410 likes | 1.03k Views
A kommunista diktatúra Rákosi szakasza (48-tól 56-ig) a művészet feladatának a kommunista ideológia közvetítését tartotta, a kultúrpolitika a szocreál (szocialista realizmus) megteremtését tartotta feladatának. Magyar művészet 1948-tól. (Pinczehelyi Sándor).
E N D
A kommunista diktatúra Rákosi szakasza (48-tól 56-ig) a művészet feladatának a kommunista ideológia közvetítését tartotta, a kultúrpolitika a szocreál (szocialista realizmus) megteremtését tartotta feladatának Magyar művészet 1948-tól (Pinczehelyi Sándor)
A modernista törekvéseket formalizmusnak (öncélú formai kísérletezésnek) minősítve tiltotta, még a nagybányai-festészetimpresszionista-realizmusa is elvetendő volt számára, Munkácsy és Benczúr akadémista realizmusát tekintette követendőnek Dogmatikus kultúrpolitika Fénykép egy 1951-ben készült szocialista-realista „remekmű”-ről, ami még most is az Anatómiai Intezétben, a professzori irodában lóg (de most már iróniából)
A kor szigorú dogmatizmusa még az ilyen, a szocialista szellemiséget óvatos expresszív monumentalitással ötvöző alkotásokat is bizalmatlanul fogadta Somogyi József: Martinász, Dunaújváros, 1953
A kádárista „puha-diktatúra” kultúrpolitikája (3T: „tűrt, támogatott, tiltott”) színesebb művészeti életet tett lehetővé, de továbbra is egészen a 80-as évek elejéig a posztimpresszionizmus és egyéb izmusok eredményeit is agitatív céllal immár felhasználhatónak vélt szocialista művészetet erőltetette A kádárizmus időszaka (Kiss István)
A szabadság hiánya az „igazi” művészetet az esztétikai problémákon túl politikai tartalmakkal is telitette, a 60-as évektől megjelenő avantgárd tendenciákban is szabadság metaforákkal találkozhatunk Tűrt vagy kevésbé tiltott avantgárd a kommunista diktatúrában (Erdély Miklós)
A 60-as évek kiemelkedő alakja erőteljes morális tartalmú művészetet teremtett Alapkérdései: a haladás viszonylagossága, ember és történelem drámája (gyilkos ideológiák, háború, az emberlét hitnélkülisége) A magyar grafika nagy alakja: Kondor Béla
Újító erővel hatott a szürrealizmus a 60-as évek festészetére: Bálint Endre, Ország Lili, szürnaturalizmus (Bernáth Aurél tanítványai, pl. Csernus Tibor), Szürenon-csoport (szürrealizmus és nonfigurativitás egyesítése): Haraszty István, Pauer Gyula Szűrrealizmus és montázselv (Bálint Endre)
Az 1968-ban lépnek fel (az Ipari tervezőintézetben rendezett kiállításukról kapták nevüket) és ők honosítják meg a pop art, a koncept, a festészet utáni absztrakció, a kinetikus művészet stb. különböző jelenségeit (Bak Imre, Keserű Ilona, Lakner László, Hencze Tamás, Molnár Sándor) Neoavantgárd irányzatok: Iparterv csoport (Bak Imre)
„Festészet utáni absztrakció”, „színes mező” festészet, „kemény él” festészet Keserű Ilona: Forma, 1969
A plasztikai gondolkodás megújulása • A 60-as évek a szobrászatban is megjelennek a pop arttal és a hiperrealizmussal rokon törekvések
A 70-es évek legjelentősebb alakja az építészetet, szobrászatot tanult, verssel és filmmel is foglalkozó Erdély Miklós Installációi, akciói a konceptuális törekvések hazai példái A koncept
A kádárizmus agóniája még nyitottabb lehetőségeket teremtett már a rendszerváltás előtt is a magyar képzőművészetben A 80-as évek elejétől nálunk is beköszönt a posztmodern (pl. az újfestőiség) A posztmodern kor
A transzavantgárd tendenciákat nálunk a művészettörténészek (Hegyi Lóránd) új szenzibilitás (új érzékenység) néven emlegetik (Nádler István, Bak Imre, Birkás Ákos, Fehér László stb.) „Frissen festve”: új szenzibilitás
A 80-as évek művészetében jelentős szerepet játszanak a stilárisan sokszínű szentendrei művészek (Wahorn András, ef Zámbó István, Fe Lugossy László) Szentendreiek
90-es évek nálunk is az installációk és az intermediális munkák uralmát hozta el A hagyományosabb festészeti eljárással dolgozó művészek munkáin a fotóhasználat megnövekedett szerepét láthatjuk Installáció és fotóhasználat