TALAJÖKOLÓGIA

1. TALAJÖKOLÓGIA TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI BSc

2. A TALAJFAUNA ALKOTÓRÉSZEI I.MIKRO-, MEZOFAUNA ÁTTEKINTÉSE • Protozoák • Fonalférgek • Ugróvillások • Atkák • Medveállatok HEFOP 3.3.1.

3. A talaj élő anyagának (edafon) összetevői Forrás: Stefanovits et al.: Talajtan, 1999 HEFOP 3.3.1.

4. Egysejtűek (Protozoa) • 250 faj, • Nincs valódi sejtfaluk, • Kis méretűek, alakjuk változó, • Művelt talajokban biomasszájuk azonos lehet a gilisztákéval, • Baktériumokat és egyéb mikroorganizmusokat fogyasztanak, • Segítenek a talajban a mikroszervezetek visszaszorításában, • Eléggé ellenállóak, képesek extrém körülményeket túlélni a talajban. • 200 méteres mélységben (talajvízben) is megtalálhatók! HEFOP 3.3.1.

5. Egysejtűek (Protozoa) • A Protozoák mennyisége is kapcsolatban van a talajtulajdonságokkal. Minél többet találunk belőlük, annál jobb a kultúrállapota a talajnak. A jó állapotú talajban nemcsak a számuk, de a sokféleségük is nő. • Osztályozás: • Egyféle magvúak törzse • ostorosok • galléros ostorosok • gyökérlábúak • spórások • Kétféle magvúak törzse • csillósok • Ostorosokból erdőtalajon 80.000 g-1számolhatunk, homoktalajon 10.000 g-1-ot. HEFOP 3.3.1.

6. Protozoák – ostorosok HEFOP 3.3.1.

7. Protozoák – gyökérlábúak HEFOP 3.3.1.

8. Protozoák – csillósok HEFOP 3.3.1.

9. Protozoák – egysejtűek (véglények) Lehetnek: • baktériumfalók, • ragadozók, • kannibalisták, • szaprofágok. HEFOP 3.3.1.

10. Protozoák – egysejtűek (véglények) • Rossz kultúrállapotú talajban a csillósok elvesztik uralmukat, és a gyökérlábúak kerülnek az első helyre. • Nem homogén elterjedésűek, hanem gócpontok mentén élnek (rothadó anyag és gyökerek mentén). • Bár az egysejtű állatok képesek egy óra alatt 30ezer baktériumot is fölfalni, bizonyították, hogy a nagyobb véglény-aktivitás nagyobb mikrobiológiai aktivitást eredményezett. • Megállapították, hogy a a baktériumokkal való együttélésük során nő a CO2 mennyisége, holott csökken a baktériumok száma, de ezzel párhuzamosan nő a szaporodásuk üteme. • A véglények egyszerűbb vegyületekké alakítják a bonyolult szerves anyagot, így elérhetővé teszik a magasabb rendű növények számára. HEFOP 3.3.1.

11. Fonálférgek • A talajban széleskörűen elterjedtek, • Közel 20 000 leírt faja van, • Óriási alkalmazkodó képesség: tengerek mély rétegeiben, édesvízben, fél-sós vizekben, szikes tavakban, hőforrásokban, a talaj többméteres mélységeiben, és sivatagokban is megtalálhatók! • Fő szerepük a többi mikroorganizmussal történő táplálkozásuk, ezáltal számuk korlátozása. • Nagyobb pórusokban lévő vízhártyákban élnek, durva textúrájú, nedves talajban a leggyakoribbak. HEFOP 3.3.1.

12. Fonálférgek (Nematoda) HEFOP 3.3.1.

13. Fonálférgek osztályozása táplálkozásuk szerint • Mindenevők: legáltalánosabbak, főleg bomló szerves anyagokon élnek. • Ragadozók: más fonálférgekkel táplálkoznak. • Paraziták: a növényi gyökereket fertőzik meg. Cisztákat képeznek a gyökereken. Ha sikerült a növénybe bejutnia, más kórokozók is könnyen bejutnak (cukorrépa, kukorica). • Növényevők, • Gombákat fogyasztók, • Baktériumokkal táplálkozók. HEFOP 3.3.1.

14. Fontos szerepük van a szerves anyag lebontásában, • Zsákmányt jelentenek az atkák, az ugróvillások, a hangyák, a rovarlárvák, ill. egyes gombák számára, melyek képesek megfogni őket (hurokvető gomba). • Kedvezőtlen körülmények között: - összezsugorodik, - teste víztartalma jelentősen csökken, - életműködését szünetelteti évekig, míg megfelelő körülmények nem jönnek. • Ez az anabiózis, amely kozmopolita elterjedésük egyik magyarázata. HEFOP 3.3.1.

15. Hurokvető gomba és fonálféreg HEFOP 3.3.1.

16. Mezofauna (100 m – 2 mm) HEFOP 3.3.1.

17. Ugróvillások (Collembola) • Osztály: Rovarszerűek (Parainsecta) Rend: Ugróvillások (Collembola) • Elsődlegesen szárnyatlanok • Gyakran vakok vagy max. 8 szem laza halmaza alkotja a szemet • A kifejlett állatok is vedlenek HEFOP 3.3.1.

18. Táplálkozásuk • Vegyes táplálkozásúak: - elsősorban gombahifákat, - növényi gyökereket, növényi részeket, avart, algát, zuzmót, - baktériumot, nematodát, - más Collembolát, vagy azok petéit (Hopkin), stb. HEFOP 3.3.1.

19. Élőhelyük • A világon az egyik legelterjedtebb rovar • Bármely élőhelyen: tengerpart - magas hegység – Antarktisz (Cryptopygus antarcticus) • Leggyakoribb előfordulás: - talajban (2 m) (fehérek, általában vakok); - talaj felszínén, avarban (sárga, barna, fekete); - fák kérge alatt; - hóban, stb. HEFOP 3.3.1.

20. Az ugróvillások talajtani jelentősége • Minden rothadó-korhadó anyagot fölfalnak a talajban és annak felszínén, • Nagymértékben hozzájárulnak a humuszképződéshez, • Ürüléküket könnyebben alakítják át a mikroorganizmusok humusszá, • 1m2 területen kb. évi 180 g humuszt termelnek, • Jól jelzik a talaj öregedését, a talaj fizikai és kémiai jellemzésére jobban felhasználhatóak, mint a fizikai és kémiai laboratóriumi módszerek, mert öreg talajban csak a legfelső rétegben fordulnak elő. HEFOP 3.3.1.

21. Környezeti hatások • A Collembolák érzékenyek a túl magashőmérsékletre→ levándorolnak. • Extrém alacsony hőmérsékletre nem olyan érzékenyek: akár meg is fagyhatnak, amikor felmelegszik a talaj, akkor újra aktívvá válnak. • A Collembolák termékenysége nagyban függ a gombafonalak N-koncentrációjától (Booth, 1983). HEFOP 3.3.1.

22. Ökológiai szerepük • Általában hasznosak: segítik a szerves anyagok lebontását, a tápanyagok mineralizációját. • A szerves anyag lebontó folyamataiban a gombafonalak elfogyasztásával játsszák a legnagyobb szerepet. Bizonyos gombafajt jobban kedvelnek másokkal szemben. • Relatíve kevés biomasszát termelnek. HEFOP 3.3.1.

23. Atkák Az atkák szabad szemmel nem látható apró rovarok. 100-500 µm nagyságú, pókszabású állatkák (Acariformes). A fejtorból álló törzsükből a fej elülső része különült el. Szúró-szívó szájszervük van. A kifejlett egyedek nyolclábúak. Ezek végén karmok ill. tapadókorongok vannak. Sok faj csak a bőrén lélegzik. Akadnak köztük elevenszülők, de leggyakrabban a megtermékenyített petéből (tojásból) hat lábú lárvák kelnek ki, majd ezekből lesznek a nyolc lábú még ivar éretlen nimfák. A nimfák is több fejlődési szakaszon mennek keresztül. Kb. 300 órát élnek és 50 utódot hoznak világra. Különféle növényi és állati anyagok nedveinek kiszívásával táplálkoznak. Rengeteg fajuk él a földben, vízben, levegőben, de vannak élősködők, sőt ragadozók is. A leggyakoribbak a földben élő fajai, melyeknek jelentős szerepük lehet a talaj formálásában (Páncélos atkák). Számuk 1 m2 területű földön több ezer is lehet. HEFOP 3.3.1.

24. Atkák HEFOP 3.3.1.

25. Medveállatkák (Tardigrada) Törzsük a fejjel mindig összenőtt és fejtort alkot, féregszerű, halványan ízelt. Lábaik csonkszerűek, ízeletlenek, a negyedik pár mindig a test hátulsó végén fekszik, valamennyi karmokban végződik s ezeknek száma 2-4. Két szemük az első lábpár előtt fekszik. Hímnősek, női nemzőszervük páratlan, a hím ellenben páros, petéik leggyakrabban a szülőnek levedlett bőrében fejlődnek tovább. Helyváltoztatásuk igen lassú és nehézkes, nagyon hasonlít a medvékéhez s ezért kapták nevüket is. Leggyakrabban nedves mohák alatt találjuk, de vízben is tenyésznek. Táplálékuk növényi és állati anyagokból áll. A kiszáradás alkalmával tetszhalottakká lesznek s csak a vízbe jutás után kelnek új életre. Eddig mintegy 600 fajuk ismeretes, melyek között leggyakoribbak: az Arctiscon Milnei, a Macrobiotus Hufelandii. Az 1 mm nagyságot egyikük sem éri el; nálunk is tenyésznek. HEFOP 3.3.1.

26. Medveállatkák HEFOP 3.3.1.

27. ELŐADÁS ÖSSZEFOGLALÁSA A mikro és-mezofauna legfontosabb képviselői a talajban a Protozoák, Fonalférgek, Ugróvillások, Atkák és a Medveállatok. A Protozoák biomasszája művelt talajokban azonos lehet a gilisztákéval, baktériumokat és egyéb mikroorganizmusokat fogyasztanak. Eléggé ellenállóak, képesek extrém körülményeket túlélni a talajban. A véglények egyszerűbb vegyületekké alakítják a bonyolult szerves anyagot, így elérhetővé teszik a magasabb rendű növények számára. A Fonalférgeknek fontos szerepük van a szerves anyag lebontásában, kozmopolita elterjedésűek (anabiózis). Az Ugróvillások jelentősége a rothadó-korhadó anyagok átalakításában van, nagymértékben hozzájárulnak a humuszképződéshez Az Atkák leggyakoribb fajai a földben élnek, jelentős szerepük van a talaj formálásában, számuk 1 m2 területű földön több ezer is lehet. A Medveállatokat leggyakrabban nedves mohák alatt találjuk, de vízben is tenyésznek. Táplálékuk növényi és állati anyagokból áll. HEFOP 3.3.1.

28. ELŐADÁS ELLENÖRZŐ KÉRDÉSEI • Jellemezze a protozoákat morfológiájuk és talajban betöltött szerepük szerint! • Ismertesse a fonalférgek jelentőségét a talajban! • Mutassa be az ugróvillások szerepét a mineralizációban! • Jellemezze az atkákat és medveállatokat a talajban betöltött funkció szerint! HEFOP 3.3.1.

29. ELŐADÁS Felhasznált forrásai Szakirodalom: • Kátai J. (szerk.): Talajtan - talajökológia Egyéb források: • Bakonyi G.(szerk.): Állattan • Filep Gy.: Talajtani alapismeretek I-II • Szabó I. M.: Az általános talajtan biológiai alapjai HEFOP 3.3.1.

30. KÖSZÖNÖM A FIGYELMÜKETKÖVETKEZŐ ELŐADÁS CÍME:A talajfauna alkotórészei II. Mikro- és mezofauna • Előadás anyagát készítették: • Dr. Kátai János egyetemi tanár • Zsuposné dr. Oláh Ágnes egyetemi docens • Sándor Zsolt tudományos segédmunkatárs HEFOP 3.3.1.