkét ábrázolja. • Elbeszélője többnyire mindentudó. • A történet részletei okszerűen kapcsolódnak egymáshoz. • Stílusa tárgyilagosságra törekszik. • Szereplőit lényeges és társadalmi helyzetükkel összefüggő tulajdonságaik alapján illúziómentesen ábrázolja.
A realizmus mint írói stílus • Írás előtt pontos pszichológiai, és biológiai előtanulmányok • POZITIVISTA gondolkodásmód: a valószerűség élményét a tények hiteles feltárásával, a megfigyelés pontosságával igyekeznek megteremteni. • Nem bírál, csak megmutat. • Cselekményvezetése egyenes vonalú, a romantikából ismert epizódok, mellékszálak kimaradnak. • /Továbbélő romantika (V.Hugo, Sienkiewicz, Jókai)/ • Realizmus kritikai realizmus naturalizmus • Filozófiai háttere: pozitivizmus
Képviselők Gustave Flaubert Stendhal (Marie-Henri Beyle) Emily Brontë Charles Dickens Honoré de Balzac
Lev Nyikolajevics Tolsztoj Nyikolaj Vasziljevics Gogol Anton Pavlovics Csehov Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Pozitivizmus – a realizmus filozófiája • August Comte (fr. 1798-1857) már a harminca években meghirdeti, de hatása csak később lesz általános. • A megismerésnek három fokát különbözteti meg Comte: 1. teológiai szakasz: az ember titokzatos, természetfeletti erőkkel magyarázza a világ jelenségeit 2. metafizikai szakasz: az elvont gondolkodás elvont filozófiai elveivel magyarázza a világot 3. pozitív szakasz: a tudományok szolgálnak pontos magyarázatul • Az emberiség a teológiai és metafizikai korszakok után a XIX. században eljutott a pozitív korba, amely csak a tudományosan ellenőrizhető tényekkel foglalkozik, és csak az ellenőrizhető kapcsolódást fogadja el törvénynek. • A társadalmi-emberi problémák megoldását a technika és a tudományok fejlődésétől remélte. • Herbert Spencer (ang. 1820-1903) tovább fejleszti a tételt: a filozófia feladatát a fejlődés tényének magyarázatában látta. Minden dolog alá van vetve a szétbomlás és az egyesülés jelenségének, ezek egymást követve adják az evolúciót. • disszolúció integráció evolúció
Hippolyte Taine (fr. 1828-1893): miliőelmélet/ tudományos determinizmus • az ember cselekedeteit három tényező határozza meg: 1. a faj (öröklés) 2. környezet 3. történelmi pillanat • A tudós számára a történelemben nincs szép és csúnya, jó és rossz, csak tények vannak. Feladata, hogy tárgyilagosan, előítélet nélkül összeszedje a tényeket, s ezekből kikövetkeztesse a hatóerőket, a történelem törvényeit. • „A bűn és az erény ugyanolyan termékek, mint a vitriol és a cukor.” • A pozitivisták kizárták gondolkodásukból a metafizikát és az ontológiát, a létről szóló tanításokat. Csupán a tények megállapítására, szintézis nélküli tudomásulvételére szorítkoztak, a lényegi összefüggések felkutatásáról lemondtak. • A természettudomány – biológia – módszerét használták az ember, a társadalom vizsgálatában.
Pozitivizmus következménye: kettős életérzés 1. a romantika bizonytalanságától, képzelgéseitől való megszabadulás, a mindent megváltó tudományba vetett erős hit 2. a polgári társadalom zűrzavara, a kialakult civilizáció üressége ( Madách: Londoni szín!), a meghatározottság béklyóinak érzete, a szabadság reményének elvesztése, a személyiség lehetőségeibe vetett hit megrendülése
Ellenfilozófiák - életfilozófiák • Arthur Schopenhauer (ném. 1788-1860) • Sören Kierkegaard (dán 1813-1855) • Friedrich Nietzsche (ném. 1844-1900) • H.Bergson (fr. 1859-1941) • Sigmund Freud (osztr. 1856-1939) Impresszionizmus, szimbolizmus, szecesszió irányzataira lesznek nagy hatással.
Naturalizmus „Az író nem moralista, hanem anatómus.” /Zola/ • XIX. század második felében és a századfordulón létező irodalmi, képzőművészeti és színházi irányzat. • A realizmus szemléletét gondolja tovább. • Fr.o., Németo., Olaszo.-ban jelentkezik először. • Jelentése: natura (lat.) = természet • Filozófiai alapja: pozitivizmus • Fő célja: A természet tanulmányozása és a tapasztalatok természethű ábrázolása. • Szellemi atyja: Émile Zola • Lélektan = élettan • Szépirodalom =dokumentalista leírás • Eleinte a realizmussal azonos értelemben használták a fogalmat. • Filozófiai háttere szintén a pozitivizmus.
A naturalista stílus jellemzői • a természetesség érzékeltetésére fényképszerű részletezés • a társadalmi meghatározottság fontosabb, mint az egyéni jellemvonás • törekvés olyan témák bemutatására, amelyek eddig elkerülték a művészek figyelmét (illetlenség, alantasság, közönségesség, erotika) • az ösztönök és az indulatok előtérbe kerülése • az emberi cselekvések természettudományos motivációja és magyarázata • az élőnyelv, a szleng, a zsargon használata a nyelvi jellemzésben • a szerkesztésben a mikroszkopikus pontosság az elnagyolt kompozícióval társul • Nézőponttechnika: a világ áttekinthetetlen, az író ezért azt mutatja be, ami egy-egy adott szereplő szemszögéből, perspektívájából látható. Flaubert regényeiben már nincs mindentudó elbeszélő, hanem a regény szereplőinek nézőpontjait ismerhetjük meg.
A naturalista stílus jellemző műfajai • Drámában • társadalmi dráma (Henrik Ibsen, August Strindberg) • szalondráma (Molnár Ferenc) • népszínmű (a népi jelleg „reklámozása”, Csiky Gergely) • Lírában • a dal különböző formái • az agitatív propagandavers • Epikában • regény • kisregény • elbeszélés • novella
Naturalista szépirodalom Magyarországon • Bródy Sándor (Nyomor c. novelláskötet) • Csáth Géza • Molnár Ferenc • Illyés Gyula • Móricz Zsigmond • Veres Péter
Salvador Dalí: Gala and the Angelus of Millet Preceding the Imminent Arrival of the Conical Anamorphosest
Salvador Dalí: Archeological Reminiscence of Millet's Angelus 1933-35
