Kultúra, nemzet emlékezet

1. Kultúra, nemzet emlékezet 8. A kollektív emlékezet elméletei

2. Az egyéni emlékezet • Kutatók: H. Ebbinghaus E. Tulving, H. Rahmann • Az emlékezet meghatározása • magasabb rendű állati lények idegi tevékenysége; kapcsolata más idegi szerveződésekkel: • az ösztönökkel; • az érzékeléssel; • az affektusokkal (érzelmek, indulatok, hangulatok); • más értelmi tevékenységekkel (tanulás, absztrakció) • idegi struktúrák közt kiépülőpályák rugalmas rendszere, szerkezete: • emléknyom; • jelentés • a rendszer változása új emléknyomok beilleszkedése folytán • funkciója • a szerzett tapasztalatok megőrzése és hasznosítása → • tehermentesítés és hatékonyság

3. Az egyéni emlékezet típusai • tartam szerint: rövid (recens) és hosszú távú; • tudatosság szerint • implicit (öntudatlan) • jellege: eleve nem tudatosodó/feledésbe merült; • funkciója: asszociatív struktúrákat hoz létre ezek befolyásolják a döntéseket (priming) • explicit (tudatos): tárgyai akaratlagosan előhívható emlékek • funkció szerint • gyakorlati • perceptuális (felismerő – érzékelés és emlékezés kölcsönhatása); • procedurális (képességeket rögzítő); • szemantikus • területe: adatok, szójelentések, jártasság; • szerkezete: sémák és scriptek • epizodikus • területe:egyedi időbeli események; • szerkezete: narratívák

4. A szemantikus és az epizodikus emlékezet mentális megfelelője: a gondolkodás logikus (paradigmatikus)és narratív módja (J. Bruner) • Emlékezet és identitás (K. és M. Gergen) • a narratív gondolkodás narratív egységbe (összefüggő történetbe) rendezi az epizodikus emlékezetben raktározott eseményeket → élettörténeti elbeszélés; • felépülése: forgatókönyv-struktúra • sarkalatos fogalmak („a körülmények”, „siker”, „döntés”, „cél” stb.); • a kiválasztott epizódok; • narratívaképzőszerkezeti elemek (kiemelés, okság, teleológia, kezdő- és záróformulák stb.); • Történetsémák (stabil, progresszív, regresszív)

5. Az élettörténeti modell (Dan P. McAdams) • ideológiai háttér → legitimáció; • imágók (szereplőtípusok); • nukleáris epizód (eköré szerveződik az élettörténet); • generativitás-forgatókönyv (mi várhatóa történtek alapján); • tematikus szálak – visszatérő egységek; • narratív komplexitás

6. Következtetések • a narratív identitás paradoxonja: az egyedi életpálya csak készen kapott elemek által rögzíthető az emlékezetben („individuum est ineffabile” ~ párbeszédképesség); • a narratív szerkezet sérülése személyiségzavarral jár (koherens élettörténet és egységes én feltételezi egymást)

7. Az identitás szerkezete (J. Assmann) identitás ┌───────┴─────────┐ „Én”│ ┌───┴────┐ „Mi” egyéniszemélyes←→ kollektív az én egyedisége, a társadalom felől tudatosult társadalmi/közösségi szignifikáns érkező szerepek, hovatartozás; különbözősége tulajdonságok, közös mintázatok követése képességek (szerepek, narratívák, kollektív emlékezet)

8. Az egyéni emlékezet belső és külső meghatározottsága (A. Assmann) • az egyéni emlékezet belső meghatározottsága • jelentésképzés: az emlékezet mint a jelen felől folyton felülíródó palimpszeszt → az emlékezet állandósága/ instabilitása; • stabilizáló tényezők • affektusok („a test emlékezete”); • szimbolikus támasztékok (nevek, helyszínek, ízek stb.) • az emlékek nyelvi rögzítése → • narratívák (gördülékeny történetek, pl. anekdoták)

9. felejtés • a múltból származó tapasztalatok kezelésének ökonómiája (vö. ↑rövid távú emlékezet; implicit emlékezet); • nyelvi közegben: a narratívába nem illeszkedő elemek kiiktatása • zavaró asszociációk; • morálisan elutasított cselekedetek; • traumák (trauma: „a narráció lehetetlensége”) → hamis/eltorzult emlékezet – a múlt „retusálása” (az én kedvezőbb önképe érdekében)

10. az egyéni emlékezet külső (kollektív) meghatározottsága • az egyéni emlékezet mint a „mi”-csoport emlékezetének függvénye; • az egyéni narratívaképzés mint a közösségi narratívakészletből vett sémák alkalmazása; • az egyéni emlékezet működése a kollektív emlékezet terében • a saját emlék összemosódása az emlékezettárgyra vonatkozó szerzett ismeretekkel és képzetekkel –a megtanult múlt interiorizálása → • a saját emlékek idomulnak az identifikációs csoport beállítódásaihoz (↑ emlékezés és tanulás kapcsolata)

11. A kollektív emlékezet(Maurice Halbwachs) • Háttér: az individualista kiindulású emlékezetelméletek (Bergson, Freud) bírálata • Alapja • a kollektív emlékezetben az emlékezés neuronális alapjának szerepét a kultúra tölti be; • közösen szerzett tapasztalatok tipizált emléke –a csoportemlékezet nem függ egyes személyektől → • alkalmi/tartós közösségek tagjainak közös beállítódása

12. Működése • közös relevanciák alakítják → saját múlt,csoportidentitás; • tartós csoportok esetében: generációk közötti közvetítés – emlékek és relevanciák; hagyományozódása (↓ kommunikatív emlékezet) • médiuma szerint orális; • a kollektív terek mint az emlékezet állandóságának őrzői (↓ emlékezethelyek)

13. Emlékezet és történelem • a kollektív emlékezet • közege: „benne-lét” → az emlékező mint résztvevő • egy csoport eleven tudata, kritikailag nem reflektált,a csoportidentitás felől van meghatározva; • időben a jelen felől van meghatározva → hangsúly a múlt és a jelen azonosságán → aktuális jelentés; • orális, a releváns múlt nem szorul rögzítésre →a megszakadt emlékezetet nem lehet feleleveníteni • a történelem • közege: a megismerés szubjektum–objektum-viszonya → a történész mint megfigyelő; • a résztvevők tudatától és identitásától független, kritikai; • időben a múlt felől van meghatározva → hangsúly a múlt és a jelen elválasztottságán → igazság; • írott, a megállapított múlt rögzítésre kerül

14. Emlékezet és történelem –újabb tanulságok • Halbwachs: „a történelem ott kezdődik, ahol a hagyomány véget ér” → ← • A kollektív emlékezet releváns a történet-tudomány számára • mint forrás; • mint a kutatás tárgya • oral history, mikrotörténelem: a múlt tapasztalati világának feltárása; • mnemohistory: a kollektív emlékezet jelentéseinek és funkcióinak feltárása (a „torzítás” mint lényeg)

15. a historista történettudomány bírálata • a történész saját kultúrájának sémáin és kategóriáin át látja a történelmet; • a historista történettudomány mint a „nemzeti történelem szolgálólánya” • summa: a „benne-lét” és a szubjektum–objektum-viszony mint a múlthoz való kétféle hozzáállás ellentéte feloldhatatlan.