Középkor

1. Középkor A lányok és fiúk nevelésének eltérő és közös vonásai

2. 1. Kereszténység, gyermekvédelem, gyermekségtörténet

3. 1.1 A gyermekvédelem csírái • A kora középkorban a gyermekek meggyilkolása, elhagyása, „kitevése” még nem számított bűnnek. • Csak 374-ben született egyházi törvény, amely a gyermekek meggyilkolását főbenjáró bűnnek bélyegzi. • A 442-ben megtartott vaisoni zsinat határozata értelmében a „kitett” gyermekeket templomokba, kolostorokba kellett vinni, ahol felnevelték őket: papok, szerzetesek lettek belőlük. • A plébánosok számára írt útmutató kézikönyvek arra szólítják fel a papokat, hogy közösítsék ki azokat, akik ilyen bűnt követnek el.

4. A talált gyermeket „feltételesen megkeresztelték”, mivel nem tudhatták, részesült-e a keresztség szentségében. • Kórházakat, gyermekmenhelyeket hoztak létre az elesettek befogadására. • Az első árvaházat Dateo (latinosan: Dateus), Milánó püspöke alapította 787-ben, ezt több hasonló intézmény követte (Bergamo 982, Padua 1000, Montpellier 1070, Firenze 1161). • III. Ince pápa 1198-ban alapította Rómában a Szentlélekről elnevezett lelencházat, a hagyomány szerint azért, mert látott egy halászt, akinek a hálójában a Tiberis vizéből kifogott csecsemő holtteste akadt fenn. (Sok anya dobta a folyóba újszülött gyermekét.)

5. Egyre jobban megszilárdult az az erkölcsi norma, amelynek alapján a közvélemény elítéli a csecsemőgyilkosságot. • Boccaccio elszörnyedéssel ír azokról az anyákról, akik megölték a gyermeküket, vagy az erdőben hagyták őket vadállatok és madarak prédájául. • A fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint Franciaországban, Németországban, Itáliában és (helyenként) Angliában is bíróság elé állítottak asszonyokat gyermekük megölése miatt.

6. Némelyik gyilkosság kegyetlen és döbbenetes volt, átmeneti elmezavar és félelem következménye, máskor pedig a gyermeket kitették egy félreeső helyen a mezőre, és ez rövid idő alatt a halálához vezetett. • A törvény különbséget tett a hirtelen, dühből vagy gondatlanságból elkövetett és az előre megfontolt gyilkosság között. Az utóbbiért a büntetés megégetés vagy elevenen eltemetés volt, és az esetek egy részében végre is hajtották. • A világi papok prédikációikban egy másik gyakori csecsemőhalált kiváltó okra is felhívták a figyelmet: Az édesanyák (vagy dajkák) gyakran magukhoz vették a kisdedet az ágyba, így gyakran előfordult, hogy óvatlanágból agyonnyomták őket (opressio infantium). Ez a gyakorlat szinte kiirthatatlannak bizonyult. Amennyiben a tettre fény derült, évekig kenyéren és vízen kellett élnie a bűnös anyának.

7. A középkorban rendkívül gyakori gyermekbalesetek okát Shulamith Shahar abban keresi, hogy az emberek gondolkodása más volt, mint a mai: • Nem voltak képesek előre látni azokat a körülményeket, amelyek balesetet okozhattak és nem tanultak a tapasztalatból. • Sokszor ösztönösen cselekedtek, gondolkodásmódjuk fatalisztikusvolt: • Úgy vélték, az Úr a szentjei segítségével megvédi őket és gyermekeiket minden bajtól.

8. 1.2. A középkori gyermekkép pozitív elemei • A középkori szerzők közül többen úgy tüntetik fel a gyermekkort, mint a tisztaság, ártatlanság és hit korát. • Bartholomaeus Anglicus – Sevillai Izidor nyomán – azt állítja, hogy a „puer” (fiú) a „puritas” szóból származik, a lány – „puella” – pedig a „pupilla”, szembogár szóból, mert a fiúk és leányok olyan tiszták, mint a szem pupillája. • A gyermekkor tisztasága és szépsége később elenyészik; a felnőttkor így egyfajta veszteség: az ártatlanság és a vele járó önfeledt derű elveszítése. • A dolgokra való rácsodálkozás képessége és ártatlansága révén a gyermek időnként olyan jelentős igazságra döbben rá, amely a felnőttek előtt is rejtve marad. Ezen a ponton a középkori szerzők a 19. századi romantika felfogását előlegezik meg.

9. Segítő gesztus ábrázolása: Szent Anna Máriát tanítja – 15. sz. eleje, Vesztfália

10. A 12. században virágkorát élte a gyermek Jézus kultusza. Krisztust gyakran kicsiny gyermekként ábrázolták, akit anyja karjaiban tart, és egy almát majszol. (Az alma közkedvelt motívum ebben a korban: a világ szimbóluma.) Ilyen meghitt, bensőséges jelenetnek vagyunk tanúi Altdorfer következő festményén.

11. A Szentanyát a gyermek Jézussal ábrázoló festmények egész sora született a 12. századtól kezdve. • Az itáliai reneszánsz kibontakozásától kezdve ez a téma közkedvelt festészeti „toposz” lett. • A képek jelentős részén kimutathatók bizonyos tipikus vonások az anya-gyermek kapcsolat ábrázolását illetően:

12. Áldást osztó gyermek: Duccio di Buoninsegna: Madonna (1285) Veneziano: Madonna (1325)

13. A gyermek arcán felnőttes vagy áhítatos kifejezés: Simone Martini: Madonna (1308-1310) Bellini: Madonna (1485)

14. 2. Középkori filozófusok, teológusok, írók véleménye a női nemről

15. Aquinói Szent Tamás (kb. 1225-1274) filozófiai rendszere évszázadokra meghatározó elemévé vált a keresztény gondolkodásmódnak. • Ennek következtében nőkről alkotott képe is sokáig befolyásolta a középkor mentalitását. • Alapjában véve a férfi és nő Isten előtti egyenlőségéből indul ki, de számos esetben utal a két nem különböző adottságaira, különböző társadalmi helyzetére is. • Szerinte a nő nemcsak azért alárendelt urának, mert annak bordájából teremtetett, hanem azért is, mert az isteni parancs megszegésére, a Teremtő elleni bűnre csábította a férfit (Arisztotelész hatása).

16. AegidiusRomanus (megh. 1315): A nő életcélja, hogy méltó társa legyen urának. A lányok oktatása kiterjedhet a tudományok bizonyos fajtáira is, de csak azért, hogy megóvjanak a tétlenség veszélyeitől. • KonradBitschin (kb. 1400-kb. 1464): A Biblia olvasása a legjobb eszköz a visszahúzódóan szerény, szófogadóan engedelmes és erényes életvezetés kialakításához. A természet jelenségeit (pl. az asztronómiát) csak a semmittevés veszélyeinek elkerülése érdekében vizsgálgassa a leány. • FrancescodaBarberino (kb. 1264-kb. 1348): Az édesanya feladata, hogy gyermekei korai tanításával azok erkölcsi nevelését megalapozza.

17. Christinede Pisan (1364-1429): • A nők képességei megegyeznek a férfiakéval. • Sérelmezi, hogy gyermekkorában semmire sem tanították. Christione de Pisan fiát tanítja

18. A nők rendelkeznek az ismeretek elsajátításának képességével, és joguk is van a tanuláshoz. Ha tanítanák őket, bármit meg tudnának tenni, amit a férfiak, akár jobban is. • Ennek ellenére tudomásul vette azokat a társadalmi korlátokat, amelyek a női nemre hárultak. Nem küzdött a nők jogainak kiterjesztéséért.

19. 3. A középkori keresztény nőkép

20. A középkori keresztény felfogást nőkkel szembeni ambivalensattitűd jellemezte. • Ez a kettősség a SzűzMária- és MáriaMagdolna-kultusz növekedésével a 12. századtól kezdve egyre fokozódott. • Éva, a vétkes csábító asszony, a nemiségét megélő nő archetipikus alakja fordult szembe az apáca, Jézus menyasszonya – azaz Mária képmásával.

21. A hétköznapi életben a dolgok egyértelműbbek voltak: a nő általában a férfi alárendeltjeként élt a vallási közösségekben és a társadalomban. • A nemek ugyan egyenlők voltak a kegyelem és üdvözülés síkján, az evilági egyházban azonban ez nem eredményezett a férfiakkal egyenlő megítélést számukra.

22. Fiorentino: Mária a kis Jézussal. 1460 körül

23. 4. Nőnevelés a zárdákban

24. Az apácák feladata volt kolostorokban a kódexek másolása és díszítése. Ehhez bizonyos készségekre volt szükségük. • A kolostorokban elsajátított tudás minősége és mennyisége rendenként változatos képet mutatott. Ciszterek: külön „iskolamesternő”. • A legtöbb apáca nem rendelkezett magas szintű latin nyelvtudással. Az imákat és a vallásos irodalom egyes részeit hallás után memorizálták. Tanulási módszer: ismételgetés.

25. Apácák a kórusban. 1430 körül

26. A latin nyelvű imákon és himnuszokon kívül a legtöbb zárdában az apácák a Szentírás bizonyos fejezeteit, az egyházatyák írásait, a szentek és a szerzetesrendek alapítóinak az életrajzát, valamint rendjük lefordított reguláját olvasgatták és tanulmányozták. • A fiatal novíciák az étkezések alatt általában a lélek épülését szolgáló latin nyelvű művekből olvastak fel részleteket társaiknak.

27. Az elemi oktatással párhuzamosan folyt az apácajelöltek nevelése. • A lélek formálását fontosabbnak tartották a tudás átadásánál. • A kolostori nevelés legfőbb célja az alázat, az engedelmesség kialakítása, a szűzies szemérmesség megőrzése volt.

28. A vallásos hitélet keretei között való önmegvalósítást aszkézis, meditatív gyakorlatok révén segítették. • A világi élet forgatagából visszavonulva a befelé forduló, lelki önvizsgálaton alapuló belső megújulást választották. • Az aktív életen („vita activa”) így lett úrrá az ő esetükben a lelki értékeket előnyben részesítő szemlélődő életmód („vita contemplativa”).

29. A szerzetesnők nevelésében fontos szerepet játszott kétkezi munka. Erre számos utalás található a szentek életével foglalkozó életrajzokban, a hagiográfiai irodalomban. • A szövés, fonás és varrás éppúgy része volt az „opus manuale”-nak, mint a számadáskönyvek vezetése vagy a már említett kódexmásolás.

30. Mária szövőszékkel

31. Az apácák bizonyos fokú oktatásának szükségességét a didaktikus és moralizáló irodalomnak még azok a nőellenes szerzői vitatták, akik egyébként ellenezték a nők képzését a világi társadalomban. • A szerzetesnői életmódhoz bizonyos fokú olvasástudásra is szükség volt. Az imádságos könyvek és a lelki épülést szolgáló vallásos irodalom egész tömege látott napvilágot. Hamarosan megjelentek a kolostorokban az anyanyelven vallásos tárgyú művek is, amelyeket a korábbi közös felolvasásokkal szemben már egyre inkább kamrácskájuk magányában olvasgattak a szerzetesnők.

32. A 13. századig a női kolostorok lakói között több tudós nőt találunk, akik az átlagosnál jóval magasabb műveltségre tettek szert. Némelyikük tehetsége olyan irodalmi művekben és tudományos traktátusokban öltött testet, amelyeknek színvonala vetekedett a férfiak által írt munkák értékeivel. (Pl. HelftaiGertrúdHackeborniMechthild,MagdeburgiMechthild,BingeniHildegard.)

33. Az apácák számára az egyetemjárás sohasem volt megengedett. • A női kolostorok fennmaradt könyvtárainak katalógusai szerint egy idő után megszaporodott az imakönyvek, misszálék, breviáriumok, szentek életrajzai és egyéb liturgikus művek száma a magasabb szintű teológiai szakkönyvek rovására.

34. Ez a változás arra utal, hogy apácák a késői középkorra már egyre kevésbé részesültek magasabb szintű tudományos képzésben, és így egyre kevesebben foglalkoztak közülük rendszeres intellektuális tevékenységgel. Életükben ekkor már jóval nagyobb szerepet játszott a lelkigyakorlat, a meditáció és kontempláció, mint korábban a teológia tanulmányozása.

35. Új jelenség volt a szerzetesnők életében az anyanyelven írt művek olvasása és másolása. • RáskaiLea 1510-ben a Nyulak szigetén – a mai Margit szigeten – álló apácakolostorban másolta le a Margit-legenda szövegét: „Ezen időben kezde Szent Margit tanólni abcét, Ave Mariat és kevés időnek utánna igen jól kezde tanólni és énekelni az egyéb kisded lejányokkal…” (Árpádházi Szent Margit (1242-1270) a Nyulak szigetén álló kolostorban élt.)

36. Német daloskönyv. 1310

37. 5. Nemesi lányok nevelése

38. A nemesi származású nőket azért taníttatták, hogy felkészülhessenek a rájuk váró szerepek betöltésére. • Az írás-olvasás készségének elsajátítása elsősorban azért lehetett később hasznos, mert így megfelelően tudják intézni az irányításuk alá kerülő hűbérbirtok ügyeit. • Az élet megkövetelte, hogy az előkelő származású leánykák tanulmányai ne korlátozódjanak az írás-olvasásra: egy sor gyakorlati készségre is szert kellett tenniük.

39. Rájuk várt a feudális udvarház, a gazdaság vezetésének feladata. • A nem ritkán már 12 esztendős korukban férjhez adott nemesi leányoknak erre is fel kellett készülniük. • A gazdaság vezetése a középkorban a nemesasszony feladata volt, míg férje a katonáival, fegyvereivel és lovaival bíbelődött. • A vár úrnőjének munkája nem volt könnyű, a tipikus középkori háztartásba többnyire több tucat, gyakran akár száz ember is beletartozhatott.

40. A nemesi udvarház vagy a lovagvár önellátó gazdaság volt. • A nemesasszonynak tehát a gazdálkodással, a pénzügyekkel kapcsolatos praktikus ismeretekre kellett szert tennie. • Megfontoltnak, bölcsnek, törvénytudónak kellett lennie, de valamelyest a harcászathoz is értenie kellett, hogy egy váratlan támadás esetén irányítani tudja a vár védelmét. • A betegápolás, az orvoslás is a feladatai közé tartozott. • Mindezeken túl énekelni, táncolni, franciául beszélgetni tanultak a leánykák, hogy majdani ezzel is fényt vigyenek a hétköznapok egyhangúságába, s vendégjáráskor, úgy tudjanak viselkedni, ahogyan azt illem szabályai megkövetelték tőlük.

41. A 13. századig több nő, mint férfi szentelte idejét imádságoskönyvek és különféle lovagi történetek olvasására. • Ugyanakkor a nők számára korábban nyitott magasabb szintű tudáshoz vezető művelődési lehetőségek a 13. századtól kezdve fokozatosan beszűkültek. • A helyzet romlása paradox módon az egyetemek megalakításával párhuzamosan ment végbe. • A lányok oktatása a nem intézményesült nevelés keretei között maradt meg, és alapjában véve a házias erények kialakítására, a szövésre, fonásra és más, a „női nemhez illő” gyakorlati tevékenységformák tanítására korlátozódott.

42. A lányok előtt a középkori egyetemek előadótermei zárva maradtak. Laurentius de Voltonila: Henricus de Allemannia előadást tart. 14. század második fele.

43. Az egyetemeken oktatott szaktudományok helyett a szebbik nem számára a szépirodalom nyújthatott bizonyos fokú kárpótlást. • Például Dante olvasóinak körébe szép számmal tartoztak nemesi származású asszonyok. • A literatúra iránt fogékony nők a későbbi korokban is gyakran pártfogoltak írókat és költőket: trubadúrokat, Minnesängereket éppúgy, mint a moralizáló, tanító célzatú művek vagy a lelki épülést szolgáló egyházi kegyes irodalom művelőit.

44. Az írókat, költőket patronáló nemes nők a virágzó középkor évszázadaiban egy olyan gyakorlatot alakítottak ki, amely majd a 18-19. század nagyvilági hölgyeinek irodalmi szalonjaiban teljesedik meg. • A művelt felsőbb osztálybeli nők ilyen irányú kultúra-támogató tevékenysége egyfajta kárpótlásként is értelmezhető, amelyet a szabadságuktól való megfosztottság egyfajta „ellentételezéseként” engedhettek meg maguknak cserébe.

45. A gothai szerelmespár, 1480 körül. (Philipp von Hanau-Münsterberg és polgári származású felesége.)

46. 6. Leánynevelés a városokban

47. 6. 1. Nevelési szokások, felkészítés a női szerepre

48. A középkori nevelési tanácsadó könyvek szövege a korabeli családi szerepek szerinti nevelést tükrözi. Bartholomeus Metlinger: Nevelési tanácsadó, 1497. „Wie man sy halten und erziehen sol…” csecsemőgondozás és gyermeknevelés hétéves korig.

49. 6. 2. Leányok a középkori iskolákban

50. A 12-13. században kialakuló és megerősödő középkori városokban már létrejöttek olyan világi iskolák, ahol a lányok is részesülhettek elemi képzésben. • A flandriai városok kereskedői például már egyre határozottabban igényelték, hogy gyermekeiket (közöttük a lányokat is) írni, olvasni, számolni taníttassák. • Így szükségessé vált anyanyelven oktató, városi fenntartású világi iskolák létesítése az egyházi fennhatóság alatt álló, s alapvetően latin nyelvű képzést nyújtó plébániai iskolák mellett.