Ásvány és kőzettan

1. Ásvány és kőzettan Készítette:Majoros Péter Ásvány és kőzettan tantárgy bemutatása

2. Tárgy előadója:Dr. Szakáll Sándor Dr. Szakáll Sándor az Ásvány- és Kőzettani tanszék vezetője, és egyetemi docens. Tanulmányait a Debreceni Egyetemen, akkor még Kossuth Lajos Tudományegyetemen, illetve a Kassai Műszaki Egyetemen végezte. Mielőtt egyetemi professzor lett, a Herman Ottó Múzeumban dolgozott. Majd 2001-ben csatlakozott a Miskolci Egyetemen oktató tanárok közé. Főbb kutatási területei: Másodlagos szulfátok Másodlagos foszfátok Magyarország ásványai Kárpátok ásványai Környezeti ásványtan

3. Ásvány és kőzettan témái: Ásványtan: Kőzettan:

4. Ásványokról általánosan: Az ásványokat több szempont alapján is lehet csoportosítani. Lehet kémiai összetételük, illetve az alkotórészek elrendeződése alapján is. Az előző dián már némi betekintést lehetett nyerni a kémiai összetétel alapján lévő csoportosításból. Az elrendeződés alapján a következő képen lehet őket besorolni: • Triklin • Monoklin • Rombos • Trigonális • Tetragonális • Hexagonális • Szabályos A képen a kristályrendszerek képei láthatóak.

5. Ásványokról általánosan: Az ásványokat felismerni fizikai és kémiai tulajdonságaik alapján lehet. Ezek a következők: • Sűrűség: Lehet kicsi közepes vagy nagy sűrűségű • Hasadás: Kiváló, jó, közepes, gyenge, nem hasad • Törés: Egyenetlen, kagylós, földes • Keménység: Nagy, közepes, kicsi • Szín: Saját, idegen • Fény: Gyémánt, üveg, gyöngyház, fém, zsír, viasz, fénytelen • Átlátszóság: Átlátszó, opak Ezen fizikai tulajdonságok szabad szemmel, illetve tapintással érzékelhetőek, így viszonylag nagy segítséget nyújtanak az ásványok azonosításában.

6. Ásványok: Terméselem: Szulfid: A természetben jelenleg mintegy 500 szulfidásványt ismerünk. Átlagos eloszlásuk a földkéregben 0,2%-ot tesz ki. A leggyakoribb szulfid a pirit. A természetben, természetes állapotában előforduló kémiai elemek. Két típusa van, fémek és nem fémek.

7. Ásványok: Halogenid: Oxid-Hidroxid Fémeknek oxigénnel alkotott vegyületei. A hidroxidokban a hidroxil-csoport egyedül vagy az oxigénnel együtt tölti be az anion helyeket. Szerkezetük jelentősen különbözik az oxidokétól. A halogenidek felépítésében az anion mindig halogén elem (F, Cl, Br, I). Ehhez legtöbbször alkáli- vagy alkáliföldfém kationok kapcsolódnak.

8. Ásványok: Szulfátok: Szilikátok: Kb. 1200 szilikátásványt ismerünk. Legfontosabb alkotó elemeik (Si, O, Al, Fe, Mg) egyúttal a leggyakoribb kémiai elemek a földkéregben. A földkéreg mintegy 70–75 %-át szilikátok alkotják (az SiO2-ásványokkal együtt kb. 90–95 %-át). A szerkezet alapeleme a tetraéderes koordinációjú szulfát (SO4)2– anion. Jellemző fizikai-kémiai tulajdonságok: alacsony olvadáspont, kis keménység, kis kémiai stabilitás, egy részük vízben könnyen oldódik.

9. Kőzetek: A kőzet típusok képesek a megfelelő körülmények változásával egymásba alakulni. Döntően nagy földtani folyamatok során nagy tömegben jelennek meg. Csoportosításuk az átlagos kémiai összetétel, az ásványos összetétel és a szöveti-szerkezeti jellegek alapján történik. A kőzetek nagyobb része ásványok keveréke, uralkodóan kőzetalkotó ásványok építik fel. Kőzetalkotók azonban lehetnek emellett üvegszerű és szerves anyagok, illetve a szilárd komponensek között, a pórusokban elhelyezkedő folyékony és gáz halmazállapotú anyagok (víz, kő, olaj, levegő stb.).

10. Kőzetek: Magmás: Metamorf: Metamorfózis: Oka:hőmérséklet és/vagy nyomás megváltozása, illetve irányított nyíróerők jelenléte. Megváltozik a kőzet ásványos összetétele.(Látszólag szilárd fázisú átalakulások). Megváltozik a kőzet szövete –reliktszövet – metamorf szövet. Megváltozik a kőzet szerkezete – palásság kialakulása. Általában nem változik meg a kőzet kémiai összetétele – a metamorf reakciók zömmel izokémikusfolyamatok. A magmából képződnek a fő kristályosodás során. A megszilárdulás helye szerinti csoportosításuk: • Intruzív(mélységi) kőzetek (5-20 km mélységben) • Szubvulkáni (kismélységi) kőzetek (2-5 km mélységben) • Effuzív (vulkáni) kőzetek (0-0,5 km mélységben)

11. Kőzetek: Üledékes: A Föld felszínén, vagy a felszín közelében képződnek laza üledékek konszolidációja során. Az üledékes kőzetek képződési folyamata a mállás, szállítás, üledékképződés és kőzetté válás (diagenezis) sorozatából áll. Alapjául szolgálnak a magmás és metamorf kőzetek mállásából, illetve a vegyi úton vagy biogénközreműködéssel létrejött üledékek. Létrejöttükben nincs jelentős szerepe sem a hőmérsékletnek, sem a nyomásnak.