5. A forradalom politikai és szellemi vezetőinek elítélése

1. 5. A forradalom politikai és szellemi vezetőinek elítélése Magyarország története a Kádár-korszakban (1956–1988)

2. A Nagy Imre-per előzményei • A per politikai jelentősége és okai • véglegessé tette Kádár elhatárolódását a forradalomtól • kezdetben büntetlenséget ígért neki, de mivel Nagy I. nem legitimálta Kádár kormányát, jelképe és példaképe lett az ellenállásnak, ezért meg kellett halnia • 1957. jan./febr.-ig csak a szovjetek akarták bíróság elé állítani, Kádár nem • ezt követően viszont fordítva, lásd az 1957. márc. moszkvai tárgyalásokat • a halálos ítélet kiszabását ettől kezdve szintén Kádár szorgalmazta • Molotov-puccs után Hruscsovra már nem nehezedik balos nyomás • a kivégzés zavarná a SzU diplomáciai akcióit 1957–58 folyamán, ezért többször el is halasztották / elnapolták a pert (1957. szept., 1958. febr.) • A főper vádlottai (Nagy Imrén kívül) • Losonczy Géza (1917) újságíró, állammin. • Donáth Ferenc (II.) (1913) politikus, reformer • Gimes Miklós (III.) (1917) radikális újságíró, a M.Dem. Függ. Mozg. vez. • Tildy Zoltán (IV.) bevonása a többpártrendszer elítélését szolgálta • Maléter Pál (V.) (1917) katonatiszt, a Kilián pk.-a, nov. elején honvédelmi min. • Kopácsi Sándor (VI.) (1922) rendőrkapitány [az „árulás” katonai-rendőri vonala] • Jánosi Ferenc (VII)(1916) ref. lelkész, Nagy I. veje, népműv.min.h., HNF főtitkár • Vásárhelyi Miklós (VIII.) (1917) újságíró, a kormány sajtófőnöke • Szilágyi József (IX.) (1917) politikus, a Min. Tanács titk. oszt.vez. }ketten vették rá Nagyot a fordulatra

3. Nagy és társai a vizsgálati fogságban • Kihallgatások a K-részlegen Rajnai Sándor vezetésével • 1957. ápr.-tól szállítják haza a csoportot Snagovból a Gyorskocsi u.-ba • teljes elszigeteltségben, magánzárkában voltak, két ízben hónapokig még ki-hallgatásra sem vitték őket –» fogdapszichózis kialakulása (főleg Losonczy esetében, aki mindent magára vállalt, de a börtönben 1957 végén meghalt) • Nagy és Szilágyi a „felelősséget ma is vezető funkcióban levő elvtársakra hárította”; a többiek ellenállását sikerült megtörni (családdal zsarolás stb.) • nem mondták meg, mi ellenük a vád, önvallomást követeltek tőlük • társaik preparált vallomásával is próbálják elérni a beismerést • a koncepciót leleplező Szilágyit egyéni perben, 1958. ápr.-ban ítélik halálra • A politikai vezetés döntései avagy az igazságszolgáltatás „függetlensége” • 1957. aug.: elkészül a vádindítvány, amit Biszku vitt Moszkvába jóváha-gyásra (a „legsúlyosabb” büntetést szánták Nagy, Losonczy, Donáth, Gimes, Maléter, Szilágyi és a „szökésben levő” Király Béla számára) • 1957. szept. kész a végleges vádirat, de az ENSZ közgyűlés ülése miatt a per nem indult el • 1957 dec. 21. a KB szigorúan titkos ülése dönt: „szabad folyást kell engedni a törvényes eljárásnak”, s a vezetés ismét a bíróság helyett ítélkezik… • 1958. febr. 14. Kádár: „inkább az elnapolás mellett vagyunk, mint hogy enyhe ítéletet hozzunk most” (ok: a szigorú ítélet zavarná a szovjet békeoffen-zívát); elvetette azt is, hogy a halálos ítélet után a NET adjon kegyelmet

4. Nagy Imre és társai pere • A vádak a következők voltak: • 1955 dec.-ben titkos államellenes szervezkedést hoztak létre • tervszerű aknamunkával aláásták a munkás–paraszt hatalmat, előkészítették és kirobbantották az „ellenforradalmat” • jóval okt. előtt kapcsolatot építettek ki burzsoá, reakciós–klerikális körökkel • a hatalom erőszakos és csalárd megszerzése után fasiszta pártokat engedélyeztek, megbénították a fegyveres erőket, fegyvert osztottak szét • alkotmányellenesen kiléptek a VSZ-ből, s végül a nyugati imperialisták nyílt beavatkozását kérték; • ellenforradalmi tetteikkel még a reakciós kaland bukása után sem hagytak fel • A per (1958. febr. 5–6. Radó Zoltán; majd jún. 9–15. Vida Ferenc) • vádlottak megtörten, egymást is támadva, megtagadták azt, amiért küzdöttek • 13-án filmet vetítettek nekik az „ellenforradalom” szörnyűségeiről (a manipulált képek a vádlottak megtörését szolgálták, sikerrel) • vád tanújaként fellépett Szántó Zoltán is, elképesztő hazugságokkal • csak Nagy és Maléter állt ellen, tényszerűen és nyugodtan; a többi meggyötört áldozat már csak remegni és sírni tudott • ítéleteket 1958. jún. 15-én hirdették ki (Nagy, Gimes és Maléter: halál, Kopácsi életfogytiglan, a többiek 5–12 év) • Nagy nem kért kegyelmet, de az ítéletet igazságtalannak, az indoklást hamis-nak tekintette: „a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment” • jún. 16. kivégzés; a holttesteket barbár módon földelték el titokban

5. Fontosabb mellékperek • A Nagy Imre-csoport többi tagjának perei (bíró: Vida Ferenc) • Haraszti Sándor (1897) újságíró, a Népszabadság alapító szerkesztője 6, Tánczos Gábor (1928) filozófus, a Petőfi Kör vezetője 15, Fazekas György (1913) újságíró 10 évet kapott (1958 aug. 19.). • Mérei Ferenc (1909) pszichológus (ELTE Forr.-i Diákbiz.) 10 év, Fekete Sándor (Hungaricus, 1927) újságíró és irod.tört. 9 év, Litván György (1929) történész 6 év, Hegedűs B. András (1930) közg.-szociol. 2 év (1959 ápr. 1.) • nem ítélték el a csoport néhány egyéb tagját, így Újhelyi Szilárdot (1915), Lukács Györgyöt (1885), Vas Zoltánt (1903), perbeli szerepe okán Szántót se • A volt koalíciós pártok vezetői, kormánytagok elleni ügyek • életfogytiglani ítélet várt Bibóra (Petőfi Párt) és Gönczre (FKGP) az indiai nagykövethez eljuttatott memorandum miatt (1958 aug. 2.) • a kisgazda B. Szabó István állammin. 1958 aug. 16-án 3 évet kapott • Kovács Béla viszont megúszta per nélkül; szocdemeket sem ítéltek el • Kovács István vezérkari főnök jogerősen 6 év börtönt kapott (1959. jan.) • Keresztény és polgári pártok vezetőinek pere • csak szerettek volna nagy pereket, de e pártok épp csak megalakultak, vezetőik pedig időben emigráltak, kivéve néhány főt, akik 10-12 évet, életfogytiglant, sőt egy esetben halálbüntetést kaptak (Gémes József, MFP)

6. Munkástanácsi vezetők perei • Általános vonások • a legkiterjedtebb bosszút itt folytatták, igen sok volt az elítélt • az ítéletek közt kevesebb volt a halálos, de ezek is drasztikusak és jól demonstrálták a helyiek előtt az önkormányzatiság lehetetlenségét • Szilágyi László (1924), Nyíregyháza • okt. 26-án beszélt a városi tüntetésen, a helyi MT elnöke lett, 28-ig együtt-működve a megyei pártbizottsággal. 29-től a megye(i MT) irányítója, tárgyalt a DNT-vel is, támogatta a pártok létesítését, létrehozta és felfegyverezte a nemzetőrséget. A korábbi vezetőket letartóztatta. Nov. 5-én a megyei Munkás–Paraszt Forr. Biz. tagja komm.-kal, de 6-án a szovjetek őrizetbe vették. Mindkét fokon halálra ítélték, 1958. máj. 6-án kivégezték • Borsod-Abaúj-Zemplén megyei MT-ok perei • Földvári Rudolf 1952–54 közt Bp.-i pártbiz. első titkára, 1954-től BAZ megyei első titkár. Nagy I. híve volt, kezdettől a felkelőket támogatta. Okt. 29-től a megyei MT tagja. Életfogytiglanra ítélték. A megyei MT elnöke, Nagy Attila 12 évvel megúszta (1958. júl.) • Lenin Kohászati Művek MT (Keller János, 10 év 1958. okt.); DIMÁVAG (Turbók Gyula, 4 év 1958. dec. 8.) • Budapesti munkástanácsok perei • KMT-vezetők, 1958 okt.: Rácz Sándor életfogytiglan, Bali Sándor 12 év • csepeli MT pere: Nagy Elek 12 év, 1958 szept.

7. A Dunántúli Nemzeti Tanács vezetői • Szigethy Attila (1912) • Nagy I. párti megyei népfront-alelnök volt, a DNT vezetőjeként mérséklő politikát végzett, meggátolta Somogyvári Lajos puccsát, a győri ellen-kormányt. Tárgyalt Nagy Imrével, de nov. 4. után Kádárral nem. • 1957. máj.-ban letartóztatták, a börtönben öngyilkos lett (aug.) • Földes Gábor (1923) és társai • Földes a győri Petőfi Kör alapító vezetője, beszédet mondott az okt. 25-i tüntetésen, meggátolt egy vérontást, majd a városi NT tagja lett. Szigethy megbízására utazott 26-án Mosonmagyaróvárra, ahol egy ÁVH-s sortűz miatt lincshangulat alakult ki • csillapító szavai ellenére a tömeg népítéletet tartott, aminek halottja nem volt (Földes hazatérte után viszont újabb zavargások eredményeként igen) • 27-én ellenezte az ellenkormány megalakítását, 28-án a tömeg követelésére átmenetileg félreállították. Nov. 4. után nem fegyveres ellenállás élén állt • a perben az osztályellenség Tihanyi Árpáddal, Gulyás Lajos levéli lelkésszel (ők szintén a tömeget akarták lecsillapítani) együtt szervezkedéssel vádolták • míg több mosonmagyaróvári lakost gyilkossággal (részben alaptalanul) • a megmentett ÁVH-sok is Földes és Tihanyi ellen vallottak • első fokon Földeséket is gyilkossággal vádolva ítélik halálra (1957. jún.) • másodfokon ez alól felmentik őket, de a halálos ítélet marad a a népi dem. államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése miatt (1957. dec.) • Földest kegyelemre ajánlották, de a NET elutasította a kérvényt; kivégezték.

8. A forradalmi bizottságok vezetői • Brusznyai Árpád (1924) és a veszprémi FB elítélése • az ígéretes tudományos pálya előtt álló Brusznyait lelkész testvére internálása miatt távolítják el az ELTE-ről, ezután Veszprémben gimn.-i tanár lett • 1956. nov. 1-től a veszprémi FB elnöke, a Nagy-kormány intézkedéseit foganatosította, ill. feloszlatta az ÁVH-t, felfegyverezte a nemzetőrséget • több helyi lázongást csillapított le (ezért még ÁVÓ-s bérencnek is nevezték) • a vádak szerint a népi rendszer megdöntését készítette elő, lehetővé tette a nov. 4. utáni fegyveres harcokat a megyében – ezért 180 szovjet katona halálát is okozta (a megyében ténylegesen 24 szovjet halott volt) • Brusznyai nem ismerte be bűnösségét, ua. Pap János megyei párttitkár (haragból) és egy HM-beli őrnagy (talán saját bőrét mentve) ellene vallott • 1957. okt.-ben életfogytiglanra ítélték • Pap János párttitkár (később Kádár belügyminisztere lett) személyesen járt el a LB elnökénél, hogy az ítéletet súlyosbítsák • 1958. jan.-ban e törekvése sikerrel járt, Brusznyait kivégezték • Perbíró József (1908) (szegedi FNB-elnök) pere • a MEFESZ programalkotó gyűlését levezető jogászprofesszor „megúszta” életfogytiglannal (1958 okt.), bár első fokon „csak” 15 évre ítélték

9. Az íróperek előkészítése • Letartóztatások és vádak • a többséget 1956. dec.-ben vagy 1957. jan.-ban vették őrizetbe • csak reformkommunistákat vettek őrizetbe (ők „árulók”), népi írókat (pl. Illyés Gyulát) nem (nem merték?), az urbánusokból is csak 1-2 főt • érthetetlen módon szabadlábon maradt a Gond és hitvallás szerzője, Tamási Áron (az Írószöv. alelnöke), ill. Erdei Sándor (a szövetség főtitkára) • a szabadlábon maradók tiltakoznak, társaik szabadon bocsátását követelik • eleinte csak okt. 23. utáni cselekményekkel vádolják őket, később az előké-szítésben is; cél: összekapcsolni őket a Nagy Imre-csoporttal • Kádár Déry Tibort tekintette felelősnek az „ellenforradalom” előkészítéséért, de őt is csak ápr. 20-án fogták le • A vizsgálati fogság és a koncepció formálódása • az írókat nem verték, de fenyegetik; néha ők is győzködik vallatóikat • Mátyás László PNYF-főnök nem értett egyet a letart.-sal, le is váltották • a nyomozók vádjai túl általánosak, bizonyítékaik soványak: az MSZMP-től kellett segítséget kérni, kiket és mivel vádoljanak meg • máj.–jún. összeállt az első perek vádlotti köre, a vádat és ítéletet az MSZMP IKB tárgyalta meg: „államellenes szervezkedés (tevékeny) támogatása” • júl.-tól Kádár letett arról, hogy összekapcsolja az írókat Naggyal, ill. előbbiek pere csak a közvélemény tesztelését szolgálná a Nagy Imre-per előtt • végül azonban lemondtak az íróperek nyilvános voltáról is

10. A baloldali írók, költők elítélése • Eörsi István és társai (1957. máj., ill. szept.) • szoros kapcsolata volt a Tűzoltó u.-i csoporttal, Angyal Istvánnal • nem publikált versei voltak bűnösségének bizonyítékai; „ha Obersovszky és Gáli nem bukott volna le, ezek megjelentek volna” • jogerősen 9 évre ítélték; Gáli menyasszonya 3 évet kapott • A kis íróper (Varga Domokos és társai) (1957. szept.–okt.) • „kis” per, mert kevésbé ismert írók, enyhébb vádak és ítélet is • célja az Írószövetség renitenseinek megbüntetése és a „megingott” komm. értelmiség figyelmeztetése (bár Varga nem volt az ÍSz tagja) • vád sok gondot jelentett a szerveknek, végül az ÍSz-KMT kapcsolat lett a fő • a forr. alatt Molnár Zoltán és Fekete Gyula titkárként az ÍSz-ben, Varga és Tóbiás Áron pedig a Rádióban dolgozott; nov. 4. után ellenállók lettek • nem ismerték el bűnösségüket, sőt Fekete Gy. támadta vádlóit is • Molnár László bíró súlyosnak tartotta az ítéletet, el is távolították a LBNT-ről • A nagy íróper (Déry Tibor és társai) (1957. okt.–nov.) • itt már okt. 23-a előtti cselekményekkel is vádolták az írókat • Déry és Háy Gyula esetében mozgalom vezetése, ill. előmozdítása, Zelk Z. és Tardos Tibor esetében izgatás volt a vád; a bíró a Molnárt váltó Vida Ferenc • felelősnek érezték magukat, de nem bűnösnek; 34 fő tanúskodott, • az ítélet szerint céltudatosság nélkül, de objektíve mégis a népi dem. ellen léptek fel; Déry 9, Háy 6, Zelk 3 és Tardos 1,5 évet kapott • Vida azt híresztelte, hogy ő mentette meg Déry életét… (nem igaz)

11. Egyéb értelmiségi bűnperek • Lakatos István: „egy boldog rab” (1958. szept., nov.) • kezdettől „vallott”, de nem beismerően. Öntudatosan vállalta ártatlanságát, a hivatalos ideológia nem hatott rá • 1948-ban megjelent verseiért is megbüntették izgatásért 2év 10 hónapra • ami másodfokon 1 évvel lerövidült: a vádlott nem marxista, de átnevelhető • Ádám György és társai (Magyar Dem. Függetlenségi Mozgalom) • Ádám már a Rajk-ügyben 10 évet kapott; 1956-ban a MÉFB tagja is volt • Pozsár István is közgazdász, 1956-ban tanársegéd, az Egyetemi Forr.-i Diákbiz. vezetője volt. Ádám életfogytiglant, ő 12 évet kapott (1958. júl.) • Egyéni perek: Krassó György (10 év), Kosáry Domokos (4 év) • Lukács György esete Kádár Jánossal • az idős filozófus a Nagy Imre-csoport tagja volt, nagy nemzetközi hírnévvel • nem merték perbe fogni, de ő ígéretet tett, hogy visszavonul a pol.-tól • ezt azonban nem tartotta be, kitartott amellett, hogy a szovjet intervenció hibás volt, ezért nyugdíjazták és publikációs tilalom alá vették • a békés egymás mellett élés mellett szóló 1956. nyári előadását olvasták a fejére; veszélyes nézetei előkészítették az „ellenforradalmat” • jugoszláv típusú revizionizmussal vádolják, ami ellen ő tiltakozott • filozófiáját szakmai alapon nem tudták kikezdeni, pol.-i támadásokat kapott (Ny-ra távozást is ajánlottak neki, amit visszautasított)