190 likes | 294 Views
Az újkori filozófiai gondolkodás születése. Filozófia 20 1 0-201 1 -es tanév I V . előadás. Az újkori filozófia születési körülményei. Ez a kurzus az újkori gyakorlati filozófia problematikájára összpontosít.
E N D
Az újkori filozófiai gondolkodás születése Filozófia 2010-2011-es tanév IV. előadás
Az újkori filozófia születési körülményei Ez a kurzus az újkori gyakorlati filozófia problematikájára összpontosít. Az újkori gyakorlati filozófia megértéséhez azonban ismernünk kell azt a filozófiai közeget, amelyben az újkori gondolkodók a gyakorlati filozófiát művelték. Fel kell vázolnunk azokat a filozófiai problémákat, amelyek meghatározták az újkori filozófia tematikáját.
A skolasztika válsága Az újkori filozófia a középkoriból nőtt ki. A középkori filozófia hanyatlása határozta meg az újkori filozófia születési körülményeit. A középkori gondolkodás meghatározó sajátossága a keresztény vallás szellemiségének központi szerepe. A kereszténység a ‘könyv vallása’ és ‘teológiai vallás’. Egy írott tanítás (a Biblia) körül szerveződik. Az írott üzenet pontos megértésén múlik a hívő üdvössége. Üdvözülni csak az olyan hit révén lehet, amely az igaz tanításon (az ortodoxián) alapul. Létfontosságú az igaz hit leválasztása a tévtanok (az eretnekség) különböző változatairól.
A skolasztika válsága A keresztény vallás felértékeli a teológiai szempontokat, és hallatlanul szenvedélyessé teszi a teológiai vitákat. Ez ‘mentette meg’ a filozófiát: a filozófia a teológiai viták révén integrálódott a középkor szellemi univerzumába. A teológiai viták résztvevői felfedezték, hogy álláspontjukat filozófiai érvekkel tehetik meggyőzőbbé. A krisztológiaiviták ebbenkiemelkedő szerepet játszottak. A krisztológia Jézus természetével foglalkozik. A krisztológiai vitákban használták a teológusok a görög metafizika és logika fogalmait (például phüszisz). A filozófia azért őrizhette meg a pozícióját, mert elhitték róla, hogy kell a Szentírás helyes értelmezéséhez. Ezzel érvelt például Ágoston.
A skolasztika válsága A középkori gondolkodást erősen meghatározta az írott hagyomány erejébe vetett hit. A nagy igazságok már megvannak, sőt, le is vannak írva (alapvetően a Szentírásban), csak arra kell figyelni, hogy ne értsük őket félre, hogy hitelesen tárjuk fel őket a forrásokból. A középkori tudományos gondolkodás exegetikus jellegű volt. Exegézis = szövegmagyarázat. A filozófusok és tudósok feladata nem új igazságok felfedezése, hanem az antik nagyságok által már kifejtett igazságok pontos értelmezése. A középkori filozófiára nem jellemző az új és eredeti koncepciók megfogalmazása. A kommentár lett az egyik legjellegzetesebb filozófiai műfaj.
A skolasztika válsága A középkori filozófia karaktere A metafizikai igazságok forrásának a Szentírást tekintették. A filozófiának csak értelmeznie kell azt, amit a Szentírás már kimondott. A középkorban a gyakorlati filozófia állt a filozófia középpontjában, ám egy teológiai fogalomra, az üdvösségre lett ‘ráirányítva’. A középkori filozófusok és az antik filozófia hagyatéka: A korai keresztény bölcselet, a patrisztika a platóni filozófiára támaszkodott. A skolasztika inkább arisztotelészi alapokon állt. Aquinói Tamás: Arisztotelész és a Szentírás fedésbe hozható egymással.
A skolasztika válsága Ennek a gondolkodásnak a válsága szülte az újkori filozófiát. A forradalmi változást a természettudományok szerepének megnövekedése eredményezte: a válság a természetfilozófiában tört ki. A skolasztika válsága nem rendítette meg a filozófia egyéb területeit: a természetfilozófiának a középkorban csekély jelentősége volt. A filozófiai gondolkodás változásai sokáig meglehetősen érintetlenül hagyták a gyakorlati filozófiát. A viták először a természetfilozófiát uralták el, onnan szivárogtak át a metafizika területére. A viták igazi tétje egy olyan metafizika kidolgozása volt, amely megfelelő filozófiai alapot teremt az új természettudomány számára.
A skolasztika válsága Három természetfilozófiai probléma: 1. A fizika teleologikus felfogása. Az arisztotelészi a fizikai folyamatokat céljukra tekintettel magyarázza. Az új természettudomány viszont kauzális szemléletű. 2. Kettős fizika. A ‘Hold alatti’ (szublunáris) és a ‘Hold feletti’ (szupralunáris) világban eltérőek a természeti törvények. Az újkori fizika nem fogadja el a természeti törvények ilyesféle kettősségét. 3. Geocentrikus világkép. Az égitestek mozgását rosszul írja le a geocentrikus kozmológia. Kopernikusz heliocentrikus kozmológiára tért át.
A skolasztika válsága A skolasztikus filozófia válságához hozzájárult a szkepticizmus térhódítása is. Az újkor hajnalán újra divatba jöttek az antik szkeptikusok eszméi (Sextus Empiricus). Ismeretelméleti szkepszis: a világra vonatkozó ismereteink sohasem tesznek szert bizonyosságra. Etikai szkepszis: az elfogadott erkölcsi felfogásokat érintő kétely. Újkori szkeptikusok: Montaigne és Lipsius. A kora újkori filozófusok számára a szkepticizmus elleni küzdelem az egyik legfontosabb feladat lett. Sokan gondolták, hogy a skolasztikus filozófia, mivel egy sor kérdésben képtelen megnyugtató válasszal szolgálni, maga gerjeszti a szkepticizmust: már csak ezért is új filozófia kell.
A skolasztika válsága A skolasztikus filozófia válságának van egy társadalmi-kulturális dimenziója is. A skolasztika alapvetően katolikus iskolafilozófia volt. Azokban az országokban, amelyek elszakadtak a katolicizmustól, megrendültek a pozíciói. Az újkori filozófia legfontosabb alakjainak többsége protestánsvolt.
Az új tudományos módszer A természettudomány újkori fejlődése gyökeresen átalakította a tudományos módszerrel kapcsolatos elképzeléseket. Szakítottak az írott hagyomány központi jelentőségét valló felfogással. A tudós feladatának már nem azt tekintették, hogy elképzeléseit hozza összhangba a klasszikus szerzők írásaival. A megismerés hiteles forrásává a megfigyelés, illetve a kísérletezés vált. Az írott hagyomány csak akkor volt elfogadható, ha megfelel a tapasztalat igazságának. Kialakult az a modern elképzelés, hogy a régiek nem többet, hanem kevesebbet tudtak a világról, mint a maiak.
Az új tudományos módszer Az ‘új tudomány’ néhány filozófiai szempontból is jelentős jellegzetessége: A matematika szerepének felértékelődése. „A természet könyve a matematika nyelvén íródott.” (Galilei) A természeti törvényeket a megfigyelések matematikai modellezésével kell megállapítani. A természetet változtathatatlan törvények uralják. A természeti törvények alól nincsenek kivételek: csodák nem lehetségesek. A kauzális gondolkodás kizárólagossá válása. A kauzális gondolkodás univerzális tudományos módszert hozott létre.
Galilei Az új, univerzális tudományos módszer első ‘apostola’ Galileo Galilei (1564-1641) volt. Nem volt filozófus, de elméleti művek megírásával tett kísérletet az új tudomány szemléleti alapjainak tisztázására. Kifejtette a kauzális gondolkodásnak megfelelő univerzális módszert: a rezolutív-rekompozitív módszert. Rezolutív-rekompozitív módszer: 1. A magyarázatra váró jelenséget részeire kell bontani - ‘rezolúció’ (modo risolutivo). 2. Meg kell magyarázni, hogy a megismert elemekből miképpen épül fel a magyarázatra váró jelenség - ‘rekompozíció’ (modo composito).
Galilei Galilei a rezolutív-rekompozitív módszer kifejtésével a kísérleti természettudomány módszertani megalapozására tett kísérletet. A módszer a filozófiára is óriási hatást gyakorolt. Descartes ezt avatta univerzális filozófiai módszerré. (Értekezés a módszerről) Megjelent az a gondolat, hogy a természettudomány mindenfajta emberi megismerésnek mintát szolgáltat. A természettudomány a helyes gondolkodás útjára lelt rá. Ennek a gondolatnak a túlzásba vitt érvényesítése a ‘tudományfetisizmus’.
Filozófiai diagnózis: Bacon Az új tudomány kibontakozása és a skolasztikus filozófia ebből eredő válsága új helyzetértékelést követelt a filozófusoktól. Az erre irányuló kísérletek közül két gondolkodó munkásságát kell kiemelni: 1. Francis Bacon, 2. René Descartes Francis Bacon (1561-1626) angol jogász, politikus. Nem alkotott filozófiai rendszert, de nagy hatást gyakorolt a filozófia és a tudomány viszonyára vonatkozó elképzelésével, előkészítője volt az empirizmus irányzatának.
Bacon Bacon elméleti kifejezését adta a tudás értékével kapcsolatos szemléletváltozásnak. Arisztotelész úgy gondolta, hogy az a megismerés igazán értékes, amelyet kizárólag a kíváncsiság vezérel. A hasznáért becsült ismeret alacsonyabb rendű. Bacon szerint a tudás nem önmagában jó, hanem azért, mert használni lehet. A tudás azért értékes, mert lehetővé teszi a természet leigázását. Az ember megismerései képességei révén a természet urává válhat. „A tudás — hatalom.”
Bacon Bacon szerint a tudomány válságban van: nem fejlődik úgy, ahogy kellene. Rossz a filozófiai alap, amire épül: az arisztoteliánizmus. A tudománynak új módszertanra van szüksége (Novum Organum). A spekulációuralkodik a gondolkodás fölött, pedig az igazságot a tapasztalatból lehetne megismerni. Minden igazi megismerés kiindulópontja a megfigyelés, de szükség van a rendszerezés képességére is. Az arisztoteliánus olyan, mint a pók. Az empirista olyan, mint a hangya. Az igazi tudós olyan, mint a méh.
Bacon Bacon számára az indukció (az egyesről az általánosra való következtetés) volt a tudományos kutatás sajátos módszere. A tudós először adatokat gyűjt (megfigyeléssel vagy kísérletek útján), aztán ezekből állapítja meg az általános törvényszerűségeket (a természeti törvényeket). Bacon nem értette pontosan a természettudomány működését. A valódi tudósnál a célzott megfigyelést és a kísérletet megelőzi a hipotézis felállítása. Ennek megfelelően valójában nem is induktív módon igazolja a tételeit. Bacon nem volt képes elvégezni az új tudomány módszertani megalapozását.
Bacon Bacon kísérletet tett a gondolkodási hibák szisztematikus elemzésére, amelyek szerinte félreviszik a megismerést. Ezek a gondolkodási hibák: idolumok (ködképek). 1.A törzs idoluma Az emberre természeténél fogva jellemző fogyatékosságok. 2. A barlang idoluma Az emberre egyénileg jellemző gondolkodási hibák. 3. A piac idoluma A nyelvben gyökerező félreértések. 4. A színház idoluma A régiek gondolkodásában gyökerező tévedések.