1 / 26

A fotográfia története

A fotográfia története. A képrögzítés története. i.e. 900 - camera obscura. A képrögzítés története. 1839 - dagerrotípia Louis Daguerre 1839. augusztus 19 – fényképészet ezüstözött rézlemez hosszú expozíció. A képrögzítés története.

guy
Download Presentation

A fotográfia története

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. A fotográfia története

  2. A képrögzítés története • i.e. 900 - camera obscura

  3. A képrögzítés története • 1839 - dagerrotípia • Louis Daguerre • 1839. augusztus 19 – fényképészet • ezüstözött rézlemez • hosszú expozíció

  4. A képrögzítés története • 1851 – kollódiumos( nedves üveglemezes ) eljárás : Frederick Scott Archer • 1861 - az első színes kép • James Clerk Maxwell

  5. A képrögzítés története • 1878 – száraz lemezes eljárás : Charles Harper Bennett • 1 s alatti expozíció kora • 1884 – Kodak No.1 • 1/25 s záridő • 100 kép • 2,4 m –től ∞-ig

  6. A képrögzítés története • Következő évtizedek • záridő rövidülés • 1887 – celluloid film • Eastman Kodak Company • Dow Jones Ipari Átlag – 1930-2004

  7. A képrögzítés története • A záridő • a mozgás érzékeltetése • Tétel : éles képhez ideális záridő : fókusztávolság reciproka

  8. A képrögzítés története • 1951 – képmagnó • 1975 – Kodak 180 • 1981 – Sony Mavica • 1986 - megapixel

  9. A kamera fejlődése polaroidtól a flash kártyás gépekig Polaroid: 1937-ben Dr. Edwin Land több évnyi kutatómunka után megalapította Polaroid Corporation nevű cégét, hogy olyan kamerát fejlesszen ki, amely azonnal, ott helyben elő is hívja a képet. Eztán még tíz évnyi fejlesztő munka következett, mielőtt 1947. február 21-én bemutathatta 18×24 cm-es kameráját és a polaroid eljárást az Optical Society of America-nak.

  10. A kereskedelmi forgalomba kerülést követően jelentős sikereket ért el, noha a polaroidfilm 9-10-szer is drágább volt a normál filmnél, és kizárólag a Polaroid által gyártott kamerákba volt jó. Az első Polaroid diapozitív 1957-ben, míg az első színes Polaroid kép csupán 1963-ban készülhetett el.

  11. Automata és digitális fényképezőgép: 1959-ben került forgalomba az első teljesen automata fényképezőgép, az AgfaOptima. 1964-ben a Pentax kifejlesztette a TTL (through-the-lens, azaz az optikán keresztül) képkereső-rendszert, amivel a ma megszokott módon a keresőbe nézve közvetlenül az objektív által rajzolt kép vált láthatóvá.

  12. A videotelefonok kifejlesztésén fáradozó AT&T Bell Laboratories a kutatások számos „melléktermékének” egyikeként 1973-ban előállította a világ első digitális fényképezőgépét, A számítógépek rohamos fejlődésével együtt járt a digitális fényképezőgépek gyors fejlődése is, 1986-ra a Kodak digitális gépe már egy megapixeles képek készítésére is alkalmas volt, azonban ezek akkoriban körülményes előhívása és magas ára miatt egészen az 1990-es évek végéig, 2000-es évek elejéig gyakorlatilag alig voltak piaci forgalomban. Az első fényképezőgép, mely számítógépes fájl formátumban készített képet a Fuji DS-1P volt, 1988-ban, 16 megabájtos memóriakártyával, amit egy külön elem működtetett. Az első, kereskedelmi forgalomban kapható digitális kamera a DycamModel 1 (avagy LogitechFotoman) volt.

  13. A CCD képszenzorral ellátott gép digitálisan tárolta a képeket és közvetlenül csatlakoztatható volt egy számítógéphez letöltés céljából. 1991-ben a Kodak piacra dobta a Kodak DCS 100-ast , a világ első digitális tükörreflexes fényképezőgépét, mely már az 1988-ban bevezetett JPEG sztenderdben készítette a felvételeket. A technika rohamos fejlődésével már csak idő kérdése volt, hogy mikor fogják a digitális gépek minőségben és elérhetőségben (árban) beérni a „hagyományos” masinákat.

  14. Flash kártyás gépek: Flash kártyás gépek: 1995-ben a Casio QV-10-es gépe volt először felszerelve LCD kijelzővel, az első CompactFlash kártyát pedig az 1996-ban megjelent Kodak DC-25-ben lehetett használni. Szintén 1995-ben jelent meg a fényképezőgép és a videokamera első kereskedelmi forgalomban is elérhető digitális ötvözete, a rövid videók készítésére is alkalmas Ricoh RDC-1. Ezen gépek akkoriban gyakran horribilis ára (a Kodak DCS 100 például 13 000 dollárba került 1991-ben) azonban elriasztott szinte minden érdeklődőt. A „digitális áttörés” a Nikon D1 1999-es megjelenésével kezdődött, melynek hatezer dollár alatti ára és 2,74 megapixeles felbontása már érdemessé tette megvételre áttörése” 2003-ban jött el, mikor a Canon forgalomba hozta a Canon EOS 300D-t , a „digitális lázadót”. Ezer dollár alatti ára és hat megapixel feletti felbontása a számítógépek elterjedésével együtt gyorsan népszerűvé tette a digitális fényképezőgépeket, amik csakhamar kiszorították a „hagyományos” masinákat a piacról, maga után vonva a fotólaborok és előhívó-üzletek gyors ütemű visszaszorulását, felszámolását.

  15. A feltalálók és eljárások • Joseph NicéphoreNièpce • (1765-1833) • Litográfiák készítésével foglalkozott. Mivel nem rendelkezett nagy rajz-készséggel, nehezen boldogult • a munkájával. Ezért kezdett kutatni, a munkáját megkönnyítő eljárás után. Így találta fel heliográfiát • (fénynyomat) , amely eljárás segítségével nyomdaipar képeket tudott reprodukálni. Ezt követően • további kísérletezések után, 1822-ben készítette el az első fényképnek nevezhető képmást júdai • aszfaltra, mely alkalmas volt arra, hogy a fény által rajzolt képet rögzítse. Ez az anyag fény hatására • megkeményedik, azonban ott ahol kevésbé, vagy nem érte a napfény lemosható volt, így az árnyékok • láthatóvá váltak.

  16. Kilátás a dolgozószobából • Az első fennmaradt fényképét feltehetően az 1826 v. 1827-es évben készítette. A képet egy 16,5 • x 20,5 cm-es júdeai aszfalttal bevont ónlemezen sikerült rögzítenie, feltehetően 8 órás • expoziciós időt követően. A képpel , annak rossz minőségének köszönhetően nem felelhetett meg a • közönség elvárásainak.

  17. Luis Daguerre (1787-1857) • Daguerre halott az eredményeiről, s együttműködést ajánlott Niepcenek. •  1827-ben együttműködési szerződést kötöttek a camera obscura által rajzolt kép rögzítésének megoldására. Együtt folytattak kutatásokat. A szerződés szerint együttesen hozták volna nyilvánosságra eredményeiket, de Niepce meghalt 1933-ban. • Niepce halálát követően folytatta a kutatásait. 1837-ben jódgőzzel kezelt, ezüstözött rézlemezen a keletkező ezüst-jodidból látens kép alakult ki, melyet Daguerre melegített higanygőzzel tett láthatóvá. • Az ezüst-jodid és a higany egymásra hatásával ezüst-amalgám jött létre, mely a világos tónusokat, a fényeket adta. A sötétebb ezüstalap jelenítette meg az árnyékokat. Részletgazdag, közvetlen pozitív kép alakult ki egyetlen példányban. • A megvilágítatlan ezüst-jodidot Daguerre a további kémiai reakció kiküszöbölésére konyhasóval távolította el.

  18. Luis Daguerre (1787-1857) • Mai értelemben nem volt sokszorosítható, ezért gyakorlatilag minden dagerrotípia egyedi műtárgy. • Daguerre felfedezésének hírére Európa-szerte többen is jelentkeztek, hogy ők is sikeresen oldották meg a camera obscura képének rögzítését.

  19. William Fox Talbot(1800-1877) • 1834-ben kezdte kísérleteit, s a franciákhoz hasonló kitartással kutatott a képrögzítő eljárás után. • A fotográfia továbbfejlődése, a mai, a sokszorosíthatóságot biztosító negatív-pozitív eljárás megalapozása szempontjából az angol 1839.január 31-én a londoni Royal Societynek bemutatott negatív-pozitív eljárása, a talbotípia volt döntő jelentőségű. Ezzel bizonyítottan ő volt az első aki feltalálta a fotográfiát, mint képrögzítési eljárást, de több okból sem lett olyan népszerű és ismert, mint Daguerre és a dagerrotípia:

  20. Dagerrotípia • - nagyon szigorú felhasználási megkötések (szinte a végletekig leszabályozva) • - az általa használt anyagok kevésbé fényérzékenyek, így hosszabb exponálást igényeltek • - a papír tökéletlenségei nagyban rontották a kép minőségét, élvezhetőségét • - az eljárás kétszer ismétlődött (negatív előhívása, majd abból pozitív kép készítése) • - a képek idővel fokozatosan elhalványodtak

  21. a tömény sóoldatos fixálás nem adott 100%-os biztonságot, de 1840-től Hershel javaslatára a nátrium-tioszulfáta (mai napig is a legjobb megoldás) már tökéletes volt. • 1841. január 31-én szintén küldött egy képet a Royal Societynek, melyben az 1840 őszén kidolgozott új eljárását a kalotípiát illetve az ily módon készíthető képek minőségét demonstrálja. • A kalotípia fontossága abban állt, hogy drasztikusan lecsökkentette az exponálási időt több óráról 3-10 percre, ragyogó napsütés esetén akár egy percre is. • Híg konyhasóval és ezüst-nitráttal átitatva a papírt, fényérzékeny ezüst-kloridot nyert, melyet tömény nátrium-kloriddal vagy kálium-jodiddal rögzített. A kisméretű, halvány képek előidézését, a galluszsavval történő előhívást azonban csak egy évvel később oldotta meg. A világon elsőként eredeti fényképekkel illusztrált köteteket adott ki: A természet irónja (The Pencil of Nature) és Skóciai napfényképek (Sun Pictures of Scotland) címmel.

  22. HyppoliteBayard  (1801–1887) • A francia HyppoliteBayard már 1839 márciusában ismertette módszerét: miután az ezüst-nitráttal átitatott papírt fényen megfeketedve jódkáliummal kezelte, a camera obscurában leexponálva kialakult közvetlen pozitív képet kálium-bromiddal rögzítette. Rendkívül rövid idő alatt (1839–1840) fejleszti ki újítását a fotózásban: a direktpozitív eljárást. • Bayard a fényképezés nagy vesztese, mert bár harminc nagyméretű képét 1840 júniusában egy jótékonysági vásár keretében ki is állította, egyszerű, szellemes és olcsó eljárása támogató híján nem versenyezhetett a dagerrotípiával.

  23. HyppoliteBayard  (1801–1887) • Magát is belekomponálta a képekbe, mint élő bizonyítékot, hogy embereket is le lehet az eljárásával fotózni. (Legismertebb képe az Önarckép vízbefúltan (1840), mely elkeseredésének ironikus kifejezése.)

  24. Hasonló volt a sorsa Friedrich Gerber berni egyetemi tanár 1839 februárjában publikált, papírra kidolgozott találmányának, Franz Kobell és Caril August Steinheil müncheni egyetemi tanárok 1839 nyarán a sajtóban még magyarul is ismertetett vegyi eljárásának, valamint a mikroszkópia tudósa, J.B.Readepapírkép-eljárásának. • Nem terjedt el John Herschel angol csillagász különleges jelentőségű találmánya sem, bár ő egyheti kísérletezés eredményeként üveglemezre készített máig fennmaradt felvételt. • E kiváló tudósok megelégedtek a tudományos probléma megoldásával, s – ellentétben Daguerre-rel és Talbot-val – nem foglalkoztak tovább annak gyakorlati anyagi kiaknázásával.

  25. Érdekesség: • Egy magyar tudósóriást is foglalkoztatott a képrögzítés problémája. • Bolyai Farkasnak egy 1839. február 21-én Marosvásárhelyt kelt levélrészlete tanúskodik egyedül róla, hogy ő is a fényképezés feltalálói közé sorolandó, ha vegyi eljárása nem is maradt fenn az utókorra: • "Gyönyörű találmány az Obszcura Camera kép fixirozása: mihelyt mondották, elébb ugy mint van azon szinekkel lehetetlennek mondottam, de azonnal igérem, hogy edjnegativot feketén fixálok s ugymondották, hogy csak sötéten is marad meg.". • A mondat valószínűleg a színháromszög fekete- fehér tónusokkal történt rögzítésére utalt.

More Related