120 likes | 248 Views
Napjaink „népviselete”. A katonai gyakorlók utóélete egy Közép-Tisza-vidéki faluban. Kutatás, de minek?. Miért? Mit? Hol? Hogyan?. Adatközlő az elsődleges információs központban, a kocsmában. Farmer vs. gyakorló. (John Fiske ). Praktikum. „Jó strapabíró, oszt azért .”
E N D
Napjaink „népviselete” A katonai gyakorlók utóélete egy Közép-Tisza-vidéki faluban
Kutatás, de minek? • Miért? • Mit? • Hol? • Hogyan? Adatközlő az elsődleges információs központban, a kocsmában
Farmer vs. gyakorló (John Fiske)
Praktikum • „Jó strapabíró, oszt azért.” • „Nem szed fel semmilyen magvakat, muharmagot, ami beleragad az embernek a ruhájába, erről lepereg.”
A jelentésalkotás folyamata Jel 1.Denotáció (objektív) 2.Konnotáció (szubjektív)
Maszkulin értékrend • „Majdnem az egész férfi azt hord mind.” • „Jóformán úgy nézett ki, hogy szinte szégyen volt, ha valakit nem vittek el katonának.” • „Nők?! Hát, itt falun nem, megmondom őszintén.”
Pozitív attitűdök a sorkatonaság intézményével szemben • „Éppen, hogy el vannak mán ereszkedve, no. Csak megtanították mán az embert, nem az hogy másképp gondolkodni, rend, fegyelem, csak voltak ilyen dolgok.” • „Én szerintem még most is jó lenne, mai fiataloknak is.”
Élményközösség • „De ennek úgyis az volt a lényege, hogy az társaság ami összekovácsolódott, annak az volt a lényege, hogy abban a körben benne éltek az emberek. Volt ennek az egésznek egy szép kilátása.” • „Amíg volt a kiképzés, addig komoly, utána, nem, utána már csak elvoltunk, mint a befőtt. … Így visszagondolva mán, jó volt.”
Változó materiális-kognitív mező A „régi” és az „új” típusú gyakorlóruhák
Társadalmi megkülönböztető jelek rendszerei (Klaniczay Gábor) (Intézményes szabályozás) (Ideologikus rendszerezés) Hagyományos elrendeződés Divat
A szokás fogalma A szokások abban különböznek a divatoktól, hogy viszonylag állandó társadalmi viselkedéstípusok. Változnak, de a változásban az egyén részvétele kevésbé aktív és tudatos. (E. Sapir) A szokást olyan állandósult, ám potenciálisan változó társadalmi viselkedéstípusnak tekintem, mely követésének gyakorlati hozadékai mellett bizonyos, a közösség egésze által elfogadott – többnyire látensen jelenlévő és munkálkodó – értékek, attitűdök közvetítésének lehetőségével ruházza fel az egyént. (Bakos Á.)