100 likes | 192 Views
A jóléti rendszerek fejlődése. Közép-Európa összehasonlító társadalom- és politikatörténete. Alapfogalmak.
E N D
A jóléti rendszerek fejlődése Közép-Európa összehasonlító társadalom- és politikatörténete
Alapfogalmak • jóléti (vagy: gondoskodó) állam: az állam felelősségvállalása polgá-rai jólétének egy meghatározott szintjéért, amit a jövedelmek újrael-osztása és a szociális szolgáltatások rendszere útján biztosít • társadalombiztosítás: a munkahelyi balesetbiztosítás, egészségügyi, nyugdíj-, és munkanélküli-biztosítás összefoglaló neve. Általában valamiféle járulékfizetés alapján valósul meg • szociális biztonság: a társadalombiztosítás négy fő ága + közegész-ségügy, szociális segélyezés, háborús károsultak segélyei, illetve a családok segélyezése (ezek nem kötődnek járulékfizetéshez) (ILO) • szociális közkiadások: ide tartozik az egészségügy, a különféle nyugdíjak, a munkanélküli segély, az oktatásra, s más szociális szolgáltatásokra (pl. az anyasági juttatásokra, a rokkantak segélye-zésére, a családtámogatásra, a minimális jövedelmek garantálására, lakástámogatásra) fordított minden kiadás (OECD) • szociális védelem: ld. az előbbit az oktatás kivételével (EU)
A jóléti rendszerek fő sajátosságai 1. • rendszerint az ipari balesetbiztosítást vezették be legkorábban, majd a betegség-, a nyugdíj-, és legvégül a munkanélküli-biztosítást • a kezdetben szűk körű szolgáltatások sajátos „érésen” mentek ke-resztül: egyre szélesebb körnek adtak egyre nagyobb juttatásokat • az állam szerepe eleinte csekély (egyes csoportok számára kötelező-en választható magánbiztosítók), • később megjelent az állami támogatású magánbiztosítás is • a II. világháború után terjedt el az egész lakosságot átfogó, államilag ellenőrzött általános biztosítás • néhány szolgáltatást már csak az állam finanszírozott (családi pótlék) • a jóléti kiadásokat a GDP-ben elért arányuk szerint hasonlítjuk össze (a 20. sz. első felében csak a társadalombiztosítási kiadásokról van adat, később a szociális biztonságról, szociális közkiadásokról is, amelyek lényegesen nagyobb arányúak)
A jóléti államok fő vonásai • a jóléti kiadások 1945–50 között bővültek először (élénk szociális törvénykezés) • 1960–75 között ismét dinamikus bővülés. Ennek okai: • egyre többféle jóléti program (pl. lakástámogatás, családi pótlék) • nőtt a programok lakossági lefedettsége (közelíti a 100%-ot) • egyre több alkalmazott, majd az önállóak, végül a családtagok is biztosítottak • országonkénti eltérések: rászorultsági elven (Bismarcki, konzervatív típus) vagy állampolgári jogon (Beveridge-típusú, szociáldemokrata modell) jár a biztosítás • a politikai jogokkal szemben a szociális jogok alulról felfelé (a szegényebbektől a gazdagabbak felé) terjedtek el • ahol a juttatások kevésbé terjedtek ki a középosztályra, ott a rendszer társadalmi támogatottsága kicsi; válság esetén a kiadásokat vissza is fogták (pl. Angliában) • nőtt az ellátások színvonala is (közelíti a fizetések nagyságát) • az oktatási és egészségügyi rendszer fejlődése is költséges • 1973 után pedig újra megjelent a tömeges munkanélküliség is • a jóléti rendszerek az olajválságok után válságba kerültek: a gazda-sági növekedés lassulása nem tette lehetővé a kiadások növelését. Kialakult az „új szegények” rétege, akik „állami függésbe” kerültek
A jóléti fejlődés mozgatói • diffúziós folyamat (a jó példa ragadós) • szocioökonómiai okok: az iparosodás társadalmi hatása igényelte, a gazdasági következményei pedig lehetővé is tették a bevezetését • demográfiai okok (pl. az elöregedés, gyerekszám csökkenése) • politikai okok (pl. a választójog kiterjesztése, Angliában a szervezett munkásság nyomása, 1929 után a válságok elkerülésének szándéka is) • nem mutatható ki közvetlen összefüggés a kormánypártok politikai iránya és a jóléti rendszer bevezetése között • autoriter államok gyakran előbb vezették be (legitimációs okokból) Ez jellemző Németo.-ra is (felülről bevezetett reformok) • a már kialakult állami beavatkozást nehéz is lett volna visszafejleszteni • egyik ok sem emelhető ki abszolút mértékben, mindegyik ellen számos ellenérv hozható fel • a szocioökonómiai elmélet magyarázza legjobban a jóléti rendszerek összeurópai elterjedését • az országok közötti különbségek viszont főleg politikai okokkal magyarázhatók