Trauma és emlékezet. A múlt feldolgozása

1. Trauma és emlékezet. A múlt feldolgozása A német példa

2. Velünk élő történelem • Beadás: legkésőbb egy hét múlva. • Nyomtatott formában. Előlap: név, kód, cím. • Terjedelem: 5-6000 karakter, amelynek magában kell foglalnia • a téma (választásának) indoklását • A felhasznált forrás(ok) és a feldolgozás módjának rövid ismertetését, valamint • A téma forrásokra támaszkodó, azoknak megfelelő bemutatását. Azaz nem általánosságban kell a témáról írni, hanem azt kell összefoglalni, értelmezni, amit a forrásokból megismert és ami a forrásokkal alátámasztható. • Külön lapon a felhasznált források, irodalom felsorolása. • Interjúkészítés esetén a kérdéssort és az interjú rövid összefoglalását kérem mellékelni. • Valamilyen dossziéban vagy összefűzve.

3. A múltbeli események megtapasztalásának három módja (Jörn Rüsen - szöveg) • Normális: hogy a történelmi eseményt előre adott kulturális képességek alkalmazásával lehessen megérteni (példa: a német újraegyesítés) • kritikai: új jelentésminták, a történelmi kultúra meglévő mintáinak átformálása; • katasztrofális vagy traumatikus • (Trauma és gyász a történelmi gondolkodásban)

4. „A katasztrofális történelmi tapasztalata lerombolja a történelmi tudat arra való képességét, hogy az eseményeket értelmes és jelentéssel bíró elbeszélésbe tudja foglalni… olyan történelmi eseménynek kell tekinteni, amely puszta megtörténtével felszámolja arra való képességünket, hogy belehelyezzük egy történeti időrendbe, amelyen belül megérthetjük, és ennek megfelelően elrendezhetjük életünket."

5. Trauma, lelki trauma • Görög eredetű szó, amelyet hirtelen ható külső okok által okozott súlyos fizikai vagy lelki sérülések (megrázkódtatások) megnevezésére használjuk. • Trauma és a határhelyzetek (liminalitás) tapasztalata • A traumát kiváltó esemény alapvető jellemvonása, hogy meghaladja a mindennapi élet tapasztalatát, s ezáltal nem illeszthető össze az életről addig kialakított tapasztalatokkal és elképzelésekkel. Ilyenek pl. az erőszakos halál látványa, rendkívüli erőszak elszenvedése, rendkívüli kiszolgáltatottság és megalázottság. A trauma létrejöttéhez nem okvetlenül szükséges az esemény személyes elszenvedése. Ugyanis, a trauma tünetei egyaránt kialakulnak az áldozatban, de a szemtanúkban is.

6. A trauma "ragályos", ami azt jelenti, hogy már a traumatikus esemény élményszintű elmesélése a hallgatóságban is szenvedést vált ki. Ezt nevezzük másodlagos traumatizációnak. • Másodlagos traumatizációt szenvedhetnek el az áldozat közeli hozzátartozói, iskolatársai, barátai, de a terapeuták illetve tanácsadók is, amennyiben részesévé lesznek az adott személy traumatikus tapasztalatának. • A trauma mindaddig tart, amíg a negatív élményt a traumatizált személy szavakká, történetekké nem alakítja. • A trauma feldolgozása tehát mindenképpen személyközi kommunikációt igényel.

7. A trauma pszichoanalitikus magyarázata • Sigmund Freud (1856-1939), a pszichoanalízis megalapítója. Módszer és mozgalom. • A személyiség új felfogása: a tudat, tudatosság korlátozott jelentősége, a vágyak, ösztönkésztetések ereje. • Küzdelem a személyiségen belül az én részei között: tudattalan – tudat előttes – tudatos; tudattalan – én - fölöttes én. • Alkalmazkodási zavarok, ideges eredetű tünetek (lelki problémák – testi panaszok) • Elfojtás, tünetképződés, ismétlési kényszer, acting out (pótcselekvés) • Feldolgozás, terápia: a terapeuta türelme, a páciens erőfeszítése, bátorsága, szembenézni, megküzdeni a betegségével.

8. Az elfojtás ellenállása - ismétlési kényszer, egyfajta cselekvési hajlam, amely az emlék helyébe nyomul. A páciens az elfelejtett eseményt nem mint emléket, hanem mint cselekvést reprodukálja, megismétli, anélkül, hogy tudná, hogy ezt teszi. • - A pszichoanalitikus terápiában az emlék átdolgozása, emlékmunka folyik, szemben az ismétléskényszerrel. • - Az átvitel közvetítő területet teremt a betegség és a reális élet között, egyfajta küzdőteret, amelyen a kényszer kibontakozhat, és a szubjektum patogén magja nyíltan megmutatkozhat. • Freud terápiás javaslata az analitikushoz: türelem az ismétlésekkel szemben, amikor ezek az átvitel védelmében manifesztálódnak. • - Javaslata a pácienshez: fel kell hagynia az önsajnálattal, bátorságra kell szert tennie, hogy betegsége megnyilvánulásaival foglalkozzon. A betegség nem ellenség, hanem méltó ellenfél, amellyel megküzdve értékes tapasztalatokat és képességet nyerhet későbbi élete számára. Másként nem jön létre a megbetegedett megbékélése az elfojtottal.

9. Egyéni és kollektív trauma (Kai Erikson) • Az egyéni trauma olyan pszichikai behatás, amely olyan hirtelen és brutális erővel töri át a pszichikai gátakat, hogy az egyén nem tud hatékony választ adni rá. • A szociális trauma a szociális élet alapszövetére gyakorolt olyan hatás, amely károsítja az embereket összefűző kapcsolatokat, és kétségbe vonja a közösség meglevő érzését. A kollektív trauma lassan és észrevétlenül szivárog be azok tudatába, akik szenvednek tőle, tehát nem jellemzi az a hirtelenség, amelyet általában hozzá kapcsolunk. De mindenképpen sokkal jár együtt, annak fokozatos felismerésével, hogy a közösség nem létezik mint megtartó keret az egyén számára.

10. A trauma szociális-kulturális konstrukciója (Jeffrey C. Alexander) • Az események nem önmagukban hoznak létre kollektív traumát, nem önmaguktól traumatikusak. A trauma szociálisan közvetített attribúció (tulajdonítás). A tulajdonítás lehet valós idejű, tehát egybeeshet az esemény kibontakozásával, de sejtés formájában meg is előzheti az esemény bekövetkeztét vagy követheti az eseményt, mint post-hoc rekonstrukció. • Néha az esemény meg sem történik, a képzelt esemény maga is lehet olyan traumatizáló hatású, mint a megtörtént.

11. Nemzeti traumák: a nemzeti identitás konstrukciója olyan sérülések, körül szerveződött meg, amelyek „bosszúért kiáltottak”. • A 20. század tele volt olyan dühös nemzeti csoportosulásokkal és értelmiségi és média közvetítőivel, amelyek úgy ítélték meg, hogy valamely vélt etnikai és szociális csoport megsértette, illetve traumatizálta őket, s ezért harcolni kell ellenük. A szerbek például a koszovói albánok állítólagos fenyegetésére válaszul hajtottak végre etnikai tisztogatásokat. • Hitler a zsidó világösszeesküvés fenyegetésére válaszul, „önvédelemből” rendelte el a zsidók kiirtását.

12. A képzelet és a reprezentáció jelentősége: csak a reprezentáció imaginatív folyamata révén rendelkeznek a cselekvők a tapasztalat érzésével. • Az esemény és a reprezentáció közötti rést a trauma folyamataként foghatjuk fel. • A trauma nem egyszerűen a fájdalom/szenvedés csoportos tapasztalatából, elszenvedéséből következik. Ez utóbbi akkor válik traumává, ha a közösség identitás-érzésének magvát fenyegeti, vagyis a kollektív cselekvők a szociális fájdalmat/szenvedést identitásuk alapvető fenyegetéseként fogják fel.

13. A trauma reprezentációja a kulturális osztályozás kényszerítő keretének megkonstruálását jelenti. Bizonyos értelemben ez egyszerűen egy új történet elmondásával egyenlő. Ez a történetelmesélés azonban ugyanakkor komplex és többértékű szimbolikus folyamat, amely esetleges, vitatott és időnként erősen polarizáló jellegű. Ahhoz, hogy a tágabb hallgatóságot meggyőzzék arról, hogy egy bizonyos tapasztalat vagy esemény őket is traumatizálja, a hordozó csoportnak sikeres véleményformáló munkát kell végeznie.

14. A nyilvánosság, a történetírás mint terápia? • Csoportok vagy szakma, akiknek a történelem a terapeutákhoz hasonló helyet biztosít (senki sem mentesülhet az önmagán végzett munka alól) • A történelem (történetírás) a maga elkerülhetetlen távolságtartásával és objektivitásával ehhez az emlékmunkához járul hozzá. Vitázó narratívák. • A kollektív emlékezethez képest más perspektívák, akár saját történelmünket olyanok emlékezete szerint beszéljük el, akik más csoporthoz, sőt más kultúrához tartoznak, mint mi. • Türelem és tolerancia a kényszerek levezetésével szemben az átvitel fiktív küzdőterén: a félelmek és gyűlöletérzések szimbolikus kiélésére sok embercsoportnak szüksége van.

15. A holokauszt tapasztalata • A holokauszt fogalom kialakulása és elterjedése • Holokauszt - Shoa • Az első nemzedék: Wiesel, Friedländer: a megnevezhetetlen, ábrázolhatatlan • filmek • Képregény

16. Holocaust • A görög holókaustos szó az antikvitásban elterjedt vallási gyakorlatra utal, amelynek során állatáldozatokat mutatta be, az állatok elégetésével. Először a történész Xenofón, majd a görög bibliafordítás használta.A holocaustum a latin Bibila fordítás révén került be az angolba, míg a Luther a kifejezést tűzáldozattal fordította a németben. • Ezért a kifejezés az európai zsidóságon elkövetett népirtásra az angolszász nyelvterületen terjedt el. Először 1942-ben használták, majd 1945 után fokozatosan teret hódított a történetírásban is.

17. A németben létezett, de csak ritkán használták, mivel idegen eredetűnek számított. Csak 1979-től, a Holocaust című tv sorozat hatására terjedt el, és szolgált a „zsidóüldözés”, „a zsidók megsemmisítése”, „a zsidók/az európai zsidóság legyilkolása” értelmében. • A nemzeti szocialista népirtás kivételességének tudata korábban nemigen volt jelent a német lakosságban. • Ma a szó e jelentésen kívüli használata azt a gyanút kelti, hogy a valamilyen módon enyhíteni igyekszik a nemzeti szocialisták által elkövetett bűnöket.

18. Shoa • A zsidók 1945 óta elsősorban a “shoa“-t (שואה) használják az nemzeti szocialista zsidópusztítás megjelölésre. Ezt a héber kifejezést már korábban is használták „nagy szerencsétlenség”, „katasztrófa” értelemben. A “holocaust“ a zsidók számára túlságosan a meggyilkoltak áldozat jellegét húzza alá, amely áldozat „isteni akarat”-ként, pozitívumként is felfogható. • A nem-zsidók bizonyos képviselői azért nem fogadják el a “Shoa“-t, mert az szerintük a népirtást csak a meggyilkolt zsidókra szűkíti. • Izraelen kívül a “Shoa“ kifejezés főként az 1985-ös, azonos című film óta terjedt el (rendező Claude Lanzmann). Nem zsidók részéről a fogalom előnyben részesítése gyakran az 1979-es film kritikáját jelenti, amely szerintük túl “romantizáló”, “voyeurisztikus“ módon foglalkozik a témával, ami nem az események szörnyűségének.

19. Egy hatásos képregény (1980-1991)

22. A múlt feldolgozása: a németek. A tettes traumája • A holocaust a német nemzeti identitás alapvető vonatkozási és legitimációs pontja a második világháború után. • Hallgatás, démonizálás, önfelmentés • A perek: a felelősség individualizálása, hárítás • A 60-as évek generációs lázadása, szakítás az apák hallgatásával. Azonosulás az áldozatokkal • Brandt szimbolikus gesztusa. • 80-as évek: Historikerstreit • 90 után: az emlékezés felszabadulása

23. A reprezentáció módja • Az első generáció a kimondhatatlanságot, ábrázolhatatlanságot hangsúlyozta, amiben a zsidó képábrázolási tilalom éppúgy szerepet játszott, mint az események egyszeri, tömeges és feldolgozhatatlan jellege. • Ez a művészi megformálásokban tovább él: a zsidó emlékhelyek tervezése, kialakítása többnyire zsidó származású művészekhez kapcsolódik.

24. Karl Jaspers (1883-1969) • „Mi”: többes szám első személyű megközelítés, a felelősség vállalása. • Jogi/kriminalisztikai - politikai - morális - metafizikai vétség • Politikai és morális vétség: az együttműködés, a közömbösség, a konformitás, passzivitás, a segítségnyújtás elmulasztása. • Kiegyensúlyozott véleményalkotás túlkompenzálás nélkül, az emberi méltóság jegyében.

25. A perek • Nürnberg, háborús bűnösök, nemzetközi bíróság • Jeruzsálem, Eichmann. Arendt: a gonosz banalitása. Az áldozat szerepe és felelőssége • Frankfurt/Main: német bíróság, a bűn individualizálása. A démonizálás vége, de a németek továbbra is áldozatnak tekintik magukat.

26. Der Kniefall (a letérdeplés): Willy Brandt Varsóban, 1970 • Szövetségi kancellárként új keleti politikát hirdetett meg. • Lengyelországi látogatása során az ő nyomatékos kérésére került be a programba, hogy leróhassa tiszteletét a felkelés áldozatai előtt. • (Nem volt világos számukra, hogy két felkelésről volt szó: a zsidókéról a gettóban, illetve a lengyelekéről 1944-ben.) • A gettó áldozatai előtt rótta le kegyeletét. Amikor koszorúzásra került a sor, úgy érezte, hogy a hivatalos gesztus kevés, ezért két térdre ereszkedett. • Ez a gesztusa nagy vitát váltott ki (joga volt-e a megalázkodásra a német nép nevében), másrészt hosszabb távon nagy hatása volt: innen számítják a német identitás újrafogalmazódását.

31. Reprezentáció2 • A nyilvánosságban filmek hozták meg az áttörést • az 1979-es amerikai Holocaust sorozat (Marvin J. Chomsky, 475 perc) • az 1985-ös izraeli Shoa • a Schindler listája • Daniel Goldhagen történeti munkájának sikere (Hitler’s Willing Executioners)

32. A Holocaust film • A film két család párhuzamos történetét mutatja be: az egyik a német-zsidó Weiss családé, a másik pedig egy német családé, amelyben a családfő az SS tagjaként fokozatosan könyörtelen, vérszomjas háborús bűnössé válik. • A Holocaust számtalan fontos eseménnyel foglalkozik, amelyek a második világháborút megelőzőleg, illetve a háború során történtek. Így a Kristályéjszakával, a zsidó gettók létrehozásával, később a gázkamrák működésével. A sorozat igyekezett átfogó képet adni e népirtás szörnyűségeiről.

33. Szakma és nyilvánosság1: a történész vita • Német társadalomtörténet: szakítás a politikatörténettel és a nemzeti történetírás hagyományával. Kapcsolat a társadalomtudományokkal, főleg a szociológiával. Kritikai jelleg. A modern német történelem újraértelmezése. • A német történész vita a 80-as évek közepén zajlott történészek, filozófusok között. • Fő témája a nemzeti szocialisták által elkövetett bűnök egyedisége, összehasonlíthatatlansága volt. • A történész, fasizmus kutató Ernst Nolte úgy vélte, hogy okozati kapcsolat állítható fel a bolsevik rendszer módszerei, illetve a belőle kiinduló fenyegetés. Előbb Gulag, aztán Auschwitz. Az egyik egy osztály, a másik egy faj kiirtását tűzte ki célul. • Egy másik történész, Andreas Hillgruber a Holocaust mellett a keleti front összeomlásával, és az onnan menekülő németek millióinak szenvedésével is foglalkozott, ami azt a látszatot kelhette, hogy egyenlőségjelet tesz a két esemény közé.

34. Richard von Weizsäcker beszéde • Köztársasági elnök, 1985-ben, a háború befejezésének 40. évfordulóján. • Felszabadulás a németek számára is: egy szörnyű és katasztrofális diktarúra alól.

35. A Jenninger eset • Philipp Jenninger parlamenti elnökként mondott beszédet a Kristallnacht (Kristályéjszaka) 50. évfordulóján. • A nemzeti szocializmus bűneinek részletes, helyenként sokkoló felidézése mellett megpróbálta felidézni azt, miért fogadhatták el a németek Hitlert, hogyan gondolkodhattak-érezhettek a korszakban. • Ezt sokan a németek megengedhetetlen felmentésének, az elfogadhatatlan tettek magyarázatának értelmezték. Beszédét folytonos közbekiabálás zavarta meg. • A beszéd fogadtatása miatt néhány napon belül lemondott. • A beszéd elemzése kommunikációs szempontból.

36. Jenninger, Ronald Reagan és Kohl kancellár a berlini Brandenburgi Kapunál (a berlini Falnál, 1987-ben)

37. Jenninger botrányt kiváltó beszédét mondja (olvassa)

38. Elutasító kritikák • A tettesek nézőpontjának átvétele. • Náci szóhasználat. • A történeti tények hiányzó kommentálása. • Hiányzó elhatárolódás. • Az emlékbeszéd műfajának elvétése.

39. Elemző kritika • Retorikai ügyetlenség. • A különböző típusú szövegek és stílusok keverése. • A szöveg irányultságát, közlésének célját nem tette eléggé világossá.

40. A befogadók kritikája • Előítéletesség. • Figyelmetlenség. • Nem voltak képesek a hosszabb szöveg összefüggéseinek követésére.

41. Szakma és nyilvánosság2: A Goldhagen eset • Daniel Goldhagen amerikai fiatal történész testes könyvet írt a németek szerepéről a Holocaustban: Hitler’s Willing Executioners (Hitlers willige Vollstrecker). • Félresöpri az óvatoskodást, szakmai aggályokat, s „megmondja”, ki volt a felelős, nevezetesen a németek túlnyomó többsége, amely készségesen közreműködött Hitler rendszerében. • Kevés forrást használt egy óriási archívumi anyagból (a rendelkezésre álló kihallgatási jegyzőkönyvek töredékét). Elnagyolt, „irodalmi” ábrázolásmód. • A szakma fanyalgása, helyenként éles kritikája és elutasítása. A „Cambridge Historical Journal”-ban az őt kutatóként személyesen ismerő Ruth B. Birn élesen bírálta. • Ugyanakkor nagy közönségsiker. Nem csak a könyvé, hanem a szerzőé is, aki Németországban felolvasó körúton vett részt. • Demokrácia-díj

43. A mérték • Mi a mérték a megfelelni akarás és az önbecsülés között? • Hárítás és túlkompenzáció. • Az én, a mi distanciált szemlélete: kívülről is tekintett én/mi. • ”Ha az emlékezés módja túlságosan önkritikus, öngyűlölettel, filoszemita megszállottsággal vádoljuk őket, ha megpróbálnak felejteni, a múlttal való szembenézés elmulasztása, a múlt felelőtlen és immorális tagadása a vád.”

44. Áldozat, tettes, felelősség • A „mi” és az „ők” dilemmája: a mi nem határozható meg az ők nélkül, a hárításban és önsajnálatban az ők meg sem jelennek. • Az ők-kel való azonosulás a saját tapasztalatok elnyomását, identitás-zavart eredményez. A 68-as generáció az ők-kel való azonosulást nem nemzeti alapon fogta fel, hanem egy általános felszabadulási ideológia formájában. • Mi és ők egyensúlya: a felelősség vállalása,

45. Magyar példák • Szekfű, Három nemzedék • A Trianon sokk és az irredentizmus ismétlési kényszere. "Az irredentizmus örvén, úgy tűnik, a 19. század végi millennium historizáló nemzeti önképének a kultikus tradíciója tér vissza, hogy gyógyítsa a Trianonnal ejtett mély sebet.” • A történész felelőssége: Romsics Ignác.

46. Bibó István • A német hisztéria okai és eredete • Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem • A zsidókérdés Magyarországon 1944 után • Belső nézőpont, felelősségvállalás, „mi” • Tárgyilagosság, túlkompenzálás nélkül.

47. Genocide • A genocídium (népirtás) erőszakos társadalmi konfliktus vagy háború civil társadalmi csoportok felszámolására törekvő felfegyverzett erőszakszervezetek és ezen csoportok és más cselekvők között, amelyek ellenállnak a pusztításra irányuló törekvésnek. A genocid akció során felfegyverzett erőszakszervezetek a civil társadalmi csoportok ellenségként kezelik, és valós vagy vélt társadalmi hatalmuk szétrombolására törekszenek oly módon, hogy az általuk a csoporthoz sorolt egyéneket meggyilkolják vagy erőszaknak, illetve fenyegetésnek vetik alá. • Shaw, Martin (2007). What is Genocide? Cambridge: Polity Press

48. Truth and reconciliation commission • Az Igazság vagy Igazság és Megbékélési Bizottság feladata az, hogy tárja fel azokat a hatalom/kormányzat által a múltban elkövetett bűnöket, s ezáltal elősegítse a múltból átörökített konfliktusok feloldását. Olyan országokban hozták létre, amelyekben korábban polgárháború dúlt, diktatúra vagy faji megosztottság uralkodott, • Dél-Afrikában az Igazságfeltáró és Megbékélési Bizottságot az apartheid felszámolását követően az elnök, Nelson Mandela állította fel. Ez számít általában és visszamenőleg is az ilyen típusú bizottságok mintamodelljének. • A bizottságok elősegítik az áldozatok rehabilitációját, jóvátétel odaítélését, illetve nyilvános beismerés és bocsánatkérés esetén mentesíti a bűnelkövetőket tetteik következményei alól. Épp emiatt érik kritikák a bizottságok munkáját, mondván, hogy büntetlenül hagynak bűnökt, köztük az alapvető emberi jogok komoly sérelmeit.

49. Dél-afrikai meghallgatások

50. Az Igazságtételi és Megbékélési Bizottságok listája • Argentína – Chile – El Salvador – Fije – Ghana – Guetemala – Liberia – Marokkó – Panama – Peru – Sierra Leone – Dél-Afrika – Dél Korea – Kelet Timur – Egyesült Államok