A gyermekv delem t rt nete

1. A gyermekvédelem története

2. 1. A gyermekvédelem kezdete Magyarországon

3. Szent István törvényeibol: gondoskodás az özvegyekrol és árvákról. A középkori magyar jogrend közvetlenül csak a vagyonos árvákkal foglalkozik. Évszázadokon keresztül hárítja a szegény árvákkal való törodést. A szokásjog és a kereszténység megerosödésével elterjedo karitatív érzület azonban arra ösztönözte a különbözo közösségek lakóit, hogy segítsenek az elárvult szegény gyerekeken is.

4. Az egyház karitatív tevékenysége nálunk is nagyon hamar kibontakozott. Gellért csanádi püspök például az országot járva egybegyujtötte az elhagyott gyermekeket és otthont rendezett be számukra. A Szent Özséb által alapított pálos rend célja pedig a betegek ápolása és az elhagyott, árva gyerekek gondozása volt. A Szent István által megteremtett magyar szegényvédelem európai mércével mérve is korszeru volt, de nem változott a 18. századig. Lényege: egyházi karitász + a faluközösségek és filantróp lelkületu pártfogók gondoskodó gyermekvédelme.

5. 2. Reneszánsz

6. Új emberkép, az egyéniség kultusza. A korabeli nevelési traktátusok szerzoi (Maffeo Vegio, Erasmus, Montaigne, Rabelais és Vives) mind azt igénylik, hogy az iskolákban a gyermekek kapjanak emberhez méltó gondoskodást. Kemény iskolakritika. A humanista alapelveket azonban nem vonatkoztatták mindenkire. „Tudati megkettozodés”: gyermekeszmény + gyermekfelfogás. Egyrészt a humanista szerzok - az általánosság szintjén - minden gyermek nevelhetonek tartottak, a köznapi tudat azonban sok gyereket nevelhetetlennek vélt, mert örökölték szüleik „rossz vérét”.

7. A házasságon kívül született gyermekek továbbra is nagy veszélyben voltak. A szép szavak mellett a gyakorlatban továbbra is az ótestamentumi felfogás élt: „Aki kíméli a pálcáját, gyulöli a fiát, aki azonban szereti, az veréssel bünteti.” Ebben az idoszakban elszórtan ugyan, de egyre több árvaházat alapítottak. (Emlékezteto: Az elso árvaházat Dateo püspök létesítette Milánóban, 785-ben.) Rómában 1597-ben szeretetházban gyujtötték össze a csavargó gyermekeket.

8. Filippo Neri és az oratoriánusok Filippo Neri (Néri Szent Fülöp) (1515-1595) Róma egyik külvárosi templomának lelkésze volt. Társaival megalapította a Scuole della Dottrina Christiana (Keresztény Tanítás Iskolái) nevu szervezetét. Néri Szent Fülöp pedagógiájának elozményei azon korai keresztény népnevelési törekvésekhez kapcsolódtak, melyek keretében Itália különbözo városaiban lelkes papok és világi segítoik a szegény sorsú, elhagyott gyermekeket összegyujtve igyekeztek azokat folyamatos és rendszeres valláserkölcsi nevelésben részesíteni.

9. Filippo Neri tehát a katolikus népnevelési törekvések folytatójaként Róma külvárosában tevékenykedett. Hosszú élete során kialakított rendkívül eredményes nevelési gyakorlatának legfontosabb jellemzoje a növendékei iránt tanúsított feltétel nélküli szeretet volt. Ez elsosorban iskolájának derus, barátságos, mélyen emberséges légkörében, és az ezt megteremto módszereiben nyilvánult meg.

10. Felfogása szerint a gyermek számára a szeretet létszükséglet, ezért egészséges lelku felnotté válásukhoz szükségük van az örömre, vidámságra; a félelemmel telített, nyomasztó környezet pedig gátolja az eredményes nevelést. Szinte egész élete szeretett tanítványai körében zajlott, közösen tanultak, énekeltek, játszottak, színdarabokat adtak elo. A külvárosi csavargó, elhagyott utcagyerekek körébol maga köré toborzott nagy számú tanítvány és tanítójuk legtöbbször nem maradtak benn az iskolateremben, hanem gyakran kirándultak a város melletti erdobe.

11. A külvárosi gyermekek nevelésén túl sokat tett szüleik, a városrészben élo felnottek kulturális felemelkedése érdekében is. A város temploma melletti épületben könyvtárat szervezett számukra – a világ egyik elso nyilvános népkönyvtárát –, ami 1581-ben nyitotta meg kapuit. A mellette lévo, korábban imateremnek (latinul: oratorium) használt helyiségben vasárnaponként és nagyobb egyházi ünnepek alkalmával neves muvészek és együttesek fellépésével színvonalas hangversenyeket rendezett. Ma is oratóriumnak nevezik azt az énekkar, zenekar, valamint szólisták által eloadott, zenei mufajt, amelynek tárgya egy-egy - mindenki számára érheto és könnyen követheto - epikus-drámai történet.

12. 3. Az állami és karitatív intézmények kialakulása és fejlodése

13. Az állami gyermekvédelem megjelenése Magyarországon 1711-ben I. József rendeletben szabályozta a vagyonos árvák helyzetét. Az ilyen gyermekek mellé „tutorokat” (gyámokat) állítottak. A vagyontalan árvák ügyével keveset törodtek. 1724-ben királyi rendelet született arról, hogy minden község maga gondoskodjon szegényeirol és árváiról. Az árvák, az elhagyottak többsége továbbra is embertelen körülmények között élt. A városok által az árvákat befogadó családok számára folyósított tartásdíjak csekélyek voltak.

14. Javított a helyzeten, amikor katolikus fiúárvaházakat alapítottak Nemescsón (1741), Koszegen (1749) majd Nagyszebenben (1765) és más városokban. Az adományokra épülo gondoskodás csak a nyomor fenntartására volt elegendo. Szegeden például az 1735-36-os költségvetési évben 60 csavargó, kéregeto, cselédeskedo árvát tartottak nyilván. Az elhagyott gyermekeket dajkaságba adták, értük a város fizetett. A gondoskodás 5-6 éves korukig tartott. A dajkaságot vállalók anyagi okokból vállalták a gyermekeket. Szalmára fektették, rongyokban járatták oket. 60-70%-uk meghalt. A többiek pedig gazdákhoz kerültek liba- és disznópásztornak.

15. Más országokban hasonló volt az árvák sorsa: 1707-ben Lyonban 454 gyermeket tettek ti templomok lépcsojére, 1709-ben ez a szám 1884-re emelkedett. A menhelyek a siralomházakhoz voltak hasonlatosak. Korabeli francia feljegyzés szerint tíz lelencbol kilenc nem érte meg a felnottkort.

16. Felvilágosodás, Pestalozzi 1784-ben egy német folyóirat, a Berlinische Monatschrift azt kérdezte néhány filozófustól, mi a felvilágosodás. A megkérdezettek között volt Immanuel Kant is, aki a következoket válaszolta: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! - ez tehát a felvilágosodás jelmondata.”

17. Új eszmények: szabadság, egyenloség, testvériség. Rousseau: „Nincs eredeti romlottság az emberi szívben, nincs egyetlen hiba sem benne, amelyrol ki ne lehetne mutatni, hogy hogyan és milyen úton került oda.” A népoktatás mindenki számára legyen elérheto és kötelezo. A felvilágosult abszolutista uralkodók iskolareformjai.

18. Pestalozzi gyermekvédelme Pestalozzi látja, hogy milyen veszélyeket rejt magában a manufaktúrák terjedése. A mezogazdasági munka szukös, de biztos kenyerét a gyári kereset „véletlen kenyere” váltotta föl, egy olyan keresetforrás, mely mindenkor az ingadozó piaci viszonyok függvénye. Emellett a falusi nép erkölcsét is félti a könnyen jött keresettol: igen sokan felélték, eltékozolták, elitták a hirtelen jött pénzt. Pestalozzi egyetlen kiutat lát: ha a háziipari munkát összekapcsolják a korszeru mezogazdasági munkával. Így a parasztság jövedelme több oldalról biztosítva lenne.

19. Amikor neuhofi birtokán gyermekeket foglalkoztatott a festobuzér és len termesztésével, gyapotfonással, szövéssel, akkor nem elsosorban a gazdasági haszon reménye vezérelte. Mindenekelott nevelni akarta a szegény gyermekeket. A gyermekmunka nála elsosorban pedagógiai eszköz volt – ez pedig a korabeli viszonyok között magában hordozta a kudarc csíráit. Pestalozzi neuhofi kísérlete akkor is gazdasági utópia lett volna, ha kedvezobbek a muködés feltételei.

20. O maga nem rendelkezett megfelelo gazdasági ismeretekkel, s a durvább munkához szokott gyermekek számára is nehézséget okozott a legfinomabb kelmék eloállítása. Mindez csak siettette az elkerülhetetlen gazdasági bukást. 1780-ban el kellett bocsátania az utolsó gyermeket is. Ma már látjuk, hogy az intézet fenntartása folyamatos anyagi támogatás (adományok vagy hatósági segédlet) nélkül eleve bukásra ítélt, irreális vállalkozás volt.

21. A kormány 1798 decemberében Pestalozzit bízta meg azzal, hogy a harcok során elárvult gyerekek számára árvaházat létesítsen Stansban. A megbízatás végrehajtását pénzzel is támogatta. Épületet is rendelkezésére bocsátott: az orsolyiták Szent Klára kolostorának egyik szárnyát kapta meg. Itt mintegy nyolcvan testileg leromlott, lelkileg-erkölcsileg elzüllött gyermeket gyujtöttek össze.

23. Pestalozzi így számolt be róluk egyik barátjához intézett levelében: „Sokan erosen rühösek voltak, úgy, hogy járni is alig tudtak, soknak a fején föl voltak fakadva a sebek, sokan ótvarosak vagy tet­vesek voltak, sokan, mint sorvadt csontvázak, ösztövérek, sárgák, szemük tele aggódással, homlokuk tele a bizalmatlanság, a gond redoivel.” Stansban rengeteg nehézség várt az immár ötvenhárom esztendos pedagógusra. Az ott töltött néhány hónap szinte minden erejét felorölte. A lakosság bizalmatlanul fogadta: a stansiak katolikusok, Pestalozzi viszont protestáns volt, s ráadásul az új kormány embere. Egyedül fogott hozzá az árvaház muködtetéséhez egy idos gazdasszony segítségével.

24. Intézetében azt kívánta elérni, hogy a gyermekek, úgy éljenek, mint egy nagy családban. Felismerte, hogy az erkölcsi érzelmek felkeltésének, az erkölcsi tapasztalatnak meg kell eloznie az erkölcsi oktatást. Rousseau nyomán olyan nevelési gyakorlatot folytatott, amely a gyerekek sajátosságaira épít, egyéni fejlodésüket is figyelembe veszi a módszerek kiválasztásakor.

25. Stansban Pestalozzi erejét végsokig megfeszítve dolgozott anélkül, hogy munkájának igazi gyümölcsét élvezhette volna. Öt hónapig tartó lá­zas munka után 1799. június 8-án be kellett zárnia intézetét. A hadi helyzet változása miatt, a direktórium az épületet a visszavonuló franciák számára hadikórházzá alakíttatta át. A testileg-lelkileg elgyötört Pestalozzi a stansi kísérlet után egy darabig Emmanuel Fellenberg hofwyl-i birtokán idozött, ahol fiatal pedagógustársa patríciusok gyermekei számára létesített nevelointézetet.

26. Az állami gyermekvédelem fellendülése

27. Pestalozzi gyermekvédelmi tevékenységét Angliában Robert Owen (1771-1858) folytatta. New Lanark nevu telepén a 6 év alatti gyerekeknek óvodát, a 6-10 év közöttieknek nappali iskolát, a 10 év fölöttieknek esti iskléát hozott létre. Magyarországon 1820-1840 között „társalkodási egyletek” jöttek létre. Kegyúri és polgári adományokból alapokat hozta létre, árvaházakat létesítettek. A szegedi árvaházi alapot egy Osztrovszki nevu ügyvéd hozta létre 1841-ben. Ekkor szervezték meg a felsovárosi „társalkodási egyletet”. 197 koldust, 15 lelencet és 25 kolduló kiskorút részesítettek segélyben.

28. Kossuth cikke: „Halottas házak”: „… az anyátlan gyermekek gyámoltalan serege segélyért sír föl az égre.” (Pesti Hírlap, 1841. 18. szám) Molnár Aladár miniszteri osztálytanácsos 1870-ben a Néptanítók Lapjában cikket ír „Állítsunk szeretetházakat” címmel. Magyarországon kétféle szeretetház muködött: 1. Pestalozzi nevelési elvein alapuló. Családokba csoportosuló, a gyerekek kezét, szívét, fejét muvelo. 2. Dolgoztató menhelyek vagy lelencházak.

29. Molnár Aladár és mások ügyszeretet nyomán 1870-ben megalakult az ország elso gyermekmenhely egyesülete. Az árvaházakat majdnem mind áldozatkész magánemberek adományai tartották fenn. 1885: Fehér Kereszt Országos Lelencház Egyesület. Országos méretu mozgalom hatására 1889-ben létrejön a Gyermekvédo Egyesület. 105 szeretetházban kb. ötezer gyermeket gondoztak. 1889-ben Budapesten nemzetközi gyermekvédelmi kiállítást szerveztek.

30. Az állami gyermekvédelem törvénybe iktatása A karitász ellenére a 19. század második felében érzékelhetoen nott a nyomorban élo néptömegek aránya. 1886-ban ezer halottból 518 az 5 éven aluli gyermek. Ezer újszülött közül 411 hal meg egyéves kora elott. A századfordulón évenként mintegy 50 ezer „törvénytelen” gyermek született. Ezek jelentos részét elhagyták.

31. A gyermekvédelmi törvény megszületését sürgeto okok: 1. Társadalmi mozgalom, amelynek képviseloi felemelték hangjukat a gyermekszegénység ellen. 2. A rohamosan terjedo alkoholizmus. 3. A természettudományok fejlodése és a gyermektanulmányi mozgalom elterjedése hanánkban. 4. A II. Országos tanügyi Egyetemes Kongresszus (1896) Társadalmi Szakosztályán elhangzott eloadások a gyermekvédelem feladatiról. 5. Fejlodés a lélektanban, pl. megjelenik Preyer: A gyermek lelke c. munkája (1882).

32. Külföldi minták és hazai tapasztalatok alapján 1898-ban becikkelyezték a XXI. törvénycikket, az elso magyar gyermekvédelmi törvényt. Ennek értelmében az állam a hatóságilag elhagyottnak nyilvánított gyermekek gondozásának költségeit 7 éves korukig az Országos Betegségellátási Alapból fedezte. A hét év feletti gyermekek gondozása azonban továbbra is megoldatlan maradt. Ehhez képest az igazi elorelépést az 1901. évi gyermekvédelmi törvény (VIII. t.c.) jelentette.

33. Az elso paragrafus szerint „A talált, valamint a hatóságilag elhagyottnak nyilvánított 7 éven aluli gyermekek védelmére … az ország különbözo vidékein gyermekmenhelyek (lelencházak) állíttatnak fel.” Néhány hónappal késobb már a 7-15 éves korú elhagyott gyermekekre is kiterjesztették az állami gondoskodást. Az állami gyermekvédelem mellett továbbra is fontos szerepet töltött be a magánemberek és egyesületek karitatív tevékenysége.

34. Huszadik század

35. A századforduló után 1906-ban hozták létre a Gyermekvédo Ligát, amely továbbra is a karitatív érzületre apellálva buzdította közadakozásra az ország népét. Ekkoriban 64 intézetben közel 6000 gyereket gondoztak és neveltek. A Liga hatására megerosödött a kettos rendszeru (állami és karitatív) gyermekvédelem. A gyermekvédelem ekkoriban csak a már bajbajutottakon kívánt segíteni, hiányzott a preventív funkció.

37. Magyarországon a gyári gyermekmunkát az 1884. évi 17. tc. szabályozta. Ennek értelmében 10 év alatti gyerekek egyáltalán nem dolgozhatnak, 10-12 év között pedig csak akkor, ha a munka mellett az iskolát is tudja látogatni. A 12-14 éves munkásgyerekek munkaidejét napi 8 órára korlátozta a törvény, a 14-16 évesek esetében a felso határ 10 óra. Éjjeli munkára a 16 éven aluli munkásokat általában nem kötelezhették. A törvényt Magyarországon is igyekeztek kijátszani az üzemtulajdonosok.

38. Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint 493 898 7-14 év közötti gyermek dolgozott, 70%-uk a mezogazdaságban, 12,7%-uk az iparban, 12%-uk házicselédként, a többi gyerek pedig a bányászatban, kereskedelemben vagy a közlekedésben kapott munkát A századforduló táján gyakran elofordult, hogy az iparfelügyelok 7-9 éves dolgozó gyermekeket találtak az üzemekben, akiket a tulajdonosok „játszó gyermekeknek” neveztek, és akik úgymond „csak véletlenül jöttek be a munkahelyiségbe”. Ezek a kis munkások a felnottek bérének töredékéért végeztek nehéz és gyakran igen veszélyes munkát - például a foszfortartalmú gyufa eloállításakor.

41. Az 1910-1916 közötti idoszak a magyar gyermekvédelem felvirágzásának a kora. Kiépültek az állam és a Liga gyermekvédo szervezetei. Az 1901-es törvény az állam azonban az elhagyott gyermekek gondozásának csak a kereteit teremtette meg. A kibontakozó gyermektanulmányozásra, gyermek- és pedagógiai pszichológiára várt a feladat, hogy létrehozzák a gyermekvédelem szaktudományos hátterét. Új fórumok, lapok születtek: 1905-tol a Gyermekvédelmi Lap lett a szakma hivatalos lapja, de a Gyermek címu tudományos szaklapban is számos tanulmány jelent meg e témában.

42. Fontos fejlemény, hogy a tanácskormány 1919-ban kimondta: a gyermekvédelem állami ügy. Államosították az ilyen jellegu intézményeket. Gondoskodtak a rászoruló gyermekek ellátásáról. Az ijesztoen magas gyermekhalandóság csökkentése érdekében rendelkeztek arról, hogy minden gyermek ingyenes orvosi ellátást kapjon. Kialakult asz iskolaorvosi és a nevelési tanácsadó hálózat. 1919. március 25-én jelent meg a rendelet a házasságon kívül született gyermekek törvényesítésérol. A bunt elköveto gyermekeket börtön helyett javítóintézetekbe küldték.

43. A két világháború között A köztársaság intézkedéseit a Horthy-rendszer eltörölte, így a gyermekvédelem anyagi, szervezeti és tartalmi vonatkozásban visszasüllyedt a világháború alatti színvonalra. Megszüntették a gyermeküdültetést, a „törvénytelen gyermek” elnevezés ismét jogi kategória lett. Az elméleti pedagógiában azonban egyre több szakember kezdett el foglakozni a gyermekvédelmi kérdésekkel, például Várkonyi Dezso és Bognár Cecil, akik a szegedi egyetem professzorai voltak.

44. Ezekben az évtizedekben jelentek meg Anton Szemjonovics Makarenko (1888-1939) muvei is, például a Pedagógiai hosköltemény. Muveiben a bunözové züllött kóborló gyermekeknek a munkáltató telepeken történo átnevelésének (reszocializációjának) tanulságos és követésre érdemes módszereivel ismerteti meg az olvasókat. Magyarországon az állam a húszas évek második felében kísérletet tett a gyermekvédelem újjászervezésére. A költségvetési támogatás azonban csekélyebb volt a háború elottinél.

45. Az Országos Gyermekvédo Liga és a Stefánia Szövetség nemzetközi kapcsolatai révén tudta fenntartani intézményeit. A gondozásba került gyerekek többsége neveloszülokhöz került, a cselédként, sokszor elképesztoen nyomorúságos körülmények között tartották oket. (Lásd: Móricz Zsigmond: Árvácska.) Jól jellemezték volt ezeknek a gyerekeknek az életét József Attila sorai: „Én nem ilyennek képzeltem a rendet. Pedig hát engemet sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek, mint apró gyermeket, ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. Én tudtam - messze anyám, rokonom van, ezek idegenek.” (Levegot, 1935)

46. Az intézetekben élo lelenceknek sem volt jobb a soruk. Kivéve néhány olyan árvaházat, ahol emberibb bánásmódot alkalmaztak és olykor még a reformpedagógia módszereivel is éltek. Ilyen volt például a kecskeméti Faragó Béla Pedagógus árvaház és a balatonfüredi Pestalozzi-Währli-típusú szegényiskola és árvaház. Itt fontosnak tartották a családias körülmények biztosítását és a munkára nevelést.

47. 1945 után A második világháború után Magyarországon kezdetét vette a rendszeres és intézményes gyermekvédelem struktúrájának kiépülése A meglévo gyermekvédelem szisztémáját a háború teljesen szétverte. A háború befejezésekor több ezer gyermek kóborolt az utakon, kéregettek, élelmet loptak. A Nemzeti Segély nevu szervezet 1945-ben meghirdette a demokratikus szociálpolitika megvalósítását. Községi szociálpolitikai bizottságok jöttek létre.

49. Magyarországon 1945 végén már orvosolták a legsürgetobb bajokat. Az éhezo, nyomorgó gyermekeket gondozásba vették, 21 ezer gyermeket helyeztek el vidéken. Naponta 30 ezer gyermeknek biztosítottak meleg ebédet a közkonyhákon. Az 1945. évi XXI: tv. megnyugtató módon rendezte a házasságon kívül született gyermekek anyagi, erkölcsi és jogi helyzetét. Megtartotta ugyan a „házasságon kívüli” stigmatizáló fogalmat, de kimondta a teljes jogegyenloséget. A gyermek a vér szerinti apja nevét vagy egy képzelt nevet kapott.

50. 1948-ban államosították a gyermekmenhelyeket, és helyettük létrehozták az „állami gyermekvédo otthonokat”. A gyermekvédelem irányítására létrehozták az Országos Gyermekvédelmi Munkabizottságot. Kimondták, hogy a gyermekvédelmi intézmények fo funkciója a nevelés, tehát ezeket nevelési intézményeknek kell tekinteni. Az ekkor megjeleno pszichológiai és pedagógiai szakkönyvek jelentos része hozzájárult a gyermekvédelem gyakorlatának elméleti megalapozásához. (Pl. Mérei Ferenc: Az együttes élmény, Gyermektanulmány, A közösségek rejtett hálózata. Lénárd Ferenc: Emberismeret, A lélektan útjai.)

51. Az 1945 utáni években (kb. 1980-ig) általánossá vált az az irán, hogy minél több gyermekotthont, gyermekvárost kell létesíteni. A neveloszüloi elhelyezést nem tartották megfelelo megoldásnak. 1957-ben már 91 gyermekotthon volt Magyarországon, amelyekben 9055 gyermek élt. 1938-ban 41 292 gyermekbol neveloszülonél kapott elhelyezést 35 822 fo (87,2%), 1955-ben ez az arány 38,2% 1957-ben pedig már csak 27,5%. Alternatív megoldás lehetett volna gyermekfalu-hálózat kiépítése, az azonban nálunk nem valósult meg. * * *

52. Forrás: Veczkó József: A gyermekvédelem pszichológiai és pedagógiai alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest, 1990.