100 likes | 126 Views
Volt nekem…. Édesapám magyar nóta szövegei. Volt nekem egy álmom. Volt nekem egy álmom, sose vált valóra. Azt a csalfa álmot keresem azóta. A szívemben ősz lett, tele bús emlékkel, El nem mondott színes álmodott mesével. Ködbe veszett álmok,tova szálló évek,
E N D
Volt nekem….. Édesapám magyar nóta szövegei
Volt nekem egy álmom. Volt nekem egy álmom, sose vált valóra. Azt a csalfa álmot keresem azóta. A szívemben ősz lett, tele bús emlékkel, El nem mondott színes álmodott mesével. Ködbe veszett álmok,tova szálló évek, Feledésbe mennek, vissza sose térnek. Tele lett a lelkem, kifakult emlékkel, Búcsúzom hát sárgult, hulló falevéllel
Beteg az én bolond szívem. Beteg az én bolond szívem, Nagyon fáj a lelkem. Ellopták a legszebb álmom, És a nótás kedvem. Peregnek a fájó könnyek, Az arcomon végig, Így van ez már,ha a szívet egyszer összetépik. Az én utam csendes út már, Egymagamban járok. Az utamon hervadoznak, Hullnak a virágok. Elszálltak már,ködbe vesztek, Felettem az évek, Hazug álmok a szívemben mindent összetéptek.
Nádfedeles kicsi házban… Nádfedeles kicsi házban üres már a fészek, Fehérhajú jó anyám is eltemették régen. Omladozó falak között fájó szívvel járok, Hogy én egyszer boldog leszek, hazudták az álmok. Nádfedeles kicsi házban jöttem a világra, Nem nevelt az édesanyám úri palotában. Kicsi házunk olyan volt, mint szegénység tanyája, Nem születtem gazdagságra,sem a boldogságra.
Hogyha néha mulatgatok…. Hogyha néha mulatgatok,nótás kedvem támad, Elhúzatom a prímással a régi nótámat. Ilyenkor a fájó szívem, Álmokat sző újra, Visszavágyik akáclombos régi kis falumba. Emlékeznek-e még reám, s a sok nóta szóra, Éjszakákat átmulató vidám nótázóra? Húzza-e még a vén prímás azt a régi nótát, Amivel a sajgó szívem egyszer kikacagták.
Piros rózsák….. Piros rózsák, fehér rózsák, mennyi ábránd,mennyi édes emlék, Bohó szívben fellángoló ifjú évek,forró csókos esték. Csak,hogy egyszer minden elmúlt,sebzett szívvel járom a világot, Bánat tépi a lelkemet,vihar pedig a rózsa virágot. Tépett rózsák, kis virágok, Közöttetek én minek is járok? Hisz szívemet összetörték,megcsalták a szép tavaszi álmok. Ami szép volt, régen elmúlt, már csak könnyes, visszatérő emlék, Ifjúságom emlékeit múló idők régen eltemették.
Kavargó álmok. –vers- Elfáradtam……….! Mögöttem a szálló idő Lassan ködbe vész. S a múltból, nem maradt más,csak a fájó emlékezés. Erőm, fogytán már, felőrölte a végtelen idő foga, S a csend szívemben, Már életem alkonya. Botladozó léptekkel, Kavargó álmok között járok, Körülöttem dérrózsák, Színes jégvirágok. A végtelen térben száguld már a lelkem, s zuhanok, Mint őszi éjben a hullócsillagok.
Szövegek zenére: az édesapám • Készültek: „C”- mollban, hegedűre. Kották és szövegek levédve: 1973