440 likes | 562 Views
Általános és személyiséglélektan. A személyiség, tárgy és elmélet. Különbözünk, ugye hihető?. „Nagyon csekély különbség van két ember között, de ez a kis különbség igen jelentős" (William James, 1897). Murray:. Minden ember olyan, mint minden más ember
E N D
Általános és személyiséglélektan A személyiség, tárgy és elmélet
„Nagyon csekély különbség van két ember között, de ez a kis különbség igen jelentős" (William James, 1897)
Murray: • Minden ember olyan, mint minden más ember • Minden ember olyan, mint néhány más ember • Minden ember olyan, mint senki más
A személyiség alapfogalmai Minden ember személyiség, minden ember más és más személyiség. Alapfogalmak: "egyén" = az emberi nem egy tagját, egyedi képviselőjét jelöli. "egyéniség" = egyéni, megkülönböztető vonásokat, amelyek megnyilvánulnak az emberek közötti kapcsolatokban, érintkezésekben. "jellem" = viszonylag állandó, tartós személyiség vonások együttese, amelyek megmutatkoznak az emberek cselekvéseiben, tetteiben, életstílusában. Erkölcsileg értékelhető (pl. "jellemtelen", vagy "karakteres").
A személyiség struktúrát és folyamatot jelöl • folytonosság és következetesség kifejezője • jellemző tulajdonságok kifejezője • a tulajdonságok belső eredetűek Allport (1985): a sz. pszichofizikai rendszerek olyan dinamikus szerveződése, amely az egyén jellegzetes viselkedés, gondolkodás és érzésvilágát hozza létre Westen (2002) szerint „eltérő körülmények között megnyilvánuló gondolat-, érzés-, motiváció- és viselkedésmintázat”.
Pervin: A személyiség kogníciók, érzések és viselkedések komplex szerveződése, mely irányt szab és mintát ad a személy életének. Mint a test, a személyiség is struktúrákból és folyamatokból áll, és mind az öröklődés mind a környezet tükröződik benne. Továbbá a személyiség magában foglalja a múlt hatásait, beleértve a múlt emlékeit és a jelen és jövő konstrukcióit is.
Etimológia: ▪ Persona (ókori latin): maszk, színpadi álarc, később fontos személy. ▪ Personalitas (középkori latin) ▪ Personality (angol), personnalité (francia) Hétköznapi értelemben: olyan tulajdonságok, amelyek tartósan és tipikusan jellemzik az illetőt (intelligens, kedélyes, jószívű stb.). A pszichológiában: A személyiség – a személyen belüli – pszichofizikai rendszerek olyan dinamikus szerveződése, amely az egyén jellegzetes viselkedés-, gondolat- és érzésmintáit hozza létre
A személyiség kialakulása 1. Környezet elméletek: „Tabula rasa”: „üres lappal” születünk, mindent külső tényezők (társadalmi, kulturális, nevelési) határoznak meg. 2. „Genetikus determinizmus”: Minden velünk születik, „be vagyunk programozva génjeinkben”. (lásd: Bolyai Farkas és Bolyai János). 3. Mértéktartó (kompromisszum) elméletek: A biológiai és a környezeti tényezők egyaránt meghatározzák a személyiség fejlődését.
Definíciós szempontok : A személyiség • öröklött és szerzett tulajdonságok integrációja; • alapvető kritérium a tudat; • az egyén lelki életének sajátos összjellege; • az ember „én”-élménye birtokában – részben tudatosan, részben tudattalanul – képes megélni önmaga egységét, képes megvalósítani autonómiáját,
A személyiség megközelítésének irányai • nomotetikus (nomosz= törvény) • idiografikus (idiosz= saját, magánjellegű) • morfogenikus (általános egyedi)
Személyiséglélektan főbb elméleti irányvonalai • Diszpozicionális / trait (stabil hajlamokkal rendelkezünk) • Pszichoanalítikus (tudattalan erők dinamikája) • Neoanalítikus (ego + társas kapcsolatok) • Kognitív (információfeldolgozó rendszer) • Fenomenológiai (egyediség és fejlődőképesség) • Tanuláselméletei (tapasztalatok hatása)
Személyiségelméletek megértéséhez egy analógia Képzeljünk el öt embert, akik kapnak 500 m2 földet: • egyikük geológus • másikuk antropológus • van közöttük egy gazdálkodó • egyikük építési vállalkozó • az ötödik egy művész Ugyanannak a dolognak többféle tanulmányozását láthatjuk: van -e helyes?, van-e érvényes?, meg tudják-e ragadni külön-külön a föld totalitását?
Mitől jó egy elmélet? • Magyaráz és előre jelez • Széleskörű információra épít • A parszimónia elvét követi: Ockham borotvája a számbavehető lehetőségek csökkentésének módszere. A tétel kimondja, hogy egy jelenség magyarázatának minél kevesebb feltételezést kell magában foglalnia, kizárva azokat, melyek nem változtatnak a magyarázó elmélet valószínűsíthető végkimenetelén. Ezt az elvet latinul „lex parsimoniae”-nek („takarékosság elve” vagy „tömörség elve”) nevezik: „Entia non sunt multiplicanda praeter necessitatem.” magyarul: „Ne szaporítsd jobban a dolgokat, mint szükséges.” Ezt általában úgy fogalmazzák át, hogy „ha egy jelenségre két magyarázat lehetséges, akkor az egyszerűbb magyarázatot fogadjuk el”, vagy „általában az egyszerűbb megoldás a helyes”. • Ösztönzőleg hat • Szubjektív – illik a kutatóhoz
A modern személyiségpszichológia kutatási irányai • Klinikai megközelítés (Charcot, Freud, Murray, Rogers, Kelly) • Korrelációs megközelítés (Galton, Pearson, Cattell, Eysenck) • Kísérleti megközelítés (Wundt, Ebbinghaus, Pavlov, Watson, Hull, Skinner, kognitív megközelítések)
Típus éles határok nem folytonos minőségi különbségek Vonás elmosott határok folytonos változók mennyiségi különbségek Típus és vonás - az emberek állandó jellemzői, amelyek különböző időben, különböző körülmények közt nyilvánulnak meg
Nomotetikus és idiografikus megközelítés • Nomotetikus: a vonások mindenki számára ugyanazzal a pszichológiai jelentéssel bírnak. A személyek közti összehasonlításra helyezi a hangsúlyt. • Idiografikus (Allport): hangsúly az egyén egyediségén. Mindenki egy-egy jellemző más-más skáláján helyezhető el, nem hasonlíthatók össze másokkal a tulajdonságai.
A típustanok • Mi indította el őket? – A gyakorlati szükség, “naiv pszichológia”. A korai pszichológiatörténeti előzményekig vezethetők vissza (pl. fiziológia, testalkat stb.) • Cél az emberek sokszínűségét visszavezetni pár lényeges alaptényezőre. Ebből következtetni tudunk más tulajdonságokra is gyors megítélés. • Sokáig akadályozták a pszichológusokat abban, hogy tanulmányozzák az öröklődés-környezet interakciókat. • A tipológiák előnye: • A tudományos megismerés lassan halad és lezárásáig egyszerű gyakorlati osztályozásra alkalmasak
A típustanok egyes ismérvei • Lényeges hasonlóságokat feltételeznek az emberek közt. • A tulajdonságokat nem normál eloszlásúaknak tartják – vannak kitüntetett sűrűsödési pontok • Egyes lényeges tulajdonságok együttes előfordulását feltételezik. • A típusokat többségükben veleszületettnek tekintik. • Többnyire a reagálás módját írják le. • A típus nem mindig követel meg feltétlen (“minden vagy semmi” jellegű) bennfoglalást, a hasonlóság különböző mértékű is lehet
Biológiai alkat és személyiség • A személyiség tipizálásának kérdése az ókortól foglalkoztatja az emberiséget. A különböző diszpozicionális tipológiák a testi típusok és a lelki típusok közötti kapcsolatok leírására helyezik a hangsúlyt • Ezt szemléletet közvetíti Hippokratész-Galénosz, Kretschmer, vagy Sheldon típustana.
Testnedvek és típusok • Empedoklész i.e. V. századi, a négy őselem: tűz, víz, föld, levegő • Ezt felhasználva alkotta meg Hippokratész (i.e. 400 körül) a négy testnedv (vér, nyál, sárga és fekete epe) viselkedést befolyásoló elméletét. Szerinte ezek a testnedvek az egészséges embernél egyensúlyban vannak és csak az egyensúly megbomlása okozhat betegséget. • Az elmélet igazi karrierje Galénosz fél évezreddel későbbi (i.u. 150 körül) átfogalmazását követően kezdődött, majd a 20. század első felében élte virágkorát.
Hippokratész tipológiája,előzmények • Alapja: a négy alapelemmel kapcsolatos elképzelések
Hippokratész tipológiájaelőzmények • Archélaosz: Az embert tűz (száraz, meleg) és víz (nedves,hideg) alkotja • A tűz és a víz aránya meghatározza a testi-lelki különbségeket és az egészségi állapotot is. • A “legtüzesebb” ember mániákus, a “legvizesebb” gyengeelméjű. • Minél több a tűz, annál gyorsabb felfogású a személy, minél több a víz, annál megbízhatóbb a tudása, viszont lassabb felfogású.
Hippokratész tipológiája,alapok • Megfigyelése: Az emberi szervezet bizonyos betegségeknél bizonyos nedveket választ ki, pl. • gyulladásoknál nyálkát • gyomorrontásnál epét (sárga - chole, fekete - melaina chole) Humorálpatológia a nedveket az emberi szervezet alapelemeinek tekintette; ezek meghatározzák a kóros hajlamokat
“Az emberek egész alkata, lelki “minősége” a széljárásnak megfelelően különül el. Ahol meleg szelek fújnak, a lakosok teste nyálkás, nedves, gyenge ellenállóképességű; ahol hideg szelek fújnak, a flegma helyett chole szokott túltengeni, az emberek száraz testűek, erős szervezetűek, inkább vad, mint szelíd lelkülettel.”
Galénosz munkássága • Hippokratész kolerikus, melankolikus és flegmatikus típusához hozzáillesztette a szangvinikus típust és az egyes személyiségtípusokat és lelki jellemzőket a testnedvekhez társította.
Testnedvek és típusok • A vér dominanciája alatt álló szangvinikus embernek a pirospozsgás arca és erőteljes testfelépítése miatt már a megjelenése is egészséget, életkedvet sugároz. Aktív, mozgékony, gyors felfogású és derűlátó, kedélyes, közlékeny és barátságos. Szalmaláng természetű, mivel érzelmei gyorsan lángra lobbannak, de azok hamar el is hamvadnak. • A sárga epe hatására a kolerikus személy arcszíne inkább sárgás, tekintete nyílt, testtartása határozott, egész viselkedésében van némi büszkeség és öntudat, a tetterő sugárzik belőle. Érzelmi reakciói szintén gyorsak, de az előző típussal ellentétben azok tartósak. Hirtelen támadt indulatai viszont könnyen elragadhatják.
A nyál túltengésével jellemezhető flegmatikusok megjelenésükben jellegtelenek, tekintetük és beszédmódjuk kifejezéstelen, mozgásuk kissé lomha. Higgadtak, nyugodtak, kiegyensúlyozottak, nehezen hozhatók ki a sodrukból, érzelmeik lassan fejlődnek ki. Egykedvűségük közönyösséget mutathat. • A fekete epe lehangolttá teszi azt, akinél e testnedv felé billen az egyensúly. A melankolikusok arckifejezésén látszik gondterheltségük, ingatagok, határozatlanok, nehezen szánják el magukat bármilyen döntésre. A bánat, a szomorúság, önmaguk értéktelensége vagy más negatív érzelmek köré szerveződik életük. Reakcióik általában lassan alakulnak ki, de kialakulásuk után tartósak és stabilak maradnak.
Típus uralkodó testnedv fogékonyság impulzivitás alapbeállí-tottság eleme/színe szangvinikus vér gyenge nagyfokú bizakodó levegő/sárga kolerikus sárga epe erős nagyfokú lobbanékony tűz/piros melankolikus fekete epe erős kisfokú szomorú föld/kék flegmatikus nyálka gyenge kisfokú közönyös víz/zöld Hippokratész és Galénosz “közös” típustana
Ernst Kretschmer elmélete • Kretschmer: elmekórtan – összefüggések keresése az elmebetegség és a test felépítése közt. (A hormonális hatások főszerepe.) • Az első kísérleti hátterű tipológia – szemléletváltás • Osztályozási rendszerét Kraepelintől vette át, két lelki betegséget tartott számon: Sch (dementia praecox) és mániákus-depresszív pszichózis) • Családkutatásokat végzett, rokonokat vizsgált. • „A test-elme összefüggés megállapításához nagy gyakorlat kell.”
Alkattípusok és jellemzésük • A cirkuláris pszichózisnál kerek, piknikus alkat figyelhető meg. • A skizofrének alakja keskeny, leptoszom. • A katatónok szögletes, atletikus testű. Epilepsziára hajlamosak. • Egy negyedik, kevert típus is létezik.
Tudnivalók Kretschmer elméletéről • Az egyedi esetek igen heterogének, kevés a tipikus eset. • A tipológia a „mintapéldányok” alapján született következtetés a hajlamra. • Vannak atipikus esetek.
Határesetek • Nem betegek, de az alkati tulajdonságok megvannak, és enyhébb lelki jegyek is megfigyelhetők: • cikloid • szkizoid • epileptoid • Ezek a személyek fluktuálnak az egészséges és a beteg állapot közt. • Ilyenek voltak a páciensek is betegségük előtt; a hozzátartozók közt is felfedezhető ez a tünetsor.
Normál személyek jellemzése • A páciensek jellemzését Kretschmer kiterjesztette a kontrollszemélyekre is. • „Mintha a pszichotikusok a normál személyek karikatúrái lennének” • A három normál típus: ciklotim, szkizotim és viszkózus (barikinetikus) • A szerző véleménye szerint a kóros és az egészséges közti átmenet folyamatos.
Kísérleti igazolás • Szín- és formalátás vizsgálata – a ciklotim személyek a színekre, a szkizotimek pedig inkább a formára figyelnek. • tachisztoszkópos vizsgálatok • Elkülönítés – a szkizotim személyek sikeresebben különítik el az egyes tudattartalmakat (pl. ábra-háttér). • rejtett figura tesztek • Perszeveráció– a szkizotimek hajlamosabbak rá. • szavak bemutatása tachisztoszkóppal, különböző szempontok szerinti válaszadással
Kretchmer elméletének értékelése • Kretschmer intuitív, leíró módszerrel dolgozott („a gyakorló klinikus szemmértéke”). • Statisztikai számításai sem támasztották alá maradéktalanul az elképzeléseit (reliabilitás, validitás, objektivitás problémák) • Eredményeit Eysenck nem tudta reprodukálni. • Alapprobléma: A vizsgált betegségek fellépése életkortól is függ, a testalkat a korral változik (K. is tudott erről).
Könyvészet • Allport, G. W. (1980): A személyiség alakulása. Budapest, Gondolat • Carver, Charles S. – Scheier, Michael. F. (2003): Személyiségpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó. (134-188. oldal) • Gould, S.J. (1999): Az elméricskélt ember. Budapest, Typotex (91-122. oldal) • Halász L., Marton L. M. (1978): Típustanok és személyiségvonások. Budapest, Gondolat Könyvkiadó • Juhász M., Takács I. (szerk.)(2006): Pszichológia. Budapest, Typotex (127-152) • Jung, C. G. (1989): A lélektani típusok. Budapest, Európa Könyvkiadó • Szakács F., Kulcsár Zs. (1980): Személyiséglélektani szöveggyűjtemény. II. Elméleti irányzatok. Budapest, Tankönyvkiadó