1 / 20

Az emlőrák molekuláris genetikai osztályozásának befolyása a terápiára

Az emlőrák molekuláris genetikai osztályozásának befolyása a terápiára. Landherr László Szenológiai szimpózium 2012. november 23. A NATURE -ben 2000 -ben közölte először Sorlie és Perou , hogy az emlőtumoroknál a szubtípusok szerint különböző az adjuváns terápia hatásossága.

hestia
Download Presentation

Az emlőrák molekuláris genetikai osztályozásának befolyása a terápiára

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript

  1. Az emlőrák molekuláris genetikai osztályozásának befolyása a terápiára Landherr László Szenológiai szimpózium 2012. november 23.

  2. A NATURE-ben2000-ben közölte először Sorlie és Perou, hogy az emlőtumoroknál a szubtípusok szerint különböző az adjuváns terápia hatásossága

  3. gyakorisághighgrade % • Luminális A (ER,PR+,HER2-) 52% 21% • Luminális B (gyenge ER,PR, HER2 poz.) 20% 42% • HER 2 poz. 14% 62% • Basal-like (Tripleneg) 18% 85% • (5-10% lobuláriscc.)

  4. Az adjuváns kezelés tervezése • Az emlőrák nagyon heterogén betegség • A terápiás döntés alapjai ma: a tumor mérete, a grade, a nyirokcsomó státusz, ER, PR, HER2 • A tumor mérete és a nyirokcsomó státusz csak prognosztikai faktorok, nem prediktívek a kezelésre adott válaszra vonatkozóan • Az adjuváns kemoterápiát kapó betegeknek mindössze 2-15%-a az akiknek előnye származik a kezelésből (Lancet, 2005)

  5. Flaherty L.E. WayneState University

  6. Molekuláris szubtípusok szerint a kemoterápiára várható válasz (%)

  7. Molekuláris szubtípusok szerint a kemoterápiára várható válasz (%) • TAC/FAC neoadjuváns kemoterápia, RR: • Basal-like 56% • Luminális 3% • HER2 type 50% • Különböző molekuláris típusok = különböző klinikai lefolyás (pl. luminális kedvező, basal-like és HER2 kemoterápia érzékeny) • PARP inhibítorok(iniparib), platina, taxánok

  8. Az immunhisztokémiai és a molekulárisan elkülönített csoportok nem teljesen fedik egymást, pl. néhány basal-like tumor nem triple negatív és fordítva

  9. A Ki67 (biomarker) szerepe a terápiás döntésben • Nukleáris non-histon protein • Korrelál az ER pozitivitással • Segítségével elkülöníthetők a luminális típusok • 40 trialmetaanalízise (11 000 beteg): N- betegeknél enyhe prognosztikai értéke van • ASCO TumourGuidelinesCommitee nem javasolja • Neoadjuváns kezelésnél független prediktív faktor a pCR-re és prognosztikai a túlélésre • AdjuvánsCMF-renem prediktív • BIG-198: magasabb Ki67 = letrozolbenefit nő • ATAC: az IHC4 magasan prognosztikus értékkel bírt

  10. St. Galleni ajánlás a szubtípusok szerinti terápiára (2011) • Luminal A csak endokrin • Luminal B (HER2 neg) endokrin ± KT • Luminal B (HER2 poz) KT+anti-HER2+endokrin • Non-luminal HER2 poz KT+ anti-HER2 • Triple negatív (ductal) kemoterápia • Spec. histológiai típusok* • Hormon érzékeny endokrin terápia • Nem hormon érzékeny kemoterápia Goldhirsch, et al. Annals of Oncology 22:1736-1747, 2011

  11. *Speciális hisztológiai típusok: • Hormon érzékeny: cribiform, tubuláris, mucinózus • Nem hormon érzékeny: apocrin, medulláris, adenoidcysticus, metaplasticus Továbbra sem lehet eltekinteni a részletes morfológiai jellemzéstől

  12. A gén expressziós profil alkalmazásai: Három fő klinikai alkalmazási terület: • Az emlőrák molekuláris csoportjainak elkülönítése • Prognózis becslés • A terápiára adott válasz jóslása (predikció)

  13. Kell-e adni kemoterápiát az ER+, node- negatív betegeknek? • Úgy becsülhető, hogy a HR pozitív betegek közel 80–85%-a megfelelően kezelhető egyedüli endokrin terápiával. • Kulcsfontosságú, hogy azonosítsuk azt a 15–20% beteget, akiknek rossz a prognózisa és valóban előnyük származik majd a kemoterápiából.

  14. AzOncotype DX® Assay prognosztikus értéke a távoli áttétek megjelenésére (NSABP B-14 Study) Távoli áttétek időben 100% 10-Year rate of recurrence = 6.8%*95% CI: 4.0%, 9.6% 90% 80% 10-Year rate of recurrence = 14.3%95% CI: 8.3%, 20.3% 70% 10-Year rate of recurrence = 30.5%*95% CI: 23.6%, 37.4% 60% Proportion without distant recurrence 50% All Patients, n = 668 40% RS < 18, n = 338 30% 20% RS 18-30, n = 149 10% P < 0.001 RS ≥ 31, n = 181 0% 0 2 4 6 8 10 12 14 16 Years RS, Recurrence Score® result *10-Year distant recurrence comparison between low- and high-risk groups: P < 0.001 Paik S, et al. N Engl J Med. 2004;351:2817-2826.

  15. A magasRSkorrelál a nagyobb haszonnal a KT-ben részesített betegeknél (NSABP B-20) 1.0 0.9 Patients with high RS 28% absolute benefit from tamoxifen + chemotherapy 0.8 0.7 0.6 Proportion without distant recurrence 0.5 4.4% absolute benefit from tamoxifen + chemotherapy 0.4 0.3 0.2 0.1 2 0 4 8 6 10 12 Years RS, Recurrence Score result Paik S, et al. J Clin Oncol. 2006;24:3726-3734.

  16. Az Oncotype DX® Assay-vel végzett klinikai vizsgálatok eredményei ER pozitív emlőrákban 1. Paik S, et al. N Engl J Med. 2004;351:2817-2826. 5. Goldstein LJ, et al. J ClinOncol. 2008;26:4063-4071 2. Habel LA, et al. Breast Cancer Res. 2006;6:R25-R39. 6. Albain KS, et al. Lancet Oncol. 2010;11:55-65. 3. Paik S, et al. J Clin Oncol. 2005;23(16S): abstract 510. 7. Dowsett M, et al. J ClinOncol. 2010;28:1829-1834. 4. Paik S, et al. J Clin Oncol. 2006; 24:3726-3734.

  17. Néhány, jelenleg kereskedelmi forgalomban kapható prognosztikai és prediktív genetikai teszt • 1. Paik S, et al. N Engl J Med. 2004;351:2817; 2. Paik S, et al. J ClinOncol. 2006;24:3726. • 3. Bueno-de-Mesquita JM, et al. Lancet Oncol. 2007; 8:1079-1087; 4. Mook S, et al. Breast Cancer Res Treat. 2009;116:295-302.

  18. Mottó: „Heterogeneity may represent tremendous opportunity for better tailoring the therapy of the patient” (Viale)

More Related