Természetvédelem

1. Növényvilág védelme Természetvédelem

2. Növényvilág védelme Jogi háttér 2005-ben megjelent rendelet [23/2005. (VIII. 31.) KvVM] a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet módosításáról. A mohák és a magasabbrendű védett növényfajok listája változatlan formában jelent meg. A fokozottan védett növényfajok természetvédelmi értéke került korrekcióra. A korábbi 30.000 és 100.000 Ft-os összegek 100.000 Ft-ra és 250.000 Ft-ra emelkedtek. Tovább bővült a védett fajok köre 35 gombával és 5 zuzmóval 2.000 Ft, 5.000 Ft és 10.000 Ft értékben meghatározott természetvédelmi értékkel.

3. Növényvilág védelme Jogi háttér A 18/2008. (VI. 19.) KvVM rendelet alapján 3 új védett zuzmó-faj lett. 2008-ban újabb rendelet [22/2008. (IX. 12.) KvVM] született a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet módosításáról. 8 korábban védett növényfaj átkerült a fokozottan védett kategóriába, 3 fajt – téves adataik miatt – töröltek a listáról, s 1 új védett mohafaj, illetve 27 új növényfaj került be a rendeletbe. Így 35 védett gombafaj, 8 zuzmófaj, 79 mohafaj, 570 edényes növényfaj, továbbá 71 fokozottan védett edényes növényfaj szerepel a listán.

4. Növényvilág védelme Jogi háttér • 10 növényfaj esetében kiegészítő rendelkezésre is sor került, amelyek az alábbiak: • Kivéve gyógyászati célra feldolgozott származéka: árnika, kálmos, közönséges és réti palástfű, örménygyökér, vidrafű • Kivéve gyümölcse, gyógyászati és élelmezési célra feldolgozott származéka: fekete ribiszke, homoktövis, vörös áfonya • Kivéve energetikai célra termesztett és feldolgozott származéka: magas tarackbúza • E növényfajok továbbra is védetté maradtak, viszont bizonyos származékaik kikerültek a védelem alól.

5. Növényvilág védelme A védett és fokozottan védett gomba-, zuzmó-, moha- és edényes növényfajok számának változása

6. Növényvilág védelme Minta: 1. számú melléklet a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelethez Védett növények Jogi háttér

7. Növényvilág védelme Védetté nyilvánítás szempontjai • A fajban megtestesülő génkészlet pótolhatatlansága • Németh Ferenc 1980-ban készített egy többdimenziós értékelési rendszert azzal a céllal, hogy a készülő magyarországi Vörös Könyv listájához tudományos igényű alapozást teremtsen. Az értékelési rendszer célja, hogy a növényfajokat osztályozza az adott fajban megtestesülő génkészlet pótolhatatlansága ill. veszélyeztetettsége alapján. Ehhez tízféle tulajdonság állapotát veszi fel, amelyek nagyjából megfelelnek a fenti célnak. Ezek a fő szempontok a következők: • a. filogenetikai elszigeteltség • b. elterjedési terület nagysága (bennszülöttségi jelleg) • c. elterjedési területének diszjunktsága (reliktumjelleg I.) • d. hazai előfordulásainak kora (reliktumjelleg II.) • Az egyes jellemzőket 1-től 5-ig terjedő skálán rangsoroljuk.

8. Növényvilág védelme a. Filogenetikai (törzsfejlődési) elszigeteltség Bármely kihaló taxon génkészlete pótolhatatlan, de a pótolhatat-lanság mértéke különböző lehet. A génkészlet vesztesége egy filo-genetikailag elszigetelt taxon esetében nagyobb. A hazai védett növényfajok között több monotipikus nemzetség képviselője található, pl. az aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa), vidrafű (Menyanthes trifoliata), szíveslevelű hídőr (Caldesia parnassifolia) vagy a tőzegorchidea (Hammarbya paludosa).

9. Növényvilág védelme Védetté nyilvánítás szempontjai b. Elterjedési terület nagysága (bennszülöttségi jelleg) Vannak olyan élőlények, amelyek előfordulásaigen kis területre korlátozódik. Ezeket a másutt természetes körülmények között elő nem forduló fajokat bennszülöttnek (endemizmusnak, endemikusfajnak) nevezzük. Az endemizmusok keletkezésére kedvezően hat a populációk egymástól való elszigetelődése, izolálódása. A „rokonaiktól” elszigetelt populációk az eltérő környezeti hatásokhoz alkalmazkodva azoktól eltérő irányba fejlődnek, tőlük különbözővé válnak. Különösen a földrajzilag jól elkülönült területek (szigetek, magashegységek, medencék, sivatagok) gazdagok endemizmusokban. Endemikusnak akkor tekintünk egy fajt, ha előfordulásai egy flóratartományon belüli területre korlátozódnak. Szubendemikusnak tekintjük azokat a fajokat, amelyek állományai nagyrészt egy flóratartomány területén belül találhatók, de szórványaik szomszédos flóratartomány(ok)ban is élnek.

10. Növényvilág védelme Védetté nyilvánítás szempontjai dolomitlen (Linum dolomiticum)

11. Növényvilág védelme Védetté nyilvánítás szempontjai magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. hungarica), erdélyi hérics (Adonis × hybrida), magyarföldi husáng (Ferula sadlerana), magyar vadkörte (Pyrus magyarica), magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum), stb. tornai vértő (Onosma tornense)

12. Növényvilág védelme Védetté nyilvánítás szempontjai pirosló hunyor (Helleborus purpurascens), homoki varjúháj (Sedum sartorianum subsp. hillebrandti), magyar gurgolya (Seseli leucospermum) stb. bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica)

13. Növényvilág védelme Védetté nyilvánítás szempontjai c. Elterjedési terület diszjunktsága (reliktumjelleg I.) A visszaszorulóban, pusztulóban lévő növényfajok elterjedési területe kedvezőtlenné váló környezeti tényezők hatására feldarabolódik, egymástól elszigetelt foltokra tagolódik. Diszjunktnak nevezzük azt az áreát, amely több, nagyobb, jól elhatárolt egységből áll, amelyek térben egymástól elkülönülnek. Az összefüggő, nagy kiterjedésű elterjedési területtől távoli, szórványos előfordulásokkal jellemezhető fajok áreáit is diszjunktnak nevezzük. Ha a körülmények változása olyan nagy mértékű, hogy az elszakadt területek nagysága teljesen összezsugorodik, és az elterjedési terület csak szétszórt, kis foltokból áll, az áreadiszperzzé válik. Diszperz elterjedési területtel rendszerint a menedékhelyeken (refúgiumokban) fennmaradt maradványfajok, azaz reliktumok rendelkeznek. Ezek az elsodródott génkészletük egyedi vonásai miatt lehetnek értékesek.

14. Növényvilág védelme Védetté nyilvánítás szempontjai erdélyi hérics (Adonis × hybrida), magyarföldi husáng (Ferula sadlerana), magyar vadkörte (Pyrus magyarica), tartós szegfű(Dianthus diutinus), magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum), tornai vértő (Onosma tornense), stb. magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. hungarica)

15. Növényvilág védelme Védetté nyilvánítás szempontjai királyharaszt (Osmunda regalis), györgyfű (Huperzia selago), kígyózó korpafű (Lycopodium annotinum), stb. havasi iszalag (Clematis alpina)

16. Növényvilág védelme Védetté nyilvánítás szempontjai • d. Hazai előfordulásainak kora (reliktumjelleg II.) • A védelem szempontjából eltérő elbírálás alá esik egy, az utóbbi pár száz évben meghonosodott (neofiton) adventív faj, mint flóránk őshonos tagjai vagy a történelem előtti időkben meghonosodott archeofitonok. A reliktumokat a megtelepedésük ideje szerint csoportosítjuk. • Ezek alapján: • - jégkorszak előtti (preglaciális vagy tercier) reliktumokról, • - jégkori (glaciális) reliktumokról, • - az egyes jégkorszakok közötti melegebb éghajlatú időszakokban megtelepedett interglaciális v. interstadiális reliktumokról, • - jégkorszak utáni (posztglaciális) reliktumokról. • Adott faj állományainak genetikai különbözőségét (változatosságát!) az egymástól való elszakadás növeli, az elterjedési területtől elszakadt állományok új fajok keletkezésének lehetnek kiindulópontjai.

17. Növényvilág védelme Védetté nyilvánítás szempontjai A jégkorszak előtti reliktumok csak ott maradhattak fenn, ahol azélőhelyi adottságok egyenletes, fagymentes hőmérsékletet biztosítottak számukra. magyar gurgolya (Seseli leucospermum), magyarföldi husáng (Ferula sadlerana), magyar vadkörte (Pyrus magyarica), tornai vértő (Onosma tornense), szirti pereszlény (Micromeria thymifolia), sárgás habszegfű (Silene flavescens), magyar kikerics (Colchicum hungaricum), stb. keleti gyertyán (Carpinus orientalis)

18. Növényvilág védelme Védetté nyilvánítás szempontjai A jégkorszakok alatti és az azt követő hidegebb időszakból maradt fenn pl. a tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens), a tőzegeper (Potentilla palustris), különböző rovaremésztő fajok (Drosera spp., Pinguicula spp.), a medvefül kankalin (Primula auricula), lisztes kankalin (Primula farinosa), zergeboglár (Trollius europaeus), stb.

19. Növényvilág védelme Védetté nyilvánítás szempontjai A jégkorszak után a mogyorókor volt az az időszak, ami a mai klímától a legélesebben elüt. Ez a száraz-meleg időszak az Alföldön erdő nélküli sztyepklímát jelentett, és ebben az időszakban sok délies és pontusi növény özönlött az ország területére. Ezeket a posztglaciális melegkedvelő reliktumokat főleg a későbbi hűvös-nedves bükk-I. kor tizedelte meg. tátorján (Crambe tataria), kónya zsálya (Salvia nutans), vetővirág (Sternbergia colchiciflora), törpemandula (Prunus tenella), gyapjas csüdfű (Astragalus dasyanthus), osztrák sárkányfű (Dracocephalum austriacum), homoki kikerics (Colchicum arenarium), tarka sáfrány (Crocus reticulatus), stb.

20. Növényvilág védelme Védetté nyilvánítás szempontjai 2. Veszélyeztetettség 3. Ritkaság: megítélése léptékfüggő, a kis léptékben ritka faj nagyobb léptékben elterjedt lehet. Például a nálunk kivételesen ritka esetben megtalálható boreális elemek [mint a hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum)] vagy a szórványos kontinentális fajok [mint a pamacslaboda (Eurotia ceratoides)] a tajgaerdőzónában ill. Belső-Ázsia félsivatagos területein gyakoriak. molyhos nyír (Betula pubescens)

21. Növényvilág védelme Védetté nyilvánítás szempontjai 4. Tudományos jelentőség: Kiemelkedő flóra- és vegetációtörténeti jelentőséggel bírnak például a bennszülöttek, a maradványfajok és az „ereklyenövények”. A maradványfajok reliktumjellegből adódó elszigeteltsége (a rokonaiktól való földrajzi távolság) egyúttal endemizmusok keletkezésére is lehetőséget nyújt. Első lépésben az egykor nagy területen elterjedt közös ős elterjedési területe a megváltozó környezeti viszonyok (például klímaváltozás) hatására feldarabolódik. Ekkor a lokálisan megfelelő körülményeket nyújtó refúgiumokban maradnak fenn a faj reliktum-jellegű (egymástól már elszigetelt) populációi. Ha e populációk szétválása óta elég sok idő telt el, ill. a fennmaradt populációk egymástól jelentősen eltérő körülményekhez voltak kénytelenek alkalmazkodni, akkor ereklyenövények (reliktum-endemizmusok) jöhetnek létre.

22. Növényvilág védelme Védetté nyilvánítás szempontjai A reliktumendemizmusaink flóránk legféltettebb kincsei. Csak egy fajunk [a magyar gurgolya (Seseli leucospermum)] mondható a Dunántúli-közép-hegység megfelelő élőhelyein elterjedtnek és gyakorinak. A többi (fokozottan védett) ereklyenövényünknek [pilisi len (Linum dolomiticum), magyar vadkörte (Pyrus magyarica), tornai vértő (Onosma tornense), magyarföldi husáng (Ferula sadlerana) és magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum)] legfeljebb néhány előfordulása ismert a Kárpát-medencéből.

23. Növényvilág védelme Védetté nyilvánítás szempontjai 5. A faj „szépsége, dekorativitása”: Bizonyos veszélyeztető ténye-zőktől (pl. virágszedés, kiásás) nem szétválasztható szubjektív szempont. 6. A faj indikátor-jellege, ökológiai „szerepe”: E szempont alapján elsősorban olyan fajok lettek védettek, amelyek természet-védelmi szempontból értékes, veszélyeztetett, fogyatkozó élőhelyek-hez, társulásokhoz kötődnek. 7. Nemzetközi természetvédelmi egyezmények ajánlásai

24. Növényvilág védelme Védetté nyilvánítás szempontjai 8. Ritka, veszélyeztetett rokon fajokkal való összetévesztés lehetősége: A „tollas” toklászú árvalányhaj-fajok (Stipa spp.) mind védelemben részesülnek, mert például a kirándulóktól nem várható el, hogy a ritka és veszélyeztetett fajaikat elkülönítsék a gyakori, jelenleg nem veszélyeztetettektől. A nőszirom nemzetség vala-mennyi hazai faja 1988-tól 1993-ig hazánkban védett volt. A nem veszélyeztetett és gyakori mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) azért került védelem alá, mert a szakemberek úgy gondolták, hogy a laikusok nem különböztetik meg a nálunk elő hét másik, sokkal ritkább és veszélyeztetettebb nősziromtól. Ez a vélemény azonban nem állta meg a helyét, s ezért e faj 1993-ban lekerült a védett fajok listájáról. Természetesen egy növényfaj védetté nyilvánítását egyidejűleg több szempont is indokolhatja, sőt a legtöbbször erről van szó.

25. Növényvilág védelme Veszélyeztetettség, ritkaság Veszélyeztetettség: a védetté nyilvánítás legfontosabb szempontja, megmutatja, hogy egy adott területen milyen messze van adott faj (taxon) a kipusztulástól (azaz mekkora a kipusztulás valószínűsége). Élőhelyekre, életközösségekre, társulásokra is alkalmaz-ható (azaz mekkora a megsemmisülés valószínűsége). A veszélyeztetettség és a védettség nem összetéveszt-hető kategória, a védettség jogszabályi alapokon nyugszik, míg a veszélyeztetettség szakmai alapokon.

26. Növényvilág védelme Veszélyeztetettség, ritkaság A növényfajok veszélyeztetettsége a következő tényezőktől függ: 1. A faj állományainak kiterjedése: A nagy, összefüggő terüle-ten elterjedt fajok kevésbé veszélyeztetettek, mint amelyek állományai lokális előfordulásúak, kis kiterjedésűek, "ritkák". 2. A populációk genetikai változatossága: A fajok megőrzéséhez nagy egyedszámú, változatos, környezetük változásaihoz lehetőség szerint alkalmazkodni tudó, önfenntartó populációkra van szükség. A sokat emlegetett genetikai változatosságaz élőlények alkalmazkodó-képességét, hosszú távú fennmaradását alapvetően meghatározó tényező. A genetikai változatosság szoros összefüggésben van az állomány egyedszámával, ill. az adott faj bizonyos szaporodásbiológiai sajátosságaival.

27. Növényvilág védelme Veszélyeztetettség, ritkaság 3. A faj terjeszkedési - pusztulási tendenciája: A növényfajok többsége – néhány közömbös és ruderális fajt kivéve – a kultúrterületek növekedése, valamint a természetes élőhelyek rohamos fogyatkozása és degradálódása miatt valószínűleg erősen visszaszorulóban van. Kategorizálása:

28. Növényvilág védelme Veszélyeztetettség, ritkaság 4. Degradációtűrés, alkalmazkodóképesség, élőhelyigény: Adott faj annál inkább veszélyeztetett, minél behatároltabb a termőhellyel, annak klímájával, talajviszonyaival stb. szemben támasztott igénye, minél kevésbé tűri termőhelyi viszonyainak megváltozását. Kategorizálása:

29. Növényvilág védelme Veszélyeztetettség, ritkaság 5. Életmód, specializáltság: A nagymértékben specializált, más élőlényekre (például mikorrhiza-partnerek, megporzók, termés-terjesztő szervezetek) utalt fajok létét szorosan meghatározzák e más fajok és az azokra ható kényszerfeltételek is.

30. Növényvilág védelme Vörös Könyv és Vörös Lista Magyarországi Vörös Könyv és Vörös Lista 1989 – Magyar állat- és növényvilág vörös könyve (Szerk.: Rakonczay Zoltán) 1991 – Veszélyeztetett fa- és cserjefajok vörös listája (Bartha Dénes). 2007 – A magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajai (Király Gergely et al.) Németh-féle értékelési rendszer Németh Ferenc 1980-ban készített egy értékelési rendszert azzal a céllal, hogy a készülő magyarországi Vörös Könyv listájához tudományos igényű alapozást teremtsen. Az értékelési rendszer végül a Vörös Könyvben nem került felhasználásra, évekig kéziratban hevert. 1995-ben jelent meg átdolgozott formában a FLÓRA Adatbázis Taxonlista és attribútum-állomány összefoglaló munkában.

31. Növényvilág védelme Vörös Könyv és Vörös Lista Hazai össznépesség veszélyeztetettsége = Veszélyeztetettségi kategóriák Magyarországról kipusztult és eltűnt edényes növények (K) Kipusztultnak tekinthetők azok a fajok, amelyek az elmúlt ötven évben – többszöri keresés ellenére – sem kerültek elő. Eltűntnek nevezzük az utóbbi tíz évben meg nem talált fajokat.

32. Növényvilág védelme Vörös Könyv és Vörös Lista Kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett fajok (KV) A kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett fajok közé sorolt növények hazánkban kis egyedszámban, elszigetelt populációkban élnek, javarészt erősen visszaszorulóban, pusztulóban vannak (pl. hagymaburok, sokcimpájú holdruta, óriás útifű stb.). Néhány fajuknak (pl. magyar vadkörte) egész ismert világállománya (amely maga is igen sérülékeny) hazánkban található. Aktuálisan veszélyeztetett fajok (AV) Aktuális veszélyeztetettségűnek ítéltük azoknak a fajoknak a magyarországi helyzetét, amelyeknek hazánkban kis egyedszámú, lokális populációik élnek (pl. osztrák tárnicska, Teleki-virág, fényes zsoltina), vagy olyan termőhelyeken találhatók, melyek az utóbbi időben erősen visszaszorultak (pl. mocsári angyalgyökér, egyhajúvirág, tekert csüdfű)

33. Növényvilág védelme Vörös Könyv és Vörös Lista Potenciálisan veszélyeztetett fajok (PV) A hazánkban potenciálisan veszélyeztetett fajok nálunk közepesen ritkák, teljes hazai állományuk általában viszonylag nagy egyed-számú, nincs veszélyben (pl. vetővirág, őszi füzértekercs, kemény-tövisű lucerna). Ide soroltuk azokat a speciális termőhelyekhez kötődő fajokat (pl. mérges sás, piros madárbirs), amelyek élőhelye nincs közvetlen veszélyben és a gyűjtés sem fenyegeti őket. Létükben egyelőre nem veszélyeztetett növényfajok • Természetvédelmi szempontból értékes termőhelyekhez kötődő "indikátor" fajok (báránypirosító, nagyezerjófű stb.). • Növényföldrajzi szempontból értékes, ám egyelőre hazánkban nem veszélyeztetett növényeink (magyar bogáncs, pirosló hunyor stb.).

34. Növényvilág védelme Vörös Könyv és Vörös Lista Létükben egyelőre nem veszélyeztetett növényfajok (folytatás) • - Endemikus-szubendemikus fajok, amelyek állományai kizáró-lag hazánk területén vagy a Kárpát-medencében és a Kárpátokban élnek (pl. budai imola, erdélyi útifű). • Ritkább rokonaikkal összetéveszthető védett fajok (homoki, délvidéki, hegyi és csinos árvalányhaj), vagy gyógyhatású növények (pl. tavaszi hérics), vagy dekoratív "vadvirágok" (pl. csillagos őszirózsa, tarka búzavirág). • Egyes védett fajok (pl. bunkós hagyma, réti iszalag, nyúlánk sárma, magyar repcsény) sokszor tömegesek, élőhelyeik sem veszélyeztetettek, sőt e fajok általában a degradációt is jól tűrik.

35. Növényvilág védelme Vörös Könyv és Vörös Lista Ismeretlen veszélyeztetettségű növényfajok Számos növényfaj esetében nagyon hiányosak a létező hazai előfordulásokra ill. az állományok veszélyeztetettségére vonatkozó információink. E fajok között tartjuk számon azokat a növényeket, melyeket néhány évtizede még több helyen észleltek hazánkban, ám azóta termőhelyeik átalakulása vagy egyéb ismeretlen okok miatt nem kerültek elő (pl. bükki repcsény, oszlopos rózsa).

36. Növényvilág védelme A magyarországi edényes flóra veszélyeztetettsége (Vörös Könyv, 1989) Vörös Könyv és Vörös Lista

37. Növényvilág védelme A magyarországi edényes flóra veszélyeztetettsége(Vörös Lista, 2007) Vörös Könyv és Vörös Lista

38. Növényvilág védelme Veszélyeztető tényezők Veszélyeztető tényezőnek tekintünk minden olyan tevékenységet, hatást, jelenséget, amely egyrészt az össznépesség változatosságát (másképpen kifejezve: a populációk számát), illetve a populációk változatosságát (tehát az állományok egyedszámát) csökkenti, élőhelyeiket elpusztítja, átalakítja és ezáltal veszélyezteti a fajok, illetve egyes állományaik fennmaradását. A veszélyeztető tényezők csoportosítása: 1. A termőhelyeket érintő veszélyeztető tényezők 2. A növényeket közvetlenül veszélyeztető tényezők

39. Növényvilág védelme Veszélyeztető tényezők A termőhelyeket érintő veszélyeztető tényezők Az élőlényeket és közösségeiket leginkább veszélyeztető tényezők az élőhely megszűnését, átalakulását ill. beszűkülését okozó hatások. Az egyes élőhelyek (növénytársulások) kiterjedése, fajgazdagsága, veszélyeztetettsége és ezekből következően természetvédelmi értéke természetesen nem egyenlő. A növények termőhelyét érintő veszélyeztető tényezőknek két nagy csoportját különböztetjük meg: a. A termőhelyeket megszüntető tényezők b. A termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők

40. Növényvilág védelme A termőhelyeket érintő veszélyeztető tényezők I. Termőhelyeket megszüntető tényezők Ipari és bányászati tevékenységek A bányászat mindig radikális változásokat idéz elő az élővilágban is, mivel teljesen kopár, talaj és növény nélküli felszíneket hoz létre a bányaudvarokban és meddőhányókon, megsemmisíti a korábbi vege- tációt. E kopár bányászati területek „természetes” betelepülése, szuk-cessziója a sajátos morfológiai, klimatológiai, hidrológiai és pedo-lógiai sajátosságok függvényeként alakul ki és zajlik le.

41. Növényvilág védelme A termőhelyeket érintő veszélyeztető tényezők I. Termőhelyeket megszüntető tényezők A bányászat által kialakított felszínek növényzetének természetes szukcessziójában résztvevő fajok és a belőlük kialakuló társulások milyensége elsősorban a felszínek talajviszonyaitól és környezetük (mint forrásterületek) növényzetétől, másrészt a felszín domborzati jellegétől, egyéb antropogén hatástól függ.

42. Növényvilág védelme A termőhelyeket érintő veszélyeztető tényezők I. Termőhelyeket megszüntető tényezők A megtelepült növényzetben szereplő egyedek és fajok száma, vagyis a borítás foka a bányászati felszín korával (a talajképződési folyamatok előrehaladásával) egyenes arányban növekszik.

43. Növényvilág védelme A termőhelyeket érintő veszélyeztető tényezők I. Termőhelyeket megszüntető tényezők Veszélyeztető tényezők

44. Növényvilág védelme A termőhelyeket érintő veszélyeztető tényezők I. Termőhelyeket megszüntető tényezők Nyomvonalas létesítmények (közlekedési pályák, töltések, rézsűk) A létesítmények kiépítése miatt megváltoztatott domborzati viszonyok, az új felszínformák, az új talajtani adottságok és kitettség sajátos növényzeti átalakulást, változást hozhat. A bevágások és töltések rézsűinek területén az eredetitől eltérő összetételű és tulajdonságú növényzet telepszik meg éppúgy, mint a töltések elnedvesedő előterében.

45. Növényvilág védelme A termőhelyeket érintő veszélyeztető tényezők I. Termőhelyeket megszüntető tényezők

46. Növényvilág védelme A termőhelyeket érintő veszélyeztető tényezők I. Termőhelyeket megszüntető tényezők - A nyomvonalon való áttöltés jelentős földmunkával és számottevő anyagcserével jár; a környezettől idegen, egészen más kémiai összetételű, fizikai tulajdonságú és vízgazdálkodási képességű anyagok jelennek meg. - A földmű – azon felül, hogy tömegében felszín- és tájformáló tényező – közvetetten hat a természetes felszínformáló és mikro-klímát alakító folyamatokra - A legtöbb élőlény számára barriert (akadályt) képez. A széles aszfalt jelentős fizikai barrier a talajfelszínen lakó röpképtelen élőlénycsoportok számára, de mint „pszichológiai" barrier jelentősen akadályozhatja más élőlények elterjedését, migrációját is.

47. Növényvilág védelme A termőhelyeket érintő veszélyeztető tényezők I. Termőhelyeket megszüntető tényezők Mezőgazdasági tevékenységek Az erdők rétté vagy legelővé alakítása A lombkoronaszint eltűnése vagy legalábbis nagyfokú meg-gyérülése általában melegebbé, de mindig szárazabbá teszi a területet, ami a fajok ökológiai igény szerinti kicserélődését is magával hozza. (Rétjeink döntő többsége már önmagában is kultúrvegetáció, nemcsak kialakulásuk társadalmi tevékenység eredménye, hanem fennmaradásuk is.)

48. Növényvilág védelme A termőhelyeket érintő veszélyeztető tényezők I. Termőhelyeket megszüntető tényezők Gyepek feltörése A gyep feltörését a gyepnemez talajba dolgozása jelenti. A sűrű gyökérzettel átszőtt felszínt tárcsával felaprítják, feketére művelik, majd hengerezik. A feltört, szétaprózott gyep a nyár végére elhal.

49. Növényvilág védelme A termőhelyeket érintő veszélyeztető tényezők I. Termőhelyeket megszüntető tényezők Erdőtelepítés (Azt az erdészeti eljárást, amikor olyan területre ültetnek facsemetéket, ahol ezt közvetlenül megelőzően ilyen növényfajok nem éltek, erdőtelepítésnek nevezzük.) - egyféle vagy alig néhány fafaj alkotja, - homogén állomány, - természetestől eltérő fajösszetételű aljnövényzet.

50. Növényvilág védelme A termőhelyeket érintő veszélyeztető tényezők I. Termőhelyeket megszüntető tényezők