130 likes | 370 Views
12. A kommunista rendszerek összeomlása. A kelet-közép-európai kommunista rendszerek összehasonlító politikatörténete. Kelet–Nyugati kapcsolatok. 1976: az „eurokommunizmus” jelentkezése a nyugati kommunista pártok demokratizálódása, lázadása Moszkva ellen
E N D
12. A kommunista rendszerek összeomlása A kelet-közép-európai kommunista rendszerek összehasonlító politikatörténete
Kelet–Nyugati kapcsolatok • 1976: az „eurokommunizmus” jelentkezése • a nyugati kommunista pártok demokratizálódása, lázadása Moszkva ellen • a szovjet modell elvetése, pártellenzék megjelenése Közép-Európában • Az enyhülés megtorpan, újabb feszültségek • a SzU egyre aktívabb politikát folytat a fejlődő országokban • eközben sorozatos amerikai kudarcok, problémák (Vietnam, Irán, Watergate) • Carter elnök az emberi jogok kérdését tűzi zászlajára a SzU ellen (1977) • átfogó szovjet interkontinentális és európai fegyverzet-telepítés • a szovjetek bevonulnak Afganisztánba is, veszélyeztetve a Perzsa-öblöt – ezzel szemben lép fel a Carter-doktrína • Kis hidegháború a nyolcvanas években • újra megindul/felgyorsul az USA és a NATO fegyverkezése • 1981-ben Carter helyett az erőpolitikát hangoztató Reagan az új elnök • összeegyeztethetetlen világnézetek ideológiai harca, a gonosz birodalma elleni fellépés, éles antikommunizmus és „csillagászati” fegyverkezés • fegyverzetkorlátozási tárgyalások akkor indulhattak újra, amikor az USA újra fölénybe került + a SzU élére Gorbacsov került (1985 márc.) • csúcstalálkozók eredményeként 1987 végén atomfegyver-leszerelési megállap. • 1988: a SzU egyoldalú szárazföldi (hagyományos fegyverzeti) leszerelést ígér • emellett új Közép-Európa-politikát hirdet 1987-88-tól, 1989 okt.-ben hivatalosan is szakítva a Brezsnyev-doktrínával („Sinatra-doktrína” – My Way)
A brezsnyevi pangás • 1964-től (újra) (ismét átmenetileg) kollektív vezetés • Brezsnyev kiegyensúlyozott, nem szélsőséges, konzervatív; ezért őt választják • bő egy évtized alatt embereit ültette minden fontos posztra; már egyedül irányít • a 70-es években körülötte is vezérkultusz alakult ki: „megfontolt, bölcs vezető” • Reformtervek, kudarcok, stagnálás és válságjelek • Brezsnyev elődjére hárít minden felelősséget; eltörölte a hruscsovi reformokat • a mezőgazd. talpra állítását célzó reformok és a gazdasági irányítás reformtervei lényegében mégis Hruscsov elképzeléseit tükrözték (hivatalosan persze nem) • a gazdasági reform papíron maradt, mert ideológiai okokból nem tűrték meg az önálló kezdeményezéseket; mégis kialakult egy (fekete) második gazdaság • a bürokrácia ideológiai uralma töretlen; ebből fakadt az elburjánzó korrupció is • 1969: a kommunizmus aranykorának kezdetét el kell halasztani, de újabb lépcsőfokot értünk el: megkezdődött az átmenet a „létező szocializmus”-ba • a nyugalom vége: diákmozgalmak; írók elleni perek miatti tiltakozás, emiatt újabb perek; a szamizdatok és az ellenzék megjelenése (rögtön három irányzat) • a sztálini terrorhoz képest azonban 5–10 év börtön szinte „puhánynak tűnt” • felerősödtek a nemzetiségi mozgalmak (pl. ukrán) – szemben a „szovjet ember” hivatalos ideájával, valamint az orosz sovinizmus + vallásüldözés valóságával • terjed az alkoholizmus, romlik az egészségi állapot, korrupció, bűnözés stb.
A szovjet blokk válságának okai • ideológiai: a fiatalok közt „Nyugatimádat”, vallási reneszánsz • katonai: a Reagan-kormány beszállt a fegyverkezési versenybe • gazdasági: a katonai túlköltekezés kimerítette • az olajsokk után túlkínálat, áresés érzékenyen érinti a SzU-t • dráguló hitelkamatok • az USA számíthatott politikai szövetségesei gazdaságára is, a SzU nem • a (politikai) vezetés tehetetlenné válása • elöregedés, „gerontokrácia” (Brezsnyev, Andropov, Csernyenko) • nem vállalják a kellemetlen politikai döntések ódiumát • a fegyverkezési verseny felvállalása a sztálinista gyakorlat visszatértével járna • az erőviszonyok teljes eltolódását egy preventív háború állíthatta volna meg • nem vállalták az addigi ideológia, politika, gazdaság teljes feladását sem • a csatlós államokban kitört lázadásokat szovjet csapatok bevetése nélkül akarják leverni (Lengyelország, 1980–81) • szélmalomharc a korrupció, alkoholizmus stb. ellen • Andropov felismerte a válságot, de reformjai elindítására nem volt ideje (felzárkózás a Ny-hoz, piaci ösztönzők bevezetése, morális megújulás) • szimbolikus jelentőségű volt Mathias Rust Vörös téri leszállása… (1987)
Gorbacsov reformkísérlete • fiatal, dinamikus és tapasztalt vezető, széles reform-mandátummal • kezdetben alkoholellenes kampány és kemény külpolitika • 1987-től lép elő reformjaival • peresztrojka (átalakítás) elsősorban a szovjet gazdaság átalakítása • glasznoszty (nyilvánosság) információáramlás, szólás- és véleményszabadság • új nemzetközi rend: lemond a nemzetközi osztályharc lenini tanáról, ezért egy biztonságosabb világ, egy közös európai otthon megteremtését sürgeti; ettől országa nyugati gazdasági megsegítését várta. De ennek érdekében: • le kellett mondania a Brezsnyev-doktrínáról (1988–89) (ami dominóelv-szerűen megbuktatta az összes közép-európai kommunista rendszert) • meg kellett reformálnia a szovjet állam berendezkedést, képviseleti intézmények bevezetésével (ez pedig felszínre hozta a rejtett nemzetiségi és más problémákat és végső soron a Szovjetunió bukásához vezetett) • a bukás nem volt szükségszerű, és előre látható sem volt • Gorbacsov személyes szerepe, döntései nélkül elképzelhetetlen lett volna • ő maga a Szovjetunió megerősödését, a kommunizmus megújulását várta ettől • viszont hamar elveszítette belső támogatottságát is
„10 év, 10 hónap…”„ami Lengyelországban tíz évig tartott, arra Magyarországon elég volt tíz hónap… • Lengyelország: 1980–90 • 1980: sztrájkok; Szolidaritás • 1981 szükségállapot • 1986: újra ellenzéki fellépés, 1988-tól ismét jelentős sztrájkok, aug.-ban a hatalom kerekasztal-tárgyalást javasol • 1989. febr. 6.–ápr. 6.: kerekasztal: pluralizmus; sajtó-, egyesülési, szólásszabadság, bírói függetlenség; köztársaság, Szenátus visszállítása; a következő választások mandátum-eloszlása: 60% a LEMP-vezette koal., 5% katolikus szervek, 35% szabad. • 1989 jún. a félszabad választáson elsöprő Szolidaritás-győzelem • júl. Jaruzelski közt. elnök • szept.: Szolidaritás vezette nagykoa-líció, min.eln.: Tadeusz Mazowiecki • 1990: a LEMP kettészakadása; Wałęsa közt. elnök • 1991: szabad választás • Magyarország: 1989. jan.–okt. • 1987–88: ellenzék megszerveződése (MDF, Fidesz, SZDSZ, tört.-i pártok) • 1988: Kádár bukása; utóda Grósz Károly • 1989 jan.: Pozsgay: 1956 népfelkelés • febr.: többpártrendszer engedélyezése • máj.: vasfüggöny lebontása • jún. 16.: Nagy Imre újratemetése • júl. 6.: Nagy rehabilitálása; Kádár halála • jún.–szept.: kerekasztal-tárgyalások • szept. 11.: NDK menekültek kiengedése • okt.: az MSZMP átszervezése (MSZP megalakulása). A „sarkalatos törvények” elfogadása: alkotmánymódosítás (Mo. ismét köztársaság, élén közt. elnök), Alkotmánybíróság, párttörvény, választó-jogi törvény • nov: „négyigenes népszavazás” • 1990: választások
„…10 hét, 10 nap, …”…az NDK-ban tíz hét, Csehszlovákiában tíz nap, … • NDK: 1989. szept.–nov. • 1987-től romló szovjet–keletnémet viszony; 1988: szovjet lapok betiltása, a Stasi keményen elfojtja az ellenzéket • 1989. máj.: elcsalt tanácsválasztás, • kiutazási szigorítás, menekültek (Varsó, Prága, Bp.) • szept. határnyitás Mo.-on; tüntetések és ellenzék (Új Fórum) létrejötte • okt.: rendszeres hétfői tüntetések • okt. 19. Honecker utóda Egon Krenz • nov. 7. lemond a kormány • nov. 9. ledől a berlini fal • 13-án Hans Modrow reformkormánya 28-án Kohl NSZK-kancellár a német egység tervét veti fel • dec. 7. kerekasztal-tárgyalás kezdete • 1990: választás és egység • Csehszlovákia: 1989. nov. 17–dec. 7.: „bársonyos forradalom” • 1987. dec. Husák utóda Miloš Jakeš, szintén szembekerül Gorbacsovval • tüntetések 1988-tól, rendőri brutalitás • 1989 nov.: elsöprő erejű tüntetések 17-től, ellenzéki csoportok (Polgári Fórum, Nyilvánosság az Erőszak Ellen) • nov. 24: Jakeš lemond, utóda Urbánek • nov. 26. kerekasztal-tárgyalás kezdete, még nov.-ben törlik a CSKP vezető szerepét az alkotmányból • dec.: koalíciós kormány (Marián Čalfa), 10-én már ellenzéki többséggel, teljes személycsere (dec. 28–29.: Dubček házelnök, Havel közt.-i elnök) • 1990 jan. CSKP is a pluralizmus mellett (febr.-ban a párt ketté is szakadt) • „kötőjelháború”: Csehszlovák / Cseh-Szlovák/ Cseh és Szlovák Szöv.-i Közt. • 1990 jún. szabad választások • 1993. jan. 1.: békés szétválás
Rendszer- (hatalom?)váltás a Balkánon…Romániában pedig elég volt tíz perc” • Bulgária: • gyenge ellenzéki szervezetek, forr.-i megmozdulás nincs • itt is reformkomm.-k (Petar Mladenov) a változások élén • Zsivkov ellenáll, de nov. 10-én a hadsereg szovjet támo-gatással megdönti uralmát, utóda Mladenov • a BKP hatalomátmentése ellen tüntetések kezdődtek és megalakult a Demokr. Erők Szövetsége (Zselju Zselev) • alkotmánymódosítás • 1990. márc.: kerekasztal az újonnan létrejött ellenzékkel • a BKP BSZP-vé alakul, sőt megnyeri az 1990 jún.-i választásokat • jól szerepel az új török párt is • Albánia: • a rendszer túlélte 1989-90-et • 1990. dec. tüntetés a tiranai egyete-men; megalakul az Albán Demokr. Párt (Sali Berisha) • 1991. márc. első választásokon az AMP győz • ápr.-ban sztrájkok hatására bevonja az ADP-t a kormányba • jún.-ban az AMP ASZP néven alakul újjá • 1992. márc.-ban az ADP nyeri az újabb vál.-t, közt. elnök Berisha lett Románia: 1989. dec. 22. • csak (félreállított) pártellen-zék létezik (Corneliu Mănes-cu, Ion Iliescu), 1989. jún.: létrehozzák a Nemzeti Megmentés Frontját • felhívásuk ellenére az RKP XIV. kongr.-a szept.-ben megerősíti a diktátort • 1989. dec. 16–17: Tőkés László temesvári lelkész eltávolítását meggátolja a nép • dec. 22. zavargás tör ki Bukarestben, a katonaság átáll, a rezsim megbukik, az NMF áll a forradalom élére • dec. 25. Ceauşescu és felesége „pere” és kivégzése • 1990 máj. szabad választás, az NMF 67%-kal győz
A német egység • A Modrow-kormány eleinte elutasítja az egység tervét • 1990 jan.-ban az ellenzéki erők beléptek a kormányba, amely febr. 1-jén az egység fokozatos megvalósításáról határozott • 1990 febr.-ban Gorbacsov is hozzájárult az egységhez • de ellenezte az egységes No. NATO-tagságát • javasolta a két No. és a négy 1945-ös győztes közvetlen tárgyalását („2+4”) • 1990. márc. 18-án megrendezték az NDK első szabad választását • a kampányban részt vettek az NSZK pártjai is, de megalakult a keleti párjuk is • a NSZEP (SED) is átalakult: Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS) • a CDU győzött (41%), az SPD 22%-t, a PDS 16%-t kapott • új kormány a PDS nélkül, min.elnök: Lothar de Maizière (CDU) • A 2+4 tárgyalások: 1990 máj.–szept. 12. (Bonn, Párizs, Moszkva) • Gorbacsov hozzájárul No. NATO-tagságához, de 45%-os haderőcsökkentés, NATO erők a keleti részen nem lehetnek, a szovjet csapatokat 1994-ig kivonják • No. elfogadja 1945-ben kialakult külső határait, lemond az erőszakról • végleg véget ért a II. világháború… • máj. 18.: pénzügyi, gazdasági és szociális unióról szóló belnémet szerződés • jún. 17.: NDK alkotmánymódosítás (szabad, demokratikus jogállam) • júl.: újra megalakul az öt (1952-ben felszámolt) NDK tartomány • aug. 23.: a Népi Kamara dönt az NSZK-ba való belépésről; okt. 3-án belép
Jugoszlávia felbomlása • A felbomlás okai • megkésett nemzetté válás (utolsóként a makedón és a bosnyák) • délszláv egymásra utaltság csökkent (megszűnt a bipoláris világ, a nagyhatal-maknak sem érdeke a délszláv egység; megerősödnek a széthúzó erők, negatív élmények szétzúzták a jugoszláv identitást • a megegyezés, a közös állam fenntartása nem volt eleve lehetetlen, de eltérő elképzelések voltak (konföderáció vs. belső határok újrarajzolása). 1990–91-ben tárgyalások erről, de a szerbekben nem volt megegyezési hajlandóság • A felbomlás krónikája • nacionalista hullám erősödése (Koszovó, Szerbia, Horvátország) • a szerb nacionalizmus oka a muzulmán és albán népességrobbanás, ill. az, hogy a szerb etnikum volt a legszétszórtabb egész Jug.-ban • Slobodan Milošević (szerb pártvezér 1986-tól) nagyszerb központosító tervei, a vajdasági és koszovói autonómiát felülről szervezett tömegmozgalmakkal („antibürokratikus forradalom”) szüntette meg (alkotmánymódosítás, 1989) • Szerbia elutasítja, Szlovénia és Horvátország bevezeti a többpártrendszert, a JKSZ-ből kivonultak a szlovének (1990 jan.) • 1990 ápr.–dec. minden tagállamban többpárti választások • Koszovó és a „krajinai” szerbek szuverenitási nyilatkozata és felkelése (1990) • 1991 jún. szlovén és horvát függetlenség bejelentése; ősszel B-H. és Mak. is; válaszul 1992. ápr.-ban megalakul „Kis-Jugoszlávia” (Szerbia–Crna Gora)
A délszláv háborúk • első szakasz: szerb offenzívák és sikerek • a szövetségi (=szerb) hadsereg megtámadja Szlovéniát, majd Horváto.-ot (1991) • a szlovén háború tíz nap után véget ért (Szlov.-ban nem éltek szerbek). Három havi tűzszünet alatt sem volt eredmény, így a szerb sereg kivonult • 1992. elejére a szerb sereg elfoglalta Ho. területének 1/3-t (Krajinai Szb. Közt.) • tavaszra a harc Boszniára is átterjedt: ott is (Boszniai) Szerb. Közt. (Radovan Karadzić), a közt. 70%-t elfoglalják a szerbek • eközben horvát–muzulmán összecsapások, sőt muzulmán belharc is volt • etnikai tisztogatások: mindkét (három) fél kölcsönös kegyetlenséggel végezte, de a legsúlyosabb népirtás a szerbek nevéhez fűződött (pl. Srebrenica) • az ENSZ csapatok jelen voltak, de teljesen tehetetlenek • második szakasz: amerikai beavatkozás, horvát ellenoffenzíva • 1992–95 közt lényegében állóháború, de közben a horvát haderő fejlesztése • sikertelen nemzetközi békeközvetítések után Bill Clinton megelégelte az EU tehetetlenségét és 1994-től jelentős támogatást adott a horvát és bosnyák erőknek; NATO légierővel elszigetelte Szerbiát a szakadár területektől • Miloševićés Karadzić maga is ellentétbe kerültek • 1995-ben a az egymással megegyező hr.-muz. föderáció sikeres ellentámadást intézett és hetek alatt legyőzte a szerbeket Horv.o-ban és Boszniában is, a ho-i szerb lakosság zöme elmenekült, így Horv.o. nemzetállammá alakult • Daytoni béke (1995; Bosznia konföderatív állammá vált a szerb és a horvát-muzulmán föderáció területeiből)
A Szovjetunió felbomlása • 1988-tól nemzetiségi mozgalmak (Baltikum, Kaukázus, Moldova) • 1989 dec. Málta: Bush–Gorbacsov csúcs, a hidegháború vége • 1990. nov. az EBEÉ államai aláírják a párizsi chartát, Európa új „alkotmányát” • 1990: a három balti állam és Moldova függetlenségi nyilatkozata • demokratikus választással Borisz Jelcin orosz elnök lesz • 1991 aug. Gorbacsov-ellenes puccskísérlet Moszkvában; • meggátlása főleg Jelcin érdeme volt. • ezután újabb függetlenségi nyilatkozatok (Ukrajna, Belarusz) • szept. a balti államok nemzetközi elismerése • dec. megegyezés a SzU. felszámolásáról (Breszt, majd Alma-Ata) • létrejön a Független Államok Közössége (12 tagállam). Gorbacsov lemond • „orosz Trianon” – több millió orosz kerül határokon túlra • balti államok: csak az 1945 előtt beköltözött oroszok kaptak állampolgárságot • szeparatista mozgalmak az új államokon belül is • pl. Csecsenföld, Karabah, Abházia, Gagauz köztársaság stb.