Intenciók és nézőpontok a nyelvhasználatban Németh T. Enikő MTA Nyelvtudományi Intézet

1. Intenciók és nézőpontok a nyelvhasználatban Németh T. Enikő MTA Nyelvtudományi Intézet Hajdú Péter Vendégkutatói Ösztöndíj 2013. április 16.

2. Kommunikáció és nyelvhasználat • A nyelvhasználat vizsgálata során kiemelt és gyakran kizárólagos szerepet kap a verbális kommunikáció vizsgálata. • A kommunikáció és a nyelvhasználat nem azonosítható egymással (Bierwisch1980; Chomsky 1977; Kasher 1986 1991; Nida 1990; Németh T. 2006, 2008). • A természetes nyelveket nemcsak kommunikációra lehet használni, hanem informálásra, manipulálásra, gondolkodásra, tanulásra, emlékezésre, éneklésre , játékra stb.

3. Kommunikáció és nyelvhasználat • Ahhoz, hogy a nyelvhasználat kommunikációtól eltérő formáiról lehessen beszélni, meg kell határozni, mit értünk kommunikáción. • A filozófiai, majd az arra építkező kognitív pragmatikai hagyomány a kommunikációt a megnyilvánuló személy szándékaiból kiindulva határozza meg (Grice 1957, 1975; Searle 1969; Strawson 1971; Sperber és Wilson 1986/1995).

4. Informatív és kommunikatív szándék Informatív szándék (Sperber −Wilson 1986/1995: 58): Nyilvánvalóvá vagy még nyilvánvalóbbá tenni a hallgatóság számára egy I feltevéshalmazt. „to make manifest or more manifest to the audience a set of assumption I.” Kommunikatív szándék (Sperber −Wilson 1986/1995: 61): Kölcsönösen nyilvánvalóvá tenni a hallgatóság és a kommunikátor számára, hogy a kommunikátornak informatív szándéka van. „to make it mutually manifest to the audience and communicator that the communicator has this informative intention.”

5. Az osztenzív-következtetéses kommunikáció meghatározása (SperberWilson (1986/1995: 63) A kommunikátor létrehoz egy stimulust, amely kölcsönösen nyilvánvalóvá teszi a kommunikátor és a hallgatóság számára, hogy a kommunikátor ezen stimulus segítségével nyilvánvalóvá vagy még nyilvánvalóbbá szándékozik tenni a hallgatóság számára egy I feltevéshalmazt. „The communicator produces a stimulus which makes it mutually manifest to communicator and audience that the communicator intends, by means oft his stimulus, to make manifest or more manifest to the audience a set of assumptions I.”

6. Nem szándékos kommunikáció? • Sperber és Wilson (1986/1995: 6364) hangsúlyozzák, hogy meghatározásuk nem zárja ki a nem szándékos (unintentional) kommunikációt . • Egy stimulus, amelyet létrehozója pusztán azért produkált, hogy általa informáljon egy másik személyt valamiről, kölcsönösen nyilvánvalóvá teheti az informatív szándékot.

7. A sperber-wilsoni definíció módosításának szükségessége • Az osztenzió fogalma és a kommunikatív szándék meghatározása alapján a kommunikatív szándék nélküli megnyilvánulás nem tekinthető kommunikációnak. • Az osztenzív-következtetéses kommunikációnak szükséges feltétele kell, hogy legyen a kommunikatív szándék megléte.  Módosítani kell a definíciót.

8. A sperber-wilsoni definíció módosítása (Németh T. 2013) A kommunikátor létrehoz egy stimulust, amellyel kölcsönösen nyilvánvalóvá teszi saját maga és a hallgatóság számára, hogy ezen stimulus segítségével nyilvánvalóvá vagy még nyilvánvalóbbá szándékozik tenni a hallgatóság számára egy I feltevéshalmazt. „The communicator produces a stimulus by which she makes it mutually manifest to herself and audience that she intends, by means oft his stimulus, to make manifest or more manifest to the audience a set of assumptions I.”

9. Kommunikatív, informatív, manipulatív nyelvhasználat a megnyilvánuló személy szándékai alapján

10. Kommunikatív, informatív, manipulatív nyelvhasználat a megnyilvánuló személy szándékai alapján Kontextus: szombaton reggel az apa beszélget a gyerekeivel a gyerekek szobájában, az anya a reggelit készíti a konyhában. (1) Apa: Gyerekeim, mit szeretnétek ma ebédre? Kislánya: Jó lesz a halászlé, apa, ahogy anya mondta tegnap. Kisfia: Bárcsak lenne palacsinta is!

11. A kommunikatív, informatív, manipulatív nyelvhasználat sikeressége a megnyilatkozó személy szándékainak teljesülése alapján Sikeres kommunikáció: • a kommunikátor informatív és kommunikatív szándékának teljesülése, • a kommunikációs partner felismeri a kommunikátor informatív szándékát és feldolgozza az I feltevéshalmazt.

12. A kommunikatív, informatív, manipulatív nyelvhasználat sikeressége a megnyilatkozó személy szándékainak teljesülése alapján Sikeres információközlés: • az információközlő személy informatív szándékának teljesülése, • az a személy, akinek az információt szánta az információközlő személy feldolgozza az I feltevéshalmazt.

13. A kommunikatív, informatív, manipulatív nyelvhasználat sikeressége a megnyilatkozó személy szándékainak teljesülése alapján Sikeres manipuláció információközlésen keresztül: • a manipuláló személy informatív szándéka és manipulatív szándéka teljesül, • a manipulált személy feldolgozza az I feltevéshalmazt és nem ismeri fel a megnyilvánuló személy manipulatív szándékát.

14. A kommunikatív, informatív, manipulatív nyelvhasználat sikeressége a megnyilatkozó személy szándékainak teljesülése alapján Sikeres manipuláció kommunikáción keresztül: • a manipuláló személy informatív, kommunikatív és manipulatív szándékának teljesülése, • a manipulált személy felismeri a megnyilvánuló személy informatív szándékát, feldolgozza az I feltevéshalmazt és nem ismeri fel a megnyilvánuló személy manipulatív szándékát

15. Intenciók és perspektívák • A nyelvhasználók nem tudják közvetlenül azonosítani egymás szándékaikat, kellenek hozzá elmeolvasási kulcsok, ezek egyike a perspektíva nyelvi és nem nyelvi indikátorokkal. • A nyelvhasználatban a nyelvhasználók szándékaikat egy perspektíván vagy perspektívákon keresztül valósítják meg . • A nyelvhasználatot interpretáló személyek szintén egy perspektíván vagy perspektívákon keresztül értelmezik a nyelvhasználó személy szándékait.

16. A perspektíva fogalmáról a kommunikációban • Számos diszciplína használja a nézőpont fogalmát l. pl. narratológia, kognitív nyelvészet, diskurzuselemzés, formális szemantika, pszicholingvisztika, szociálpszichológia (Sanders Redeker 1996; Sanders Spooren 1997; Predelly 2005; Keysar 2007; Epley 2008; Niederhoff 2011; Bezuidenhout 2013) . • Angol terminusok: perspective, point of view.

17. A perspective és a point of view terminusok Szinonímák-e a terminusok? • Nem. Pl. kognitív nyelvészet (Chafe 1994, SandersSpooren 1997). A point of viewés a perspective terminusok közötti különbség abban nyilvánul meg, hogy a beszélő megnyilatkozásának információtartalma kihez rendelődik. • A nyelvhasználat társas formáiban a megnyilatkozások egy szubjektum szemszögéből formálódnak, aki azonban nem feltétlenül azonos az aktuális beszélővel.

18. A perspective és a point of view terminusok • Ha az aktuális beszélő a felelős megnyilatkozása információtartalmáért, akkor szubjektivizációról (subjectification) van szó (SandersSpooren 1997: 8695), a használt terminus: point of view. • Ha a beszélő megnyilatkozásának a tartalmáért valaki más a felelős , akkor perspektivizációról (perspectivization) van szó (SandersSpooren 1997: 8695), a használt terminus: perspective.

19. Perspektivizáció • A perspektivizáció azért lehetséges, mert az emberek a társas nyelvhasználati formákban képesek felvenni partnereik perspektíváit (Tomasello 1999, Epley 2007). • Mások perspektíváit különböző módokon lehet jelezni a megnyilatkozásokban, explicit és implicit indikátorok segítségével: • Az apa azt kérdezte: „Gyerekeim, mit szeretnétek ma ebédre?”  explicit mód: pl. direkt idézet, apa • A fiam szereti a palacsintát.  implicit mód: mentális állapotot kifejező igék: szereti

20. A perspective és a point of view terminusok Szinonímák-e a terminusok? • Igen. Pl. narratológia (Niederhoff 2011), pszicholingvisztika, szociálpszichológia (pl. Epley et al. 2004, Keysar 2007, Semin 2000. ) • A fizikai és a szociális világ percepciója egyéni perspektívához kötött konstrukció, aminek az emberek tudatában vannak. • Az egyéni perspektívák egocentrikusak. • Ugyanakkor az emberek társas lények, ezért az interakciókban képesek egymás perspektíváját felvenni, a sajátjukat megváltoztatni és ezt megnyilatkozásaikban jelölni.

21. Perspektívafelvétel a kommunikációban (perspective taking) Két szembenálló vélemény, a háttérben a kommunikáció eltérő vizsgálatával (Bezuidenhout 2013): I. Individualista magyarázatok (Epley et al. 2004, Keysar 2007): (1) Mind a beszélő, mind a hallgató automatikusan, nem tudatosan használja kiinduló pontként saját egocentrikus perspektíváját. (2) Egy második fázisban tudatosan, erőfeszítések árán felmérik a különbségeket a saját és partnerük perspektívája között és módosítják a sajátjukat annyira, amennyire szükségesnek vélik.

22. Perspektívafelvétel a kommunikációban (perspective taking) II. Nem individualista magyarázatok (Brown-Schmidt et al. 2008, Heller et al. 2008): • A kommunikáció kooperatív természetét hangsúlyozzák és nem tartják egocentrikusnak a beszélőt és a hallgatót. • A közös háttérismeretek már a legelső pillanattól jelen vannak a kommunikációban, következésképpen perspektívafelvétel a kezdetektől történik.

23. A két nézet együttes figyelembe vétele Mivel a kommunikáció résztvevői egyszerre individuális és társas lények, a perspektíva és a perspektívafelvétel egocentrikus és társas jegyeket egyaránt mutat. • Egocentrikus egyéni percepciós és mentális működés biológiailag, fizikailag behatárolt különbségekkel. • Azonos biológiai beágyazottság a testbe (embodiment, groundinginthe human body), amiből következik a világ hasonló felfogása, ugyanakkor vannak egyéni eltérések. • Társas környezetben élés.

24. A perspektíva fogalmának kiterjesztése a nyelvhasználat különböző formáira • A perspective, point of viewszinonímák. • A perspektíva fogalmának kiterjesztése a kommunikáción túlra, a nyelvhasználat individuális és más társas használataira. • Kiinduló perspektíva a nyelvhasználatban: Komplex, kezdetben egocentrikus mentális pozíció, amely a nyelvhasználó egyéni agyába, testébe van beágyazva és amely a nyelvhasználó aktuális percepciójából és korábbi (egyéni és társas) tapasztalataiból, tudásából, érzelmeiből, attitűdjeiből stb. tartalmaz információkat,

25. A perspektíva fogalmának kiterjesztése a nyelvhasználat különböző formáira Individuális nyelvhasználati formák: • Nincs szükség a kiinduló perspektíva módosítására, maradhat az egocentrizmus. Társas nyelvhasználati formák: • A nyelvhasználónak kezdettől fogva figyelembe kell vennie a partner perspektíváját, módosítania kell az aktuális nyelvhasználat (előtti) kiinduló egocentrikus perspektíváját:  egocentrikus és társas aspektusok, perspektívafelvétel.

26. A perspektíva elemei a nyelvhasználatban Két fő információforrás a perspektívában: • Percepció: temporális, téri, szociális nézőpontok és nyelvi kifejező eszközeik: pl. idő-, hely-, személydeixis • Mentális tartalmak: korábbi tapasztalatok reprezentációi, érzelmek, attitűdök és nyelvi kifejező eszközeik: szociális deixis, érzelem-és attitűdjelölők.

27. A perspektíva elemei a nyelvhasználatban Szituáció: egy anya mondja az apának a kis Billie jelenlétében: (4) CanBilliehave an ice-cream, Daddy? (Levinson 1983: 72) • Szociális nézőpont társas jellege: Daddy (5) CanBilliehave an ice-cream, Darling? • Szociális nézőpont egocentrikus jellege: Darling

28. Intencionális nézőpont Szituáció: Az apa megbüntette a kis Billie-t, mert rosszalkodott és eltiltotta a jégkrém-evéstől. Valamivel később az apa elővesz egy jégkrémet és elkezdi enni. A kis Billie sóvárogva nézi, ekkor lép be az anya, aki nem tud a büntetésről, a helyiségbe: (4) Can Billie have an ice-cream, Daddy? (4) elemzése abból a perspektívából, amelyet az anya fia és az apa szándékainak figyelembe vételével kialakít.

29. Intencionális nézőpont • Az intenciók perspektivikusak. • Intencióval rendelkezni csak egy bizonyos perspektívában lehet és a partnerek intencióit kikövetkeztetni is csak úgy lehet, ha felvesszük perspektívájukat. • Az intenciók perspektivikus voltát jól fel lehet használni a nyelvhasználat különböző formáinak elkülönítésében.

30. A beszélő és hallgató intenciói és perspektívái a sikeres kommunikációban, információközlésben és manipulációban Szituáció: Az apa takarítja a nappalit, az anya a konyhában van, a gyerekek játszanak a szobájukban. Az apának hirtelen eszébe jut, hogy elfelejtett bevásárolni, amihez előbb meg kellett volna kérdeznie a gyerekeket, mit szeretnének ebédre: (6) Apa: Gyerekeim, mit szeretnétek ma ebédre? Kislánya: Jó lesz a halászlé, mindkettőnknek apa, ahogy anya mondta tegnap. Kisfia: Bárcsak lenne palacsinta is!

31. A beszélő és hallgató intenciói és perspektívái a sikeres kommunikációban, információközlésben és manipulációban Sikeres kommunikáció: a kommunikátornak és partnerének osztoznia kell azon az intencionális perspektíván, amely szerint a kommunikátornak informatív és kommunikatív szándéka van. Sikeres információközlés: az informálandó személynek nem szükséges felvennie a beszélő intencionális nézőpontját az informatív szándékra vonatkozóan.

32. A beszélő és hallgató intenciói és perspektívái a sikeres kommunikációban, információközlésben és manipulációban Sikeres manipuláció információközlésen keresztül: a beszélő és a manipulált személy intencionális nézőpontjának különböznie kell. Sikeres manipuláció kommunikáción keresztül: a beszélő és partnere részben közös intencionális perspektívával rendelkeznek, a manipulatív szándékra vonatkozóan azonban különböznek.

33. Felhasznált irodalom: • Bezuidenhout, Anne (2013). Perspective taking in conversation: A defense of speaker non-egocentricity. Journal of Pragmatics 48: 4–16. • Bierwisch, Manfred (1980). Semantic structure and illocutionary force. In Speech act theory and pragmatics. John R. Searle, Ferenc Kiefer, and Manfred Bierwisch (eds.), 1–37. Dordrecht: D. Reidel. • Brown-Schmidt, Sarah, Christine Gunlogson, and Michael Tanenhaus (2008). Addresses distinguish shared from private information when interpreting questions during interactive conversation. Cognition 107: 1122–1134. • Chafe, Wallace (1994). Discourse, consciousness, and time. The flow and displacement of consciousness experience in speaking and writing. Chicago: University of Chicago Press. • Chomsky, Noam (1977). Essays on form and interpretation. Cambridge, MA: MIT Press. • Epley, Nicholas et al (2004). Perspective taking as anchoring and adjustment. Journal of Personality and Social Psychology 87: 327−339. • Grice, H. Paul (1975). Logic and conversation. In Syntax and semantics 3. Speech acts. Peter Cole and Jerry Morgan (eds.) 41–58. New York: Academic Press. • Heller, Daphna, Daniel Grodner, and Michael Tanenhaus (2008). The role of perspective in identifying domains of reference. Cognition 108: 831–836.

34. Felhasznált irodalom: • Kasher, Asa (1986). Pragmatics and Chomsky’s research program. In The Chomskyan turn. Asa Kasher (ed.), 122–149. Cambridge, MA and Oxford: Blackwell. • Kasher, Asa (1991). On the pragmatic modules: a lecture. Journal of Pragmatics 16: 381–397. • Keysar, Boaz (2007). Communication and miscommunication: The role of egocentric processes. Intercultural Pragmatics 4: 71–84. • Levinson, Stephen C. (1983). Pragmatics. Cambridge: Cambridge University Press. • Németh T., Enikő (2008). Verbal information transmission without communicative intention. Intercultural Pragmatics 5: 153–176. • Németh T., Enikő (2013). The role of perspectives in various froms of language use. Semiotica (to appear). • Nida, Eugene (1990). The role of rhetoric in verbal communication. Language and communication 10: 37–46. • Niederhoff, Burkhard (2011). "Perspective - Point of View", Paragraph 2. In: Hühn, Peter et al. (eds.): the living handbook of narratology. Hamburg: Hamburg University Press.URL = hup.sub.uni-hamburg.de/lhn/index.php​?title=Perspective - Point of View​&oldid=1515 [view date: 19 Mar 2013] • Predelli, Stephano (2005).Contexts: meaning, truth, and the use of language. Oxford: Oxford University Press.

35. Felhasznált irodalom: • Sanders, José and Gisela Redeker (1996). Perspective and representation of speech and thought in narrative discourse. In Spaces, worlds, and grammar. Gilles Fauconnier and Eve Swetser (eds.) 290–317. Chicago: Chicago University Press. • Sanders, José and Wilbert Spooren (1997). Perspective, subjectivity, and modality from a cognitive linguistic point of view. In Discourse and perspective in cognitivelinguistics. Wolf-Andreas Liebert, Gisela Redeker, and Linda Waugh (eds.) 85–112. Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company. • Searle, John R. (1969). Speech acts: an essay in the philosophy of language. Cambridge: Cambridge University Press. • Semin, Gün R. (2000). Language as a cognitive and behavioral structuring resource: question-answer exchanges. In European review of social psychology. Vol. 11. Wolfgang Stroebe and Miles Hewstone (eds.) 75–104. New York: Wiley. • Sperber, Dan and Deirdre Wilson (1986/1995). Relevance: communication andcognition. Cambridge, MA and Oxford: Blackwell, 1st and 2nd editions. • Strawson, Peter Frederick (1971). Intention and convention in speech acts. In Readings in the philosophy of language. Jay Frank Rosenberg and Charles Travis (eds.) 599–614. Englewood Cliffs, NJ: Prentice Hall, Inc. • Tomasello, Micahel (1999). The Cultural Origins of Human Cognition. Cambridge, MA: Harvard University Press.

36. Köszönöm a figyelmet!