510 likes | 657 Views
GÉNTECHNIKA. ONKOGÉNEK ÉS KARCINOGENEZIS. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék. Daganatos megbetegedések.
E N D
GÉNTECHNIKA ONKOGÉNEK ÉS KARCINOGENEZIS Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék
Daganatos megbetegedések • A statisztikai adatok, hogy a 40-49 éves férfi korosztály körében az elmúlt 20 évben kétszázszorosára emelkedett a daganatos megbetegedések száma. • Rosszindulatú daganatok gyakoriságuk sorrendjében: • Férfiak : Nők: • Tüdőrák Emlőrák • Vastagbélrák vastagbélrák • Prostatarák tüdőrák • Gyomorrák máj-, és epeútrák • Szájüregirák gyomorrák • Vese és húgyuti rák leukémia,lymphoma • Leukémia,lymphoma hasnyákmirigyrák • Máj-, és epeútrák petefészekrák • Hasnyálmirigyrák méhnyakrák • Nyelőcsőrák vese-, és húgyuti rák • Agydaganatok és egyéb méhtestrák • agydaganatok és egyéb
Karcinogenezis - történelem Hippokratész több rákfajta leírását készítette el. Onkosz = duzzanat, jóindulatú daganatok karcinosz = rák, rosszindulatú daganat -oma toldalék = daganat karcinóma = epiteliális sejtekből kiinduló rosszindulatú daganat Celsus:karcinosz kifejezést latinra fordítva bevezette a cancer = rák elnevezést Galenus: az "onkosz " kifejezéssel írta le általában a tumorokat, innen ered a mai onkológia elnevezés.
A tumorimmunológia alapjai • Tumorsejtek: a fiziológiás sejtosztódást szabályozó mechanizmusok ellenőrzése alól kikerült sejtek, klonálisan burjánzanak. A szövetelemek megszaporodásának eredményeképpen neoplazma (tumor) képződik • Jóindulatú (benignus): a sejtburjánzás mértéke nem korlátlan, nem hatolnak be a környező egészséges szövetekbe • Rosszindulatú (malignus): a sejtek agresszívan behatolnak a környező egészséges szövetekbe, és a sejtek kis csoportja az elsődleges tumorról leválva, a nyirok és/vagy vérkeringéssel a szervezet más részébe jut…
Tumorok - osztályozás Szöveti eredetük alapján: - Karcinoma: endo- vagy ektodermális eredetű - Szarkoma: mezodermális szövetekből származik - Leukémiák és limfómák: a hematopoetikus sejtek rosszindulatú burjánzásai Leukémiánál egyedi sejtburjánzás, míg a limfómáknál a nyirokszövet malignus proliferációja
A rák kifejlődésének többlépcsős elmélete • A rák nem egyetlen gén mutációjának következménye • Soklépcsős, több gént érintő folyamat • Örökletes és környezeti tényezők összetett kölcsönhatásai • Az első mutációt továbbiak követik…. • A felhalmozódó mutációk túlélési, ill. szaporodási előnyt biztosítanak az érintett sejteknek (végül a kialakult ráksejteknek)
1. mutáció 2. mutáció 3. mutáció Rosszindulatú daganat Az 1. és 2. mutációt hordozó klón szelektív növekedése Az 1. mutációt hordozó klón szelektív növekedése Természetes szelekció vezérelte növekedés A rák kifejlődésének többlépcsős elmélete Az egymást követő mutációk szaporodási előnyhöz juttatják a sejtet, ami így nagyobb utódpopulációt hozhat létre, amelyben nagyobb valószínűséggel következhetnek be további mutációk. Növekedő genetikai instabilitás
Karcinogének • Kémiai karcinogének • Fizikai karcinogének (ultraibolya fény, ionizáló sugárzás) • (A környezeti ártalmak okozta mutációk gyakran érintik a p53 gént) • Vírusok: az emberi rosszindulatú daganatok ~15%-ának kialakulásában RNS-tumorvírusokban kimutatható onkogének a gazdasejt genomjából származnak, és nem feltétlenül vesznek részt a vírusszaporodásában. DNS-tumorvírusok: olyan fehérjéket kódolnak, amelyek elengedhettnül szükségesek a vírus szaporodásához, és emellett a tumorok kialakulásáért is felelősek.
Onkogén vírusok • A DNS vírusok különböző családjai tartalmaznak onkogén vírusokat • A DNS vírusok onkogénjei befolyásolják a gazdaszervezet sejtjeinek jelátviteli, következésképpen osztódási mechanizmusait. • Némelyek bizonyos növekedési hormonok hatását módosítják, vagy az aktivált növekedési hormon receptorokat mímelik. • Más herpeszvírusok a jelátvitelben szereplő protein-tirozin-kinázokat aktiválják, vagy pedig a sejtciklus szabályozásában fontos ciklinekhez hasonló fehérjéket kódolnak, és ezáltal avatkoznak bele a sejtaktiválást és sejtnövekedést szabályozó gének működésébe. • A DNS vírusok számos tagja olyan fehérjét kódol, amelyik a p53 gén (tumorszupresszor gén) termékével kapcsolódik, és megakadályozza annak DNS-hez való kötődését, transzaktiváló funkcióját vagy meggyorsítja sejten belüli lebontását.
Onkogén vírusok • Az RNS vírusok közül csak néhány retrovírus hoz létre tumort A retrovírusok a gazdasejt DNS-éből átvett protoonkogéneket vagy • rekombinációval beépítik a virális genomba, és az így kialakult virális onkogént transzdukcióval új befogadó sejtekbe viszik át, • a virális DNS valamely celluláris protoonkogén közelében integrálódik és aktiválja (cisz aktiváció), • úgy integrálódik a gazdasejt genomjába, hogy a protoonkogént szerkezetileg módosítja (inszerciós mutagenezis). Mindhárom mechanizmus aktiválhatja a celluláris protoonkogéneket. A virális onkogének számos esetben a celluláris onkogének csonkított, delécióval vagy pontmutációval módosított változatai, amelyek általában lényegesen nagyobb koncentrációban jelennek meg a fertőzött sejtben, mint a fiziológiásan működő sejtekben.
Karcinogének • Sok tényező csak a rák kialakulásának valószínűségét fokozza. • A sugárzás és több kémiai karcinogén anyag, mint a dohányfüst-összetevők: benz[a]pirén, dimetilnitrózamin, nikkelkarbonil a DNS roncsolásával hatnak Iniciáló anyagok (a rák kialakulásában a kezdeti lépés a mutációk indukálása a kulcsfontosságú génekben) • Tumor promóterek: karcinogének (forbolészter, ösztrogén) a sejtosztódás serkentésével járulnak hozzá a rák kifejlődéséhez. • Tumorvírusok: a májrákot a hepatitisz-B, a méhnyakrákot az emberi papillomavírus (HPV) okozza.
Daganatkeltő gének A rák létrejöttében háromféle géntípus: onkogén (1), tumor-szupresszor (2), stabilitás-gén (3) mutációja játszik szerepet. • Az onkogének a humán genom proto-onkogénjeiből funkciónyeréssel járó mutációk következtében kialakuló gének. • Normális esetben a tumor-szupresszor gének fékezik a sejtosztódást. Ha az adott génpár mindkét tagja működésképtelenné válik, a sejtosztódás kontroll nélkül folytatódhat. • A stabilitásgének különböző DNS hibajavítási rendszer tagjai, és a genom integritásának fenntartásában vesznek részt, ezáltal minimális szinten tartják a genetikai változásokat.
Daganatkeltő gének • Onkogének: a sejtek szintjén egyetlen hibás allél már befolyásolja a sejt megjelenő tulajdonságait (fenotípusát) • Tumorszupresszor gének: mindkét allél inaktivációja, v. csökkent működése szükséges a malignus fenotípus megjelenéséhez „gatekeeper” • Stabilitás gének: („caretaker”) közvetett szupresszorok. Meghibásodásuk a mutációk felhalmozódását teszik lehetővé szerte a genomban • A nettó sejtszaporodást kizárólag az onkogének és a tumorszupresszor gének mutációi képesek közvetlenül befolyásolni
Onkogének • Onkogén: a sejtek transzformációját kiváltó fehérjét kódoló gén • Virális és celluláris onkogének • Virális: csak kódoló szekvenciákat tartalmaz • Celluláris: exonok és intronok is vannak • Az egymásnak megfelelő v-onc és c-onc kódoló szekvenciák azonban nagyfokú homológiát mutatnak • A virális és celluláris onkogének egyaránt a a sejtproliferációt szabályozó celluláris génekből származnak
Onkogének funkciói 1. • Normális sejtekben kis mennyiségben vannak jelen • A sejtciklus , ill. a sejtdifferenciálódás meghatározott fázisaiban jelennek meg (szigorú szabályozás alatt): szerepük sejtproliferáció és programozott sejthalál • Reguláció zavara a sejt malignus átalakulása
Onkogének funkciói 2. • Sejtproliferációt indukáló onkogének: termékeik növekedési faktorok, azok receptorai, transzkripciós faktorok … • Sejtproliferációt gátló onkogének: „anti-onkogének”, ezek gátlása korlátlan sejtszaporodáshoz vezet • Programozott sejthalált szabályozó onkogének: termékeik gátolják vagy elősegítik az apoptózist
Onkogének • Az onkogének a sejtek "háztartásában" résztvevő, nagymértékben konzervatív gének. Az evolúció során rendkívüli hasonlóságot mutató, megőrzött struktúráknak bizonyultak (src – emberben, Drosophila, élesztő) • Olyan jelátviteli folyamatokban vesznek részt, amelyek a sejtosztódási ciklust elindíthatják vagy működtetik. Strukturális vagy regulációs változások útján bekövetkező illegitim aktiválásuk folyamatos szaporodásra ösztönözheti a sejtet.
Onkogének Hatásukat kifejthetik: • Növekedési faktort termelnek olyan sejtben, amely normálisan arra van programozva, hogy erre a faktorra reagáljon, nem arra, hogy termelje. • Növekedési faktor-receptorokat vagy szignál-transzdukciós fehérjéket kódolnak; ezek úgy változhatnak meg, hogy - egy beragadt szirénához hasonlóan - folyamatosan hibás jelet bocsátanak ki. 3. Transzkripciós szereppel rendelkezőknél, illegitim módon mutáció, kromoszóma-átrendeződés, vagy gén-erősítés aktivált, ennek közvetlen, vagy közvetett következményeként fokozott DNS-másolás lép fel.
Protoonkogének • Osztódást szabályozó anyagok, a megtermékenyített petesejtből ezáltal keletkezik a kifejlett szervezet. • Ezt követően szerepük normális esetben a háttérbe szorul, s csak az egyensúly fenntartására, az osztódás és az apoptózis kiegyenlítésére irányul. • Mutáció következtében aktiválódhatnak, onkogénné alakulhatnak. Az onkogének daganat keletkezését indukálhatják, de az úgynevezett szupresszor gén hatására még visszaalakulhatnak protoonkogénné. • Ha olyan sok mutáció következik be, hogy a keletkezett onkogén mennyisége meghaladja a szupresszor gén mennyiségét, vagy ha mutáció következtében maga a szupresszor gén is károsodik, az onkogének elindítják a daganat kifejlődését.
Tumoros transzformáció és a sejtek közötti kommunikáció • A normál szervezetben a sejtosztódás és -differenciálódás folyamatai, illetve a specializálódott sejtek működése igen nagyfokú szabályozottságot mutatnak, és több károsító tényező együttes fennállása szükséges ennek a szabályozási folyamatnak a kikapcsolásához. • Ez a szabályozottság nemcsak a sejt belső genetikai programjától, hanem a sejtek közötti kommunikációtól is függ.
Tumorok kialakulása A daganat kialakulása soklépcsős folyamat. Egy "lejtő" képével szemléltethető: egyre rosszabb indulatú lesz a sejt az élet, során…végül minden kontroll alól kibújva nekilódul a "lejtőnek ", ahol már semmi sem áll az osztódása útjában
A sejtekben a mutáció során keletkező onkogének hatását a tumor- szupresszor gének ellensúlyozzák (A). Az egyensúlyi folyamat akkor bomlik meg, ha a sejt mutáció révén elveszíti a tumor-szupresszort is (B). Tumorok kialakulása
Tumorszupresszor gének • A tumorszupresszor gének az emberi daganatképződés szempontjából fontosabbak, mint az onkogének. Míg az onkogének elsősorban a fehérvérűség különféle típusainak kialakulásáért felelősek, addig a többi daganatban a tumorszupresszor gének elváltozásai (mutációi) játsszák a főszerepet • Az első tumorszupresszor gén (1970) az Rb jelzést kapta (a szem ideghártyáján kifejlődő daganat, a retinoblastoma rövidítésébő). • Azóta több daganatelnyomó gént fedeztek fel; legismertebb a p53 jelzésű, amely az emberi daganatok több mint felében mutáns formában van jelen, így sokféle tumor kialakításáért felelős.
Tumorszupresszor gének és a génterápia • A génterápia fejlődésével lehetőség nyílik arra, hogy a hibás tumorszupresszor gént tartalmazó daganatos szervezetbe bejuttassuk a gén normális alakját. • A bejuttatott gének információja alapján olyan normális fehérjemolekulák gyártása indulhat meg, amelyek a megfelelő sejtosztódást irányítják. • A génterápia eredményeit már hatékonyan alkalmazták hámeredetű daganatok (rákok) ellen embereken
p53 szuppresszor gén • A rosszindulatú daganatok több, mint fele mutáns p53at tartalmaz; ez a legnagyobb gyakorisággal mutált gén emberi tumorokban. • A mutáns p53 fehérjék elvesztetik azt a képességüket, hogy a fehérjemolekula középső tartományának segítségével specifikus p53-kötőhelyekhez tudjanak kapcsolódni, vagy erősen lecsökken specifikus DNS-kötésük. • A p53 mutációk nagy gyakorisága összhangban áll azzal a sokirányú szereppel és funkcióval, amit ez a fehérje a sejtciklus és a programozott sejtelhalás kontrollálásában tölt be.
p53 szuppresszor gén • A p53-at a genom "őrangyalának" szokták nevezni. A normális p53 rövid életű fehérje és csak kismértékben termelődik. • A DNS sérülése vagy más p53-induktorok a fehérje stabilabbá változtatásával megemelik a p53 szintet. • A felhalmozódó p53 leállítja a ciklust. A DNS-javító enzimek a növekedés leállásakor időt nyernek és tevékenységükkel kijavíthatják a sérüléseknek egy részét. Ha ez sikerül, a p53-szint csökken és a sejtoszlás folytatódhat. • Magas szintű p53 a növekedés leállását indukálhatja és kiválthatja a sejt-öngyilkosságot
Hibák a genetikai programban • A sejtek osztódása során 1000 bp-ként kb. 1 genetikai hiba keletkezik, melyek közül 1000 esetből általában 999 esetben korrigál a javító mechanizmus: így 106 bp-ra 1 genetikai hiba • Az ember 3 milliárd bp hosszúságú genetikai programjában osztódásonként kb. 3000 genetikai hiba • A genetikai hibák számát növeli: a sejtben (környezetben) genetikai hibákat generáló reaktív anyagok felhalmozódása • A genetikai hibák számát csökkenti: • a sejt erős méregtelenítő rendszere (közömbösíti ezeket) • a genetikai program javító mechanizmusa (nagy hatékonysággal korrigálja a hibákat)
A daganatkeletkezés vázlata ( Öröklődő szerzett szupresszorgén) belső külső (DNS replikáció) (fizikai, kémiai, biológiai) génhiba telomeráz DNS a genom épségét ellenőrző és fenntartó hibajavító rendszer zavara a genom instabilitása géntermék változása túl sok (onkogének) túl kevés/nincs (szupresszorgének) génhibák felhalmozódása új (fúziós transzlokációk) epigenetikai változások a sejtproliferáció és a sejthalál szabályozásának zavara a sejt- sejt, sejt- mátrix kapcsolatok zavara
Génterápia Cél: • Szabályozási zavar kiküszöbölése: aktivált protoonkogének (onkogének) gátlása nem működő (mutáns vagy hiányzó) szupresszorgének pótlása • Daganattal szembeni terápiás hatás fokozása: immunológiai kemoterápiás sugárterápiás
Génterápia Megvalósítás: • Kiválasztott célsejtbe a kívánt gén bevitelével (génátvitel, géntranszfer, génterápia) • A célsejtben a nem kívánt génműködés gátlásával, komplementer nukleotid szekvenciákkal érhető el ( oligonukleotid vagy antiszenz terápia)
Génterápia • Génátvitel célja: hiányzó funkció pótlása mind a normális, mind a daganatsejtek esetében A bevitt gén, vektortól függően expresszálódhat episzomálisan, vagy beépülhet a genomba. • Oligonukleotid/ antiszenz terápia: szenz = fehérjék aminosav sorrendjét kódoló nukleotid szekvenciát hordozó DNS- vagy RNS-szál antiszenz = szenz komplementere (DNS másik szála) A szenz szálhoz, annak valamely szakaszához, azaz génhez, génrészlethez kötődő antiszenz szálat, szakaszt különösebb nehézség nélkül lehet szintetizálni nagy specificitással, ha ismerjük a célszekvenciát, azaz a gátolni kívánt gén vagy mRNS bázissorrendjét.
Génterápia – „antiszenz” terápia • Ezek az antiszenz oligonukleotidok a megfelelő DNS- vagy RNS- szakasszal komplexet képezve fel tudják függeszteni azok működését, azaz képesek egy nem kívánt génaktivitást gátolni, akár emlős szomatikus sejtben, akár vírusban, akár egyéb fertőző ágensben. • A terápiásan alkalmazott antiszenz nukleotidok lehetnek: - oligonukleotidok - expresszált nukleotidok
Génterápia – „antiszenz” terápia Az oligonukleotidok (oligok) rövid, egyszálú DNS- darabok, rendszerint 15-20 bázisból állnak (ez az a szekvencia hosszúság, amely a genomban- általában- csak egyszer fordul elő, azaz biztosítja a nagyfokú specificitást) ma már automata DNS-szintetizátorokkal állítható elő Az expresszált nukleotidokat a génterápiához használt expressziós vektorokba bevitt gének „készíttetik el”. Az antiszenz lehet RNS (hossza néhány tucattól több 1000 bázisig)
Génterápia módosított vírussal (?) • A meghűlést okozó vírus (ONYX-015 jelzéssel) genetikailag módosított változatát egyenesen a feji, illetve nyaki daganatokba injekcióztak. • Ahol már több daganat is kialakult, ott csak a legnagyobb méretű tumorokba juttatták be a hatóanyagot. • A mesterségesen átalakított vírus képes volt azoknak sejteknek a megkülönböztetésére, amelyekben egy igen fontos daganatelnyomó gén (a p53) hiányzott vagy hibásan működött, s szelektíven elpusztította azokat. • A p53 működése igen fontos a normális sejtosztódási folyamatok fenntartásában, így a daganatos sejtek jelentős részében hibás változata található meg (a feji és nyaki daganatos sejteknél például 45-70%-ban).
Onkogének - Myc Legismertebb onkogén: • Myc: sejtmagban előforduló fehérje,az egyik legrégebben identifikált onkogén • Myc onkogén: fehérjefunkció Myc transzkripciós faktor • Myc gének: c-myc(onkogének celluláris homológjai), N-myc (neuroblastomához kapcsolódó onkogén)
„Oncomouse” • „Myc-y-mouse” vagy rákegér • Első transzgénikus állat • Elsőnek szabadalmaztatott transzgénikus állat (1988 USA és Kanada) • Myc gént összekapcsolták a rágcsáló mellrák vírus promoterével specifikus génexpresszió az emlőmirigyben • Nem kell random mutációra várni (oncomouse-nak már van másolata a mutáns génről) • Jó modell rák kialakulására: • milyen események okoznak rákot • gyógyítási stratégák
„Oncomouse” • Onkoegérnek minősül minden olyan rágcsáló, amelynek genomjában rekombináns onkogének vannak, azaz genetikailag úgy módosították őket, hogy érzékenyebbé váljanak a karcinogénekre, és ez nagyban meggyorsítja a potenciálisrákkeltő vegyületek kiszűrését.
Onkomouse – szabadalom (problémák) • Az Egyesült Államokban 1988-ban, Európában 1993-ban jegyezték be • A szabadalmi jogot fajra, fajtára, vagy típusra adják-e ki? • A szabadalmat a génmanipulációs folyamatra, a beviendő génkonstrukcióra, vagy az ezzel manipulált transzgénikus állatra adják-e ki? • A génbeépülés bizonytalansága miatt nem reprodukálhatók változatlanul • A bevitt új gének okoznak-e genetikai, élettani, ökológiai zavart, használhatók-e fel biológiai fegyverként? • Biztonságos felhasználásuk megkérdőjelezhető
Oncomouse - Problémák 2. • Egy onkogén nem elegendő a betegség kialakításához, ehhez további mutációra van szükség a sejtekben • Az „onkoegereknél” általában már fiatal korban kifejlődik a homogén daganat, míg az embereknél a genetikai elváltozások legtöbbször az élet későbbi szakaszában jelennek meg, és a rákos sejtek nem homogének • Az onkoegerek egy- egy szövetének minden sejtjében aktív onkogén van, míg az embereknél a tumor kifejlődése egy sejt mutációjából indul ki, így nem reprodukálhatók a nem öröklött rákos megbetegedések
Rákkutatás és génterápia • Még nem sikerült általánosan bevált, hatékony és biztonságos génterápiás kezeléseket kifejleszteni hatékonyabb vektorokra és génexpressziós rendszerekre van szükség • A daganatos egereken elért eredményeket nem tudjuk közvetlenül az emberre extrapolálni • Immunhiányos egereket alkalmaznak, amelyekbe emberi szöveteket implantáltak, és így ezeket a terápiákat ténylegesen humán szöveteken próbálhatják ki
Tumor-őssejtek (?) Az őssejtek két legfontosabb tulajdonsága: 1. képesek megújítani önmagukat és 2. differenciálódni Őssejtkérdés a daganatokkal kapcsolatban: • Az őssejtek és a daganatok közös tulajdonsága a korlátlan proliferációs és a szövetspecifikus differenciációs képesség • A klónképzés (önmegújítás) csak a daganatos sejtek egy részének sajátja • Néhány esetben a daganatos sejteket differenciálódásra lehet késztetni
Daganatsejtek keletkezése őssejtekből? • A feltételezés egyik fő oka, hogy az őssejtek már rendelkeznek ez „örök” önmegújító képességgel • Így „egyszerűbb” összegyűjteniük a daganatok kialakulásához vezető szabályozási hibamennyiséget, mintha az önmegújító programot is aktiválni kellene egy már differenciált sejtben
Tumor-őssejtek egy lehetséges forgatókönyv Kérdés: • Vannak-e a daganatokban őssejtek? • Egy adott daganat minden sejtje képes-e önmegújításra és így a daganatszövet akár végetlen fenntartására, vagy csak ezek a bizonyos daganat-őssejtek? Gyakorlati jelentőség: • Ha léteznek ezek a rendszer fenntartó sejtek, akkor csak ezeket kell elpusztítani, vagy osztódásukat megakadályozni, minthogy a többi tumorsejt csak néhány utód létrehozására képes
Monoklonális antitestek • Az antitestek az immunválasz részei, speciális fehérjék, amelyeket B-limfociták és a belőlük átalakult plazmasejtek termelnek és a vérrel, nyirokkal keringenek. • Az antitestek felismerik az idegen fehérjéket, mikróbákat, toxinokat, hozzájuk kötődve semlegesítve őket. • Monoklonális antitesteknek nevezzük azokat az immunfehérjéket (ellenanyagok vagy antitestek), melyek egyazon immunsejt-telepben (klónban) termelődtek. • Előállításuk hibridóma technikával történik • Tumor prognosztikai marker (pl::emlőrák) • „Feladataik”: • Megsemmisíteni a rákot az egészséges sejtek elpusztítása nélkül • Utánozni a szervezet saját immunrendszerét • Rákos sejtek szaporodását visszaszorítani
Gyógyítás immunotoxinnal • Megsokszorozzák az antitestek erejét • Pl.: Ricinusmagból kinyerik a ricint, ami egy két részből álló fehérje, amelynek egyik része maga a méreg, a másik pedig a közvetítő, amely az előbbit az áldozat sejtjeihez ragasztja -> ragasztó komponensét kicserélni egy monoklónos antitestre -> gyógyítás
Gyógyítás immunotoxinnal Immunotoxin = méreganyag + antitest • Pl.: méhfullánk – mellitin -> módosított mellitin+antitest molekula • Cél : • Megőrizze sejtölő tulajdonságát • Ne váltson ki allergiás reakciókat • Csak a rákos sejteket pusztítsa el
Rákgenomika • Microarray technológiák a daganatprofilok meghatározására: DNS (genomika), RNS (transzkriptomika) és a fehérjék (proteomika) szintjén • Rákgenomika: a ráksejtek molekuláris mintázatát hasonlítja össze az egészséges sejtekével • DNS microarray alkalmas a daganatok elemzésére és molekuláris alapú osztályozására • Sokféle tumoron végeztek már profil meghatározást • Előny és a jövő: Csökkenti a felesleges kezelések számát Célzott kezelések, gyógyszer-érzékenységi és rezisztenciaprofil meghatározás Egyénre szabott terápia
Irodalom Gergely J. és Erdei A. (szerk), (1998) Immunbiológia, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest Kopper L. (2005) Onkogenomika, Magyar Tudomány, 2005/8 945.o. Német K. (2004) Az őssejtek, mint a génterápia fegyverhordozói, Magyar Tudomány, 2004/3 377.o Oláh E. (2006) Molekuláris onkológia a rákgenomika első évtizedében, Magyar Tudomány 2006/3 276. o. Tompa A. (2005) A környezeti ártalmak rákkeltő hatása, Magyar Tudomány, 2005/8 971.o. van’t Veer L.J., Dai H., van de Vijver M.J., He Y.D., Hart A.A., Mao M. et al. (2002) Gene expression profiling predicts clinical outcome of breast cancer, Nature, 415, 530-536 Weaver R.F. and Hedrick P.W. (2000) Genetika, Panem Könyvkiadó, Budapest .