Regionális folyamatok, partnerség és regionális érdekegyeztetés

1. Regionális folyamatok, partnerség és regionális érdekegyeztetés Apró Antal Zoltán Nonprofit Szövetség

2. Robert Schumann • Robert Schuman, jogász, politikus, 1948 és 1952 között francia külügyminiszter, az európai egység egyik atyja. A francia-német határvidéken fekvő Elzász-Lotaringia tartományból származó Schuman a náci Németországban szerzett tapasztalatai ellenére – vagy talán éppen azok nyomán – felismerte, hogy az egységes Európa létrehozásának feltétele a Németországgal való tartós megbékélés. Jean Monnet-val együtt dolgozta ki a híres Schuman-tervet, amelyet 1950. május 9-én tárt a nyilvánosság elé. Ezt a napot tartják ma az Európai Unió születése napjának. • A terv lényege a hadiipari felszerelések előállításához nélkülözhetetlen szén- és acéltermelés feletti közös ellenőrzés kialakítása volt. Schuman terve mögött az az elgondolás húzódott meg, hogy a szén- és acéltermelés feletti kizárólagos ellenőrzés hiányában senki sem lesz képes háborút indítani. Schuman értesítette a tervről Adenauer német kancellárt, aki azonnal felismerve abban az európai béke kulcsát, igent mondott rá. • Rövidesen Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia is csatlakoztak az elképzeléshez. A hat állam 1951 áprilisában, Párizsban írta alá az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó megállapodást. A közös európai projekt ezzel egyfajta békekezdeményezésként indult útjára. Schuman a közös európai védelmi politika mellett is síkra szállt. 1958–1960 között az Európai Parlament elnöke.

3. Robert Schumann • A tények alapján arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a nemzetek, mivel távolról sem érhetik be önmagukkal, szolidárisak egymással, hogy saját országuk szolgálatának legjobb módja, ha biztosítjuk számára mások támogatását az erőfeszítések kölcsönössége, az erőforrások egyesítése révén… • Ebből a kölcsönös függőségből következik, hogy egy nép boldogulása vagy balsorsa nem hagyhatja közömbösen a többieket. Egy gondolkodó európai számára nem lehetséges többé, hogy machiavellista rosszmájúsággal örvendezzen a szomszéd szerencsétlenségé; mindannyian egyek vagyunk jóban és rosszban, a sorsunk közös. (in: Európáért)

4. A közös regionális politika fejlődése a Római Szerződés (1957) preambuluma megfogalmazta a hat alapító állam szándékát, hogy "erősítsék gazdaságaik egységét és biztosítsák harmonikus fejlődésüket a különböző régiók között meglévő különbségek és a hátrányos helyzetű régiók elmaradottságának csökkentésével". Erre azért van szükség, mert "a meglévő akadályok elhárítása összehangolt cselekvést igényel annak érdekében, hogy garantálják az egyenletes gazdasági növekedést, a kiegyensúlyozott kereskedelmet és a tisztességes piaci versenyt".

5. A közös regionális politika fejlődése kezdetekben merült fel a közös cselekvés, a közös regionális politika kialakításának szükségessége, a megfogalmazás a nemzeti kereteken belül működő regionális fejlesztésekre alapozott. A Közösség bővítésének előkészítése (Írország, később a mediterrán államok) során felismerték, hogy a Közösségen belül egyre inkább mélyültek a területi - regionális különbségek, és nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdasági integráció tovább súlyosbíthatja az eredetileg is elmaradott és periférikus régiók helyzetét. Ez a helyzet hozta előtérbe a közös regionális politika kialakítását, amelyet a már említett nemzeti politikák formáltak. A regionális politika, mint közösségi cél először 1964-ben fogalmazódott meg - mint a Gazdasági Bizottság egyik feladata - és ennek irányítására, szervezésére 1967-ben létrehozták a Regionális Politikai és Kohéziós Főigazgatóságot (DG XVI = Directorate General XVI).

6. A közös regionális politika fejlődése Ahhoz, hogy a kitűzött cél, "a régiók között meglévő különbségek és a hátrányos helyzetű régiók elmaradottságának" csökkentése megvalósítható legyen, a politikai akarat mellett fejlesztési pénzeszközökre is szükség volt/van. Az 1960-ban létrehozott Európai Szociális Alap mellett - ha áttételesen is - az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapot (1962) (illetve annak Orientációs szekcióját), majd az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (1975) is a felzárkóztatás szolgálatába állították. Ez a három – egymást kiegészítő - pénzügyi alap és a mellettük 1993-ban létrehozott Európai Halászati Pénzügyi Eszköz alkotta 2007. január 1.-ig a Strukturális Alapokat (a pénzügyi szolidaritás eszköze). 1986-ban, az Egységes Európai Okmány megfogalmazásában már a Közösség új politikájaként nevezi meg a regionális (fejlesztési) politikát.

7. Európa hat földrajzi régiója és államaik 1. Nyugat-Európa: Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg (együtt: Benelux-államok), Egyesült Királyság, Írország (együtt: a Brit-szigetek államai) 2. Közép-Európa: Németország, Svájc, Liechtenstein, Ausztria, Szlovénia Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Románia[8] (együtt: Kelet-Közép-Európa) 3. Dél-Európa:Olaszország, San Marino, Vatikán (együtt: az Appennini-félsziget államai), Málta,Monaco Spanyolország, Portugália, Andorra (együtt: az Ibériai-félsziget államai) 4. Délkelet-Európa: (a Balkán-félsziget államai), Horvátország[9], Bosznia-Hercegovina, Szerbia[10], Montenegró, Koszovó, Albánia, Macedónia, Görögország, Bulgária, Törökország (európai rész) 5. Kelet-Európa (Európai FÁK-államok): Fehéroroszország, Ukrajna, Moldova, Oroszország (európai rész)[11], Kazahsztán (európai rész), Azerbajdzsán (európai rész), Grúzia (európai rész) 7. Észak-Európa: Norvégia, Svédország, Finnország, Dánia (együtt: Skandináv országok), Észtország, Lettország, Litvánia[12] (együtt: Balti országok), Izland

8. Európa transzkontinentális országai

9. Fejlettség: Az EU leggazdagabb régiói Belső-London, Luxemburg és Brüsszel, míg a legszegényebb régiók rendre Közép- és Kelet-Európában találhatók

10. Fejlettség-fejletlenség Az uniós átlag több mint háromszorosának (336 százalékának) megfelelő 89 300 eurós egy főre jutó GDP-vel belső London után Luxembourg (267 százalék) következik, majd Brüsszel (233 százalék) és Hamburg (200 százalék) vezetik a sort – írja a 2006-os adatokat összesítő jelentés. A lista másik végén a legszegényebb 20 régió mind a pár évvel ezelőtt csatlakozott Bulgária, Románia, Lengyelország és Magyarország régiói közül kerül ki, ahol egy főre jutó GDP az uniós átlag 25-42 százaléka között szóródik. Románia északkeleti (2 900 euró/fő) és Bulgária északnyugati régiója (2 006 euró/fő) osztozik az utolsó helyen, mindketten az uniós átlag 25 százalékának megfelelő egy főre jutó GDP-vel.

11. Fejlettség-fejletlenség • Magyarországon a hét régió közül hatban a GDP az uniós átlag 75 százaléka alatt van. A legjobban a közép-magyarországi régió teljesít, ahol az uniós átlag-GDP 105,5 százaléka jutott egy főre 2006-ban. (Összehasonlításképpen Prága környéke 162,3, Pozsony környéke 148,7 százalékon áll.) A Dunántúl 55, ezen belül a Közép-Dunántúl 57,6, a Nyugat-Dunántúl 63,8, a Dél-Dunántúl 42,9 százalékot mutatott a 2006-os adatokat figyelembe véve, jelentős visszalépést könyvelhetve el a 2004-es adatokhoz képest. Az Alföld és Észak régió egészére, a 2006-os egy főre jutó átlag-GDP az uniós átlag 40,9 százaléka jutott, ezen belül Észak-Magyarország 40,7, az Észak Alföld 40,1 és a Dél Alföld 42,1 százalékon állt. Utóbbi három régió tehát, mind felkerült a legszegényebb 20 régió listájára.

12. A régiókat kialakító, létrehozó tényezők alapján megkülönböztethetők földrajzi, kulturális, etnikai, vallási, szociális, politikai, gazdasági, statisztikai, turisztikai stb. régiók. Az egyes régiók nemzetállamokhoz való viszonyuk alapján beszélhetünk nemzetállamon belüli, nemzeteken átnyúló (transznacionális), és nemzetközi (internacionális) régiókról. Más szempontból vizsgálva a régiók kialakulását, megkülönböztethetünk természetesen létrejött, illetve mesterségesen létrehozott régiókat (lásd az ábra). Ez utóbbiakat kialakíthatják politikai, társadalmi tényezők vagy funkcionális szempontok.

13. NUTS régiók kritériumaiNomenclature of Territorial Units for Statistics (NUTS)-Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája • Előbb az Európai Parlament és az Európai Tanács 2001/0046 számú ajánlása, majd az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendelete alapján a közigazgatási egységek népesség szerinti besorolását az alábbi táblázat mutatja:

14. Magyarország NUTS 2-es régiói

15. Uniós alapok • A strukturális alapok forrásaira (ERFA, ESZA), azok a NUTS2 szintű régiók jogosultak, amelyekben a 2000-2002 időszakra vonatkozó adatok alapján az egy főre eső bruttó hazai termék (GDP) nem éri el az immár 27 tagúra bővült Unió átlagának 75 százalékát. Erre a támogatásra várhatóan az 1. célkitűzés forrásainak 70,5%-át, 177,1 milliárd eurót szándékoznak költeni (2004-es árakon számítva). Azok a régiók (a "phasing-out" térségek), ahol a GDP az EU bővítéssel járó statisztikai hatás következtében haladja meg a 75%-os küszöbértéket, a célkitűzés forrásaiból - ha csupán átmeneti jelleggel is, és fokozatosan csökkenő mértékben - továbbra is részesülnek támogatásban. • Kohéziós Alap támogatásaira az a 17 tagállam jogosult, amelyben a 2001-2003 időszakra vonatkozó adatok alapján az egy főre eső bruttó nemzeti jövedelem (GNI) nem éri el az uniós átlag 90%-át. Továbbra is nagy volumenű környezetvédelmi, infrastrukturális és a megújuló energiaforrásokhoz kötődő beruházásokat támogatják hét éven keresztül.

18. Miért van szükség partnerségre? Mindenki tágabb értelemben vett, hosszú távú érdekét jelenti az, hogy elmozduljunk a függőségen alapuló társadalmi és gazdasági struktúráktól a növekvő kölcsönös függőség irányába, amelyben az emberek maximális cselekvési szabadsággal.A társadalmi struktúrák területén a 'kölcsönös függőséget' úgy írhatnánk le, hogy minden társadalmi szektor, miközben megérti és ellátja a maga sajátos szerepét, egyre növekvő mértékben érti meg és ismeri el a többi szektor szerepének azonos értékét és jelentőségét is. A hagyományos szektorok határain átnyúló kölcsönös függőség (vagy 'partnerség') életbevágóan fontos a társadalom egészének fejlődése szempontjából.

19. Mit jelent a 'partnerség'? • Olyan kapcsolatot, vagy olyan szövetséget, társulást jelent, amelyben a felek a kockázatot és a hasznot megosztják. Minden egyes partnerséget újra és újra meg kell határozni, de a valódi partnerségnek feltétlenül tartalmaznia kell a következő két elemet: a megosztást (feladatok, felelősség, haszon, kockázat) és a résztvevők közötti fejlődő kapcsolatot.

20. Hogyan építsük a partnerséget? • A tapasztalat azt mutatja, hogy a valódi partnerség kialakítása sok időt vesz igénybe – nem könnyű és nem gyors folyamatról van szó. A fő feladat az, hogy pontosan meghatározzuk a terminusokat és egyetértés alakuljon ki a célok és a fejlesztési prioritások terén. A sikeres partnerségek egyre inkább explicit (vagy implicit) szabályokon vagy alapelveken nyugszanak. A megfogalmazásbeli különbségek ellenére a három legelfogadottabb ilyen alapelv a partnerek közötti MÉLTÁNYOSSÁG, a partnerségi munkában megvalósított ÁTLÁTHATÓSÁG és a KÖLCSÖNÖS HASZON elvárásának, kívánalmának elfogadása.

21. A partnerség érvényesülése az elmúlt évtizedben, az Unióban a partnerség intézményét 1988-ban végrehajtott reform során vezették be formálisan, majd tovább erősödött az elvárás 1993-ban, amikor a korábbi vertikális (Bizottság, tagállam, régió, helyi hatóság) partnerség mellett megjelenik a horizontális, azaz a gazdasági, szociális partnerek bevonásának az igénye.

22. A partnerség érvényesülése az elmúlt évtizedben, az Unióban a partnerség érvényesítésében rendkívül nagyok a különbségek egyrészt nemzetenként, döntéshozási szintenként illetve program típusonként is. A partnerség intézménye egyrészt a tagállam és a Bizottság közötti kapcsolatrendszerben, másrészt a monitoring bizottságokban testesül meg, formalizálódik döntően.

23. EGSZB - Gazdasági és Szociális Bizottság • konzultatív státusz • Három csoport: munkaadók, munkavállalók, egyéb érdekvédelmi szervezetek (civilek is!) • Bekapcsolódás: magyar tagokon keresztül (külső szakértői munkacsoport, stb.) • Véleményük: nem kötelező elfogadni, viszont kötelező kikérni • Egyéb rendezvények: konferenciák (pl. alkotmánnyal kapcsolatban)

24. A partnerség elve az EU Strukturális Alapok fogadásában Az 1260/1999/EK tanácsi rendelet 8. cikke értelmében az Európai Közösség intézkedései az Európai Bizottság és az egyes tagállamok közötti partnerség szellemében valósulnak meg. Ez azt jelenti, hogy az intézkedések nemcsak kiegészítik, hanem hozzá is járulnak a tagállamok megfelelő nemzeti lépéseihez. A tagállamok mind a nemzeti szabályozásnak, mind pedig a fennálló uniós gyakorlatnak megfelelően kijelölt • regionális, helyi, valamint egyéb közigazgatósági hatóságok, • gazdasági és szociális partnerek, • valamint minden illetékes szerv • bevonásával széles körű és hatékony társulást hoznak létre, figyelembe véve a nemek közötti esélyegyenlőség és a fenntartható fejlődés horizontális szempontjainak érvényesítését.

25. A partnerség elve az EU Strukturális Alapok fogadásában a partnerség jelenti a tagállam és az Európai Bizottság közötti együttműködést, a tagállamok kijelölt hatóságai és szervei közötti hatékony belső egyeztetést, illetve a tagállam hatóságai és a különböző gazdasági, társadalmi és egyéb civil, nem-kormányzati szervezetei közötti együttműködést. A Nemzeti Fejlesztési Terv készítése során a partnerség elsősorban ezen, harmadik értelmezését, illetve annak gyakorlatba történő átültetését érinti.

26. A partnerség elve az EU Strukturális Alapok fogadásában • A közösségi támogatások előkészítésének szakaszában a Nemzeti Fejlesztési Terv (ÚMFT) összeállítása kiemelt fontosságú, amelynek folyamatában a partnerek (a regionális és helyi hatóságok, valamint egyéb illetékes közhivatalok, a gazdasági és szociális partnerek, illetve bármely egyéb megfelelő illetékes szerv) bevonása elengedhetetlen. A széles társadalmi konszenzus a Nemzeti Fejlesztési Terv kapcsán azért fontos, mert a ÚMFT elkészítése, az ún. programozási időszak során nagymértékben kialakul az uniós támogatások elosztásának feltételrendszere. A ÚMFT sikerének egyik kulcsa, hogy a helyi, regionális, ágazati és társadalmi csoportérdekek a lehető legteljesebb mértékben érvényesüljenek, amelyek alapján a rendelkezésre álló forrásokat a különböző szereplők képesek is lehívni, illetve felhasználni.

27. A partnerség elve az EU Strukturális Alapok fogadásában • A partnerség elvének értelmében a Nemzeti Fejlesztési Terv kapcsán lezajlott egyeztetési folyamat fontos szerepet játszik a Strukturális Alapokkal összefüggő nyilvánosság megteremtésében is. Az 1260/1999/EK tanácsi rendelet 46. cikke, valamint a 1159/2000/EK bizottsági rendelet a Strukturális Alapok által nyújtott támogatásokra vonatkozóan a tagállamok által teendő, a tájékoztatásra és a nyilvánosságra vonatkozó intézkedéseivel összhangban a partnerség további célja között szerepel az is, hogy az érintett szervezetek és csoportok értesüljenek az ÚMFT előkészítésének azon munkáiról és folyamatáról, amelyek a végrehajtás során a későbbiekben jelentőséggel bírnak.

28. A sikeres társadalmi egyeztetés alapelvei • A Nemzeti Fejlesztési Hivatal az NFT tervezése során a következő alapelveket érvényesíti: Strukturáltság. A kormány az NFT kidolgozása előtt nyilvánosságra hozza a terv kidolgozásának folyamatát és menetrendjét. Az egyes civil szervezetek célszerűen ahhoz a tematikus vagy regionális munkacsoporthoz kötődően vehetnek részt a tervezés folyamatában, amelyekhez működésük földrajzi vagy tartalmi területe alapján a legszorosabban kapcsolódnak. A civil szervezetek véleményükre, felvetéseikre jórészt nem a Nemzeti Fejlesztési Hivataltól kapnak választ, hanem a felvetés területe szerint illetékes munkacsoporttól. Az NFH azonban minden véleményt és javaslatot nyilvántart, és ezt a nyilvántartást megőrzi.

29. A sikeres társadalmi egyeztetés alapelvei (folytatás) • Részvételi elv.A civil szervezetek partnerként vehetnek részt a tervezési folyamatban. Véleményezhetik a tervezők által rendelkezésükre bocsátott dokumentumokat, és lehetőségük van részt venni a célok és prioritások meghatározásában és az alternatívák szelekciójában is. A civil szervezetek megismerhetik a tervezéshez kapcsolódó valamennyi nyilvános dokumentumot, de a tervezők az egyeztetést, a véleményekre való válaszadást csak a kijelölt dokumentumok esetében vállalják! A válasz igénylésének további feltétele, hogy a vélemény - elektronikusan feltétlenül, de lehetőleg írásban is eljusson a tervezőkhöz.

30. A sikeres társadalmi egyeztetés alapelvei (folytatás) • Folyamatosság. Az NFT tervezése folyamán a civil szervezetekkel való kapcsolattartás folyamatos, a jelen társadalmi egyeztetési tervben foglalt ütemezést követi. Fontosnak tartjuk, hogy a civil szervezetek részt vegyenek a tervezés teljes folyamatában, a fejlesztési koncepció elfogadásától a stratégiai célok kialakításán és az operatív programok összeállításán át a pályázatok kiírásáig.

31. A sikeres társadalmi egyeztetés alapelvei (folytatás) • Nyitottság, nyilvánosság. Az NFT-vel kapcsolatos egyeztetési folyamat nyitott, abba bármikor bekapcsolódhatnak az érdeklődő civil szervezetek. Elvek: transzparencia (átláthatóság), intervenció (beavatkozás, befolyásolhatóság). A tervezés államigazgatási szereplői folyamatosan informálják civil partnereiket, a kapcsolattartást dokumentálják, a partnerek felvetéseire - a részvételi elvnél említettek szerint - választ adnak.

32. A sikeres társadalmi egyeztetés alapelvei (folytatás) véglegesítése után a kormányzat jelentést ad arról, hogyan zajlott le a társadalmi egyeztetés folyamata, miként vonta be a civil szervezeteket a tervezés folyamatába, és hogyan építette be a különféle véleményeket. A vélemények megtöbbszöröződésének elkerülése. A civil oldal felelőssége is fontos a társadalmi egyeztetésben: az egyeztetési folyamat hatékonyságát nagymértékben növelheti, ha a civil szervezetek megszervezik-koordinálják saját részvételüket, kiépítik annak rendszerét, segítve ezzel a tervezők és a civil szervezetek közötti információáramlást. Ehhez a koordinációhoz az NFH nem tud támogatást nyújtani. Ha valamely civil szervezet részt vesz ilyen koordinációban, akkor tőle a tervezők nem fogadnak el közvetlenül véleményt, javaslatot vagy hozzászólást.

33. Régió, regionalizáció, regionalizmus Régió alatt olyan különálló területi-közigazgatási egységet értünk, mely egyedi sajátosságok,  közös jellemzők alapján szerveződik és földrajzilag jól elhatárolható. Rendszerint politikai és gazdasági okokból jönnek létre, a kulturális értékek azonossága révén, mely alkotóelemeinek összetartása fontos szempontja lehet a különálló szerveződésnek. Ilyen és ehhez hasonló területi egységeket többnyire a hatékonyabb fejlesztés/fejlődés érdekében hoznak létre. A regionalizáció mindig egy felülről lefele irányuló mozgást feltételez, azaz a központi kormányzat szorgalmazására történik egy adott területi egység behatárolása, és a felsőbb szintek ruházzák fel a régiókat különböző hatás- és jogkörökkel. Ezzel szemben a regionalizmus alulról felfele mutató területszervezési kezdeményezéseket, törekvéseket jelent, melyek egy adott terület sajátosságának, kulturális vagy etnikai adottságának érvényesítésére irányulnak.

34. Régió, regionalizáció, regionalizmus • A regionális politika kérdését az európai integrációs folyamatok vitték be a politikum és közvélemény diskurzusába. • Az Európai Közösségeket létrehozó szerződés 158. cikke előírja, hogy a gazdasági és társadalmi kohéziójának erősítése céljából, csökkentenie kell a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségeket, és a kedvezőtlen helyzetű régiók vagy szigetek elmaradottságát.  • 2007-től a korábbi négy strukturális alap, a közösségi kezdeményezések és a Kohéziós Alap helyett két strukturális alap: az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális és Alap, valamint a Kohéziós Alap maradt fenn. Leválasztásra kerültek a közös agrárpolitikához, illetve a közös halászati politikához kapcsolódó finanszírozási eszközök és létrejött az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA), valamint az Európai Halászati Alap (EHA). A 2007 és 2013 közötti időszakban az ERFA, ESZA és Kohéziós Alapból 308,041 milliárd euró forrás áll rendelkezésre (2004-es árakon).  

35. Célkitűzések • A 2007-2013 közötti időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap három új célkitűzést támogat, melyek a konvergencia, a regionális versenyképesség és foglalkoztatás, valamint az európai területi együttműködés.   • A célkitűzések a nemzeti stratégiai referenciakeretek (NFT) és az azok megvalósítására kialakított operatív programokon keresztül valósulnak meg. 

36. Alapelvek: szubszidiaritás és decentralizáció szubszidiaritás azt jelenti, hogy egy adott szintről abban az esetben vihetőek magasabb szintre a döntések, funkciók és feladatok, ha azt az alacsonyabb szint nem megfelelően látja el vagy nem képes egyáltalán ellátni. A szubszidiaritáshoz hasonlóan a decentralizáció is az állam- és közigazgatási szférában alkalmazott elvként értelmezhető, melynek célja az hogy a centrális szervezetek hatáskörébe tartozó hatás- és feladatköröket kisebb illetékességi területi egységgel rendelkező szervezetek számára kell átadni. A decentralizációs intézkedések gyakorlatba ültetése a hatékonyabb feladatellátást, az állampolgárhoz közelibb döntés és ügyintézés poltikai törekvéseinek célját szolgálják. Elmondható, tehát, hogy a szubszidiaritás az alacsonyabb szinteket célozza meg, a decentralizáció ezzel ellentétben nem fogalmazza meg a kívánatos szintet, csupán a centrum birtokában levő hatás- és feladatkörök átadását irányozza elő. A decentralizáció felülről lefele irányuló mozgást, míg a szubszidiaritás lentről felfele való mozgást feltételez.

37. A regionális politika alapelvei PartnerségA projektek tervezése, kidolgozása, végrehajtása és ellenőrzése során kiemelten fontos a vertikális és a horizontális együttműködés a szereplők között. A vertikális együttműködés az Európai Unió és a tagállamok intézményei, valamint a régiók közötti, míg a horizontális a regionális és helyi hatóságok, oktatási intézmények, civil szervezetek, vállalatok és szociális partnerek, az egyes ágazatokhoz tartozó intézmények szoros együttműködését feltételezi. Mindez azért szükséges, mert a projektek kedvezményezettei, végrehajtói nem jelentkezhetnek közvetlenül a támogatásért, hanem az egyes projektek mindig egy átfogóbb program (regionális, ágazati) részét képezik.

38. A regionális politika alapelvei ProgramozásA fejlesztési stratégiák előbb említett - vertikális és horizontális partnerségen alapuló - kidolgozása, a fő célkitűzések egyértelmű meghatározása, illetve a fejlesztések egymásra épülése, időbeli ütemezése jelenti a programozást. A programozás elve az Európai Unió regionális politikájában azt szolgálja, hogy ne egy-egy elszigetelt projektet (azaz egy-egy létesítményt, egy-egy akciót) támogassanak, hanem a régió egészének vagy annak meghatározott területének fejlődését befolyásoló célkitűzéseket vagy azok sorozatát.

39. A regionális politika alapelvei Koncentráció és addicionalitásA koncentráció egyszerre értelmezhető területi és a financiális szempontból: a támogatásokat a leginkább elmaradott régiókra kell koncentrálni, és oda kell összpontosítani a pénzügyi források jelentős részét. A koncentráció célja, hogy a fejlesztési célkitűzések megvalósítása során kiküszöbölhetőek legyenek a felesleges párhuzamosságok, megakadályozva a pazarlást és az elaprózódást.Az addicionalitás úgy értelmezendő, hogy a Közösség által nyújtott pénzügyi támogatás minden esetben csupán kiegészíti az adott ország fejlesztési pénzeszközeit (még akkor is, ha arányaiban esetleg a Közösségi források nagyobb hányadot képviselnek a nemzetinél). Ezáltal járul hozzá a Közösség a nemzet területfejlesztési stratégiájához, amelyet azonban összhangba kell hozni a Közösség strukturális politikájával. Emellett a nemzeteknek nyújtott támogatásokat be kell illeszteni a Közösségnek a tervidőszakra meghatározott támogatási rendszerébe, összhangban az integráció elveinek érvényesítésével.

42. Kohéziós politika • Az Európai Uniónak nincs olyan régiója, melyre ne vonatkozna a kohéziós politika célkitűzései közül legalább egy. A Bizottság statisztikai adatok alapján állapítja meg, mely földrajzi területek támogathatók. Európa a NUTS (Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája) alapján több régiócsoportra oszlik. • Azon régiók számára, amelyek az Unió bővítése előtt jelentős támogatásban részesültek, a két programozási időszak közötti hirtelen váltás áthidalására a Közösség átmeneti támogatási rendszereket hozott létre. • Kohéziós Alap: azon államok vehetik igénybe a Kohéziós Alap támogatását, amelyek egy főre eső bruttó nemzeti jövedelme (GNI) alacsonyabb az EU-átlag 90%-ánál. Ennek megfelelően a következő országok minden régiója részesülhet a támogatásban

43. A „konvergencia” célkitűzés • Azok a NUTS 2 szintű régiók részesülhetnek a „konvergencia” célkitűzés támogatásaiból, amelyekben az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP/fő) alacsonyabb a közösségi átlag 75%-ánál. E kritériumnak az alábbi régiók felelnek meg:

44. Phasing-out átmeneti rendszer • Fokozatosan megszűnő, ún. phasing-out átmeneti rendszer vonatkozik azon régiókra, melyek részesülhettek volna a „konvergencia” célkitűzés támogatásaiból, ha a támogathatóság kritériumát jelentő küszöbérték nem a 25, hanem továbbra is a 15 tagállamot számláló EU egy főre eső GDP-jének 75 %-a maradt volna.

45. Az „európai területi együttműködés” célkitűzés • Ahatárokon átnyúló együttműködés azon NUTS 3 szintű régiókban támogatható, melyek bármely belső szárazföldi határ vagy bizonyos külső szárazföldi határok mentén fekszenek, valamint olyan tengeri határok által elválasztott régiók között, melyeket egymástól legfeljebb 150 km távolság választ el (lásd a Bizottság 2006. október 31-i határozatában található listát, illetve a kapcsolódó térképet • Transznacionális együttműködés: a támogatható régiók listáját a Bizottság 2006. október 31-i határozata állapította meg (lásd a kapcsolódó térképeket) • A régiók közötti együttműködés az Unió minden régiójában támogatható.

46. Tetraéder modell Állam Önkormányzat Civil szektor Egyház GAZDASÁG

47. A civil részvétel rendszere (NFÜ) • 1. Az információkhoz való hozzáférés A tervezés dokumentumai hozzáférhetőek az NFÜ honlapján. Az ezt kérő civil szervezetek és személyek elektronikus értesítést kapnak akkor, ha új dokumentum válik elérhetővé. • 2. Aktív tájékoztatás Az NFÜ, továbbá a tervezésben részt vevő valamennyi állami szerv folyamatosan tájékoztatja a társadalmat a tervezőmunka menetéről. Az országos és helyi sajtóban, valamint a saját honlapjukon tájékoztatást adnak a nyilvános eszmecserék tárgyáról, helyszínéről és időpontjáról.

48. A civil részvétel rendszere (NFÜ) folytatás • 3. Széles körű társadalmi konzultáció Minden érdeklődő számára lehetővé tesszük, hogy a tervezési folyamat valamennyi szakaszában kifejthesse véleményét a vitára bocsátott anyagokkal kapcsolatban. E vélemények szóban elmondhatók a nyilvános fórumokon, írásos formában pedig az Ügynökség honlapjának partnerségi fórumain keresztül lehet eljuttatni a javaslatokat. • 4. Közvetlen részvétel a tervezési folyamatban A tematikus és regionális munkacsoportok tevékenysége felöleli a tervezés valamennyi szakaszát, így a civil részvétel biztosítása ezekben a munkafolyamatokban mindenütt kívánatos. • 5. A civil egyeztetés partnerei Az NFÜ maga nem választ ki általa fontosnak vagy kívánatosnak tartott partnereket a civil szervezetek, a gazdasági szféra és a magánszemélyek köréből; mindenki számára biztosítja az egyenlő elbánást. Az egyeztetés mindenki számára nyitott, az NFÜ honlapján történő regisztráció után bárki hozzászólhat a társadalmi egyeztetésre bocsátott dokumentumokhoz a honlap partnerségi aloldalán.

49. Értelmezések • Hálózat: minden olyan rendszer, amely egymástól elkülöníthető elemekből áll,és ahol az elemeket gyenge vagy erős kapcsolatok kötik össze. A természetes hálózatok egymásba ágyazottak (cluster) • Részvétel: programok, politikák kidolgozásában közvetlen részvételi lehetőség többféle társadalmi érdeket képviselő csoportok (érintettek) számára egy olyan fázisban, amikor még a szereplők között elképzelhető konszenzusos megoldás létrejötte. • Partnerség: közös célok elérése érdekében különböző, a partnerségben meghatározott feladattal és tevékenységgel rendelkező, az együttműködéshez anyagi és nem anyagi hozzájárulást nyújtó szereplők egymással való kooperációja.

50. Szabályozás • Hálózat: törvények, rendeletek, Deko-k, gesztor előírásai (szerződésben), kölcsönös megállapodások, • Részvétel: törvény a kötelező társadalmi egyeztetésről, • Partnerség: EU alapelv