1 / 73

Bevezetés

Bevezetés. A tartósítás célja: egész évben tárolható takarmány lényege : fizikai, kémiai vagy biológiai úton akadályozzuk meg a romlást, a káros mikroorganizmusok (baktériumok és gombák) szaporodását módja: nedves tartósítás –

fawzi
Download Presentation

Bevezetés

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Bevezetés A tartósítás • célja: egész évben tárolható takarmány • lényege: fizikai, kémiai vagy biológiai úton akadályozzuk meg a romlást, a káros mikroorganizmusok (baktériumok és gombák) szaporodását • módja: • nedves tartósítás – • kémiai konzerválás: savanyítunk, szervetlen vagy szerves savakkal pH 4,2 alá csökkentjük a kémhatást (pl. hangyasav-propionsav keveréke nedves roppantott szemeskukorica esetében) • erjesztés, fermentáció: savanyítunk, oxigén kizárásával, a természetes módon előforduló tejsavbaktériumokat erjesztésre serkentjük, a kémhatás csökkentése tartósít, eredmény: szilázsok, szenázsok • szárítás:a szöveti, vegetációs víz csökkentésével tartósítunk, eredmény: szénafélék, szalmák, gabonafélék légszáraz állapotban

  2. Erjesztéses tartósítás A silózás előnyei a szárítással szemben: • kevesebb veszteség • kisebb az időjárási kockázat • több karotin őrizhető meg • egyes növényekből (silókukorica, cirok) széna nem készíthető • a tejsav önálló táplálóhatással rendelkezik • az antinutritív anyagok (pl. gyommagvakban) egy része semlegesítődik • tűzbiztos • gépesíthető A silózás hátrányai: • kevesebb D-vitamin • vajsav jelenléte (lágy sajtok) • gépigény • munkacsúcs

  3. Erjesztéses tartósítás Alapfogalmak: • silózás: tömörítés, anaerob körülmények, mikroorganizmusok,szerves savak, csökkenő kémhatás • szilázs: egy menetben betakarított növényből készített erjesztett tömegtakarmány, kukoricaszilázs: 35-40% sz.a-tart., lucernaszilázs: 25-30% • fonnyasztott szilázs: két menetben betakarított fonnyasztott fűből vagy lucernából készített tömegtakarmány, 30-40% szárazanyag-tartalommal • szenázs: két menetben betakarított, fonnyasztott fűből vagy lucernából készített tömegtakarmány, ált. >40% szárazanyag-tartalommal, adalékanyag nélkül is stabil • siló: tárolótér

  4. Silótípusok: leggyakoribb hazai nagyüzemi műszaki megoldások 1. Falközi siló 2. Fóliahengerbe történő silózás (tömlő, „hurka”) szecskázott anyagból 3-4.Egyedi csomagolású, szálas vagy szecskázott alapanyagú bálaszenázs/szilázs, tekercselve 5.Csoportos csomagolású bálaszenázs/szilázs fóliatömlőben

  5. A fermentáció és végtermékei Erjedés = fermentáció: • C6H12O6 (glükóz) tejsavbakt.  2 CH3-COH-COOH (tejsav) + H2O • C6H12O6 (fruktóz) tejsavbakt.  2 CH3-COH-COOH (tejsav) + H2O • C5H10O5 (pentóz) tejsavbakt.  CH3-COH-COOH (tejsav) + CH3-COOH (ecetsav) + 2 H2O Nem illó zsírsav: • tejsav (3C):H3C-(OH)HC-COOH Illó zsírsavak: • ecetsav (2C): H3C-COOH • propionsav (3C):H3C-CH2-COOH • vajsav (4C):H3C-(CH2)2-COOH • valeriánsav (5C): H3C-(CH2)3-COOH • kapronsav (6C): H3C-(CH2)4-COOH

  6. Kritikus pH Instabil szilázs Stabil szilázs

  7. Az erjedésben szerepet játszó mikroorganizmusok Hasznos mikroorganizmusok: tejsavtermelőbaktériumok: • homofermentatívbaktériumok anyagcsereterméke: tejsav • heterofermentatívbaktériumok anyagcsereterméke: tejsav(90-95%),aerob stabilitást fokozó baktérium: ecetsav és 1,2 propándiol, H2, NH3, CO2, Homofermentatív baktériumok Heterofermentatív baktériumok

  8. Az erjedésben szerepet játszó mikroorganizmusok S. faecalis P. acidilactici L. plantarum S. faecium A baktériumok sorrendje az erjedés során: ‘staféta’ Erjedés pH

  9. Az erjedésben szerepet játszó mikroorganizmusok Nem valódi tejsavtermelő baktériumok: Coli aerogenes csoport: fakultatív anaerob, hasmenést okozhat Káros mikroorganizmusok: • Vajsavbaktériumok (Clostrydium spp): anaerob (hőmérséklet), • Ecetsavtermelő baktériumok: aerob (levegő kizárása) • Rothasztó baktériumok: aerob (nem bírja a savas közeget) • Penészgombák (Penicillium, Fusarium, Aspergillus):aerob, mikotoxinok (levegő kizárása) • Élesztőgombák:aerob és anaerob

  10. Az erjedés szakaszai 1. Önmelegedés (autooxidáció): Befolyásoló tényezők:tömörség Időtartam:1-2 nap 2. Ecetsavképződés szakasza: Időtartam:1-3 nap 3.Tejsavképződés szakasza: • hetero- és homofermentatív tejsavtermelő baktériumok szaporodása • csökken a takarmány cukortartalma, nő a tejsav mennyisége • csökken a kémhatás (optimum: 3,8-4,2 szilázs; 4,5-5,0 szenázs) • a keletkező tejsav elpusztítja az anaerob baktériumokat Időtartam: 2-3 nap, legfeljebb 10-14 nap 4. Lecsillapodás szakasza:17-21. nap (gyakorlati körülmények között 6 hétnek tekintjük az erjedés lefolyását és a lecsillapodást)

  11. Hidegerjesztés

  12. Melegerjesztés

  13. Az erjedés szakaszai Káros folyamatok: 5. Vajsavas erjedés (másodlagos erjedés) Oka: • földdel szennyezett alapanyag • vontatott tejsavas erjedés, nem eléggé savas kémhatás a lecsillapodást követően • 37 - 40 °C hőmérséklet (rossz tömörítés) Következménye: • táplálóanyag-veszteség • fehérjedenaturáció • bűzös, rossz minőségű szilázs, szenázs • a tej feldogozása korlátozott 6. ‘Utóerjedés’ – aerob romlás (silóbontás után) • szakszerűtlen, nagy felületű silóbontást követően élesztőgombák, rothasztóbaktériumok és penészgombák szaporodnak el

  14. Azerjedésben szerepet játszó mikroorganizmusok A vajsavbaktériumok elszaporodásának következménye: 1. Táplálóanyag-konkurense a tejsavtermelőknek kevesebb szubsztrát, kevesebb tejsav 2. Fehérje mennyiségének csökkenése (szmh.táplálóanyag-ellátása) 3. Ammónia: szúrós szag, pufferhatáskevésbé savas kémhatás 4. Vajsav-bűzös, kevésbé erős sav, mint a tejsav kevésbé savas kémhatás 5. Tejsav mennyiségének csökkenésekémhatás növekedése 6. Instabilitás- nem eléggé savas kémhatás, egyéb káros mikroorganizmusok elszaporodása 7. Mérgező anyagcseretermékek, biogén aminok, mikotoxinok 8. Lágy sajtok- spórák miatt

  15. Az erjedés szakaszai Aerob instabilitás - romlás A silófal védelme • már silózáskor elkezdődik (a tömörítés hatékonyságával), • folytatódik az erjedéssel és • befejeződik a kitermelés módjával (silófal-menedzsment)!

  16. Aerob instabilitás-romlás silófal-kezelés (silófal menedzsment) Aerob instabilitás-romlás: a siló felbontása után beinduló káros erjedés folyamata: • levegővel érintkezve előbb-utóbb minden szilázs megromlik a rajta megtelepedő mikrobák tevékenysége miatt • a romlásért felelős mikroorganizmusokat a növény is hordozza (egyesek túlélik az anaerob fázist) • élesztőgombák, ecetsavtermelő baktériumok és penészgombák szaporodása következik be • az élesztők a fonnyasztás alatt szaporodnak fel továbbá a talajszennyeződés (többek között a gépi rendkezelés alatt) is hozzájárul az élesztők számának növekedéséhez, mivel a talaj az élesztőfajok komplett tárháza, ahonnan azok könnyen átvihetők a besilózott növényre (2 csoport: fermentatív anaerob élesztőfajok és nem fermentatív, romlást okozó aerob élesztőfajok) • a tejsav és a vízben oldódó szénhidrátok oxidációja = hőtermelés (50-70 C)

  17. Aerob instabilitás-romlás silófal-kezelés (silófal menedzsment) Aerob instabilitás-romlás: a siló felbontása után beinduló káros erjedési folyamata: • a szilázs hőmérsékletének növekedése a másik biztos jele az aerob romlási folyamatoknak. Két hőmérsékleti csúcs figyelhető meg: az elsőt, a felbontás után 2-3 nappal az élesztők tevékenysége idézi elő, a másodikat pedig ezután 3-4 nappal, a penészgombák felszaporodása okozza. A melegedést tehát az okozza, hogy az élesztők és a baktériumok bontani kezdik a növényekben található cukrokat és szerves savakat. • nő az ecetsav-, az alkohol- és a mikotoxin (DON, T-2, F-2 stb.) tartalom

  18. Aerob instabilitás-romlás silófal-kezelés (silófal menedzsment) Aerob instabilitás-romlás: a siló felbontása után beinduló káros erjedési folyamatok technológiai okai: • nagy felületű silóbontás után (nem az állomány igényei szerint kalkulált felület), • nem rendszeres kitermelés esetén (nem az állomány igényei szerint kalkulált felület), • egyenetlen felületű silófalban (silómaró, blokkvágó elhagyása),nagy melegben, párás időben jelentős veszteség alakulhat ki • a romlás mértéke fordítottan arányos a tömörséggel • A jobb minőségű erjedés, mely megakadályozza a vajsav képződését, és csökkenti az ecetsav mennyiségét, egyúttal növeli az aerob körülmények között instabil szilázs keletkezésének kockázatát. A jól erjedt szilázsok gyakran jobban ki vannak téve a romlási folyamatoknak a felbontás után, mint a rosszul erjedtek!

  19. Aerob instabilitás-romlás silófal-kezelés (silófal menedzsment) Aerob instabilitás-romlás: a siló felbontása után beinduló káros erjedési folyamatok várható következményei • Szárazanyag-veszteség: elérheti a 300-700 g/kg értéket! Az értékes táplálóanyagok, pl. a fehérjék mennyisége is csökken. • A bomlástermékek felhalmozódása ronthatja a takarmány ízletességét és takarmány-visszautasítást, valamint bendőproblémákat és emésztési zavarokat eredményezhet. • A penészek, a bacillusok, a Listeria monocytogenes és a toxinok veszélyeztetik az állat egészségét. • A korlátozott takarmányfelvétel és a csökkent táplálóanyag-tartalom együttesen igen hátrányosan befolyásolja az állati teljesítményt. • aerob instabil nedves kukoricadara 14 napig etetve a laktáció közepén 3,2 kg/nap tejtermelés-csökkenést okozott (K. K. Bolsen, 2002)

  20. Aerob instabilitás-romlás silófal-kezelés (silófal menedzsment) Aerob stabilitás:azon, órákban kifejezett időtartam, amely alatt az átlevegőzött anyag maghőmérséklete 1° C-kal (3 ° C-kal Honig szerint, 1990) meghaladja környezeti hőmérsékletet 20 ° C-os környezeti hőmérséklet mellett. Átlagértéke: kb. 60-180 óra Meghatározó tényezők: • a tömörség, • a vízoldhatószénhidrát-tartalom, • a növényfaj, -fajta • a fenofázis • a szárazanyag-tartalom (fenofázis vagy fonnyasztás), • az epifita mikrobapopuláció összetétele, • a pH, • az erjedés végtermékeinek koncentrációja, • a hőmérséklet (a szilázs hőmérséklete és a külső hőmérséklet), • a műszaki háttér, • a levegővel történő érintkezés időtartama kölcsönhatásba lépve közvetlenül meghatározzák az aerob stabilitást.

  21. Aerob instabilitás-romlás Az aerob stabilitást meghatározó tényezők: • Tömörség: a nagy térfogatsúllyal silózott anyag bontás után stabilabb. Az aerob romlási folyamatok gyakrabban lépnek fel szárazabb és lazábban tömörített szilázsokban, amelyekbe a levegő könnyebben behatol. • Cukorszerű szénhidrátok :a fermentáció után visszamaradó cukorszerű szénhidrátok a silóbontást követően alapanyagot szolgáltatnak a káros aerob mikroorganizmusok számára ( élesztők és a penészgombák).Tehát a nagyobb cukortartalom növeli az aerob romlás kockázatát. A kukorica és a cirokfélék vegyes termesztése a termésmennyiség, a termésbiztonság és az erjeszthetőség tekintetében számos előnnyel jár, a szilázs táplálóanyag-tartalma és aerob stabilitása vonatkozásában azonban gyengébb eredmény érhető el a silókukorica-szilázshoz viszonyítva. • Kémhatás: Az alacsony pH önmagában még nem képes megelőzni az aerob romlási folyamatokat, mivel az élesztők még igen alacsony pH mellett is képesek szaporodni . • Erjedés során keletkező anyagok: lehet az aerob stabilitást javító hatásuk (ecetsav, propionsav, vajsav, valeriánsav és kapronsav) • Az erjedés minősége: a jó erjedés nem garancia, sőt növelheti az aerob romlás kockázatát, mert a jól erjedt szilázsban kevesebb az ecetsav, a propion-, a vaj-, a kapron- és a valeriánsav (gombaölő hatású anyagok)

  22. Aerob instabilitás-romlás Az aerob stabilitást meghatározó tényezők: • Környezeti hőmérséklet:a magasabb környezeti hőmérséklet (30-45 C) általában segíti a mikrobák tevékenységét. • Szárazanyag-tartalom: a fonnyasztás az angol perje esetében jobb erjedési profilt, de egyben gyengébb aerob stabilitást eredményezett (magasabb pH és alacsonyabb savtartalom, kisebb tömörség). Más esetben javította a stabilitást a fonnyasztás. • Növény faj, fajta: A kukorica és a kalászos gabonából készült szilázsok általában jobban ki vannak téve a kitárolás utáni romlási folyamatoknak, mint a fűfélékből vagy hüvelyesekből készült szilázsok A kukorica-, a cirok- és kalászos gabona szilázsokban jobban szaporodnak a penészek, mint a pillangós, vagy fűszilázsokban. A lucerna stabilabb, mint a kukorica. • Silózási adalékanyagok hozzáadásával befolyásolhatjuk az erjedést és a bontás után bekövetkező romlási folyamatok mértékét. A hangyasav, egyes heterofermentatív baktériumok, továbbá propionsavtermelő baktériumok, a propionsav, a Na-benzoát és a K-szorbát, az 1,2- propándiol esetleg ezek keveréke gátolhatja a káros mikroorganizmusok, elsősorban az élesztők és a penészek szaporodását kukoricaszilázsban. A tejsavtermelő baktériumok aerob stabilitást befolyásoló hatása vitatott: negatív és pozitív hatás egyaránt kimutatott.

  23. Aerob instabilitás-romlás Az aerob romlás megelőzése: • a tömörítés minél hatékonyabb legyen: a szárazanyag-tartalom, a szecskaméret, a betakarítási és a tömörítési kapacitás összehangolása (cél: 250 kgsza./m3) • a kibontott silófalból minden nap legyen kitermelés, • a silótérben maradó anyagot ne bolygassuk, ne keverjük össze, • naponta 10-30 cm-t haladjunk előre a silódepóban (30-90 cm-t fóliatömlőben) a takarmány kitermelése közben • nyáron növeljük a kitermelt takarmány vastagságát (akár 30-45 cm) • silótér kialakításának kulcsszerepe van a romlás megelőzésében: olyan hosszúságú és szélességű legyen, hogy • a levegővel érintkező silófal minél kisebb felületű legyen • az állomány napi szükségletéhez igazodva minden nap legyen kitermelés • a kritikus takarmányok (pl. nedves roppantott kukorica) mennyiségét téli felhasználásra tervezzük ( a körülményektől függ) • Adalékanyagok használata: • olyan adalékot alkalmazzunk, aminek valóban van aerob stabilitást fokozó hatása: az erjedést javító hatású adalék nem biztos, hogy a stabilitást is javítja! • nyári felhasználású takarmánytételek esetében javasolt elsősorban stabilitást is javító adalékot alkalmazni, illetve nyári hurkák esetében nagyobb dózist javasolt alkalmazni • takarmány fajtája is meghatározza az adalék használatát: pl. a nedves roppantott kukorica stabilitása gyengébb, mint a lucernáé • az aktuális telepi körülmények is befolyásolják a döntést: időjárási körülmények, a tömörítés hogyan sikerült, bontáshoz használt eszközök stb.

  24. Romlás-aerob instabilitás: idő tényező Száraz vagy penészes fal Frissen lebontott fal

  25. Romlás-aerob instabilitás: műszaki háttér, mint tényező Szakszerű, kis felületű, silómaróval készített silófal Nagy fajlagos felületű, kézi erővel nyert silófal

  26. Az erjedést befolyásoló tényezők • Szénhidrát-tartalom • Nyersfehérje-tartalom • Szárazanyag-tartalom • Nyersrost-tartalom • Szecska- és szeletméret • Töltési idő, tömörítési vastagság, tömörség és hőmérséklet • Anaerob viszonyok kialakítása és fenntartása (silófedés)

  27. Az erjedést befolyásoló tényezők 1. Szénhidrát-tartalom: Befolyásolja: faj • könnyen silózható : silókukorica, cukorcirok (280-300g erjeszthető szénhidrát / kg sz.a., C/PK > 2,5; cukor/nyersfehérje >1) • közepesen silózható: gabonafélék (árpa, rozs, rtritikálé) legelőfű, szilázsfüvek: csomós ebír, magyar rozsnok, zöld pántlikafű (150-160 g erjeszthető szénhidrát / kg sz.a.), réti komócsin: nem szilázsfű, mert keskeny a levele, de 200g/kg erjeszthető szénhidrát -tartalma van (6,5 MJ/kg sz.a.) • nehezen silózható: lucerna, vöröshere (60-70 g erjeszthető szénhidrát / kg sz.a.)

  28. Az erjedést befolyásoló tényezők 1. Szénhidrát-tartalom:

  29. Az erjedést befolyásoló tényezők 1. Szénhidrát-tartalom: Befolyásolja : • vegetáció fázisa: öregedéssel a cukor-, fehérje és víztartalom csökken, nyersrost.tart. nő és a rostösszetétel megváltozik, ami hatással van az emészthetőségre

  30. Az erjedést befolyásoló tényezők 2. Nyersfehérje-tartalom: nagy fehérjetartalom ÞNH3lúgos kémhatásÞközömbösíti a tejsavat PUFFERKAPACITÁSfogalma: 1 g sz.a.-ban a 4,0 pH eléréséhez szükséges tejsav mennyisége, mg -ban (a nagy fehérje- és Ca, K-tartalmú növények pufferkapacitása jelentős: 50-80; lucerna: 74) A pufferkapacitást meghatározó tényezők: • fehérjetartalom, • fehérjebomlás melléktermékei, • hamulúgosság (alkáli- és alkáli földfémek), • gyenge szerves savak a takarmányban.

  31. A lucerna táplálóanyag-tartalmának, emészthetőségének és a fenofázisának az összefüggései

  32. Az erjedést befolyásoló tényezők 3. Szárazanyag-tartalom: Erjedés szempontjából optimális: • silókukorica: teljes növény 35-40 % • lucerna: fonnyasztott növény 35-40% • legelőfű: fonnyasztott növény 33-36% Nedvességtartalom: • ozmotikus viszonyok szerepe: >35% sz.a. kedvez a tejsav-termelőknek, gátolja a káros baktériumokat • > 40% sz.a. csökkenti a tömöríthetőség mértékét! A szárazanyagtartalom növelhető: • fonnyasztással • adalékanyaggal (melasz, abrak, répaszelet)

  33. 3. Az erjedést befolyásoló tényezők

  34. A szerves savak összetétele az erjesztett takarmányokban a szárazanyag függvényében

  35. Az erjedést befolyásoló tényezők 3. Szárazanyag-tartalom folytatása: A fonnyasztás (nagyobb sz.a. tartalom) előnyei: • nő a táplálóanyag-koncentráció, • kevesebb a gázveszteség, • jobban kihasználható a silótérfogat, • kevesebb a csurgaléklé, • nagyobb a szárazanyag-felvétel. A szárazanyag-tartalom becslése: • nedvesség könnyen kinyomható, csepeg: 10-15 % sz.a. • erősen összenyomva a kéz nedves marad: 16-20% sz.a. • kicsavarva kissé csepeg: 21-30% sz.a. • kicsavarva alig vagy egyáltalán nem csepeg: >30% sz.a.

  36. Az erjedést befolyásoló tényezők 4. Nyersrost-tartalom: • fenofázis (kukorica-lucerna-fű) • silózás szempontjából optimális: • 18-22 sz.a.% kukorica esetében a virágzástól a viaszérésig csökken a rosttartalom a cső érése miatt, 40 cm-es tarlóval 16-17%sza nyersrost • lucerna: 20-25%sza.(bimbózás) • rugalmas alakváltozás • csökkenti a tömöríthetőség mértékét

  37. Az erjedést befolyásoló tényezők 4. Rosttartalom: A kukorica rosttartalma NEM nő a szemek érésével!

  38. Az erjedést befolyásoló tényezők 4. Rosttartalom : A lucerna cukortartalma csökken, nyersrost-tartalma nő az öregedéssel, lignifikáció (fásodás)!

  39. 5. Szecska- és szeletméret Az erjedést befolyásoló tényezők : szecska- és szeletméret ELOSZLÁS: pl. kukoricaszilázs 45-65 %0,8-1,9 cm Szecska(falközi siló, tömlő, szecskabála): • kb. 0,5-5 cm • kukorica, cirok, lucerna, fű stb. Szelet (bála): • >5cm (5-15 cm) • bálaszenázs: lucerna Eredeti szálhosszúság (bála): • bálaszenázs: lucerna • nehéz kezelhetőség (gépi bálabontás) • válogatás (acidózisveszély) • tömöríthetőség, tömörségi problémák

  40. Az erjedést befolyásoló tényezők : szecska- és szeletméret Javasolt szecskahosszúságok

  41. Az erjedést befolyásoló tényezők : szecska- és szeletméret Meghatározza: • a tömöríthetőséget, • a szilázs minőségét (karamellizáció) és a veszteségeket (csurgaléklé, aerob stabilitás) • a bendőállapotot (pH-strukturális rost) • takarmány/szárazanyagfelvételt • termelési szintet, a tej összetételét (tejzsír)

  42. Az erjedést befolyásoló tényezők : szecska- és szeletméret Hazai gyakorlat: • Silókukorica-, cirokszilázs: • korábbi nézet: 3 cm lenne ideális strukturális szempontból • napjainkban 1-2 cm közötti tartomány az átlagos elméleti szecskahossz Magyarországon • A halmaz nem jellemezhető egyetlen értékkel, eloszlás: pl. kukoricaszilázs 45-65 %0,8-1,9 cm • Legyen minél egyenletesebb, homogén eloszlású (tömöríthetőség, válogatás)! • ha az átlagos elméleti szecskahossz <0,7 cm, akkor javasolható + 2-3 kg széna • Túl apró szecska: 4-15 mm-es szecskahossz esetében a járvaszecskázó +20% teljesítménycsökkenésével jár a betakarítás • Befolyásoló tényezők: • szemroppantáskor az átlagos szecskaméret csökken

  43. Az erjedést befolyásoló tényezők : szecska- és szeletméret Hazai gyakorlat: • Lucernaszilázs/szenázs: • ha >40% sz.a. akkor 2-3 cm falközi silóban és fóliatömlőben (bimbós fenofázisban: 20-25% nyersrost) • 35-40% sz.a.-nál 2-3 cm falközi silóban és fóliatömlőben (túl apró szecska-csurgaléklé-képződés) (bimbós fenofázisban: 20-25% nyersrost) • 25-35% sz.a.: 3-5 cm falközi silóban és fóliatömlőben (túl apró szecska-csurgaléklé-képződés) a rosttartalom figyelembevételével (bimbós fenofázis: 20-25% nyersrost) • eredeti szálhosszúság-bálaszenázs • Fonnyasztott füvek:1,2-2,5 cm falközi silóban és fóliatömlőben

  44. A szilázs szecskaméretét a silótérben befolyásoló tényezők:1. a forgókések sebessége 2. a szemroppantó henger beállítása

  45. A szilázs szecskaméretét az etetőasztalon befolyásoló tényezők:3. a silómaró/blokkvágó szerepe és hatása

  46. A szilázs szecskaméretét az etetőasztalon befolyásoló tényezők:4. a keverő-kiosztó kocsi kései 5. a keverés ideje

More Related