E N D
1. Szüntelen szólítlak: Jövel, hűtlen fiam, Nehogy végül elveszítselek! Jövel a keblemre, Kedves szavad halljam, Tékozló fiam, én szeretlek! Tudom, mennyire fájt: Elgyötört az ínség, Lelked mélyén sok sebed sajog! Elég a kegyelmem: Nálam van segítség, Sebeidre vérem balzsamod.
2. Éretted szenvedtem, És sok testvéredért: Sebeimmel gyógyuljatok meg! Önként földre jöttem, Nem is kérded: miért? Azt se: Uram, miért kereszted? Ezért fáj úgy nekem: Hívlak, s nem jön válasz, Volt-e értelme halálomnak? Elragadtak Tőlem, Visszautasítasz S holnapod keserű könnypatak!
3. Testvér, hallod-e még Jézus hívó szavát, Érzed-e szívének melegét? Halogatni veszély, Jövendőbe ki lát? Jobb ma elfogadni kegyelmét! Holnap késő lehet, Időd, mint a hullám, Egyre nő, de mindjárt mélybe hull! Ma még nyitva a menny, Holnap zárva talán, Jöjj, amíg esdekel fenn az Úr!