JÁSZI OSZKÁR EMLÉKNAP

1. JÁSZI OSZKÁR EMLÉKNAP

2. A Dunai Egyesült Államok terve Az Európa-gondolat Közép-Európában

3. Osztrák-Magyar Monarchia

4. A Habsburg Birodalom átszervezésének dilemmája – I. • A Habsburg Monarchia területe nagyjából lefedte a földrajzi Közép-Európát, illetve Délkelet- és Kelet-Európa egyes térségeit. • Az 1848-49. évi forradalmakat követően időszerűvé vált a soknemzeti demokratikus államiság megszervezése.

5. A Habsburg Birodalom átszervezésének dilemmája – II. • A demokratikus gondolkodók az európai társadalomszervezés föderális modelljéhez való visszatérést szorgalmazták, szemben a francia típusú egyesítő nemzetállami elvvel. • Elérendő cél: soknemzeti demokratikus állam szervezése, föderális berendezkedés, pluralizmus kialakítása, független kulturális tradíciók fenntartása.

6. Magyar felvilágosult reformtörekvések a polgári szabadság irányában – I. gr. Széchenyi István (1791-1860) a polgári demokratikus átalakulásban látta a modernizálás megvalósíthatóságát, s mint a felvilágosult reformtörekvések pártolója mintegy hadat üzent az elavult feudális rendszernek.

7. Magyar felvilágosult reformtörekvések a polgári szabadság irányában – II. Széchenyi műveiben és beszédeiben rámutatott, hogy a modernizálást az ország alárendelt, függő helyzete is akadályozza. Javító szándékkal és a reform európai szükségszerűségének érvével kívánta szélesíteni Magyarország mozgásterét. Szemben állt Kossuthtal a nemzetiségi kérdés megítélésében. Kritikusan szemlélte a kossuthi nemzetállam ideájával jelentkező nacionalizmust és magyarosítást. A Kelet Népében határozottan óvta kortársait az erőszakos asszimiláció minden formájától.

9. Magyar felvilágosult reformtörekvéseka polgári szabadság irányában – III. Kossuth Lajos (1802-1894) új nemzeti liberális társadalom megteremtésében gondolkodott, főként a gazdasági liberalizmusban kereste a kiutat az ország függő helyzetéből. A nemzeti önrendelkezés igényét hangoztatta.

10. Magyar felvilágosult reformtörekvések a polgári szabadság irányában – IV. Kossuth 1849 után analógiát látott a valláskérdés és a nemzetiségi kérdés rendezésének feladatkörében. A protestáns vallásközösségi modell szabad társulási személyi elvének érvényesítését látta megoldásnak. 1862 májusában jelentette meg egy szélesebb Duna-konföderációra vonatkozó tervezetét (In: L’Alleanza, Milánó, 1862.), amelyben a Duna-menti kis államok térségében egy nagyobb államalakulat – Dunai Államok Szövetsége – kialakítását vázolta fel. Kossuth nem a Habsburg Monarchia átszervezése révén, hanem a Duna, a Kárpátok, az Adriai- és a Fekete-tenger népei közötti szövetségben képzelte el a jövőt. A terv Magyarország decentralizációját és Erdély perszonálunióját, valamint a magyarok, szlávok és románok békés összefogását feltételezte. Kossuth L., Le projet de Kossuth concernant la question des nationalités, 1851. Études d'Histoire Comparée, Nouvelle Série, 1., 1943

12. Reformgondolatok Ausztria föderatív átszervezésére – I. Eötvös József (1813-1871) célul tűzte ki, hogy a 19. század domináns nemzetiségi elvét összhangba hozza a szabadság eszmével. Felvetette az emberi jogok kérdését, ennek jegyében nem ismerte el a közösségi autonómia régi típusú elvét, s elvetette a népcsoportok külön jogrendszerét.

13. Reformgondolatok Ausztria föderatív átszervezésére – II. Eötvös soknemzeti demokratikus államfelfogást képviselt, a nemzeti szabadság elvét az egyetemes szabadságmozgalom részeként értelmezte. Véleménye szerint a nemzetiséghez való jog a személyes szabadságjoghoz tartozik, míg a nyelvhasználati és a kulturális jogok az emberi jog kérdései. A személyi elv jogi megfogalmazójaként az állam és a vallás szétválasztásának elvéből következően javasolta, akárcsak Renner, az állam (mint politikai nemzet) és a kulturális-nyelvi nemzet szétválasztását. Így minden állampolgárt vallására és nemzetiségére való tekintet nélkül politikailag egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezőnek tekintett.

15. Reformgondolatok Ausztria föderatív átszervezésére – III. Eötvös az államszervezés terén a decentralizáció érvényesítését hangsúlyozta, ami alulról felfelé szerveződő önkormányzati egységek föderációjának kialakítását jelentette. Eötvös felfogásának központi kérdése volt a történelmi elv melletti kiállás, a status quo elismerése. A Habsburg örökös tartományok és a Magyar Királyság közötti viszony rendezését konföderáció bevezetésében látta biztosítottnak. Eötvös a történetileg kialakult jogállamok konföderációját javasolta, melyben megvalósíthatóvá válik a Birodalom átszervezése, távlatokban a konföderáció trializmussá bővítése az önálló Csehországgal. Eötvös J., Báró Eötvös József összes munkái. Bp., Révai Testvérek Kiadása, 1903

17. Reformgondolatok Ausztria föderatív átszervezésére – IV. Karl Renner (1870-1950) a föderatív modell bevezetését arra alapozta, hogy az állam emberek szabad társulása céljaik függvényében, azaz különféle - vallási, kulturális, gazdasági - társaságok tagja az államon belül. Számára a "nemzet" a "népet" jelentette, mint örök kategória.

18. Reformgondolatok Ausztria föderatív átszervezésére – V. Renner azt hirdette, hogy nem a történeti hagyományokat, hanem a különböző népeket kell nemzetnek tekinteni a személyi elv alapján, minthogy a jogok nem területhez kötődnek. Úgy látta, hogy a nemzetek feletti föderatív állam képes rendet teremteni, amelyben a saját nemzethez tartozás tudata és a föderatív állampolgári tudat egyidejűleg létezik. A vallási tolerancia és a protestáns egyházközösségek önkormányzati elve alapján fogalmazta meg a személyi elvet, mint a sok nemzetiségű és vegyes népességű területek demokratikus jogállami szervező elvét. Renner a nyelvi nemzetiségi elvet hangsúlyozta föderatív berendezkedés létrehozása esetén. K. Renner, Der Kampf der Oesterreichischen Nationen um den Staat. Leipzig-Wien, Franz Deuticke, 1902; Oesterreichs Erneuerung (Politisch-programmatische Aufsätze). Wien, Verlag der Wiener Volksbuchhandlung, Ignaz Brand u. Co., 1916; Das Selbstbestimmungsrecht der Nationen. Leipzig-Wien, F. Deuticke, 1918

19. Közép-európai Konföderáció – Dunai Egyesült Államok – I. Jan Masaryk (1886-1948)  A cseh demokratikus nacionalista a Közép-európai Konföderáció kereteibe illeszkedő szuverén cseh állam megalakításáról gondolkodott. “Az új Európa” című művében a nemzeti eszme, a nemzeti elv államszervezésre vonatkozó hatásával foglalkozott.

20. Közép-európai Konföderáció – Dunai Egyesült Államok – II. Masaryk a nemzetiség és a nemzet fogalmi meghatározását problematikusnak tartotta, de ennek ellenére minden európai nemzet szabadságát, politikai egységét és Európa nemzeti alapon történő újjászervezését tartotta időszerűnek. A világot az egyenjogú szabad nemzetek föderációjaként képzelte el, a régi monarchikus diplomácia felváltását így tartotta megvalósíthatónak. Nézete szerint a nemzeti szabadság alapfeltétele annak, hogy a szuverén demokratikus nemzetállamok jogharmonizáció útján alkossanak szerves szövetségi rendszert.

21. Közép-európai Konföderáció – Dunai Egyesült Államok – III. Jászi Oszkár (1875-1957) Élete első szakaszában a nemzeti államok kialakulását és a nemzetiségi kérdést kutatta és írta le. 1912-ben kiadott könyvében érzékeltette azt a folyamatot, amelynek során az egymással kölcsönhatásban álló egyes európai népek a közösségszervezés demokratikus mozgásterét és szabályait kialakították.

22. Közép-európai Konföderáció – Dunai Egyesült Államok – IV. Jászi kritikusan mutatta be a dinasztikus nemzeti államok területegyesítő terjeszkedésének következményeit. Érzékeltette a nemzetállamok közötti kapcsolatokat szabályozó nemzetközi jog kialakulatlanságát, s a nemzetközi intézmények hiányát. Vizsgálatának tárgya volt a nyugati demokratikus reformok megvalósíthatósága az Osztrák-Magyar Monarchiában és különösen a Magyar Királyságban. A nacionalizmus jelenségét alapvető problémának látta, ugyanakkor a demokratikus nacionalista gondolatvilág tükrében a Magyar Királyság társadalma úgy tűnt fel, amelyben a különféle etnikai csoportok a magyar kultúrába való integráció útjára léptek, s hogy már szinte történelmileg asszimilálódtak. Következésképpen a nemzetiségi területi autonómia elvét túlhaladottnak ítélte, s a kor világintegrációról szóló föderalista gondolatát követte okfejtésében.

23. Közép-európai Konföderáció – Dunai Egyesült Államok – V. Jászi ragaszkodott a történelmi status quo-hoz, a "történeti Magyarország" fennmaradását annak demokratikus átszervezésével látta elérhetőnek, hirdetve az egyenlő állampolgári jogok és kötelességek, az alapvető emberi jogok érvényesítése elvének biztosítását. Jászi az ország területi integritásához való ragaszkodása közben nem ismerte fel, hogy az ország politikai-társadalmi fejlettségi szintje még nem jutott el arra a pontra, ahol a nemzetiségi autonómia már elavult célkitűzés lenne. A demokratikus asszimilációs politika szószólójaként arra törekedett, hogy az ország ne essen szét. Liberális nacionalistaként a kétnyelvűség kultúrájában látta a megoldást, miszerint így látta biztosítottnak, hogy mindenki az anyanyelve megtartásával kapcsolódhasson a nagy nyelvi közösséghez.

24. Közép-európai Konföderáció – Dunai Egyesült Államok – VI. Jászi gondolatisága magába foglalta a demokrácia és a nacionalizmus közti ellentmondásosságot. A demokratikus asszimiláció elvének érvényesítése tűnt számára alkalmasnak arra, hogy egy soknemzetiségű demokratikus állam területi egységében továbbműködhessen. Elméletével alternatívát mutatott fel a nyugati nemzetállamok egyesítő nemzetállami centralizációs politikája helyett. Jászi 1914-től már felismerte a nemzeti érdekek, érzések és hagyományok erejét, tartósságát, továbbá látva, hogy a szociáldemokrata-szocialista irányultság egyre több értelmiségit foglalkoztat, hangoztatta, hogy „agyon kell tiporni a hazátlanság vádját!”, amivel sokan a korabeli proletárokat és éledő mozgalmukat illették.

25. Közép-európai Konföderáció – Dunai Egyesült Államok – VII. Jászi küzdött a bornírt sovinizmus ellen, Magyarország függetlenségét és demokratikus haladását a „közös európai kultúrában” látta biztosíthatónak. Ezt az eszményét a Dunai Egyesült Államok lett volna hivatott megvalósítani. (L. Magyarország jövője és a Dunai Egyesült Államok, Bp., 1918)‏

27. Az autokratikus Habsburg Birodalom föderatív átalakítására vonatkozó korabeli gondolatok, nézetek és viták központi kérdése a nemzeti eszme érvényesítése volt egy elképzelt demokratikus európai népközösség – európai integráció – kialakítása keretében. A kor teoretikusai különféle megközelítésben fogalmazták meg a Habsburg Monarchia modernizálásának, ill. demokratizálásának lehetséges útját. Megközelítésükben közös vonás, hogy a demokratikus közösségszervezés elvét, illetve a szabad társulásos formát látták megvalósíthatónak. – Jászi Oszkár a magyar teoretikus előzményekhez kapcsolódva közös európai kultúrába illeszkedő széleskörű Duna Konföderáció kialakításában látta biztosítottnak a régió békés fejlődését.

28. Az összeállítás a Jászi Oszkár Külpolitikai Társaság 2011. májusi Jászi Oszkár Emléknap programjának illusztrációja. Nem öleli fel a nemzeti eszme nacionalista és föderalista interpretációinak, valamint az európai integrációra vonatkozó korabeli ideáknak teljes körét. Zene: Bartók Béla, 10 könnyű zongoradarab. Zongorán előadta: a szerző; Kodály Zoltán, Galántai táncok. Vezényelt: Geoffrey Moull Készítette a Társaság honlapjának szerkesztősége jóváhagyásával Benkes Mihály alkotó szerkesztő és Csige Ibolya asszisztens www.jaszitarsasag.hu Budapest, 2011. május