700 likes | 1.01k Views
20. századi kínai történelem III. A Kínai Népköztársaság. Salát Gergely. 1949. október 1. A Kínai Népköztársaság kikiáltása. Az első évek. 1949. szept. 21. Népi Politikai Tanácskozó Testület (Peking) 54 párt és szervezet államelnök-választás: Mao Zedong
E N D
20. századi kínai történelemIII. A Kínai Népköztársaság Salát Gergely
Az első évek • 1949. szept. 21. Népi Politikai Tanácskozó Testület (Peking) • 54 párt és szervezet • államelnök-választás: Mao Zedong • „közös program”: ideiglenes alkotmány (1954-ig) a szocializmus még nem cél • 1949. okt. 1. KNK kikiáltása • 1950-52: földreform: 300 millió ember kap földet
A koreai háború (1950-53) • A KNK önkénteseket küld Koreába • Az USA és az ENSZ elítéli Kínát • Kereskedelmi embargó • Az ENSZ-ben Taiwan képviseli Kínát Kína csak a szocialista országokra támaszkodhat (1950. febr.: KNK-SZU barátsági, szövetségi, kölcsönös segítségnyújtási egyezménye)
A józan országépítés évei(1953-57) • 1952-re: a gazdaság helyreállítása (a nemzeti burzsoázia még megőrzi tulajdonát) • Terv: 3 ötéves terv alatt (1953-67) hajtják végre a szocialista átalakítást • 1953-57: első ötéves terv • fő cél: nehézipar megteremtése • ipari termelés: évi 18%-kal nő • de: 1955-től ütemgyorsítás: 1955-56-ban a mezőgazdaság kollektivizálása (120 millió parasztgazdaságból 740 ezer szövetkezet) • 1954: Országos Népi Gyűlés alkotmány
„Száz virág” kampány (1956-57) • meghirdetett cél: az értelmiségiek véleményének kikérése, kritika • a KKP-t túl sok bírálat éri • 1957 július: ellentámadás • „kampány a jobboldali elhajlók ellen” • 1957 végéig 300 ezer értelmiségit minősítenek „jobboldalinak”
A „nagy ugrás” (1958-1960) • Ellentét a vezetésen belül: ütemgyorsítás/józan építkezés • 1956: VIII. kongresszus: mérsékelt irányvonal • 1958. május: második ülészszak: „az ipar és a mezőgazdaság nagy ugrása” • acéltermelés • gabonatermelés
Acéltermelés • terv: egy év alatt kétszeresére nő • „népi kohók” • Mezőgazdaság • népi kommunák a szövetkezetek helyett • 26 ezer kommuna • ingyenes ellátás • Jelszó: „Hároméves megfeszített munka, tízezer év boldogság” • Alapelv: minden az akaraton múlik
Eredmény: • meghamisított statisztikák • használhatatlan acél • a többi gazdasági ágat elhanyagolják • éhínség • Mao meggyengül • Külpolitika: • viszony megromlása a SZU-val • szövetségkeresés a 3. világ országaival • feszültség Indiával, USA-val (Taiwan) • Kiigazítás: 1960-66
A kulturális forradalom (1966-1976) • Kiigazítás sikere Mao irányvonala (egyenlősítés) háttérbe szorul • Alapellentét: „balos” –X– „kiigazító”(Mao Zedong, Lin Biao, „négyek bandája” –X– Liu Shaoqi, Deng Xiaoping) • „balos” érv: hiányos az eszmei nevelés „nagy proletár kulturális forradalom” • 1966 június: a mozgalom kezdete vörösgárdisták
Liu Shaoqit, Deng Xiaopinget meghurcolják • 1967 januártól: helyi Forradalmi Bizottságok (lázadók, katonák) • 1968-tól: a fiatalokat vidékre telepítik • 1969 ápr.: IX. pártkongresszus • a kulturális forradalom jóváhagyása • Lin Biao Mao kijelölt utódja • Később: ellentét Lin és Mao között (tét: az államelnökség) • 1971. szept.: Lin puccskísérlete
Külpolitika a kulturális forradalom alatt • 1969: összecsapások a kínai-szovjet határon • 1971 nyár: kínai-amerikai titkos tárgyalások • 1971 ősz: a KNK-t felveszik az ENSZ-be (szocialista országok követelésére) • 1972. febr. 21. Nixon Kínában
A kulturális forradalom utolsó évei • 1972-1976: harc a pragmatikusok és a szélsőbalosok között:régi elvtársak (Deng Xiaoping, Zhou Enlai) –X–ifjú radikálisok (Jiang Qing, „négyek bandája”) • 1976 jan.: meghal Zhou En-lai • 1976. ápr.: tömegmegmozdulás a Tiananmen téren újra a radikálisoké a hatalom, de Mao utódjaként Hua Guofenget jelöli meg
A „négyek bandájának” bukása • 1976. szept. 9.: Mao meghal, utódja Hua Guofeng • 1976. okt. 6. Hua letartóztatja a „négyek bandáját” • 1977: Denget rehabilitálják (miniszterelnök-helyettes) • 1980-81: kirakatper – a kulturális forradalom főbb vezetőit elítélik
Deng Xiaoping reformjai • 1978. dec.: a KKP XI. Központi Bizottságának 3. plénuma • Deng irányvonalának győzelme a gazdaságpolitikában • Hua elszigetelődik (ezután sorra lemond pozícióiról) • „négy modernizálás” • ipar • mezőgazdaság • tudomány • honvédelem • cél: „szocializmus kínai sajátosságokkal”
Az eszközök: • mezőgazdasági termelés növelése az egyéni érdekeltség alapján (felelősségi rendszer) • vállalkozási szabadság biztosítása • a központi tervezés visszaszorítása • külföldi befektetések ösztönzése • „az igazságot a tényekben kell keresni” (kapitalista módszerek elfogadása)
Politikai változások • 1980-tól Zhao Ziyang a miniszterelnök • 1981-től Hu Yaobang a pártelnök (főtitkár) • Hivatalos értékelés: Mao „70%-ban jó, 30%-ban rossz” • Külpolitikai nyitás: • 1979: kínai-amerikai diplomáciai kapcsolat • 1984: kínai-brit megállapodás Hongkongról • de: a SZU-val a viszony rossz marad, s 1979-ben háború Vietnammal
Tiananmen tér, 1989 • Alapprobléma: a politikai reformok elmaradnak a gazdaságiaktól • Viták a párton belül is (konzervatívok – reformerek) • Elégedetlenkedők: diákok-értelmiségiek --- városi dolgozók, munkások • 1986: diáktüntetések a reformok fokozásáért Hu Yaobangot a konzervatívok lemondatják, helyére Zhao Ziyang kerül; a miniszterelnök Li Peng lesz • 1988: árreform infláció • munkanélküliség, általános bizonytalanság
1989. ápr. 15. Hu Yaobang meghal tömegtüntetések • 1989. ápr. 18-tól: ülősztrájk a Tiananmen téren • Célok: • demokratizálás • korrupció felszámolása • reformok folytatása • Május 20.: statárium (Pekinget körbeveszik) – de a népi ellenállás miatt nem hajtják végre
Megosztottság a pártvezetésen belül egy keményvonalas klikk veszi át az irányítást • Június 3. este: támadás Peking ellen – erős ellenállás • Június 4.: Tiananmen tér kiürítése • 200-3000 halott • utána: letartóztatások, leszámolás • Zhao Ziyangot kizárják a pártból, s haláláig házi őrizetben él; több mérsékelt vezetők menesztenek