A versenyképesség elméletei

1. A versenyképesség elméletei

2. A klasszikus (statikus) elméletek(az abszolút előnyök, komparatív előnyök elmélete, a Heckscher-Ohlin elmélet Az abszolút előnyök elmélete (Adam Smith): • Abszolút előnyről a nemzetközi kereskedelemben akkor beszélhetünk, ha valamely országnak egyes termékek előállításában a munkatermelékenység, illetve a költségek színvonala tekintetében más országgal szemben előnye van, vagyis magasabb termelékenységgel, illetve alacsonyabb költségszínvonallal rendelkezik.

3. A Komparatív előnyök elmélete (David Ricardo): • A komparatív előny a nemzetközi kereskedelemben valamely országnak különböző termékek előállításában a relatív munkatermelékenységek, illetve relatív ráfordításköltségek, vagyis a másik országéhoz és a másik termékéhez viszonyított relatív költségek, vagy az ún. „alternatív költségek” színvonala tekintetében fennálló viszonylagos előnye.

4. A Hecksher-Ohlin elmélet: • A tétel szerint minden ország akkor juthat kölcsönösen előnyökhöz a nemzetközi kereskedelemben, ha a termékek relatíve eltérő tényezőigényességét (munkaintenzív vagy tőkeintenzív jellegét) és az ország más országokéhoz viszonyított tényezőellátottságát (relatíve tényezőgazdag vagy munkaerőben gazdag állapotát) figyelembe véve a viszonylag bőven rendelkezésre álló termelési tényező intenzívebb felhasználását igénylő termék termelésre szakosodik.

5. A Leontieff paradoxon • A klasszikus versenyképességi elméletek sokan bírálták, a legismertebb kritika Leontieff nevéhez fűződik • Leontieff az 1950-es években az USA külkereskedelmi adatait vizsgálva empirikusan tesztelte, hogy az ország szakosodása Heckscher-Ohlin tételben megfogalmazott elvek szerint történik-e. • A kutatás eredménye: ez a viszonylag tőkegazdagnak minősíthető gazdaság inkább munkaintenzív, mint tőkeintenzív termékeket exportált, míg importjára a tőkeintenzív termékek dominanciája volt jellemző (Leontieff paradoxon)

6. Porter versenyképesség elmélete • A versenyképesség fogalma az elmúlt két három évtizedben fokozatosan került előtérbe a közgazdaságtudományban. • Michael Porter Reagan elnök ágazati bizottságának tagjaként már a 80-as évek elején foglalkozni kezdett a versenyképesség vizsgálatával. • 1985-ben indult el a Porter által irányított, 10 ország száznál több iparágára kiterjedő empirikus kutatás, amelynek során az egyes országok iparágainak versenyképességét vizsgálták. • Porter műveiben azokat a tényezőket kísérelte meg azonosítani, amelyek hozzájárulnak egy vállalat vagy nemzet iparágainak kompetitív előnyéhez versenytársaikkal szemben • A kutatás eredményeit 1990-ben adta közre a The CompetetiveAdvantage of Nations c. művében

7. Porter a komparatív előnyök helyett a kompetitive előnyök fogalmát vezette be (5 tényezős modell) • Porter felfogásában a versenyképesség fogalma nem értelmezhető nemzetgazdaságokra, csak iparágakra, ill. vállalatokra • A vállalatok, iparágak versenyképessége alatt az innováción alapuló – költségelőny, ill. termékdifferenciálás nyújtotta – versenyelőnyöket érti (költségvezető, illetve megkülönböztető stratégia), míg a versenyképesség egyetlen értelmezhető koncepciója nemzetgazdasági szinten a nemzeti termelékenység • Későbbi munkáiban Porter annyiban módosította álláspontját, hogy a versenyképesség fogalmát már nemzetgazdaságokra is használja. Egy nemzetgazdaság versenyképességének azonban továbbra is a magas és növekvő termelékenységi szintet tartja, ami elsősorban a mikroökönómiai szinten zajló folyamatok eredménye

8. Ha nem volna külkereskedelem, akkor az elérhető hatékonyság független volna a többi ország iparágainak teljesítményétől. A nemzetközi piacok azonban lehetőséget adnak egyrészt arra, hogy az adott iparág a többi ország iparágával mérje össze hatékonyságát. Másrészt szükségtelenné teszik, hogy minden terméket az ország maga állítson elő. A nemzetközi kereskedelem lehetővé teszi, hogy az ország a számára leghatékonyabb iparágakra specializálódjon, míg a kevésbé versenyképes iparágak termékeit külföldről importálja • Természetesen egy ország sem lehet versenyképes minden egyes iparágban, mivel az erőforrások szűkösen állnak rendelkezésre • Ideális esetben az erőforrások a kevésbé produktív iparágakból a leginkább versenyképes iparágakba áramlanak, ezáltal megemelkednek az inputok árai, ami az alacsonyabb versenyképességű iparágak pozícióit még tovább rontja • Még a leggazdagabb országokban is vannak olyan iparágak, ahol a helyi cégek nem versenyképesek az importtal szemben • Következésképpen egy ország versenyképességének vizsgálatánál nem a teljes gazdaságot, mint egységes egészet kell vizsgálnunk, hanem mindössze néhány iparágra kell koncentrálni • Vagyis Porter egy makrogazdaság versenyképességét az ott tevékenykedő nemzetközileg sikeres iparágak versenyképességére vezeti vissza

9. Porter: a komparatív előnyök nem adnak elfogadható magyarázatot a nemzetközi munkamegosztásra, a specializációra, mert nemcsak a Leontieff-paradoxon figyelhető meg, hanem a komparatív előnyök elmélete nincs tekintettel a méretgazdaságosságra, a technológia és a kapcsolódó know-how jelentőségére, a termékdifferenciálásra, és a monopolisztikus piacokra, a vállalati hálózatok és a stratégiai szövetségek megerősödésére, valamint állandónak tekinti egy országon belül a termelési tényezőket és nem foglalkozik a termelési tényezők országok közötti áramlásával • Emiatt a komparatív előnyök elméletét kell továbbfejleszteni, döntően a globális vállalatok stratégiájából kiindulva, amelyek egy-egy iparágat jelenítenek meg a nemzetközi versenyben, és amely vállalatok az innovációk kidolgozásában és alkalmazásában, a technológiák fejlesztésében, a termékdifferenciálásban, a kormányzati politikák befolyásolásában stb. élen járnak.

10. A globális-lokális paradoxon • A vállalatok versenyelőnyeinek forrásaiban jelentős változások történtek az utóbbi évtizedekben, amelyek ellentmondásos helyzethez vezettek. Ezt hívja Porter globális-lokális paradoxonnak. • Korábban a termelési tényezőkhöz vagy a vásárlói piacokhoz való hozzáférés játszott jelentős szerepet a versenyelőnyök kialakulásában, ezért a vállalatok többsége az input-, vagy az output piacokhoz közel telepedett. • A szállítási költség relatív csökkenése révén azonban átértékelődött a lokalitás szerepe a versenyképességben. • Egyrészt a vállalatok egyre nagyobb földrajzi távolságokból képesek erőforrásaikat beszerezni, valamint termékeiket egyre távolabbi piacokra is képesek eljutatni • Másrészt a globális (deregulációs) folyamatok következtében az egyes országokban található gazdálkodói környezet egyre inkább hasonlóvá válik, ahogy a termékek, szolgáltatások és erőforrások útjában álló mesterséges akadályok (pl. vámok, mennyiségi korlátozások, stb.) megszűnnek és a különböző országok gazdasági szabályozó rendszerei közelednek egymáshoz. • Ennek megfelelően a nemzetközi vállalatok termelési egységei a föld különböző pontjain találhatók: oda telepítik a termelést, ahol az a legolcsóbban megvalósítható

11. A globális-lokális paradoxon Globális folyamatok Lokális folyamatok Jelentős különbségek tapasztalhatók az egyes országok, régiók, ill. városok gazdasági teljesítményében A legtöbb iparágban a világ vezető vállalatai néhány országban, azon belül gyakran csak néhány régióban koncentrálódnak A globális vállalatok minden egyes üzletáguk esetén jól meghatározható hazai bázissal rendelkeznek; a hazai bázis kijelölésében gyakran nincs jelentősége a tulajdonosok nemzetiségének • A piaci verseny az egész világra kiterjed • A vállalatok globális stratégiákkal versenyeznek • A globális stratégiák átlépik a nemzeti és regionális határokat

12. A versenyelőnyök forrása ma már nem az olcsó inputok, nem a piacok elérhetősége, hanem a termelékenység, aminek alapja főleg a tudás és az információ • Az információs technológia fejlődése lehetővé tette ugyan az információ gyors áramlásának lehetőségét, de vannak olyan ismeretek, pl. a rejtett (tacit) tudás, amelyeket nem lehet nagy távolságból a vállalatok szervezetébe integrálni. A cégek felismerték, hogy nem elég kapcsolatot kialakítani egy adott lokalitással, hanem jelen kell lenni, hogy az ottani ismereteket hasznosítani tudják. A tudás terjedése gyakran a munkahelyek között áramló munkaerő révén zajlik, a munkahelycserénél pedig a távolságnak döntő szerepe van • Porter bevezeti a hazai bázis fogalmát, ez alatt azt az országot érti, ahol a vállalat kulcsrészlegei megtalálhatók, ahol a vállalkozás alapvető versenyelőnyei keletkeznek. • Empirikus tények azt mutatják, hogy az egyes iparágak vezető vállalatai csak néhány országban találhatók, így hazai bázisuk gyakran ugyanaz az ország, pl. gyógyszergyártás Svájcban, az USA-ban. A vállalatok kulcsrészlegei gyakran egy országon belüli kis földrajzi területen koncentrálódnak (pl. egy régióban). (hazai helyett térségi bázis)

13. A globális-lokális paradoxon lényege • A globális-lokális paradoxon lényege: a globalizáció korában, ahol a szállítási költségek relatív csökkenése révén az egyes vállalatok gazdasági tevékenysége világméretekben kiterjedt, egy iparágon belül a globálisan versengő vállalatok hazai bázisa gyakran néhány régióra koncentrálódik • Porter a rombusz modellben rendszerezte egy adott iparág hazai bázisa által nyújtott versenyelőny-forrásokat

14. Porter rombusz (gyémánt) modellje • A verseny jellegzetességei iparáganként változnak, ezért külön-külön minden egyes iparágra meg kell határozni, hogy az adott iparág versenyképességére milyen hatással van egy ország, ill. régió • Vagyis a versenyképesség javítására nincs egységes, minden iparágra alkalmazható recept, iparáganként kell feltárni a versenyelőnyök lehetséges forrását • Porter szerint csak azokat az iparágakat kell megvizsgálni, amelyek a legjobb külföldi versenytársakkal szemben versenyelőnyökkel rendelkeznek. Ennek megállapítására alkalmas lehet a jelentős mértékű és tartós exporttevékenység és/vagy az iparág által – az ott felhalmozott képességek és tőkejavakk által lehetővé tett – külföldre irányuló jelentős tőkebefektetés. • De Porter a vizsgálatból kizárta azokat az iparágakat, amelyek erősen függnek a természeti erőforrásoktól, mivel azok nem tartoznak a gazdaság gerincét képező iparágak közé

15. A nemzeti szintű versenyelőnyt meghatározó tényezők: • Tényezőfeltételek (az iparági verseny szempontjából kulcsfontosságú termelési tényezőkkel való ellátottság; pl. képzett munkaerő, megfelelő infrastruktúra) • Keresleti feltételek (az adott iparág termékei vagy szolgáltatásai iránti hazai kereslet) • Kapcsolódó és támogató iparágak (a nemzetközi szinten is versenyképes beszállító és kapcsolódó iparágak megléte vagy hiánya) • A vállalat stratégiája, szervezeti felépítése, a verseny erőssége (a vállalatok létrehozásának, szervezésének, menedzselésének módjait meghatározó feltételek, valamint a hazai verseny természete) Ezek a tényezők egyedileg és rendszer szinten is hatással vannak a vállalatokra. A tényezők közötti kölcsönhatások erőssége határozza meg, hogy egy iparág milyen gyorsan képes alkalmazkodni a piaci változásokhoz versenyelőnyeinek újratermelésével

16. A négy determinánsra hatással van a kormányzat és a véletlen események • Egy ország azokban az iparágakban a legsikeresebb, ahol magasrendű előnyök vannak, azaz minden determináns hordoz valamilyen előny(öke)t • A mindössze egy-két determinánson alapuló versenyelőnyök általában nem tartósak; ezek leggyakrabban a természeti erőforrásoktól függő, az alacsony szakképzettséget igénylő iparágakra jellemzőek • A rombusz modellben két közgazdaságtani fogalom bír kiemelt jelentőséggel: a verseny és az innováció. De egyik fogalom sem köthető kizárólagosan valamelyik determinánshoz, mivel mindkettő alapvetően befolyásolja a vállalatok versenyelőnyeit

17. A versenyt tekintve Porter kétféle szót használ • Competition (a verseny általánosan kifejező szóÖ • Rivalry (rivalizálás): az egy iparágon, illetve földrajzi térségen belül az egyes helyi cégek versenye • Az innováció révén a vállalkozásoknak lehetőségük van kínálati monopóliumhoz hasonló helyzetbe kerülni és ebben a piaci szerkezetben monopolprofitra tehetnek szert • A monopolprofit arra ösztönzi a többi vállalkozást, hogy utánozzák az innovátort és behatoljanak az új piacra • Vagyis az innovátor monopolprofitja az előny időben korlátozott hozadékának bizonyul • Ahhoz tehát, hogy egy vállalkozás biztosítsa versenyelőnyét a többiekkel szemben, folyamatos innovációra van szüksége

18. A Porter-féle gyémántmodell Vállalati stratégia, szervezeti felépítés és verseny Véletlen Tényezőfeltételek Keresleti feltételek Kapcsolódó és támogató iparágak Kormány

19. A kormányzat szerepe • Egy ország alapvető gazdaságpolitikai célja magas szintű és növekvő életszínvonalat biztosítani állampolgárai számára • Kormányzat: azon szervek összessége, melyek a vállalatok működésének jogi környezetét alakítják. A kormányzat döntéseivel mind pozitívan mind negatívan tud hatni az egyes determinánsokra: • Tényezőellátottság: az infrastrukturális elemek biztosításával befolyásolja a tényezőellátottságot • Keresleti feltételek: a kormányzat maga is vásárlóként lép fel sok termék piacán, másrészt megalkotja azokat a szabványokat, előírásokat, törvényeket, amelyek kijelölik a piaci szereplők mozgásterét • Támogató és kapcsolódó iparágak: a verseny-, adó-, és pénzügyi szabályozás révén befolyásolja az egyes vállalatok közötti együttműködési lehetőségeket • Vállalati stratégia, szerkezet és rivalizálás: behatárolja a vállalatok stratégiájának mozgásterét a kialakítható vállalatformák, a különböző piaci szerkezetek szabályozásával

20. Porter öt területét különbözteti meg a kormányzati feladatoknak: • Gazdasági és pénzügyi stabilitás biztosítása • A tényezőellátottság javítása • A termelékenység növelését elősegítő mikroökonómiai környezet kialakítása • Klaszterek fejlesztésének elősegítése, valamint • Gazdaságfejlesztési programi kidolgozása és végrehajtása • Porter helytelennek tartja a kormányzati gazdaságpolitikai magatartást két, egymással ellentétes irányzatra egyszerűsíteni: protekcionista, ill. lassezfaire kategóriákra. Ahhoz, hogy a kormányzat meg tudjon felelni feladatainak bizonyos területeken be kell avatkoznia gazdaságba, bizonyos területeken pedig tartózkodnia kell a direkt beavatkozásoktól, így a két irányzat kombinációjára van szükség

21. külföldi működőtőke és nemzetgazdasági versenyképesség • A Porter-modell kritikája: nem számol a transznacionális vállalatok jelenlétével és szerepével • Porter tagadja a külföldi működőtőke-import és a nemzetgazdasági versenyképesség összekapcsolásának helyességét, amikor a vállalati-ágazati klasztereket keresve kizárja a vizsgálatból azokat az ágazatokat, amelyeket a külföldi tőke dominál. Ezt azzal indokolja, hogy ezek a globális hálózat részeként és nem a vizsgált nemzetgazdaság adottságaira korlátozva szerepelnek sikerrel a világpiacon. • Dunning ezzel szemben a transznacionális vállalatok (TNC) tevékenységének intenzifikálódását hozó 90-es évek tükrében úgy gondolja, hogy szükséges a versenyképesség külső tényezői közé bevonni a multinacionális vállalatok adott országbeli tevékenységét. (Dunning javaslata: a multinacionális vállalatok adott országbeli tevékenységét egy harmadik, külső változóként vegyék be a gyémánt modellbe)

22. Krugman versenyképesség koncepciója • Krugman értelmetlen koncepciónak tartja egy ország versenyképességének értelmezését, valamint szerinte e fogalom emlegetése veszélyes megszállottsággá is válhat. • Krugman azt állítja, hogy egy olyan ország számára, amely a nemzetközi kereskedelemtől kevésbé függ, - mint pl. az USA, a versenyképesség tulajdonképpen a termelékenység szinonímájának tekinthető. • Kritizálja azt is, hogy bármi összefüggés lenne egy ország világpiaci teljesítménye és állampolgárainak reáljövedelme között, ugyanis az amerikaiak reáljövedelmét csaknem teljes mértékben hazai tényezők határozzák meg

23. A versenyképesség a krugmani értelmezés szerint csak vállalatok esetében létezik. A versenyképtelen cégek tönkremennek, míg az államok vagy nemzetek nem szoktak csődbe menni. • Krugman kritizálja, hogy egy ország jóléte világpiaci versenyképességétől függne. Két ország kereskedelme szokásos esetben mindkét ország jövedelmét növeli: jelent-e egyáltalán valamit, hogy egyikük versenyképesebb a másiknál – kérdezi Krugman

24. A külkereskedelmet folytató gazdaság kárt szenvedhet attól, hogy más gazdaságok növekedése miatt az exportjával szembeni verseny erősebb lesz; az azonban ugyanígy lehetséges, hogy a külföldi növekedés a belföldi reáljövedelmet növeli, és – legalábbis az USA szempontjából – az ilyen hatások mennyiségileg mindkét irányban jelentéktelennek tűnnek. Akkor tehát milyen értelemben állítható, hogy a gazdaságok versenyben állnak egymással? – teszi fel Krugman a kérdést.

25. A nemzetgazdasági versenyelőny meghatározó tényezői A nemzetgazdaság szerepe a vállalatok innovációját és fejlődését ösztönző környezet létrehozása: A nemzetgazdaság szerepének megértéséhez az alábbi tényezőket kell figyelembe venni. • A verseny természete, ill. a versenyelőny forrásai eltérnek egymástól az egyes iparágakban ill. azok egyes szegmenseiben (pl. méretgazdaságosság, differenciált termékek) • A nemzetközi szinten versenyző vállalatok az értéklánc egyes szakaszait kihelyezik más országokba (outsourcing) • A vállalatok tevékenységük fejlesztésével, folyamatos innovációval tehetnek szert versenyelőnyre (ill. tarthatják fenn azt). Az innováció kiterjed mind a technológiára, mind a módszerekre; új termékek kifejlesztése, új technológiák alkalmazása, új fogyasztói csoportok felkutatása, stb.

26. A versenyképesség két kategóriája: a termelékenység és a hatékonyság Termelékenység • Fogalma: egységnyi input felhasználásával előállított output • Mutatói: • I.a munkaerő termelékenysége, ami az egy munkás által, vagy az egy munkaóra alatt előállított output mérőszáma. • II. teljes tényezőtermelékenység, amely az összes termelési tényező felhasználásával realizált outputot mutatja • III. termelékenységi mutatónak tekinthető az egy főre jutó GDP is, mivel ez a mutató is a megtermelt output és az input (munkaerő) arányát tükrözi

27. Hatékonyság • Fogalma: adott mennyiségű inputból a lehető legtöbb output előállítása, illetve adott mennyiségű outputot a lehető legkevesebb erőforrás felhasználásával hozunk létre • Fajtái: • Statikus hatékonyság: adott időpontban, adott mennyiségű erőforrásból előállítható output mennyisége. Ezen belül megkülönböztetünk termelési és allokációs hatékonyságot • Termelési hatékonyság: a vállalat adott mennyiségű jószágot a lehető legalacsonyabb költségek mellett állít elő. • Allokációs hatékonyság: A társadalom szintjén értelmezhető fogalom. Jelentése: a társadalom optimálisan osztja fel a rendelkezésre álló erőforrásokat, minden termékből annyit állít elő, amennyinek az árát a fogyasztók hajlandók megfizetni. Dinamikus hatékonyság: A hatékonyság jövőbeli alakulására utal, és az innovációt, a vállalatok innovációs technológiai fejlődési képességét, és alkalmazkodóképességét fejezi ki. A dinamikus hatékonyság képes idővel termelési, illetve allokációs hatékonysággá alakulni, így növeli a jólétet.

28. A kompetitív előnyök elmélete (Porter) • Kompetitív előny a versenytársakkal szemben értelmezhető. A versenytársakkal szembeni előnyt lényegében azok a tényezők határozzák meg, amelyeket tartósan fenn lehet tartani, és amelyeket a versenytársak nem tudnak ellensúlyozni. Porter egy adott iparágban öt ún. versenytényezőt különböztet meg: az új belépők, a helyettesítés fenyegetése, a vevők alkupozíciója, a szállítók alkupozíciója és az iparági versenytársak közötti vetélkedés

29. A Porter-féle versenymodell Potenciális piacralépők Fenyegetés az új piacra lépők részéről A versenytársak közötti verseny A vásárlók alkuereje A beszállítók alkuereje Fő vásárlók beszállítók Fenyegetés a A helyettesítő terméket gyártók részéről Helyettesítő terméket gyártók

30. Versenytársak Kérdés: Milyen éles a verseny az adott iparágban? • Növekedési ütem • a piacon versengő cégek száma • a termék-megkülönböztetési lehetőség • a piacra lépési korlát Fő vásárlók Kérdés: Milyen mértékű a vevők alkuereje? • Sok vásárló van-e, vagy csak kevés monopolhelyzetű? • Mennyire könnyen tudják váltani a fogyasztók az ellátót? • Mennyire fontos a minőség?

31. Beszállítók Kérdés: Milyen mértékű a beszállítók alkuereje? • Sok vagy kevés a beszállító? • Erősen megkülönböztetett-e a termék vagy homogén? Helyettesítő terméket, szolgáltatást nyújtók Kérdés: Milyen mértékben nyomja le a helyettesítő termék gyártója az iparág profitját? • Milyen mértékű a helyettesíthetőség? Potenciális piacra lépők Kérdés, milyen könnyű egy új cégnek a piacra lépés? • A piacra jellemző méretgazdaságosság • A belépéshez szükséges befektetési források • Az elosztási hálózathoz való hozzáférés • A műszaki és piaci ismeret megszerzésének ára