Az adaptációhoz közeledve – a műfaj problematikájához

1. Az adaptációhoz közeledve– a műfaj problematikájához „Az élet változatlan képét kell hoznia a beszélő mozinak, a múlandóságnak belénk rögzött gondolatát kell megcáfolnia egy illúzióval, csalni kell neki, hogy elhiggyük korlátolt életünk korlátlanságát. A költők szerepe az övé.” (Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek)

2. Az adaptációhoz közeledve– a műfaj problematikájához „Ha a filmnek már két-háromezer éves története lenne, kétségtelenül világosabban látnánk, hogy a művészetek fejlődésének közös törvényei ebben az esetben is érvényesek. Azonban a film fiatal, a színház, az irodalom, a zene, a festészet pedig az emberiség történetével egyidősek. És ahogyan a gyermek nevelődésében nagy szerepe van az őt körülvevő felnőttek utánzásának, a film fejlődését is szükségképp befolyásolják a már nagy múlttal rendelkező művészetek példái.” (André Bazin: Mi a film?)

3. Az adaptációhoz közeledve– a műfaj problematikájához „Én sohasem csináltam meg a >>Bűn és bűnhődés<<-t, mert az másvalakinek az alkotása. Gyakran beszélnek Hollywoodban olyan rendezőkről, akik meghamisítják az eredeti művet. Nekem ez sohasem állt szándékomban. Én mindig csak egyszer olvasok el egy történetet. Ha megfelelőnek érzem az alapötletet, akkor filmre írom a könyvet, és miközben filmmé alakítom, tökéletesen megfeledkezem az eredeti műről.” (Alfred Hitchcock)

4. Az adaptációhoz közeledve– műfaji kérdések • filmes elbeszélés: a regény, a novella és a dráma hatására alakulhatott ki • a szavak érzékeltetésével a regényt és a novellát is „képeken keresztül” látjuk, ezek utalhatnak vizuális és nem vizuális elemekre is • a film és a regény egyaránt elbeszélés • a filmes elbeszélés kompozíciója (Bíró Yvette) • nem a regény, inkább a novella rokona • a pontosan körülírt, egy jelentősebb eseményre épülő, csattanóra építő forma jellemző a filmcselekményre • akadnak nem elbeszélő, nem narratív, versszerkezetű filmek is: • Huszárik Zoltán: Elégia, Dziga Vertov: Ember a felvevőgéppel

5. A műfajokról Regény • az epika egyik fő műfaja • kötetlen modorban elbeszélt történetsorozat, rendszerint prózai formában • nagy terjedelmű, általában, hosszú időtartamot felölelő, szerteágazó cselekménysorral ábrázolt történet • részletesen ábrázolt háttér előtt játszódó cselekmény • kiemelt a szereplők érzés- és gondolatvilágának ábrázolása

6. A műfajokról Forgatókönyv • a művészeti előkészítő munka első fontos állomása • nem csupán a cselekmény menetét, hanem az emberi érzelmek és gondolatok játékát megtervezi • a film egész hangulatát sugározza, ami a filmen majd megvalósul • „A forgatókönyvet a filmművészet szülte, és létezésének az értelme a filmművészet igényeinek a kielégítése.” (Bíró Yvette: A hetedik művészet)

7. A forgatókönyv és társai • forgatókönyv • a film írásos előképe • jelenetekbe rendezve rögzíti a cselekményt, a párbeszédeket • utal a szereplők jellemére, a környezetre, a napszakra, a stílusra • erre épül a munkatársak (színész, operatőr, díszletterv. stb.) együttműködése • irodalmi forgatókönyv • részletes leírás a kép és a hang tekintetében, de nem a technikai kivitelezés szintjén • az elnevezés jelzi: mindenekelőtt irodalom, az irodalom törvényszerűségeit, ábrázolási elveit követi • technikai forgatókönyv • a forgatókönyv nyomán készül • a párbeszédeken kívül utalások az egyes beállításokra • a kamera pozíciójára (plán) • a felvevőgép mozgására (kameramozgás)

8. A forgatókönyv és társai • szinopszis • gyakran a forgatókönyv előzménye, a filmötlet rövid vázlata • treatment • a szinopszis 12-15 oldalban kibontott formája • filmnovella • a filmötlet irodalmi kidolgozása • storyboard • a film jellemző beállításainak rajzos sorozata

9. Az adaptáció típusai egy lehetséges felosztás (Vajdovich Györgyi alapján) • transzpozíció • „Amelyben a regényt direkt módon viszik a vászonra, a legkisebb látható beavatkozással.” • Ranódy László Kosztolányi-adaptációi • szabad adaptáció • „Amely oly módon akar hű maradni az eredeti szöveghez, hogy ennek érdekében szerkezeti változtatásokat is eszközöl, bizonyos elemeket, motívumokat akár teljesen újakkal is helyettesíthet, ha azzal hasonló hatást érhet el.” • Tony Richardson: Tom Jones

10. Az adaptáció típusai egy lehetséges felosztás (Vajdovich Györgyi alapján) • interpretáció • „Amely tudatosan eltér az eredeti műtől, de amit felhasznál belőle, az alkotja a film fő vonulatát.” • Stanley Kubrick: Ragyogás • kölcsönzés • „Amely ürügynek használja az eredeti művet, és semmilyen rétegét nem célja pontosan visszaadni; ezek már annyira elrugaszkodnak az eredeti műtől, hogy megkérdőjelezhető, egyáltalán az adaptációk közé kell-e sorolni őket.” • Hitchcock: Psycho

11. Plánok • nagytotál: az alakok nagyon messze vannak, a horizonton látszanak • totál: nem egyszerűen az optikai távolság függvénye; egy meghatározott jelenet összes szereplőit vagy egy teljes díszletkomplexumot foglalja keretbe • kistávol (kistotál): az alakok 30 méterre vagy annál közelebb vannak, de még van „levegő” körülöttük

12. Plánok • félközel (szekond): az alak félig látszik, az alsó képhatár elvágja a figurákat • amerikai plán (bőszekond): a figura térdközépig látszik

13. Plánok • közel: az alakot az alsó képhatár mellmagasságban vágja • nagyközel: csak a fej látszik; egyik variánsa • a detail vagy insert, amely a fejnek csak kiemelt részletét mutatja

14. Kameramozgások • Fix • Svenkelés vagy átigazítás • Panorámázás • Variózás • Kocsizás vagy fahrt • Daruzás

15. Édes Anna

16. Édes Anna – a regény keletkezéstörténetéhez „Az élmény, mely ennek a munkámnak alapja, szintén tisztázatlan előttem. Nyilván én is sokszor olvastam az újságokban megjelenő kis napihírt, mely arról szól, hogy egy jó cseléd >>minden ok nélkül<< agyonverte jó gazdáit.” (Kosztolányi Dezső) „Te, egy novellatéma jutott az eszembe - szóltam. - Egy tökéletes cselédlány, aki végül is meggyilkolja a gazdáit. - Nagyszerű - mondja rá Dide azon nyomban. - Nagyszerű novellatéma. Mindjárt fel is jegyzem - és fogta az előtte levő naptárát, arra írt gyorsírással néhány jelet. … Én félve, bizonytalanul pendítettem meg az ötletet, s magam is elcsodálkoztam, milyen elragadtatással fogadta. Nyilván szunnyadó hangok pendültek meg benne.” (Kosztolányi Dezsőné)

17. Édes Anna – a film keletkezéstörténetéhez „Nem lehet elvonatkoztatni az időponttól, amikor a film született. 1956 után voltunk, eléggé kiüresedve, tanácstalanul. Fábri Zoltánnak 1956 előtt született a Körhinta, 1956-ban pedig a Hannibál tanár úr című filmje, éppen a csúcson volt. Fábrival én nagyon szorosan együtt dolgoztam, az volt a nagy kérdés, hogyan tovább, mit csináljunk. Úgy emlékszem, az én fejemből pattant ki az ötlet, amit elsősorban a Törőcsik Mari személye szuggerált, mert volt egy frissen felfedezett, nagyszerű, ifjú színésznő, akihez passzolt Édes Anna figurája. Az ötlet Zolinak nagyon megtetszett, miután a műnek semmiféle aktuálpolitikai vonzata nem volt… Tehát adta magát, hogy filmet csináljunk belőle. A hatalom is örült neki, hogy Zoli egy semleges témába, egy klasszikus regénybe fog bele.” (Bacsó Péter – a film egyik forgatókönyvírója)

18. Az elemzéshez kiválasztott szövegrészletek • szabad adaptáció (asszociatív adaptáció) – A tünemény (Anna takarít) „Aztán mégis megszokta. Jött a nagymosás. Szürke-fehér dombokban magasodott előtte a szennyes, lepedők, ingek, gatyák, melyekhez még a forradalom piszka, halálos izzadsága tapadt. A gőz kellemesen elkábította. Üstben forralta a vizet, a teknő mellett könyökig felgyürkőzve sulykolt. Álmatag babrálással, kéjes andalgással pocsogott a szappan lanyha tajtékában. Kosarakban cepelte a ruhát, húzogatott, mángorolt. Abroszai olyanok lettek, mint a patyolat, gallérjai fényesek, mint az üveg. A nagytakarítás három napig tartott. Előbb kirakták a fiókokat. A tárgyak, mintha bújócskáztak volna, egyszerre előbukkantak nem remélt helyekről.”

19. Az elemzéshez kiválasztott szövegrészletek 2. transzpozíció (konkrét adapt.)– Vita a piskótáról… (Anna belép) „Vizyéknél alkalmi kompániák verődtek össze. Egy délután eljöttek Tatár Gáborék. Druma is leugrott feleségével, meg Moviszterné. (…) Még sok hiányt, kopottságot világítottak meg, de azért jólesett együtt lenni annyi szenvedés után a vendégségek régi fényében. (…) Az ozsonna eléggé kedélytelen volt. A beszélgetés megdöccent, elakadt. - Igaz - mondta Drumáné az általános csöndben -, az Anna. Hol az Anna? Ma még nem is láttam. - Künn a konyhában. Az ozsonnát készíti. - Az új cseléd? - kérdezte Tatárné. - Jó lányod van? Ügyes? A lakásod ragyog. És megbízható is? Mondd, szívem, nem lop? Vizyné nem is méltatta válaszra, csak végigmérte tekintetével. - Te nem ismered az Annát? - csodálkoztak az asszonyok kórusban. - Nem, nem. Még nem volt hozzá szerencsém. Nem vagyok neki bemutatva - tréfált Tatárné, a matróna rendíthetetlen biztonságával. Ezen nevettek.

20. Az elemzéshez kiválasztott szövegrészletek Vizyné az urára pillantott, és csöngetett. Anna üvegtálon hozta a mandulás piskótát, a kék kartonruhájában. Még át se öltözködhetett. Cipői klaffogtak. Zavartan jött előre az asztalig, ott megállt, a tálat letette. Egyenként akart kezet csókolni mindenkinek, de annyian voltak, hogy végül senkinek se csókolt kezet. Körötte a vendégek mosolygó fejeit látta. Tatár is abbahagyta az evést, feléje nyújtotta köpcös nyakát. Vizyné egy darabig gyönyörködött a némajelenetben, majd magához intette, s egy humoros, de büszkélkedő körmozdulattal rámutatott: - Igen. Ez az Anna. Az én Annám. Alighogy becsukódott mögötte az ajtó, oly nevetés harsant föl, mint mikor a színről egy hírneves komika távozik. Maguk se tudták, min nevettek, de nevettek. Mulatságos volt az egész: ez a félszegség, ez a klaffogó cipő meg a bemutatási jelenet. A hangulat megélénkült. Szivarok, cigaretták gyulladtak. Vizy valami történetet adott elő Annáról, melyet hahota követett.”