ÁLLOMÁSOK SIMÉN DOMOKOS ÉLETÉBEN

1. ÁLLOMÁSOK SIMÉN DOMOKOS ÉLETÉBEN (1928. december 14. - 2006. október 08.)

2. Simén Domokos

3. Bevezetés • ÁLLOMÁSOK SIMÉN DOMOKOS ÉLETÉBEN • (1928. december 14. - 2006. október 08.)

4. Szeretettel üdvözlöm az emlékezésre egybegyűlteket! • Sok kérdés felmerül e rendezvény kapcsán és megannyi adódik, amikor többen elhatározzák, hogy közelebbről is megismerkednek Simén Domokossal. Szeretném megvalósítani a teljesség igényét, de mint sok mindennek, így ennek is gátat emelnek azok az ismeretlenek, melyek birtokába kell kerülnünk ahhoz, hogy tárgyszerűen, elfogulatlanul, minden és mindenki igényének megfelelően tárgyalhassunk róluk. A rendezvény során kész vagyok válaszolni minden felmerülő kérdésre, melyekre tudom a választ

5. Van néhány szempont, melyeket előtérbe kell helyeznem és tagadhatatlan, hogy erre építettem a mai megemlékezést. Simén Domokos első sorban unitárius lelkész volt, aki tisztességgel és becsülettel ellátta feladatát. Szolgálati helyein megőrizte népe nyelvezetét, és díszítő kifejezés-elemekkel látta el, melyekkel gazdaggá varázsolta prédikációirodalmát és azok lelki világát, akik életében hallhatták, reménység szerint pedig halálában olvashatják írásait. • Simén Domokos két végletet élt egyetlen életében, és ő azok közé tartozott, akik nem „hitték” el magukat, amikor minden lehetőségük felkínálkozott arra, hogy „bízzanak saját erejükben”, és nem esett kétségbe, amikor a bot „segítségére” támaszkodott.

6. A Simén család • Figyelemre méltó, ahogy nyomon követte eredetének adatait. A családfát átalakítottam, hogy olvashatóbbá váljanak a megfelelő rovatokban szereplő nevek és évszámok, viszont a hagyatékban megtalálható egy saját kezű-készítésű nemzetség-táblázat is. Úgy láttam, számára is fontos volt a kezdetek megemlítése a családja eredetét illetően. • A hagyomány szerint eredeti nevük SEMÉN volt(1); Az első, akiről biztos adataink vannak Gergely, ki 1537-ben zsoldos hadat vezetett Munkács alá. Legrégibb ismert „fészkök” Homoródszentmárton, ahová Péter házasodott 1550 tájt, és ahol nőül vette Bíró Katát.

7. A Simén család

8. Házasságuk révén Erdély legelőkelőbb családjaival voltak összeköttetésben u.m. az iktári gr. Bethlen, báró Bornemissza, tancsi Földvári, P. Horváth, iszlói Iszlay, jakabházi Jakabházi, gr. Lázár, ürmösi Maurer, cs. szentmihályi Sándor, gr. Teleki, ábrányi Ugron és vargyasi Dániel famíliákkal. • Az egyik legősibb magyar család birtokait, minden oklevél emlékezetén túl, valószínűleg az eredeti első foglalás óta bírja. Mint a család levéltárában fekvő, régi oklevelek bizonyítják, eredetét a 108 magyar ősnemzetség egyikéből, a Balog-Semjén (Balog-Simian) nemből veszi családfáját – „Inclita familia ex Ubul jam past chr. n. 1056 militante de Geneve Bolok – Simian” – a magy. Kir. Kúria 1777 szept. 13.-án kelt decisiojával approbálta. …

9. A család címere(2) nem adományozott, hanem felvett…

10. A Simén név alakulása • 1325 - SIMIA (E?) NI • 1412 – SEMJÉN • 1495 - SEMMYEN; SEMYEN • 1501 - SEMIJEN;SEMIJENIJ • 1502 - SIMIJEN • 1576 - SIMIEN • 1876 - SIMÉNY • Simén

11. Valószínű, hogy a névadó ős leszármazottai, a valamikor népes, tekintélyes számú SEMJÉN törzs a BALOGGAL egyesült, de megtartotta a SEMJÉN nevet. • A név eredeti formája a SEMÉN, illetve a régi írásmód szerint a SEMJÉN. Az ősi törzs gerincét, vezetőségét képező család volt a SEMJÉN család, s a törzsi bomlás után is ők megőrizték ősi nevüket, sőt róluk nevezték el az első hazai szálláshelyet, SEMJÉNT, vagy később (Mihályról) NAGYSEMJÉNT, vagy az Erdélybe jövés és „honfoglalás” idejében alsó és felső SEMJÉNFALVA a család nevétől nyerte a nevét. (Udvarhely mellett, az anyaszék központja körül).

12. Életrajzi adatok • Simén Domokos 1928. december 14.-én született unitárius lelkészi családban. Amennyiben figyelemmel kísérjük iskoláit, majd a teológiai kar elvégzését, valamint saját nyilatkozatát, akkor egyszerűnek bizonyul, hogy megjelöljük elhivatottságának tényét. Azt azonban tudom, hogy a közeg, melyben született és nevelkedett, indíttatást adott eljövendő munkája végzéséhez, és erről igazán a közel 51 esztendő beszél, mely alatt – jellemző módon, mint Simén Domokos adta magát egyházi, közösségi, vagy éppen családi ügyéhez. Ő mondja, hogy sokan

13. 1. • „vannak, kik ismertek, kevesebben, kik még megismernének, s nagyon kevesen, kik végig ismertek életemen keresztül. /…/ • Az én életem kövét-dobáló Hargitám, a szülőfalum, Homoródalmás. Itt a 43 éves korában, nagyon korán elhalt lelkész, ki nekem Édesapám is volt, Ő volt az a kéz, melyen keresztül megfogta Isten a kezem. Édesanyám, ki a torockói gyász falujából hozta magával törékeny testében a törhetetlen lelket, özvegyen nevelte fel 1945 karácsonyától, a homoródszentmártoni iskola tanítói fizetéséből 4 gyermekét és mindeniknek tisztességes kenyeret és anyai szívet adott”.

14. Homoródalmás - paplak

15. Lenyűgözött Simén Domokos ügybuzgósága, hiszen szókimondásával szemben áll az a viszonyulás, amit ő a kérdésnek szentelt. Az azért mégis szóra érdemes, hogy koholt vádakkal szemben lelkész-édesapjának több mint 23 pere volt a „megmaradás vádlottak-padján.” Nem ismerem ezeknek a pereknek az anyagát, de az üggyel kapcsolatosan tudom, hogy az utolsó perek egyikében azzal vádolták a lelkészt, hogy dinamitot dugott el, amit aztán a „gárda” ellen használtak volna fel.

16. Felnőtt fejjel gondolkodott és gyermek szívvel viszonyult 1938 karácsonyához, amikor szobafogsága miatt ketreccé változott számára a fűtött szoba, s nem tudott kimenni a többi gyermekkel, hogy részévé váljon a tartós tél csodájának. Akkor még nem tudhatta, hogy az esztendő karácsonya, s így a tél nem vendégségbe, bemutatóra jött, hanem kibérelte az egész határt tavaszig.

17. Homoródalmás - paplak

18. Gyermekkorának második sötét foltja nem váratott sokáig magára, hiszen a háborús események mély árkot véstek a fiatal serdülőben. Emlékeit nem vette körül sok könny, sem túláradó kesergés. Minden visszaemlékezésében megtalálható a rá valló, szerény panasz, mely elegendő nyomatékot hordoz magán ahhoz, hogy bárki megértse, átlássa az adott időszak könyörtelen keménységét. „Háborús” élményeinek két területét emelem ki, melyek visszaidézése elegendő ahhoz, hogy képet alkossunk az adott időszak történéseiről, és megadjuk Simén Domokos emlékeinek is a megfelelő hangsúlyt.

19. A 17 éves ifjú a „köves vízmosásában” ütötte agyon a napot, amikor repülőgépek jelentek meg a feje fölött, s a kétségbeesett, ide-oda szaladgáló fiatalt „hazaszivárgó” német katonának hitték, akit megfelelő módon golyózáporral bírtak helyben maradásra. Nem mélázott sokáig az életben maradás magyarázatán, hiszen tudta akkor is, és később még inkább, hogy Isten kezében van az élete, s így csakis Isten akaratából történhet vele nagy baj. • Jó lelkű, „jó fajta” emlékezéssel áldotta meg Isten Simén Domokost, mert nem ragadta el sosem a bosszú. Azok közé tartozott, akik hangsúlyozták, hogy elég volt számukra a szenvedés, a megaláztatás, az elviselt sorozatos szégyen, s így hát nem akarja, hogy mások ugyanebben részesüljenek. Így feledte el az orosz katona megalázó tettét is, s édesapjával együtt azért imádkoztak, hogy Isten szerencsésen hazavezérelje az orosz katonát. Arról nem tudok semmi közelebbit, hogy meghallgatásra talált-e ez a közös ima!

20. Homoródalmás unitárius templom

21. 1945-ben életének legszomorúbb ünnepét érte, hiszen az elmúlás, a sötét ruhával közeledő halál valóság, megszokott látvány volt a lelkészi család életében édesapja szolgálatai miatt, de ennyire azért mégsem állt közel hozzá. Régen megtanult karácsonyi verset mondogatta magában, a „Szálljatok le, szálljatok” címűt, amikor hirtelen megakadt. Ez nem olyan régi botlás volt, mint kisebb korában, s édesanyjára figyelve azonnal tudta a folytatást, hanem a megdöbbenés okozta végleges kizökkenés. Erről így ír:

22. 2. • „Verset nem mondott senki, mert édesapám haldoklott. Ott és akkor jutott eszembe megint az a régi karácsony, mikor vártam a súgást. Magamban elkezdtem mondani a verset „Szálljatok le”, hullt a könnyem, akasztott a sírás, mert nem csak mondtam, akkor tudtam meg, hogy én is árva lettem. Leszálltak és elvitték a betlehemi angyalok örökre édesapámat.”

23. A Székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban érettségizett. 1947-ben kezdte „koptatni” a teológia lépcsőit.

24. A Székelykeresztúri Unitárius Gimnázium

25. Jelesre vizsgázott, majd első állomáshelyeként „megkapta” Kükülőszéplakot, ahol három községben hatvan lélekkel elindult a lelki élet munkálásának útján.

26. Küküllőszéplak

27. Ezt követően „jutalomból” áthelyezést kapott Székelykálba, ahol a „hitében lekoldusult” lelkész lemondott állásáról, s így pásztor nélkül maradt a 300 lélek. Kemény idő következett, mert ki kellett állnia a fizikai próbákat, amikor a hátán húzta haza az erdőről a másnapi tüzelőt, és 32 kilométerre kellett hetente mennie a szükséges kenyérért. Három esztendő kitartó munkáját követően learatta az első babérokat, hiszen „hitbe erősödtek” gyülekezetének tagjai, és megújították templomukat is. Valamit elhibázott aztán, mert nem „sikerült” barátkoznia a helyi párttitkárral, sőt merész fogalmazása miatt menekülnie kellett. Ezt az időszakot jobb, ha saját szavaival „írom körül”:

28. Székelykál

29. 3. • „Féltem és menekülnöm kellett az Autonómból a Stalin tartományba, mert a „titkár elvtárs” füléből nem tudta kimosni az asztaldöngető, recsegő, visszapofázó hangomat.”

30. Ez minden további nélkül merészségre vall, ha figyelembe vesszük, hogy az alulképzett pártaktivisták által vezetett időszakban ilyent megengedett magának. Hogy mi igazolja ezt? A titkár elvtárs biztos nem, mert ő még korábban elment (meghalt), s így csak Simén Domokos vallomása marad. Nincs semmi okunk kételkedni ezek valódiságában, hiszen tartása, megnyilatkozása, egyénisége mind megfelelő bizonyíték arra, hogy rátalál saját szavú megjegyzése.

31. Közben meghalt az ádámosi lelkész, és Simén Domokos látszólag - lekésett a pályázatról, mert későre veszett össze a pártitkárral. Ez viszont mégsem jelentette azt, hogy nem volt esélye arra, hogy ádámosi lelkész legyen.

32. Ádámos

33. Az „öt templomos”, akkor 52 %-ban magyar nemzetiségű falu egyhangúlag meghívta lelkészének. Azt írja erről az időszakról, hogy nem voltak anyagi gondjai, és felvette, vagyis magára vette a magyar felekezetek minden gondját. Annyira sikerült ez neki, hogy a másfelekezetűek is „saját papjuknak” tekintették.

34. 1977-ben megbízást kapott a csíkszeredai egyházközség megalapítására. Így lett az említett gyülekezet újraszervezője és a csíki-gyergyói szórványgondozás elindítója.

35. Csíkszereda – templom paplak

36. Amikor 1989.-ben úgy látta, hogy megjött a változás, akkor szívesen és szeretettel állt Tőkés László mellé, a nép elé, s mondta el szabadságra, demokráciára szabott gondolatait. Ahhoz, hogy nem sok időre rá – nem köpenyeget fordítva -, de bevallotta, hogy személy szerint még mindig éretlen erre a „demokráciára”, vagy még mindig nem érkezett el az a változás, amiben ő hitt azóta, hogy „feje tetejére állt” az a világ, melynek ő is része.

37. Tőkés László püspökkel

38. Amikor még nem tudta, hogy milyen következményei lesznek a beköszöntött demokráciának, így nyilatkozott:

39. 5. • „Véletlenül születtünk ebbe a korba, mikor nem csak nemzedék-, hanem század és ezredévváltás tanúi is lehetünk az idén. Új kutat kell ásnunk, mennünk, haladnunk kell, hogy a jelent, mint a múlt kétségbeesettjei vihessük tovább. Hova tovább? Úgy, mint eddig?”

40. Csíkszereda - konfirmáció

41. Csíkszereda - templombelső

42. Lelkészi pályafutásának első vallomása, mely az 1970-es évek adott hangulatát vetíti vissza emlékeink vásznára, és a gondoskodás templomra vonatkozó hatásában idézi a múlt töredékét:

43. 6. • „Nem szűntem meg félni, mikor engedély nélkül műemlék templomot kellett javítani, mikor temetkezési Segélyegyletet, Dalárdát, Edényegyletet kellett szervezni és megtartani, mikor jegyzőkönyvezett gyűlésen megkérdezte a volt párttitkár: - melyik ér többet, a párttag, vagy az egyháztag?”

44. 2001. május 6.-án volt kibúcsúzó szolgálata. Beszédének címe rá jellemző módon: „Voltam”.

45. 7. • „Szokatlan és furcsa a mai helyzet-érzésem – írja -, melyhez hasonlót még nem éltem életemben. 1951-ben vettem a vállamra, V. éves teológus korom első napján az újonnan készített első palástomat Küküllőszéplakon… és most 2001-ben a második elnyűtt palástomat leteszem. Még soha nem mentem sem nyugalomba, sem nyugdíjba és a magam utolsó lelkészi szolgálatán még nem búcsúztam, nem búcsúztattak soha. Ez legyen az Ámen előtti mentségem.”

46. Simén Domokos hálás volt mindenek előtt Istennek, aki önzetlen és alázatos szívet adott neki, aki mellett hűséggel és bizakodással megmaradhatott. Megköszönte híveinek is, hogy mellette álltak az unitárius hitben való megerősödésben.

47. „Nem végül”, de befejezésül köszönetet mondott feleségének. Mint

48. A feleség

49. 8. • „tisztében tiszteletes asszonynak, hogy vállalta sorsomat, sokszor vette munkám keményebb részét keresztként magára. Családi örökségként kapott hitével sokszor megtámasztotta bátorítással munkámat. Köszönöm, hogy ápolt betegségemben, hogy megosztotta a kenyerünket, a gondunkat, a lelkészi szolgálat keresztjét, keserűségét és szűkös örömét. Imádkozom, hogy áldja meg az Isten családjainkkal együtt kevesebb gonddal és több örömmel.”

50. Nyugdíjba vonulását követően töretlenül és meggyőződéssel végezte feladatait, melyek talán még több rétűek voltak, mint az előtt. Szolgálatokat végzett azokon a helyeken, ahol felkérték erre (Marosvásárhely, Csíkszereda, Homoródalmás). Folytatta kutató munkáját, írta és előtárta dolgozatait, élte mozgalmas, nyugdíjas éveit.