270 likes | 780 Views
A fotográfia története. A képrögzítés története. i.e. 900 - camera obscura. A képrögzítés története. 1839 - dagerrotípia Louis Daguerre 1839. augusztus 19 – fényképészet ezüstözött rézlemez hosszú expozíció. A képrögzítés története.
E N D
A képrögzítés története • i.e. 900 - camera obscura
A képrögzítés története • 1839 - dagerrotípia • Louis Daguerre • 1839. augusztus 19 – fényképészet • ezüstözött rézlemez • hosszú expozíció
A képrögzítés története • 1851 – kollódiumos( nedves üveglemezes ) eljárás : Frederick Scott Archer • 1861 - az első színes kép • James Clerk Maxwell
A képrögzítés története • 1878 – száraz lemezes eljárás : Charles Harper Bennett • 1 s alatti expozíció kora • 1884 – Kodak No.1 • 1/25 s záridő • 100 kép • 2,4 m –től ∞-ig
A képrögzítés története • Következő évtizedek • záridő rövidülés • 1887 – celluloid film • Eastman Kodak Company • Dow Jones Ipari Átlag – 1930-2004
A képrögzítés története • A záridő • a mozgás érzékeltetése • Tétel : éles képhez ideális záridő : fókusztávolság reciproka
A képrögzítés története • 1951 – képmagnó • 1975 – Kodak 180 • 1981 – Sony Mavica • 1986 - megapixel
A kamera fejlődése polaroidtól a flash kártyás gépekig Polaroid: 1937-ben Dr. Edwin Land több évnyi kutatómunka után megalapította Polaroid Corporation nevű cégét, hogy olyan kamerát fejlesszen ki, amely azonnal, ott helyben elő is hívja a képet. Eztán még tíz évnyi fejlesztő munka következett, mielőtt 1947. február 21-én bemutathatta 18×24 cm-es kameráját és a polaroid eljárást az Optical Society of America-nak.
A kereskedelmi forgalomba kerülést követően jelentős sikereket ért el, noha a polaroidfilm 9-10-szer is drágább volt a normál filmnél, és kizárólag a Polaroid által gyártott kamerákba volt jó. Az első Polaroid diapozitív 1957-ben, míg az első színes Polaroid kép csupán 1963-ban készülhetett el.
Automata és digitális fényképezőgép: 1959-ben került forgalomba az első teljesen automata fényképezőgép, az AgfaOptima. 1964-ben a Pentax kifejlesztette a TTL (through-the-lens, azaz az optikán keresztül) képkereső-rendszert, amivel a ma megszokott módon a keresőbe nézve közvetlenül az objektív által rajzolt kép vált láthatóvá.
A videotelefonok kifejlesztésén fáradozó AT&T Bell Laboratories a kutatások számos „melléktermékének” egyikeként 1973-ban előállította a világ első digitális fényképezőgépét, A számítógépek rohamos fejlődésével együtt járt a digitális fényképezőgépek gyors fejlődése is, 1986-ra a Kodak digitális gépe már egy megapixeles képek készítésére is alkalmas volt, azonban ezek akkoriban körülményes előhívása és magas ára miatt egészen az 1990-es évek végéig, 2000-es évek elejéig gyakorlatilag alig voltak piaci forgalomban. Az első fényképezőgép, mely számítógépes fájl formátumban készített képet a Fuji DS-1P volt, 1988-ban, 16 megabájtos memóriakártyával, amit egy külön elem működtetett. Az első, kereskedelmi forgalomban kapható digitális kamera a DycamModel 1 (avagy LogitechFotoman) volt.
A CCD képszenzorral ellátott gép digitálisan tárolta a képeket és közvetlenül csatlakoztatható volt egy számítógéphez letöltés céljából. 1991-ben a Kodak piacra dobta a Kodak DCS 100-ast , a világ első digitális tükörreflexes fényképezőgépét, mely már az 1988-ban bevezetett JPEG sztenderdben készítette a felvételeket. A technika rohamos fejlődésével már csak idő kérdése volt, hogy mikor fogják a digitális gépek minőségben és elérhetőségben (árban) beérni a „hagyományos” masinákat.
Flash kártyás gépek: Flash kártyás gépek: 1995-ben a Casio QV-10-es gépe volt először felszerelve LCD kijelzővel, az első CompactFlash kártyát pedig az 1996-ban megjelent Kodak DC-25-ben lehetett használni. Szintén 1995-ben jelent meg a fényképezőgép és a videokamera első kereskedelmi forgalomban is elérhető digitális ötvözete, a rövid videók készítésére is alkalmas Ricoh RDC-1. Ezen gépek akkoriban gyakran horribilis ára (a Kodak DCS 100 például 13 000 dollárba került 1991-ben) azonban elriasztott szinte minden érdeklődőt. A „digitális áttörés” a Nikon D1 1999-es megjelenésével kezdődött, melynek hatezer dollár alatti ára és 2,74 megapixeles felbontása már érdemessé tette megvételre áttörése” 2003-ban jött el, mikor a Canon forgalomba hozta a Canon EOS 300D-t , a „digitális lázadót”. Ezer dollár alatti ára és hat megapixel feletti felbontása a számítógépek elterjedésével együtt gyorsan népszerűvé tette a digitális fényképezőgépeket, amik csakhamar kiszorították a „hagyományos” masinákat a piacról, maga után vonva a fotólaborok és előhívó-üzletek gyors ütemű visszaszorulását, felszámolását.
A feltalálók és eljárások • Joseph NicéphoreNièpce • (1765-1833) • Litográfiák készítésével foglalkozott. Mivel nem rendelkezett nagy rajz-készséggel, nehezen boldogult • a munkájával. Ezért kezdett kutatni, a munkáját megkönnyítő eljárás után. Így találta fel heliográfiát • (fénynyomat) , amely eljárás segítségével nyomdaipar képeket tudott reprodukálni. Ezt követően • további kísérletezések után, 1822-ben készítette el az első fényképnek nevezhető képmást júdai • aszfaltra, mely alkalmas volt arra, hogy a fény által rajzolt képet rögzítse. Ez az anyag fény hatására • megkeményedik, azonban ott ahol kevésbé, vagy nem érte a napfény lemosható volt, így az árnyékok • láthatóvá váltak.
Kilátás a dolgozószobából • Az első fennmaradt fényképét feltehetően az 1826 v. 1827-es évben készítette. A képet egy 16,5 • x 20,5 cm-es júdeai aszfalttal bevont ónlemezen sikerült rögzítenie, feltehetően 8 órás • expoziciós időt követően. A képpel , annak rossz minőségének köszönhetően nem felelhetett meg a • közönség elvárásainak.
Luis Daguerre (1787-1857) • Daguerre halott az eredményeiről, s együttműködést ajánlott Niepcenek. • 1827-ben együttműködési szerződést kötöttek a camera obscura által rajzolt kép rögzítésének megoldására. Együtt folytattak kutatásokat. A szerződés szerint együttesen hozták volna nyilvánosságra eredményeiket, de Niepce meghalt 1933-ban. • Niepce halálát követően folytatta a kutatásait. 1837-ben jódgőzzel kezelt, ezüstözött rézlemezen a keletkező ezüst-jodidból látens kép alakult ki, melyet Daguerre melegített higanygőzzel tett láthatóvá. • Az ezüst-jodid és a higany egymásra hatásával ezüst-amalgám jött létre, mely a világos tónusokat, a fényeket adta. A sötétebb ezüstalap jelenítette meg az árnyékokat. Részletgazdag, közvetlen pozitív kép alakult ki egyetlen példányban. • A megvilágítatlan ezüst-jodidot Daguerre a további kémiai reakció kiküszöbölésére konyhasóval távolította el.
Luis Daguerre (1787-1857) • Mai értelemben nem volt sokszorosítható, ezért gyakorlatilag minden dagerrotípia egyedi műtárgy. • Daguerre felfedezésének hírére Európa-szerte többen is jelentkeztek, hogy ők is sikeresen oldották meg a camera obscura képének rögzítését.
William Fox Talbot(1800-1877) • 1834-ben kezdte kísérleteit, s a franciákhoz hasonló kitartással kutatott a képrögzítő eljárás után. • A fotográfia továbbfejlődése, a mai, a sokszorosíthatóságot biztosító negatív-pozitív eljárás megalapozása szempontjából az angol 1839.január 31-én a londoni Royal Societynek bemutatott negatív-pozitív eljárása, a talbotípia volt döntő jelentőségű. Ezzel bizonyítottan ő volt az első aki feltalálta a fotográfiát, mint képrögzítési eljárást, de több okból sem lett olyan népszerű és ismert, mint Daguerre és a dagerrotípia:
Dagerrotípia • - nagyon szigorú felhasználási megkötések (szinte a végletekig leszabályozva) • - az általa használt anyagok kevésbé fényérzékenyek, így hosszabb exponálást igényeltek • - a papír tökéletlenségei nagyban rontották a kép minőségét, élvezhetőségét • - az eljárás kétszer ismétlődött (negatív előhívása, majd abból pozitív kép készítése) • - a képek idővel fokozatosan elhalványodtak
a tömény sóoldatos fixálás nem adott 100%-os biztonságot, de 1840-től Hershel javaslatára a nátrium-tioszulfáta (mai napig is a legjobb megoldás) már tökéletes volt. • 1841. január 31-én szintén küldött egy képet a Royal Societynek, melyben az 1840 őszén kidolgozott új eljárását a kalotípiát illetve az ily módon készíthető képek minőségét demonstrálja. • A kalotípia fontossága abban állt, hogy drasztikusan lecsökkentette az exponálási időt több óráról 3-10 percre, ragyogó napsütés esetén akár egy percre is. • Híg konyhasóval és ezüst-nitráttal átitatva a papírt, fényérzékeny ezüst-kloridot nyert, melyet tömény nátrium-kloriddal vagy kálium-jodiddal rögzített. A kisméretű, halvány képek előidézését, a galluszsavval történő előhívást azonban csak egy évvel később oldotta meg. A világon elsőként eredeti fényképekkel illusztrált köteteket adott ki: A természet irónja (The Pencil of Nature) és Skóciai napfényképek (Sun Pictures of Scotland) címmel.
HyppoliteBayard (1801–1887) • A francia HyppoliteBayard már 1839 márciusában ismertette módszerét: miután az ezüst-nitráttal átitatott papírt fényen megfeketedve jódkáliummal kezelte, a camera obscurában leexponálva kialakult közvetlen pozitív képet kálium-bromiddal rögzítette. Rendkívül rövid idő alatt (1839–1840) fejleszti ki újítását a fotózásban: a direktpozitív eljárást. • Bayard a fényképezés nagy vesztese, mert bár harminc nagyméretű képét 1840 júniusában egy jótékonysági vásár keretében ki is állította, egyszerű, szellemes és olcsó eljárása támogató híján nem versenyezhetett a dagerrotípiával.
HyppoliteBayard (1801–1887) • Magát is belekomponálta a képekbe, mint élő bizonyítékot, hogy embereket is le lehet az eljárásával fotózni. (Legismertebb képe az Önarckép vízbefúltan (1840), mely elkeseredésének ironikus kifejezése.)
Hasonló volt a sorsa Friedrich Gerber berni egyetemi tanár 1839 februárjában publikált, papírra kidolgozott találmányának, Franz Kobell és Caril August Steinheil müncheni egyetemi tanárok 1839 nyarán a sajtóban még magyarul is ismertetett vegyi eljárásának, valamint a mikroszkópia tudósa, J.B.Readepapírkép-eljárásának. • Nem terjedt el John Herschel angol csillagász különleges jelentőségű találmánya sem, bár ő egyheti kísérletezés eredményeként üveglemezre készített máig fennmaradt felvételt. • E kiváló tudósok megelégedtek a tudományos probléma megoldásával, s – ellentétben Daguerre-rel és Talbot-val – nem foglalkoztak tovább annak gyakorlati anyagi kiaknázásával.
Érdekesség: • Egy magyar tudósóriást is foglalkoztatott a képrögzítés problémája. • Bolyai Farkasnak egy 1839. február 21-én Marosvásárhelyt kelt levélrészlete tanúskodik egyedül róla, hogy ő is a fényképezés feltalálói közé sorolandó, ha vegyi eljárása nem is maradt fenn az utókorra: • "Gyönyörű találmány az Obszcura Camera kép fixirozása: mihelyt mondották, elébb ugy mint van azon szinekkel lehetetlennek mondottam, de azonnal igérem, hogy edjnegativot feketén fixálok s ugymondották, hogy csak sötéten is marad meg.". • A mondat valószínűleg a színháromszög fekete- fehér tónusokkal történt rögzítésére utalt.