Kamerun

1. Kamerun

2. Az ország a Guineai-öböl belső területén helyezkedik el, viszonylag kis szakaszon érintkezik a tengerrel.

3. Déli részén a Kamerun-fennsík határolja, amely a Kongó-medencét körkörösen körülvevő küszöbrendszerhez tartozik. Az ország északi területein terül el az Adamaua-felföld. A Kamerun-hegység vulkáni övezete már a szomszédos nagytáj, Felső-Guineához tartozik, és a Csád-tó medencéje is inkább a szudáni tájakkal mutat rokonságot. Az ország észak-déli kiterjedése meglehetősen nagy, ennek köszönhetően a növénytakaró is széles skálán változik. Megtalálható itt az esőerdő és a szavanna jellegzetes növényzete egyaránt. (Kamerun feltérképezésében Kalmár Jenő magyar kutató is részt vett.)

4. Az éghajlat mindenütt trópusi, de a csapadékmennyiség délről, a partvidékről észak felé haladva egyre kevesebb. Míg délen a száraz évszak nagyon rövid, addig északon az esős évszak rövid.

5. Természeti adottságait és kultúráját tekintve Kamerun talán Afrika egyik legváltozatosabb országa. Topográfiailag négy markánsan elválasztható tájra lehet osztani: délen a sűrű esőerdő borította parti síkság terül el, melyet az ország közepén található, 1370 métert is elérő, dombokkal teletűzdelt Adamaoua Fennsík köt össze az északi szavannás tájjal. Messze északon, a Csád Tó környékén a szavannát aztán felváltja a lápos mocsárvidék. Az ország nyugati része ezzel szemben vulkanikus eredetű: ez az erdőkkel borított hegyek otthona, ahol többek között megtalálható Nyugat-Afrika legmagasabb csúcsa és egyben aktív vulkánja, a 4095 méteres Mont Kamerun. Ebben a régióban találhatók a leggazdagabb termőtalajok, tele banán- és kávéültetvényekkel.

6. A parti síkságot és az azzal határos domb- és hegyvidékeket trópusi esőerdő fedi. A Kamerun-hegység vulkanikus talajai nagyon termékenyek, itt jelentős földművelés folyik. Ahogy a csapadék fogy, az erdők egyre szárazabbak és az északi síkságot már magas füvű szavanna fedi, tüskés bozótokkal tarkítva.

7. A gyarmatosítás előtt A mai Kamerun területe a neolitikumban népesült be. A legrégebbi folyamatos lakók pigmeus csoportok. A Sao kultúra a Csád-tó körül alakult ki 500 körül, ennek az utódja Kanem, majd a Bornu állam. Nyugaton törzsi királyságok alakultak ki. Portugál tengerészek az itteni partot 1472-ben érték el. Feltűnt nekik a Wouri-folyóban élő sokféle rák, és elnevezték Rákfolyónak, portugálul Rio dos Camarões. Ebből ered a Kamerun név. A következő néhány évszázadban az európaiak rendszeresen kereskedtek a parti népekkel és keresztény misszionáriusok hatoltak be a belső területekre. A 19. század elején Modibo Alana, fulani népből eredő katona dzsihádot hirdetett az északkeleti vidék nem muszlim - és részben muszlim - lakossága ellen és létrehozta az Adamawa Emirátust. A fulanik elől menekültek a népek, de maguk is telepítettek és nagy mértékben átrendeződött a lakosság.

8. Gyarmati kor Gustav Nachtigal, a Német Császárság megbízottja 1884-ben megalapította Kamerun gyarmatot. A németek benyomultak a belső területekre. A gyarmat infrastruktúrájának kiépítése során a kényszermunka nagyon durva rendszerét vezették be. Miután Németország vereséget szenvedett az I. világháborúban, Kamerun népszövetségi mandátumterület lett és 1919-ben megosztották Franciaország és Nagy-Britannia között. A franciák teljesen integrálták Kamerun gazdaságát gyarmati rendszerükbe, kiépítették infrastruktúráját tőkeberuházásokkal, képzett munkások odatelepítésével, és folytatták a kényszermunka rendszerét. A britek részüket a szomszédos Nigériából kormányozták. A bennszülöttek vádja szerint ez a terület gyarmat gyarmata volt. Nigériából bevándorolt munkások érkeztek, véget vetve a kényszermunka rendszerének, de kiváltva a helyi bennszülött lakosság ellenszenvét. 1946-ban a népszövetségi mandátumterületeket ENSZ védnökséggé alakították, és a függetlenség kérdését elkezdték tárgyalni Francia-Kamerun sajtójában. A franciák betiltották a legradikálisabb politikai pártot, a Kameruni Népi Szövetséget (UPC) 1955. július 13-án. Ekkor hosszú gerillaháború kezdődött és meggyilkolták a párt vezetőjét, Ruben Um Nyobét. Brit-Kamerunban az volt a kérdés, hogy Francia-Kamerunnal vagy Nigériával egyesüljenek.

9. Függetlenség I. 1960. január 1-jén Francia Kamerun elnyerte függetlenségét Ahmadou Ahidjo elnöksége alatt, és 1961. október 1-jén a korábbi Brit Kamerun déli részével egyesülve Kameruni Szövetségi Köztársaság lett a neve. Ahidjo folytatta a háborút az UPC ellen és az etnikai konfliktusoktól való féltében a hatalmat saját kezében koncentrálta. Ez a politika az UPC 1971-ben bekövetkezett leverése után is folytatódott. Pártja, a Kameruni Nemzeti Unió (CNU) volt az egyedüli legális párt 1966. szeptember 1-től 1972-ig. A szövetségi rendszert megszüntette, létrehozta az Egyesült Kameruni Köztársaságot, Yaoundé fővárossal. Gazdaságpolitikája a tervezett piacgazdaság volt, prioritása az árutermelő mezőgazdaság és a kőolajtermelés. Az olajbevételekből a kormányzat pénzügyi tartalékát növelte, támogatta a mezőgazdaságot és nagy beruházásokat finanszírozott; de számos kezdeményezés kudarcba fulladt, mert Ahidjo alkalmatlan embereket nevezett ki irányításukra.

10. Függetlenség II. Ahidjo 1982. november 4-én lemondott, utódja az alkotmány szerint Paul Biya lett. Ahidjo továbbra is vezette a kormánypártot és a színfalak mögül vezette az országot, míg végül Biya és szövetségesei kikényszerítették visszavonulását. Biya kezdetben valamivel demokratikusabban próbált kormányozni, mint elődje, de egy sikertelen puccskísérlet után teljesen elődje stílusát követte. A nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig gazdasági válság volt, amit részben a nemzetközi gazdasági feltételek, az olajár esése okozott, de szerepe volt benne hosszú évek korrupciójának és rossz irányításának. Kamerun külföldi segélyekre szorult, le kellett csökkenteni a kormányzati kiadásokat és az ipart privatizálnia kellett. A többpárti politikai rendszer 1990 decemberi visszaállítása óta anglofón csoportok nagyobb autonómiát kezdtek követelni az egykor brit uralom alatt állt terület számára, de már a teljes elszakadás követelése is felmerült.

11. Kamerun XIX. század előtti történelméről nem sok információ áll rendelkezésünkre. Az ország mai területén először bantu nyelvet beszélő népcsoportok telepedtek le, akiktől a XVIII-XIX században a muszlin Fulani birodalom vette át a hatalmat. Az ország egészen 1884-ig elkerülte a gyarmatosítást, akkor azonban egy, a törzsi vezetőkkel kötött megállapodásnak és az angolok határozatlanságának köszönhetően Kamerun német fennhatóság alá került. A németek amellett, hogy iskolákat és vasúthálozatot építettek, nagyon keményen bántak az ültetvényeken dolgoztatott rabszolgákkal: minden ötödik belehalt a túlfeszített munkába és az embertelen körülményekbe.Az elsővilágháború után hozott Nemzetek Ligája döntés alapján kettéosztották Kamerunt: ennek eredményeként a franciák kezére került az ország négyötöd része, és ezzel létrejött a területileg és kormányzatilag független Francia Kamerun. Az angolok pedig magukénak tudhatták a maradék egyötödnyi részt, amely a Nigériával határos déli, és a szudáni eredetű törzsek lakta északi területeket jelentette. A franciák által kolonizált területek visszaszerzésére és Kamerun függetlenségének kikiáltására 1960-ig kellett várni, amikor Ahmadou Ahidjo-t megválasztották - az év szeptemberétől az ENSZ által is hivatalosan elfogadott - Kameruni Köztársaság első elnökének. Egy évvel később az angolok által birtokolt Brit Kamerun déli részét hozzácsatolták a Köztársasághoz, északi részét pedig Nigériához.Ahidjo elnök egészen 1982- ig "uralkodott" az országon. Ebben az évben Paul Biya vette át tőle a vezetést, aki azóta is elsöprő többséggel (92.6%!) nyeri a hét évente megtartott választásokat, egyébként az afrikai országokra oly jellemzően. Biya elnök - hogy gondosan belevésse nevét a lakosság elméjébe és emlékezetébe - legutóbbi, 1997-es választásokra készített plakátjai még mindig kint függnek a legkisebb falvakban is. Történelmi összefoglalás

12. Városai Legnagyobb városai Douala (-hajó, és kereskedelmi központ), Yaoundé (főváros), Nkongsamba, Maroua és Garoua, Bafoussam and Bamenda Kumba és Limbe.

13. Vidéki élet A legtöbb falun és kisvárosban központi helyen van a piac, mely hetente, esetleg két-három naponta, vagy naponta rendszerint megtelik emberrel. A legtöbb piacon külön rész illeti meg az asszonyok portékáit, (gyümölcsök és pálma olaj) illetve külön részen találhatók a férfiak termékei (állatok, őserdei állatok húsa).

14. Az országban kb. 250 etnikai csoport található. Az ország déli részén bantu nyelvű népcsoportok élnek, hivatalos nevük Bakas. A nyugati és észak-nyugati fennsíkon semi-bantu nyelvű népcsoportok élnek. Az ország északi területein szudáni nyelvű muzulmán lakosok telepedtek meg. Két nagy közigazgatási egysége van Kamerunnak, az észak-nyugati és a dél-nyugati provinciák. Kamerun hivatalos nyelve a francia (80%) és az angol (20%). A helyi nyelvek és az európai nyelvek keverékeként ún. pindzsin nyelven beszélnek. A helyi nyelvek: Fulfulde, Kanuri, Kotoko-nyelvek, Shuwa, Bantu-nyelvek (Basaa, Douala, Kpe-Mboko, Malimba-Yasa, Makaa, Njem, Ndsimu, Ngoumba, Kounabémbé), Beti-Fang-Dialektusok. A lakosság 25%-a protestáns, 25%-a katolikus és 20%-a muzulmán. A muzulmánok az ország északi részén élnek. Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

15. Gazdaság Az ország jövője a bányászat lehet. Bizonyos területeken hatalmas mennyiségű kőolajkészletre bukkantak, kitermelése eléri az évi 5-6 millió tonnát, és az export 1/3-át adja. Ezenkívül jelentős bauxit és vasérckészletekkel rendelkezik. Ezeket a nyersanyagokat dolgozza fel Edea alumíniumkohója. A kereskedelem Doualában összpontosul, kikötőjén kívül jelentős ipari üzemek települtek ide (cement- és műtrágyagyár, textil- és élelmiszeripar). Legfontosabb közlekedési csomópontja Yaoundé, itt összpontosul a vasúthálózat is. Az infrastruktúra tovább kiépítése hozzájárulhat a szomszédos országokkal való kapcsolat kiépítéséhez.

16. Mezőgazdaság A nagy kiterjedés, és változatos természeti feltételek miatt sokoldalú mezőgazdaság jött létre, viszont az árutermelés az ország déli területeire összpontosul. Kisebb ültetvényeken foglalkoznak a kávé és kakaó termesztésével, ezek a termékek azonban csak 10-15%-kal képviseltetik magukat a kiviteli oldalon. A nyugati területeken, nagyobb ültetvényeken banánt termesztenek, de jelentős növény még az olajpálma, a nyersgumi és a tea is, utóbbi leginkább a Kamerun-hegy lejtőin található. Az északi területeken már inkább a külterjes állattenyésztés a jellemző, de az alacsonyabb területeken megindult a gyapot és a köles térhódítása. Az esőerdő kiirtása még nem vett óriási méreteket, de a kitermelt fa így is nagy bevételeket hoz az országnak.

17. Kultúra Minden kameruni népcsoportnak saját kulturális jellemvonása van. Nagy ünnepeik a születés, halál, vetés, aratás és vallási ünnepeik köré csoportosulnak. Hét nemzeti ünnepük van, valamint mozgó keresztyén ünnepeik, úgy mint Nagypéntek, Húsvét, Áldozócsütörtök;valamint muszlim, szent ünnepek.

18. Étel a mindennapokban Az étel közös elfogyasztása az egyik legfontosabb része az emberi kapcsolatok fenntartásának. Megosztani az ételt és italt, vendégszeretetet és bizalmat jelent Kamerun társadalmában. Jelentős szocializációs szereppel bír a rokoni szálak és a barátság megtartásában.

19. Zene és tánc A kameruni ünnepek, fesztiválok, nagy együttlétek és mesemondó alkalmak szerves része a tánc, melyet külön férfi és női csoportok alkotnak. Énekelnek és táncolnak vallási áhítatuk mélyítésére, és önmaguk szórakoztatásáért. Tradicionális zenéjük a hangszer nélküli egyéni, vagy csoportos ének.

20. Vallás Kamerunban muszlim és keresztyén közösségek váltják egymást. Hozzávetőleges adatok szerint a lakosság 40%-a keresztyén,és 20%-a muzulmán vallású és mintegy másik 40%-a lakosságnak bennszülött vallású. A keresztyén lakosságot körülbelül azonos arányú katolikus és protestáns nép alkotja.

21. Női élet A legtöbb helyen az asszonyok felelősek családjaik étellel való ellátásáért. Az asszonyok termelnek tartós élelmiszereket, mint termények; míg a férfiak feladata a földek tisztán tartása, a húsellátás, valamint az olaj és a só szükséglet előteremtése. A férfiak állatokat tartanak, a nők pedig előállítják a tejtermékeket. Általában a férfiak magasabb társadalmi raggal bírnak, erősebb jogrend védi őket a házasságban, vagy a válás területén. Az asszonyok ugyanakkor kötetlen módon meghatározóak a háztartásban, a létfenntartás felügyeletében, és meghatározó szerepük van a női felmenők ismeretének továbbadásában. Ma már sok nő komoly szereppel bír –kormányzati, vagy professzionális szinten a társadalomban.