„ A tehetség nem más, mint az újrakezdés bátorsága ” (Arthur Honegger)

1. Mert ezer esztendő előtted annyi mint a tegnapnak ő elmúlása és egy éjnek rövid vigyázása Taníts meg ezért minket, kegyelmesen, hogy rövid voltát életünknek értsük, és eszességgel magunkat viseljük 90.zsoltár református magyarság népi himnusza „A tehetség nem más, mint az újrakezdés bátorsága”(Arthur Honegger)

2. „Ezért ha valami jót itt vagy ott keresünk, nincs alkalmasabb, sem jobb: ének és zene”(Kálvin) A reformáció, a debreceni minta megmutatta, hogy létezett a polgárosodásnak egy magyar útja is

3. A zenei tehetség , ami miatt itt vagyunk !Zene:a hangok és a csend, érzelmeket kiváltó elrendezése,létezésének lényege az idő.- meghatározás nem könnyű, - a zene a hangok tudatosan elrendezett folyamata.A zene egy művészi kifejezési forma,a hangok és „nem-hangok” (csendek) időbeli váltakozásának többnyire tudatosan előállított sorrendje, mely nem utasít konkrét cselekvésre,viszont érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt.

4. Korunk, megvásárolt kultúrája a felnőtté válás útját is egyöntetűvé próbálja tenni. A fiatalok a zenében az énekesek a sztárok iránti rajongásban, identitásukat keresik Miközben a gépies, gépesített világból a személyesebb felé elvágyódást, a társadalommal való szembenállást, igyekeznek ezen az úton kifejezni, átélni, megüzenni. Fülsiketítő hangerővel és az agyukba beledübörgő szövegeik lírája ellentmondásban van, az agresszív, zenei világgal, az elvágyódást üzenő szöveghez társuló dallam, éles hangzásai már-már fájdalmat iskeltenek.

5. Azonosulásra csalogatja,- férfivá, nővé emeli, a brutális érzéki rigmusok élvezetének pillanatában - az én határait áttörve, foglyul ejti az emberét. Megszállja és fogva tartja, erőszakosan birtokba veszi az egyént. Miközben azonosulási mintát ígér, valójában önmagát csempészi be. Ez a zene, az, mely szélsőséges mintát nyújt arra, - miképp lehet alkalmazkodni egy brutális világban, egyszersmind, - hozzájárulva annak újrateremtéséhez. Így kapcsolódik és elegyül az üzleti technikai konzumáló, hiperracionalizmus, zeneipara, a befogadó világ, irracionális fenyegető arculatával

6. Az önazonossághiány, a belső űr betöltése, az ezt ígérő kulturális produkció, és az erre épülő zeneiparág, fogyasztói érdekeltsége. együttesen hozzák létre, az a kaotikus és fenyegető világot, amely végül szinkron a belső ürességgel. Ez a zene olyan világot integrál, amelyben újra teremti azt a hiányt melynek betöltését ígérte.. Az elmúlt száz esztendőben felhalmozott tudás, sokakkal elhitetet, hogy az ismeretek birtoklása széles, és egyenes utat kövez ki az ember boldogulása felé.

7. Ugyanez a száz esztendő, azonban szolgáltatott példát, arra is, hogy a növekvő mértékű tudás, birtoklása, gyakran éppen, a társadalmi méretű boldogulás alapvető építőelemeit az erkölcs és a szeretetértékeit rongálta meg. Azaz a mennyiség, nem csapott át minőségbe, sőt az ellen hatott… „Itthon vagyok itt e világban, s már nem vagyok otthon az égben” Az anyagi jólét és kényelem felé menekülő társadalmak, tömegesen termelik, a lelkileg, érzelmileg sérült- a jólét létrehozásában belerokkanó embereket. Az általános művészi fogékonyság fenntartása, elvesztésének megakadályozása, elhatározó és kedvező befolyással van az ember, mint egyéniség minőségére, a zene iránti fogékonyság fenntartása, pedig nagyban elősegíti, hogy az ember közösségalkotó személyiség legyen, illetve maradjon.

8. Tanítás, nevelés; pedagógia :kutatás során nyert tapasztalatokat a nevelés és oktatás folyamatában alkalmazva értékeket és tudást származtat át a tanulóknak. Zenei nevelés A zene, (zenei nevelés) nélkülözhetetlen a személyiség kiegyensúlyozott fejlődéséhez, hatékonyan képes hozzájárulni az egyén, általános tanulási teljesítményének eredményességéhez, és kedvezően befolyásolja a szocializációt. A zene, az éneklés a gyermekek természetes szükséglete, és a zenei nevelést nem az iskolában kell elkezdeni, sőt ott már késő. Tudjuk, ismerjük, Kodály Zoltán koncepciójából. Hámori József agykutató, egyértelmű, tudományos érveket sorakoztatott fel amellett, hogy a zenei nevelésnek nem önmagáért kell léteznie a gyermeknevelésben.

9. Az agy korai zenei fejlesztő hatásokra kialakuló beállítódásai meghatározó funkciót töltenek be a személyiség fejlődésében. A zenére való fogékonyság kihat az agyi struktúrákra, az agyi beállítódásokra, és ez által az egyén sikeresebb lesz más irányú tevékenységeiben is. Hámori professzor szavaival: „…a muzikalitás (és annak a fiatalkorban megkezdett kifejlesztése) a teljessé válható emberi személyiség integráns része, amely nélkül nemcsak szépségélményektől esik el az ember, hanem sajátos kommunikációs, az emocionális alaprendszerrel is összefüggő, kognitív (megismerő) szférához szorosan tartozó tulajdonság kifejlődésétől (és meglététől) is.”

10. A beszédtanulásért felelős beszédközpont a bal agyféltekében van és mint az köztudott, genetikusan programozott. Ez azt jelenti, hogy beszédkészséggel minden ember születésétől fogva rendelkezik, és minden ép érzékszervekkel rendelkező gyermeknél az őt körülvevő nyelvi környezet hatására az első néhány év során kifejlődik a beszédképesség. Azt is tudjuk, hogy ez az időszak kritikus. Ahol csorbát szenved a beszédfejlődés, beszédfejlesztés ott maradandó nyelvi- és beszédhibák vésődnek be. A professzor, az agyféltekék azonos szerkezeti felépítésére hivatkozva felhívta a figyelmet arra, hogy a jobb agyféltekének a nyelvi szintű fejlesztése, azaz a zenei nyelv fejlesztése éppúgy szükséges ahhoz, hogy arányosan fejlődjön mindkét félteke. Minden ember –a beszédkészséghez hasonlatosan– genetikusan programozott érzékenységgel bír a zene, a muzikalitás iránt is. .

11. Ebből következik, hogy minden ép érzékszervvel rendelkező gyermek születése pillanatától – megfelelő zenei környezeti hatásokra – képessé válik a benne meglévő zenei képességek kibontakoztatására. Még mielőtt nyelvi értés szintjére jutna a gyermek, már megérteni képes az őt célzó megnyilvánulásokat, nonverbális jeleket és nem csak, hogy érti, fogékony rájuk, lekötik a figyelmét. Hámori professzor párhuzamot von a beszéd- és zenei fejlesztés között a kritikus periódus tekintetében is. Ahol tehát az élet első éveiben hiányzik vagy csorbát szenved a zenei fejlesztés, hasonlóan a beszédfejlődéshez, kiküszöbölhetetlen hibák rögzülnek. Később már nem betölthető űr tátong majd a zenei fogékonyság, a zeneértés, a zenei megnyilvánulások helyén, továbbá nem alakul ki az igény a gyermekben a szabad zenei önkibontakoztatásra, a zenehallgatásra stb..

12. „Mai ismereteink szerint mindenesetre kimondható, hogy az alapvető muzikalitás – még ha a zenei ízlés különbözhet is – épp úgy mint a beszéd, minden ember vele született képessége.” : (Hámori J)‏ „…az ének-zene, a muzikalitás éppolyan alapvető eleme a teljesebb emberi személyiség kialakulásának, mint általában is az emberi beszéd. A jobb félteke kommunikációja, nyelve a muzsika, amelynek a születéskor kapott adottságokra alapozó kifejlesztése éppolyan fontos (lenne), mint a verbális, illetve más – matematikai etc. – képességek (jó-rossz) kialakítása.” (Hámori J)‏

13. A tehetség A tehetség legáltalánosabb meghatározása szerint - olyan, legtöbbször már gyermekkorban felismerhető többletképesség, - amely a megfelelő környezetben, és fejlesztéssel átlagon felüli teljesítmény elérését teszi lehetővé. A zenei tehetség megítélésében nehézség, hogy a zenei érzék még nem jelent művészi képességeket. A muzikalitás és a kreativitás összekapcsolódására van szükség, és mint már korábban kiderült, az érzelmeknek az alkotáson keresztül történő megjelenítése ismét más hozzáállást kíván a zenésztől. Kiemelkedő képességű zenei tehetségek személyiségjegyei között már gyermekkorban feltűnik a felettes én és a belső kontroll erőssége,: amelyekre nyilván szükség van a szigorú gyakorlási szokások kialakításához. A tehetségekre jellemző önfegyelem, nagy kitartással, koncentrációs képességgel és óriási energiával társul

14. A korai kezdés és a sok gyakorlás rendkívül fontos. • Az első fázisban a gyerek még nem kap rendszeres oktatást, de igen korán találkozik a zenével. • A második periódusban az oktatás már fokuszáltan az ismeretek és készségek elsajátítását célozta. diák kapcsolat már nem a kölcsönös szereteten, hanem a kölcsönös tiszteleten alapult • A harmadik fázisba való átmenet a fejlődésnek a legnehezebb és legbizonytalanabb része, elkötelezettséget, érzelmi energiákat kívánt. • A tanár-diák kapcsolat drámai változáson megy át. • Többé nem a személyes kötődés a kapocs, hanem a zenéhez való viszonyukon keresztül találkoznak. A darabokat együtt elemzik - mint hivatásos zenészek mind a játék, előadás, mind magának a darabnak a szempontjából. A szakértő tanár és a hasonló gondolkodású társak hatására a fiatal zenész egyre jobban érdekeltté válik a zenében, személyessé lesz előadásmódja is.

15. A hosszú folyamat során a fejlesztésben a képességek mennyiségi növelése mellett minőségi átalakulás zajlik le a személyes kapcsolatokon keresztül. A zenéhez való viszony is többször változik a folyamat során, míg eljutnak a művészi szintre. A magyar zeneoktatás a világhírű Kodály-módszer(koncepció) előnyeit kihasználva széles körben tud a zenei tehetségek feltárásában részt venni. A mindennapi iskolai oktatás azonban kevéssé alkalmas a zenei tehetségek fejlesztésére, azonosítására is alig vállalkozik. A zeneiskoláknak a tehetségazonosításban jelentős szerepük van, ugyanakkor a képzés az átlagos képességű gyerekeknek sokkal nagyobb esélyt jelent a zenetanulásra, mint a tehetségeknek.

16. A muzikalitás Nincs igazuk azoknak, akik a zenei benyomás emocionális oldalát, a zene érzelmileg hangsúlyozott befogadását helyezik előtérbe. Amíg a zene csak érzelmeinkre hat, felvidámít, elszomorít, megrázkódtat vagy felizgat, a zenei hatások külső esztétikai szférájában maradunk. A muzikális ember legmélyebb jelentésében a zenében nemcsak a közérzeti hatást, nemcsak az elementárisat, a hangzást, a dinamikát, a ritmust, a mértéket, a mozgást vagy a kiteljesedést keresi; őt nem elégíti ki a természeti erő, a titokzatos érzéki képesség, amelynek a zene a maga elemi hatékonyságát köszönheti. Nem az érzékire, ha-nem az emelkedetten esztétikusra, az apollóira van a valóban muzikális ember hangolva. Mindazonáltal az esztétikum mindig az érzékiben jelenik meg; de nem a közérzeti hatás révén jön létre.

17. Van olyan zene is, természetesen, amelynek csak közérzeti és érzelmeket mozgósító szerepe van. Az ilyen jellegű zene azonban nem sokkal többet céloz, mint hogy a hang rezgéseit és azok ritmikai, dallami, harmóniai és dinamikai összetevőit működésképessé, az élet folyamatába beillesztetté tegye, az embernek pedig szerezzen örömet, szórakoztassa, töltse el a kellemesség és a megelégedettség érzésével. Ez a kellemes közérzeti hatásra, a zene dionüzoszi oldalának hangsúlyozására irányuló törekvés semmi esetre sem elhanyagolható, mivel életérzésünkkel, életösztönünkkel bensőséges szoros kapcsolatban áll. Kizárólag az ilyen zene azonban nem az "a" Zene, amely bennünket az esztétikai élmény szférájába emel. Ugyanilyen hatásokat más kellemes események is ki tudnak váltani, valami hasonló örömöt érezhetünk, ha ajándékot kapunk, ha kedves ismerőst hosszú idő után viszontlátunk, vagy a természet szépségében való gyönyörködés során.

18. A zeneileg esztétikus, a zenei szép - s a muzikalitás esetében éppen ez az irányulás tárgya, - a zene autonóm, a mély rétegeket érintő hatására vonatkozik, arra az élvezetre, amely a műalkotások különleges, sajátos zenei-lelki tartalma és zenei formája révén jön létre. Itt egyúttal az értékek olyan "szemlélődő" élvezetéről van szó, amelyek a muzikális emberben esztétikai élményeket képesek kiváltani. Muzikalitáson általában annak a szükségletét és azon képességeket értjük, hogy valaki át tudja élni a zene autonóm hatásait és a zenei megnyilatkozásokat esztétikai értékük (tartalmuk) szerint meg tudja ítélni.

19. Az tekinthető muzikálisnak, aki rendelkezik azzal a képességgel, hogy zenei élményeit olyan szférába emelje, ahol a műalkotás tisztán művészi szemlélet tárgyává válik, és különleges, egyedi művészi hatásait, kisugározza az alkotó és befogadó emberre. Nem a meghatottság, az elragadtatottság, a zene feletti öröm, az iránta tanúsított érdeklődés, hanem a zenének, mint művészi alkotásnak a szellemi birtokbavétele jellemzi a muzikális embert. A muzikális ember kiváló érzékkel bír a zenei formák iránt, érzéke van a zenei formák felépítéséhez. Finom érzékkel állapítja meg a stílust és a zenei gondolatmenet szigorú rendjét. Képes követni a zeneszerző intencióit, sőt, esetenként azoknak elébe is megy. A muzikális ember tulajdonságai közé tartozik, hogy bele tudja magát élni a zene hangulatába és kapcsolatot tud vele teremteni, ami hatással van egész lelkiállapotára. A muzikalitás, ez a veleszületett, de kifejlesztésre vágyó és kifejlesztésre alkalmas tulajdonság az egész emberre kisugárzik, és ezáltal jellemző vonása az egész személyiségnek

20. A tehetséges embert általában az jellemzi, hogy bizonyos tulajdonságok, hajlamok és képességek az átlagosnál sokkal nagyobb, vagyis rendkívüli mértékben vannak meg benne, továbbá az, hogy egy eleven, egész szellemi életén uralkodó érdeklődés serkenti ugyancsak rendkívüli erőkifejtésekre. A tehetségnek, mint összefoglaló fogalomnak , az egyedi, a különleges rátermettség - amely természeti adomány - csak egyik összetevője: a másik ezen adomány gazdájának egyéni színvonala, karaktere, emberi mivolta.

21. A rátermettség biztos jele az a veleszületett hajlam, mely emberét vonzza és viszi a zene felé. Fogékonyságot és megértést, amelyet az ilyen ember zenei benyomásokkal és hangulatokkal szemben már egészen korán, is tanúsít, muzikalitásnak szokták nevezni. A muzikális rátermettségnek előfeltételei: a kitűnő zenei hallás, vagyis az abszolút hangmagasságok és hangminőség- érték- tulajdonság, iránti érzékenységen túl: ritmikai, melódikai, és harmóniai érzék, amely mindenféle zenei alakulat (motívum) ösztönösen gyors és biztos felfogásában és visszaadásában nyilvánul meg.

22. Művészi szempontból nem fontos, hogy az ösztönös zenei hallás abszolút-e vagy relatív, lényeges csak sokoldalú fejleszthetősége, s ezért legfontosabb a belső hallás képessége, - a zenei emlékezőtehetség, valamint a képzelő típus auditív volta, - motorikus típusra jellemző tulajdonságok hangbeli elképzelés és mozgásbeli kifejezés akadálytalan összekapcsolódása, a villámgyors, reflexszerűen biztos áttétel a szándék és a tett között. - a született zenésznek a muzsika szinte második anyanyelve, amelyet érzelmileg már akkor is felfog, amikor értelmileg még csak sejti a szavak jelentését, de logikai és mondattani összefüggésüket még követni nem tudja, és mint az anyanyelv, ez is legtermészetesebb kifejezési eszközévé lesz, mihelyt elegendő jártasságot szerzett a különleges zenei nyelv kifejezési formáiban.

23. A született muzsikust az jellemzi, hogy ösztönösen tud hangokban érezni és gondolkodni A "zeneérző" embert, aki ösztönös zenei hallását értelmivé fejleszti és ezen kívül elméleti, formatani stb. tájékozottságot is szerez, a zeneértők klasszisába sorozhatjuk. De - noha bizonyára akad ezek közt is lappangó tehetség - azért, mert valaki érti és kedveli a zenét, még nem mondható tehetségesnek: ehhez legalább az kell, hogy a mások zenéjévelkapcsolatos belső élményeit magából kivetíteni, vagyis megfelelő zenei formában közölni tudja.

24. A zenei rátermettség legmagasabb fokát azok a sokoldalú tehetségű művészek képviselik, akik - mint pl. Mozart és Liszt - a zenei megnyilvánulás minden lehetőségében, minden formájában remekeltek: mint komponisták, dirigensek, hangszer- virtuózok és mint tanítók. Az univerzális zeneművészek közül azokat nevezhetjük méltán zseniknek, akiknél a tehetség kiterjedése és sokrétűsége a legnagyobb intenzitással és eredeti átütő erővel párosul. A kitűnő iskolázottság révén szerzett virtuóz felkészültség nem egyszer megtéveszti ennek birtokosát és arra csábítja, hogy a pódiumon keressen érvényesülést, a virtuozitáshoz azonbanbelső tartalmat, emberi kiválóságot adni a világ semmiféle tanára sem tud, s így mind többen és többen lépnek a nyilvánosság elé, anélkül, hogy bármi egyéni mondanivalójuk volna.

25. az általános felfogásban is döntő szerepet játszik a teremtő művész tehetségének megítélésénél a művész karaktere, valamint emberi tulajdonságainak összetétele és fajsúlya. A muzikális hajlam, a hallás és a motorikus kifejezésre való készség, mintegy az a teljes tehetség, nyersanyaga, melyet hordozója, - a tehetséges ember tölt meg egyéni értékkel. Az egyedi- különleges zenei tehetség egyes összetevőinek minőségét- értékét- tulajdonság, megközelítő pontossággal meg lehet állapítani, a muzikalitás megvizsgálására vannak kipróbált kísérleti módszerek. De mindezekkel a módszerekkel voltaképpen csak a muzikalitás szerkezeti, felépítésbeli elemeit lehet vizsgálniés megállapítani- - nem pedig magát a muzikalitást, amely, nagyon is összetett tulajdonságokból eredő hajlam, - még kevésbé a tehetséget, amelynek lényegét kísérletileg egyáltalában nem mérhető tulajdonságok határozzák meg.

26. A művészi tehetségre ugyanis csak kis részben jellemző az a reakció, melyet külső behatásokkal /kérdésekkel, tesztekkel/ szemben fejt ki. Az egyedi a különleges zenei rátermettség sokrétűsége és kiterjedése, valamint az emberi minőségek- értékek-tulajdonságok, az egyéni jellemtulajdonságok mélysége és gazdagsága egyformán fontos összetevői a teljes tehetségnek. Ha, zenei adományok olyasvalakibe szorulnak, aki emberileg nem fejlődésképes, nem tud eljutni tehetségének megfelelő értékű teljesítményekhez Ha egy kitűnő ember, aki nagyot akar, jellemtulajdonságainál fogva meg is tudná csinálni, de egyedi-különleges zenei tehetsége nem futja rá, akkor az ilyen ember művei, még ha szíve vérével is alkotta őket, mindig hatástalanok.

27. Az ideális, mégis csak az, ha az ember viszi előbbre a tehetségét és a tehetség viszi előbbre emberét. Mégis, ha sorra vesszük a nagy zeneszerzőket, vagy akár a legkiválóbb dirigenseket, előadóművészeket, szembetűnnek bizonyos tulajdonságok, melyek az egyéniség- és kor adta különbségek ellenére mindegyikben megvannak. Ezek a jellegzetes tulajdonságok : az életérzés nagy skálája és vibráló érzékenysége a belső élményeknek (akár a realitásból, akár a fantáziából fakadnak) olyan gazdagsága, intenzitása és telítettsége, amely parancsolóan visz a művészi tettekben való kikristályosodásra. Azután a művész egész szellemi életében domináló, sohasem lankadó érdeklődés és az, az odaadó ügyszeretet, amellyel érdeklődésének tárgyával szüntelenül, minden irányban foglalkozik.

28. Továbbá a bámulatos kitartás és szorgalom, amit a művészek- gyakran szinte fizikai erejükön felül - kifejtenek. Munkabírásukat, fáradhatatlanságukat csak úgy tudjuk megérteni, ha feltesszük, hogy a szorgalom a nagy tehetségnek integráló része: az igazi művész nem érzi terhesnek a szorgalmas munkát, mert neki úgy a matériában, mint az önmagán való munkálkodás örömforrás: hiszen mind a kettő tökéletesedési vágyának kielégülését jelenti. Jellegzetes még a nagy művész etikai magatartása: a tehetség adta felelősségérzet, amelytől szétválaszthatatlan a legszigorúbb önkritika és hivatásának szinte vallásos megbecsülése, amely a legteljesebb művészi őszinteségre, meg nem alkuvásra kötelezi. Származás és öröklődés, - család és környezet, nemzetiség, - nevelés és egyedi tanítás. Mindezek meghatározó tényezők.

29. A zenei tanítást, bár utolsónak említjük itt, a tehetség fejlődése szempontjából éppoly fontos, mint a születés kérdése az ún. természeti adományok szempontjából. Ha a szülők révén kerül be a gyermekbe a tehetség, akkor a tanárra a socratesi értelemben vett, bába szerepe jut. akár az öröklődésnek, akár a környezetnek vagy a tanításnak sorsdöntő hatása kell legyen a tehetség fejlődésére. A fejlődést előmozdító vagy gátló külső körülményeknél - sokkal fontosabb kérdés a belső erők kiegyensúlyozása Ahhoz, hogy az ilyen sokoldalú tehetség nagyot és sokoldalút alkosson, nem kevesebb szükséges, mint a zseni összefogó ereje. a központi érdeklődés fonala, jellemtulajdonság, önértékelés ,sikerélmény Fontos továbbá a belső és a külső értékítélet megegyezése

30. „Nincs népe a világnak, mely valaha is nélkülözni tudta volna a zenét, honnan, mint örök forrásból merít az örök emberi lélek, mikor az egyedül szavakkal kifejezni nem tudott érzések, és gondolatok feszültségében enyhülést keres, jókedvének szabad folyást, bújára vigasztalást, kétségei közepette, megnyugvást.” Dr. Kölcsey Sándor polgármester(1938) A Debreceni Zenede = Kodály Zoltán ZeneművészetiSZKI, AMI

33. Minden város fejlődőképességét, életre hivatottságát, kultúrájának fejlettségi foka dokumentálja. Debrecen hazánk második legnagyobb városa mindenkor, minden kulturtörekvésnek termékeny talaja volt. Így a zenekultúrának is, mely Debrecenben, több százados múltra tekinthet vissza. A város, eleven és felfelé ívelő zenekultúrájának nagyszerű hajtása, és erőssége a Debreceni Zenede=Kodály Zoltán Zeneművészeti SZKI, AMI Visszatekintve múltjának hosszú időszakára, büszkén mondhatjuk, hogy a Zenede mindenkor hivatása magaslatán állva nevelte, a zenei pályára készülőket, fejlesztője volt a helyes zenei érzéknek, ízlésnek, s főleg temploma a magyar zenének. Önzetlenül fáradozott a komolyzene, a klasszikus és modern zeneművészetnek és irodalomnak, a közönség minél szélesebb rétegében való elterjesztése érdekében, és élénken bekapcsolódott a város zenei életének minden kimagasló eseményébe, s hogy mindenkor hivatása magaslatán állhatott, köszönhető, kiváló igazgatóinak, tanári karának.

34. Az érték - korszakok és áramlatok felett álló, intézményünk ma is bizonyságát tudja szolgáltatni életrevalóságának és szükségességének. E zeneművészeti iskola a jól végzett munka nyugodt öntudatával tárja működését a nagyközönség bírálata elé, mert Debrecen közönségének elismert magas zenei kultúrája, jó részben, az ő munkájának eredménye is. Megismerni, megismertetni értékeinket, lakóhelyünkhöz való kötődést jelent és az azonosságtudatot szolgálja. Leegyszerűsítve, csak azt tudjuk igazán szeretni, aminek értékét jól ismerjük, s amit jól ismerünk és szeretünk, arról gondoskodunk is. A Zenepalota, amely otthont adott az elsők között felvállalt magyar nyelvű zeneoktatásnak, a magyar zenének, történelmével épülete díszeivel, tereivel, szellemiséget hordoz. Hordozza, őrzi, e szellemiséget mely a továbbhaladáshoz is, utat mutatott, s mutat ma is.

35. Ez a szellemiség működtette azt, az akaratot, amely megalkotta Alapító okiratát, benne bátran kinyilatkoztatva; „..az oktatás nyelve kizárólag magyar legyen, és a magyar zenére kiváló gond fordítassék…” Úttörő módon, elsőként, biztosított, magyar nyelvű zeneelmélet tankönyvet, a zeneoktatás számára. Kottatárat, hozott létre, megalapozva a későbbi könyvtár - kiváló és nagy értékű gyűjteményét Hajlékot teremtett, megépítette a Zenepalotát - hazánkban akkor még egyetlen - speciális igényeket is figyelembe vevő a zenei képzésre szolgáló, épületet. Elnyerte Kodály Zoltántól, - egyedül álló módon- azt a nagyszerű jutalmat, hogy még életében, róla nevezzék el az intézményt .A Mester maga mondta el az avatóbeszédet.

36. A Debreceni Zenede, vagyis ahogyan ma már nevezik; a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola - falai közül, kerültek ki, azok a nagyformátumú kezdeményezések, amelyekből kifejlődhetett a mára már teljesen önálló Kodály Kórus, Nemzetközi Bartók Kórusverseny, Az első vidéki felsőfokú zenészképzés. Debrecen századokra visszatekintő zenekultúrájából itt felvillantatott és igen vázlatos eseményei, vezetnek el a debreceni zeneoktatás intézményesítéséhez, a Zenede megalakulásához és a Zenepalota felépítéséhez.

37. Iskolánk vegyes kara a Bartók Kórusversenyen, a Kölcsey Művelődési Központban

38. A kezdeti időszak (az 1500-as évek közepétől vannak ismereteink e tárgyban) az egyházi énekkel, énekléssel fémjelezhető, s még hosszú időn át - hiszen a város sokszor kényszerült sanyarú, szorongatott helyzetbe, s a szigorú puritán, református erkölcsöt követő lakosság, nem engedhette meg magának a vígasságot- véle a muzsikát. Majd a bibliai a históriás énekeken át a szerelmi és virágénekek, a kuruc kor nótái csendültek fel, Debrecenben Az 1700-as évek elején már létrejött a Református Kollégium kántusa, és diákzenekara. Maróthi György törekvése, a harmóniás éneklés meghonosítása, az ének-zene oktatás tantervbe való felvétele, nagyszerű kezdeményezései a debreceni és a magyar zenei oktatásnak, zenekultúrának. A feljegyzések alapján, tudjuk, hogy1789-ben már színjátszó társulat is működött városunkban a kolozsvári Magyar Színjátszó Társaság. Korabeli színlapok adnak arról hírt, hogy 1810-ben a Debreceni Dalszínház Társulat operákat adott elő.

39. Az 1800-as évek elején, a nagy és híres debreceni vásárokon gyakran felcsendült a magyar műzene- a hallgató magyar- úttörőinek - Csermák, Lavotta, Rózsavölgyi, Bihari – szerzeménye. Kitűnő interpretátora is élt ezekben az években, a városban az igen híres muzsikus, Boka Károly. Lavotta 1816-ban zenemű kereskedést nyitott Debrecenben. Megemlítendő, hogy zongorakészítő mester is tevékenykedett már városunkban, ez idő tájt. Dobray József kéziratos zeneelméleti könyve(1832),- megtalálható a Zenede könyvtárában - adja hírül az éneklő és muzsikáló Debrecen munkálkodását. Fejlett zenei életről ad tanúbizonyságot, a Casinói Egyesület 1840-es évekbeli működése. Hangversenyt rendez, a Hangász Egylet alap javára. A Hangász Egylet megalakult, és 1841. november 19-én megtartotta első hangversenyét. Működésével 1848. évben felhagyott, kis vagyonkáját, melyet fillérekből gyűjtött össze, -140 Ft 5 kr.- a még az életben lévő tagok határozata folytán, 1862-ben a Zenedének adományozta. .

40. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, Debrecen számára igen fontos eseményt; 1838-ban felavatták a Nagytemplom orgonáját, Szotyori Nagy Mihály orgonista-kántor közreműködésével. Fia Szotyori Nagy Károly a Kollégium zenetanáraként 1845-ben létrehozta a kollégiumi diákzenekart.Városunkban megalapította, 1853-ban és működtette az első magán zenekonzervatóriumot, majd a Debreceni Zenede tanára lett. A Szabadságharc eseményei azonban, kis időre, háttérbe szorították a zenei életet. Debrecen zenei életének fejlődéséhez, s a Zenede megalapításához, nagyban hozzájárultak a polgári értelmiségKollégium nevelte, kántus és diákzenekar- szokatta tagjai, a későbbi, kamarai zenélések, baráti együttes muzsikálások, házigazdái. A dilettáns zenész ebben az időben nem állt messze tudásban a hivatásos zenésztől. A zenei, a hangszeres tudás, társadalmi rangot és megbecsülést jelentett. Farkas Ferenc, Márton Lajos, Engeszer Mátyás, Komlóssy Lajos, Konthy Lajos, hogy csak pár nevet említsünk közülük, akiknek neveivel még évtizedeken át, találkozunk, a város zenekultúrájának építésénél. Az 1860-as évekre, mint láthatjuk is, megérett a helyzet Debrecenben, egy zenei intézmény felállítására

41. Az elgondolásnak a virilis cívisek, polgárok; iparosok, kereskedők között, szép számmal akadtak támogatói. A kezdeményezés élére, Farkas Ferenc vaskereskedő állt, aki Debrecen művelődéséért már igen sokat tett, szervezéssel, pénzbeli támogatással egyaránt. Létrehozója volt a „Péterfia utcai” színháznak, amely az 1800-as évek közepén számos nagysikerű operai előadást tartott (A színház, 3 év alatt 45 operát vitt színre Részler István színigazgató munkálkodásával)‏ . A debreceni zeneiskola, megszervezése 1861.január 26-án, a Kollégiumban lezajlott ünnepségen, öltött testet - ahol is pohárköszöntőjében, Farkas Ferenc vaskereskedő a lelkes zenebarát vetette fel a zeneiskola alapítását, és hogy szavainak súlyt adjon, az alapításhoz 500 forintot ajánlott fel. A jelenlevő Vecsey Imre 500, Csanak József 1000 forint, felajánlásával léptek be az alapítók sorába. Később a város 500 forinttal csatlakozott. Rövid idő alatt 125 tagsággal, 12000 forint gyűlt össze.

42. A Debreczeni Zenede megalakulását az 1861. december 29-én tartott közgyűlésen mondták ki. Működését, 1862. november 3-án kezdte meg, gróf Dégenfeld Imre palotájában (Tisza illetve MÁV palota) rendelkezésre bocsátott, 6 helyiségben. Az első évben 270 növendék iratkozott be, amely létszám igen tekintélyesnek mondható. A Debreceni Zenede védnökei gróf Dégenfeld Imre, majd gróf Zichy Géza, első elnöke Farkas Ferenc, első igazgatója Komlóssy Lajos, akik az intézet ügykezelését, vezetését az egyleti kormányzó választmánnyal és felügyelő bizottmánnyal együtt végezték. Első tanárai: Emmerth Antal, zongora, Chon Adolf hegedű, Gáspár Ignác ének, tanszakokon Majd Ridley Kohne és Szotyori Nagy Károly személyével bővül a tantestület. Tanítottak elméletet és összhangzattant is. A Zenede kezdetektől helyhiánnyal és anyagi nehézségekkel küzdött. Ez szinte állandósult problémaként kíséri egész fennállását, mind a mai napig.

43. 1890-ben meghalt Dégenfeld Imre, örökösei építkezésbe fogtak a palotában, így helyet kellett keresni, ahol a tovább működhet a Zenede. Viszontagságos időszak vette kezdetét. A Kossuth (Czegléd utca) és Batthyány utca sarán lévő emeletes épületbe költözködtek, 1890 tavaszán, ahol alkalmatlan helyiségekben szűkölködtek és igen drága bérért. A Zenedeegylet elnöke (Farkas Ferenc), igazgatója (Komlóssy Lajos), és jegyzője (Márton Imre) a saját felelősségére és kockázatára, a választmány illetve a közgyűlés előzetes hozzájárulása nélkül vette meg a Csapó és Vár utca szegletét képező telket 11 kat. hold földet 21739 forintért, amelyet a választmány az 1891. október 7-én megtartott rendkívüli közgyűlésén, végül is, jóváhagyott. A föld értékesítése után a telek és épület összesen 86 387 Ft-ba került, ennek értéke Simonffy Emil, a Zenede második igazgatója szerint 1912-ben 260000 korona volt. A város ehhez 20000 Ft segély nyújtott, de törölte az évi segélyt. Az István- gőzmalom is jelentős összeget adományozott. De több kisember ennél nagyobb adományát nem vésték márványba, pl. Szotyori Nagy Károly és Chon Adolf tanárok, több évig lemondtak fizetésükről, előbbi még eletében 1000 koronát is adományozott a Zenede rendelkezésére Az építkezés 1893-ban kezdték el, 1894-ben beköltöztek, a nagyterem (koncertterem) azonban, csak 1895-ben készült el.

44. Az új épület a Zenede Palota - ünnepélyes megnyitója 1895. március 17-én volt. A Zenepalota megépítésekor légszeszvilágítás volt, szelelőkkel ellátott termek, porcelánkályhák, és a kor modernségének megfelelő akusztikai megoldások A ma Kodály teremnek elnevezett koncertterem mennyezetén látható freskó Mirkovszky Géza művészi ecsetjét dicséri. A nyers vakolatra készült freskó, temperafestmény, a zenét allegorikus csoportban ábrázolja. (Lotz felfogásához közelítő, lebegő megjelenítés - Mirkovszky Lotz tanítvány volt. Festő, és építész, Hansen tanítvány is.) Postamenten felépített orgona, melyen Szent Cecilia játszik, a komoly egyházi és monumentális zenét jelképezve. Az orgona alatt, az alkotó Géniusz lantot penget, s dicsőítő nemtő nyújt felé babérkoszorút. Bárányfelhős légben látható az ókori zene allegóriája - hárfázó Múzsa, ettől jobbra álló troubadour a középkori- rokokó, barokk alakok és egy tamburinverő nő a vidám érzéki, zenét képviselik. A modern zenét, pódiumon álló énekkar által fejezte ki a festő, az énekkart tipikus karmester vezényli. Az előtéri ballustrádra egy tripost festett, melyen a művészet soha el nem alvó örök tüze ég. Ezt az egész allegorikus kép-csoporzatot, vízi növény és virágfüzér, feston veszi körül, melyet a négy sarokban angyalok tartanak A freskó egy leázás alkalmával az 1980-as években erősen megsérült. Restaurálásakor igyekeztek visszaállítani eredeti pompáját.

47. Egy vidéki város, 1862-ban írásban rögzíti, és közre adja: „… az oktatás nyelve kizárólag magyar legyen és magyar zenére kiváló gond fordítassék..” – bátorságról és elszántságról tesz tanúbizonyságot. Könyvtára, kezdetektől volt az intézménynek, az első igazgatók gondoskodtak, hogy a tanítás színvonalát támogató könyvtári gyűjtemény, - rendelkezésre álljon. Maga az első Igazgató Komlóssy Lajos lefordította ,Simon Sechter a bécsi zenede összhangzattan tanárának munkáját, „A zeneköltészet alapelvei címmel.” (megtalálható a könyvtárban),s lett így iskolánk jóvoltából - a zenetanításhoz az első magyar nyelvű zeneelméleti könyv. Mely a magyar nyelvű zenei terminológia kialakításához, kezdetlegességében is- hozzájárult. A Rózsavölgyi híres zenemű kereskedés, bőkezű ajándékával gazdagította a könyvtári gyűjteményt, s nyújtott sok segítséget ezzel. Darabjai. fellelhetők könyvtárunkban. A könyvtár zenetörténeti ritkaságokat őriz, védett muzeális gyűjteményének restaurálása pályázat elnyerésével- jelenleg is folyik..