320 likes | 481 Views
Digitális Hangszerkesztő Programok (DAW). Kovács Richárd. Történet:.
E N D
Digitális Hangszerkesztő Programok (DAW) Kovács Richárd
Történet: A digitális audio munkaállomások létrehozására tett legkorábbi kísérletek az 1970-es és 80-as években korlátozva voltak olyan tényezők által, mint a tárolás magas ára, valamint a jelentősen lassabb feldolgozási sebesség. 1978-ban hozta létre a Soundstream vállalat azt a terméket, amit az első digitális audió munkaállomásnak lehet tekinteni, kihasználva a legújabb számítógépes hardvert. A Digital Editing System, ahogy a Soundstream nevezte, állt egy DEC PDP-11/60 miniszámítógépen futó egyedi szoftvercsomagból, egy merevlemezből,
egy oszcilloszkópból, ami megjelenítette a szerkesztendő hanghullámokat, kijelzőegységből a rendszer vezérlésére. Valamint interfész kártyákból, melyek az Unibus bővítőhelyekbe voltak behelyezve, ez nyújtott analóg és digitális audio bemenetet és kimenetet, melyeken kommunikáltak a Soundstream digitális felvevőjével és a hagyományos analóg kazettás felvevővel is. A szoftverrel lehetett szerkeszteni a felvett hanganyagokat, melyeket a merevlemezen tároltak, valamint effekteket is elő tudott állítani, pl crossfade.
Unibus PDP-11/40
Az 1980-as évek végére, számos számítógép, mint például az Apple Macintosh, Atari ST és a Commodore Amiga elég fejlett lett, hogy kezelje a digitális hangszerkesztés feladatát. Például a Digidesign "Sound Tools" és "Sound Designer„ programok már tudtak audio mintákat szerkesztni, az olyan sampler billentyűzetek számára, mint az E-mu Emulator II és az Akai S900. A kaliforniai OSC nevű cég 1994-ben kiadta a DECK nevű programot, mely már 4 sávon tudott felvenni és szerkeszteni.
Sok nagy hangstúdió váltott analógról digitálisra, miután a Digidesign bemutatta a Pro Tools szoftverét. Ebben az időben a legtöbb digitális audiószerkesztő Apple Mac alapú volt (ahogy a Pro Tools is). 1992 körül kezdett el terjedni az első Windows-alapú audiószerkesztő, a Soundscape Digital Technology cégtől. Ekkor még a rendszer minden része egy speciális hardwaret igényelt a hangfeldolgozáshoz.
1993-ban a német Steinberg cég megjelentette a Cubase Audio programját Atari Falcon 030-ra. Ez a verzió már tartalmazott beépített effekteket, 8 sávos hang felvételre és szerkesztésre volt képes, és ezek mellett hardver független volt, tehát nem volt szükség saját, a gyártótól vásárolt kiegészítő eszközökre. Ez egy elképesztő újítás volt abban az időben.
Az első Windows-alapú szoftver 1993-ban jelent meg, ez volt a Samplitude Studio (ami egyébként már létezett 1992-ben Commodore Amigára).
1996-ban adta a ki a Steinberg a Cubase VST-t Macintoshra, amely rögzíteni és lejátszani akár már 32 digitális sávon tudott. A Cubase legnagyobb újítása ebben a verzióban, hogy a komplett keverőpultot modellezte le az effekt kiegészítőkkel együtt, amik hagyományosan megtalálhatóak voltak az analóg stúdiókban. Ez forradalmasította a hangszerkesztő programok világát, mind a funkciókban, mind árában, és rövid idő alatt a legtöbb audio szerkesztő le is utánozta ezt. A legutolsó verzió a Cubase 7, 2012ben jelent meg.
A Cubase VST 3.7 1999-ben bevezetett egy virtuális hangszer interfészt szoftver szintetizátoroknak, ennek a neve VSTi. Ez tette lehetővé, hogy a harmadik féltől származó virtuális hangszereket csatoljanak a Cubase-hez. Ez alapvető kellékké vált a többi hangszerkesztő programban is. A Cubase 6 már beépített hangszereket is tartalmazott, pl. HALion Sonic SE, Groove Agent ONE, LoopMash 2 és VST Amp Rack.
Pro Tools: Az Pro Tools első változata 1991-ben jelent meg, mely 4 sávot tudott kezelni és 6000$-ba került. A belső motorját és a felhasználói felületét is egy kis San Francisco-i cég, az OSC fejlesztette ki, de a Digidesign cég neve alatt került forgalmazásra. 1997-ben a Pro Tools elérte a 48 sávos változatot. 2010-ben jelent meg a Pro Tools 9, melynek újítása, hogy a korábbi verziókhoz képest elszakadt a kötelező hardver kiegészítőktől és függetlenül is tudott már működni. A legutolsó verzió a Pro Tools 10/HD, 2010-ben jelent meg.
Egyes művészek ma már inkább a Pro Tools nélküli felvételt részesítik előnyben. Jack White a The White Stripesból, azzal érvel, hogy "Úgy gondolom, a Pro Tools-szal nagyon jól lehet felvenni zenét ... már túl könnyen is, túl könnyű kijavítani a hibákat. Hallható ez a fajta tiszta, műanyag tökéletesség, és már mindenhonnan ezt hallani. Ez nem az a fajta zene, amit szeretnénk viszonthallani a saját lemezünkről".
Auto-tune: Lényege hogy a bemenetre küldött fals énekhangokat tiszta hangokra egészíti ki. A effekt leméri a bemenetére adott jel frekvenciáját, és összehasonlítja a korábban beprogramozott tiszta zenei hangokkal. Ezt a vizsgálatot nagyjából 4 milliszekundumonként elég elvégezni. Ha a hang frekvenciája nagymértékben eltér a referencia értéktől, akkor megváltoztatja a hangmagasságát. Hogy milyen tűréssel dolgozzon az algoritmus, azaz hogy mennyire hagyja elcsúszni a hangot, azt a „speed” paraméterrel lehet beállítani.