Felelős vállalati kormányzás történelme

1. Felelős vállalati kormányzás történelme 1. Előadás A hatalom-megosztás logikája és evolúciója a gazdaságban és a politikában

2. Tematika - 2013 2012 09.27 11.20 – 12.50 Történelem 13.10 – 14.40 A hatalom pszichológiája 2012 10. 9.40 – 11.10 Intézményi rendszer 11.20 – 12.50 A tőzsdén nem levő vállalatok 13.10 – 14.40 A hatalom etikája és a vállalati kultúra 2012 10. 16.30 – 18.00 Az ösztönzés 18.10 – 19.40 A vállalatok társadalmi felelőssége (etika?) 2012 11 13.10 – 14.40 Felelős kormányzás az állam világában 14.50 – 16.20 A felelős kormányzás mérése – a demokrácia-indexek 2012 11 9.40 – 11.10 A feladatok megbeszélése 11.20 – 12.50 Összefoglalás

3. A tantárgy tematikája (nappali) • A vállalati szervezet és az irányítás fejlődése a 20. század közepéig • A vállalati szervezet, döntéshozatal, érdekcsoportok és az irányítás/kormányzás kapcsolata a 20. század végén. • Az irányítás/kormányzás, az irányítás és a vezetés eltérő funkciói, intézményei, és konfliktusuk. • A vállalati irányítás/kormányzás szabályozása a világban, főként az EU-ban. • A 21. század kihívásai: botrányok, globális vállalatok, átalakuló szervezetek, vezetői érdekeltség, tulajdonosi jogok. • A felelős vállalati irányítás: etika, vállalati felelősség. • A felelős vállalati irányítás: szervezeti struktúra, döntéshozatal, vezetői érdekeltség. • A felelős vállalat-irányítás magyarországi megoldásai konkrét vállalati példák alapján. • A kormányzás kérdései az államok szintjén, a non-profit és az önkormányzati szférában. • Teljesítmény-értékelés, motiváció, és bérezés – felül és alul. • A szabályozás, a tervezés, és az ellenőrzés szerepe és eszközei a menedzsmentben • A 21. század kihívásai (válságok, és a globális átalakulás).

4. A tantárgy tematikája (levelező) • A hatalommegosztás történelmi útja, és az irányítás fejlődése a 20. század közepéig • A vállalati kormányzás szervezete, a döntéshozatal, érdekcsoportok és az irányítás/kormányzás kapcsolata a 20. század végén. • Az irányítás/kormányzás, az irányítás és a vezetés eltérő funkciói, intézményei, és konfliktusuk. • A 21. század kihívásai: botrányok, globális vállalatok, átalakuló szervezetek, vezetői érdekeltség, tulajdonosi jogok, etikai kérdések. • A felelős vállalatirányítás területei: etika, vállalati felelősség. • A kormányzás kérdései az államok szintjén, és a 21. század kihívásai (válságok, és a globális átalakulás).

5. A teljesítmény értékelés (nappalisok) • A hallgatók teljesítményértékelése 50%-ban a félév során elkészített írásos esettanulmány, 50%-ban pedig a félévet lezáró írásbeli vizsga alapján történik. • Az esettanulmányban egy konkrét vállalat kormányzásának rendszerét kell leírni, és a működését kell elemezni. • A félév végén ZH-ra kerül sor. A ZH az alapkategóriák ismeretét ellenőrzi. A lehetséges ZH kérdéseket április elejéig adom meg • Az írásbeli vizsga a tanév során megadott vizsgakérdések alapján történik. • Azok a hallgatók, akik a 12. előadásból legalább 9-n részt vesznek és a ZH-juk elfogadható a beadott házi dolgozat alapján megajánlott jegyet kaphatnak.

6. Kötelező és ajánlott irodalom: Kötelező: Marosán György: A 21. század stratégiai menedzsmentje. 2006 www.marosan.com honlap anyagai és a megadott cikkek Ajánlott irodalom: Marosán György: A siker receptje. Kossuth Kiadó 2003. Angyal Ádám: Vállalati kormányzás. Aula. 2001.

7. A házi dolgozat részletei • A házi dolgozat témája: egy vállalati (lehet, non-profit, vagy állami intézmény) eset-tanulmány készítése. Ennek keretében az irányítási struktúra azonosítását, a változások elemzését, és a kialakult rendszer értékelését kell végrehajtani. A konkrét stratégiai döntés-hozatali rendszer elemzése egy nagy-vállalatnál. Esetleg, két, eltérő irányítási modellt alkalmazó vállalat összehasonlítása. • Használjanak fel a legkülönfélébb helyről vett elemzéseket, és információkat, de hivatkozzanak azokra. Elképzelhető egy önkormányzat, vagy egy cég irányításával, vezetői ösztönzésével, hibás döntés meghozatalával kapcsolatos botrány elemzése. Ebben az esetben azonban a tényekre, és a szervezeti és irányítási okokra kell összpontosítani. • Az elemzés legyen konkrét és kezelje rendszerében a feladatokat. Fordítsanak figyelmet arra, hogy az SZMSz-ben leírtak többnyire csak a cselekvés kereteit jelölik ki. A legfontosabb tisztába kerülni azzal, hogyan működnek a szabályok a valóságban. A javaslat – ha van - legyen strukturált, konkrét, gyakorlatias, érvelő. • A terjedelem: 8 oldal. • A beadás határideje: 2013 05. 18.

8. A közösségek két problémája 1. A potyautasság problémája. Szociális dilemma: célszerű együttműködni, és betartani a szabályokat (pl. befektetni a közösségbe) mert onnan vissza is kapunk, még előnyösebb azonban áthágni a szabályokat, (pl. megtartani magunknak pénzünket), és arra hagyatkozni, helyettünk, majd mások fizetnek. Így sokan, ha tehetik, inkább potyautasok lesznek. Ezzel „rátermettségbeli” előnyre tesznek szert a többiekkel szemben. 2. Közlegelő problémája A „közlegelő” azt a helyzetet írta le, amikor egy közösség - önző, de egyébként racionálisan gondolkodó – tagjai a közös erőforrásokat kihasználják. Ilyenkor nyereségesebb a "dezertálás", mint a szabályok betartása – miközben a szabályokat betartó többi szereplő számára egyénenként csak mérsékelten (esetenként alig érzékelhetően) romlik a helyzet. Végül azonban a szereplők azáltal, hogy a közvetlen érdekeiknek megfelelően cselekednek, saját maguknak ártanak.

9. A két probléma megoldása A pro-szociális viselkedést segítő módszerek és szabályok kifejlesztése. A befolyásolás két ösztönző hatásra építhet: 1. Jutalomra: amely meghatározott viselkedés esetén elnyerhető, megszerezhető (pl. élvezetet jelent, vagy rátermettséget javító hatást fejt ki), 2. Büntetésre: amely bizonyos viselkedés esetén a környezet által előidézett kárral, vagy költséggel kell szembenézni (pl. büntetést kell fizetni, a túlélésünket veszélyeztető problémát okoznak nekünk) 3. A természet és a társadalom is a két ösztönzőt – a jutalmat és a büntetést – többnyire együtt és összehangolva, és rendszerszerűen használja.

10. Az emberi viselkedés szabályozásának eszközei A közösségi létet a megfelelő viselkedés kialakítása biztosítja. A proszociális viselkedést ösztönzők – jutalmak és büntetése – valamint az ezeket érvényesítő intézményi keretek, korlátok, és ellensúlyok kényszerítik ki. A lehetséges társadalmi korlátok: 1. Intézményi korlátok (hatalom-megosztás) 2. Szervezeti korlátok (szabályok) 3. Kulturális korlátok (szokások) 4. Etikai korlátok (normák)

11. Az állam létrejöttének következményei Az állammal és annak növekedésével merült fel a kormányzás problémája. A kormányzás = a közösségre vonatkozó szabályok meghatározása, a közösségi beruházások meghatározása és finanszírozásának megszervezése, nagy közösségi „projektek” – építkezések, háborúk, védelmi művek - kidolgozása és levezénylése, A egyéni konfliktusok megoldása módszereinek és estközeinek létrehozása és működtetése (jogszolgáltatás és büntetés)

12. Az állam létrejöttének vezetési következményei A nagy társulások (társadalmak, szervezetek) létrejöttével három részben eltérő típusú befolyásolási módszer jön létre: • Vezetés = egyén gyakorolja és egyénre irányul (management or leadership), • Irányítás (igazgatás) = egyén gyakorolja és szervezetre irányul, (direct or control) • Kormányzás = testület gyakorolja és szervezetre irányul (governance)

13. Az állam kormányzásának két megoldása • Amikortól a mai értelemben vett állam létrejött, két megoldása van a közösség kormányzásának: királyság és köz-társaság. • E kettőt részben szervezet-ökológiai okok (milyen az adott természeti környezet, miként termeli újra magát a közösség) és történelmi okok (a path-dependencia) határozza meg. • A királyság – egyeduralmat jelent – egyetlen személy, illetve család „privatizálta” a közösséget, illetve annak legfontosabb erőforrásait és saját kénye-kedve szerint használja azokat, • A köz-társaság sok egyenrangú polgárt jelent, akik módszert keresnek arra, miként dönthetnének azokról a kérdésekről, amelyekről a királyságokban egyetlen ember dönt. • Természetesen a kettő között vannak átmenetek, ezeket a görög demokrácia teoretikusai leírják (pl. oligarchia, arisztokrácia..) • Minden megoldás ismert volt az akkori korban a politikai döntéshozók előtt, vagyis elvileg választhattak, és tudhatták hatékonyságát, illetve szükségszerű következményeit.

14. A köz-társaságok visszatérő problémái • Hogyan lehet elérni, hogy mindenkinek szerepe lehessen a köztársaságban? mindenkit választhatnak, • Hogyan lehet elérni, hogy egyenlő eséllyel mindenki hozzáférhessen a köz-államhoz? - a választás sorshúzás útján történik, • Hogyan lehet elkerülni a zsarnokságot? - osztrakismos • Hogyan érhető el, hogy az emberek részt is vegyenek? Kötelességgé tenni a részvételt (Periklész szavai) és fizetnek az állam ügyeinek intézéséért, • Hogyan lehet valamiféle egyensúlyt teremteni a képességek és az egyenlőség között? – van amit nem sorsolnak, de azt is ellenőrzik, egyébként ez nehezen oldható meg,

15. A hatalom-megosztás kezdetei „A demokratikus társadalmi rendszer feltétele a szabadság …A szabadság első ismérve, hogy váltakozva engedelmeskedik és uralkodik. A demokratikus jog a szám szerinti egyenlőségben, nem pedig a (polgárok) pozíciója szerinti egyenlőségben rejlik. ilyen körülmények között mindenben az egész (a polgárság egésze) dönt, úgyhogy az az érvényes és jogos, amit a többség annak ítél. Minden polgárnak egyforma jogokkal kell bírnia, ezért a demokráciában a vagyontalanok fölényben vannak a tehetősekkel szemben, mivel ők alkotják a többséget, és a többség dönt. Ez tehát a szabadság egyik ismérve.. A másik az, hogy mindenki úgy élhet ahogy akar. ..Ebből az a követelmény fakad, hogy az ember egyáltalán ne legyen alárendelt, mivel azonban ez nem lehetséges, hát legalább felváltva legyen az. A szabadságnak ez a meghatározása megegyezik a szabadságnak mint egyenlőségnek a meghatározásával.” Arisztotelész: Politika (6. könyv)

16. Az athéni demokrácia politikai intézményei Az állampolgárság (Minden athéni férfi 20 év felett) 10 törzs, amely felöleli a környék 140 kerületét Népgyűlés Minimum 40 ülés egy évben, legalább 6000 állampolgár jelenléte 10 hadvezér „Közigazgatási Hivatal” Bíróság (201, v. 501 tagú) 500-ak tanácsa A Népgyűlés végrehajtó testülete, a 30 éven felüliekből áll 50-ek bizottsága A tanács tagjaiból választják, azok számára készít javaslatokat A bizottság elnöke Egyetlen napig birtokolják

17. A választások és sorsolások rendszere A hivatalnokok mindegyikét a polgárok összessége választja. Mindenki minden egyes ember fölött uralkodik, és felváltva minden egyes ember mindenki fölött uralkodik. A hivatalokat sorsolással választott emberek töltik be: vagy minden hivatalt, vagy pedig csak azokat, amelyek nem igényelnek tapasztalatot és szakismeretet. A hivatalokat nem vagyoni becslés alapján töltik be ,vagy ha igen, úgy nagyon alacsony a határ. Ugyanazt a funkciót senki nem töltheti be kétszer, s ha ez előfordul is, csak ritkán: a katonai hivatalok kivételével egypár hivatal esetében megengedik. A hivatalnokok csak rövid ideig maradhatnak funkciójukban….Mindenki döntőbíró, és minden perben ítélkezik, de legalább a perek többségében… Egyetlen hivatal sem életfogytiglani, s ha ilyesmi megmaradt az előző társadalmi rendszerből, korlátozzák a hatalmát, és sorsolással töltik be. Vojtech Zamarovszky A görög csoda. 126.

18. Arisztotelész – Az Athéni állam működése • Sorsolják először is Athénia kincstárnokait. Ezek tízen vannak, és minden phylé-ből egyet-egyet sorshúzás útján, • Sorsolják azután a póléteseket, - a hadikincstárnokokat – egyet-egyet minden phyléből, sorshúzás útján, • Sorsolással választják a tíz piacfelügyelőt (agronomost) ötöt-ötöt Peiraieusban, ötöt a városban, • Sorsolással választanak tíz mértékvizsgálót (mertonomost),ötöt-ötöt Peiraieusban és a városban, akik az össze súly-, és hosszmértékre felügyelnek, • Sorsolással választják a tíz gabona-felügyelőt (sitiphilax), valamint kikötő-felügyelőt, • Sorshúzással választják ki a tizenegyeket is, akik felügyelnek a börtönökben levőkre. Ők azok, akik a letartóztatott tolvajokat, emberrablókat, ruha-tolvajokat ha beismerik tettüket halálra ítélik, ha tagadják, bíróság elé viszik, majd ha felmentést kapnak elbocsátják, ha nem akkor kivégzik, • Sorsolással választják az ügyészeket (eisagógens), öt férfit, akik havonként a pereket terjesztik be, • Sorsolással választják a 40-eket is, négyet minden phyléből, akikhez kell benyújtani a többi vádat, • Sorsolják még a következő tisztségeket: az öt útépítőt, a tíz számvevőt, és ezek mellé még tíz vádlót, • Sorshúzással választanak még prytanea-jegyzőt, aki az okmányokat, iratokat és a határozatokat őrzi, tíz áldozópapot, akik az engesztelő áldozatot nyújtják be…

19. A cserépszavazás intézménye A demokrácia hátránya: a polgárok szabadságát demagógok kihasználhatják a szabadságjogok eltörlésére, pl. a félrevezetett tömeg támogatásával, vagy államcsínnyel. Ennek ellensúlyozására hozták létre a osztrakiszmoszt a cserépszavazás intézményét. Minden év tavaszán rendkívüli népgyűlés megtárgyalja: Van-e olyan férfi Athén polgárai között, aki veszélyezteti a többiek szabadságát. Ha a népgyűlés igenlően válaszolt, hat hónap múlva ismét összejönnek , és minden polgár ráírhatta a cserépdarabra a lehetséges tirannus nevét. Akire a legtöbben szavaztak, de legalább hatezren, annak 10 esztendőre el kellett hagynia Attikát, becsületét és vagyonát azonban nem veszítette el, ott lakhatott ahol akart és a népgyűlés azt is engedélyezte, hogy tíz év leteltével hazatérjen. Az osztrakizmosz sok olyan férfit sújtott, akiknek egyetlen „bűnük”, hogy az átlagnál tehetségesebbek és rátermettebbek voltak a hivatalok betöltésre. Egészében azonban úgy tekintettek rá az athéniak, mint a szabadságért való kényszerű adózásra. Fennállása alatt (i.e. 517-417) Athénben nem volt tirannus, vagyis betöltötte funkcióját.

20. A szavazás és sorsolás intézménye Velencében „A dózse megválasztásának gépezete tökéletesített formájában úgy működött, mint egy bonyolult betörőriasztó rendszer: illetéktelen személy oda be nem kerülhetett, s a vészjelzés már a legkisebb rendellenes levegőrezgésre működésbe lépett. A Nagytanács (mely kezdetben 480 majd 600 végül 1200 nemesből állt) tagjai közül sorshúzás útján 9 főt választottak, ezek kiválasztottak 40 választót, akiknek legalább hétfős szavazattöbbséget kell kapniuk. A 40 közül sorshúzással döntötték el, melyik 12 választ meg további huszonötöt, hét fős többséggel. S ez a 25 további sorsolás útján eldöntötte, melyik 9 választ meg 45 főt, legalább hétfős többséggel. Végül ez a 45 fő sorshúzással kiválasztott 11-et, akik megválasztották azt a 41 főt, akik legalább huszonöt fős többséggel megválasztják a dózsét.” Mary McCarthy Velence közelről. Európa Kiadó 56. oldal

21. Ciceró gondolatai az államról Az emberek elvileg egyenlők, és csak az eltérő nevelés és képzés teremt különbséget közöttük. Az állam egy morális közösség, az összes polgár közös tulajdona: res populi, vagy res publica. Az állami autoritás végső soron a népből vezethető le, a hatalmat azonban a törvény keretei között kell gyakorolni. „A hatóság a beszélő törvény, a törvény a hallgató hatóság”.

22. A középkori politikai gondolkodás két problémája • Az egyik a világi és az egyházi hatalom viszonya. Az egyház a belső viták és egyenetlenségek leküzdése által egyre nagyobb és centralizáltabb hatalommá vált, amely kiterjesztette hatalmát az élet szinte minden területére. Ehhez képest a világi hatalom instabil, változó, kaotikus volt, és a nyers erőszak szférája volt. • A főhatalom önkényes tobzódásával szembeni ellenállás jogi kérdése. Ellenállás jogról általában ott beszélnek, ahol az ellenállást nem szabályozza a normális polgári jog. A király elismerését bizonyos etikai elvek betartásához kötötték.

23. Miben különbözik a zsarnok a fejedelemtől? „Zsarnok tehát a filozófusok leírása szerint az, aki erőszakos uralommal nyomja el a népet, míg aki törvények szerint uralkodik, az fejedelem. A törvény pedig Isten adománya, a méltányosság mintája, az igazságosság mércéje, az isteni akarat képmása, az üdvösség őre, a népek egyesítője és megszilárdítója, a tisztségek szabályzata, a bűnök kirekesztője és elűzője, az erőszak és minden jogtalanság büntetője. A törvényt pedig vagy erőszakkal vagy csalárdsággal támadják mintegy az oroszlán vadságával, vagy a kígyó álnokságával. Bármiképpen történik is világos, hogy benne a kegyelmet támadják, és voltaképpen Istent hívják ki harcra. A fejedelem a törvényekért és a nép szabadságáért harcol. A zsarnok úgy véli, semmi mást nem kell tennie, csak a törvényeket eltörülni és a népet szolgaságba vetni. A fejedelem tehát az istenség egyfajta képmása, a zsarnok pedig az ellenkező erő, a luciferi gonoszság képmása..” John of Salisbury: Policraticus. 217. old.

24. A hatalom-megosztás modern politikai szála J. Salisbury fő művében – Policraticus - bár a korszellemnek megfelelően, még teológiai köntösben, – a törvények által korlátozott uralkodást, és a hatalommegosztás elfogadását tette a minden uralkodó feladatává. Az igazságos fejedelmet – írta Salisbury - az különbözteti meg a zsarnoktól, hogy aláveti magát a törvényeknek. Az egyház pedig - érvel tovább - olyan szuverén intézmény, amely nincs alávetve a királynak, így emberei, földjei, tulajdonai és kinevezési joga érinthetetlenek az uralkodók által. Ezek a gondolatok lesznek az alapjai az „átengedett szuverenitásnak”, amely a szabad városok, az önálló társaságok, és a független vállalatok létrejöttét megalapozza. Így, amikor 1215-ben, János király, háborúskodásának árát - külön adót kivetve – másokkal akarja megfizettetni, az egyház, a nemesség, és a polgárság összefogtak, és a Policraticus-ból merített érvékre – no meg valóságos hatalmukra – támaszkodva kényszerítették, hogy a Nagy Okiratban (a Magna Charta-ban) foglalja írásba az alattvalók jogait. S bár a királyok újra és újra megkísérelték visszaszerezni hatalmukat, a hatalom új „társtulajdonosai” - törvénnyel szentesített jogaik tudatában - féltékenyen őrizték a megkaparított hatalmi részüket.

25. Az újkor tanácsa: kard és cselvetés A fejedelmi hatalom a kard és a cselvetés kettős erején nyugszik. A fejedelemnek egyidejűleg kell vérengző oroszlánként, és furfangos rókaként viselkednie: „A bölcs uralkodó tehát ne legyen szótartó, ha ez a magatartás a kárára válik, s ha az okok, amelyek miatt az ígéretet tett, megszűntek. Ha az emberek jól lennének ez az elv kárt okozna: de mert gonosz indulatúak, nem tartanák meg adott szavukat veled szemben, így hát neked sem kell megtartanod velük szemben”. „Meg kell érteni, hogy a fejedelem, kiváltképpen az új fejedelem, nem tudja mindig azt tenni, amiért az emberek jónak szokták tartani: részben az állam megtartásának szándékától vezettetve gyakorta kénytelen a hit, könyörületesség, emberiesség és a vallás ellen cselekednie. Aszerint kell cselekednie, ahogy a szél fúj, ahogy a szerencse változásai parancsolják, s amint mondottam, nemcsak a jót kell szem előtt tartania, hanem a rosszat is meg kell tennie, ha a szükség úgy kívánja.” Machiavelli: A fejedelem

26. A szuverenitás elmélete: Jean Bodin J. Bodin (1529-1596) a francia hugenották, és katolikusok közötti háború idején élt (1572 – Szt. Bertalan éj). Politikus jogász, akiket „Politiques” („politikusoknak”) neveztek. Fő műve: „Hat könyv a köztársaságról”, amelyet a szuverén hatalom megalapozásának szentelte. Bodint a szuverén nemzeti állam első teoretikusának tekintik. „Az állam több családnak és a közös ügyeiknek a jogszerű kormányzata szuverén hatalommal”. A szuverenitás tehát nála feltétlenül az állammal kapcsolódik össze. A szó (souverain) eredetileg a francia uralkodó megszólításából ered. Bodin azonban elválasztja ettől a közvetlen jelentésétől és teoretikus értelmet ad neki: „A szuverenitás egy állam állandó abszolút hatalma.., azaz a parancsolás legfőbb hatalma”. A szuverenitás tehát nem azonos az időleges uralmi jogosítványokkal, hanem állandó, és abszolút hatalom, egy politikai közösség lényege.

27. Melyek a szuverenitás jegyei? • Törvényhozás, és törvények eltörlése, vagy módosítása, • Háborúk indítása, és béke kötése, • Szövetségek kötése és felbontása, • Az állam főbb tisztségviselőinek kinevezése, leváltása, és a felettük való bíráskodás, • Közterhek és rendkívüli adók kivetése és az alóli mentesítés, • A bírói ítélettel kapcsolatban a kegyelmi joggal és amnesztiával való élés, • Pénz kibocsátása, és értékének (érctartalmának) meghatározása, • Alattvalói-, és hűség-eskü betarttatásának joga. Az uralkodó azonban még saját törvényeinek sincs alávetve, bármikor felülvizsgálhatja az általa korábban hozottakat. Ezért szerepel a rendeletek és utasítások végén: mert nekünk így teszik.

28. A Bodin-féle szuverenitás előre mutató értelme Bár a szuverenitás egy konkrét uralkodóban testesül meg, a szuverén (már) nem egyszerűen egy konkrét uralkodó, még csak nem is egy dinasztia hatalmi jogcíme, hanem egy államhatalomhoz kötött dolog. A vállalat és a vállalkozás metaforáját használva: ekkor válik az uralkodó „vállalkozása” (amely az övé, és azt tesz vele amit akar), a személyétől és annak változásától elválasztott léttel bíró „vállalattá”, amely önálló jogi (és hatalmi) léttel bír. Jól látszik ez, amikor a külpolitikai vonatkozásról esik szó. A külső szuverenitás azt jelenti, hogy egy állam más államokhoz való viszonyában önálló, és független. Más hatalmak, és államok nem parancsolhatnak neki, nem szabhatják meg mint tegyen, vagy ne tegyen, mi történjen az adott országban. A szuverenitás fogalmát napjainkban jószerével éppen ebben a külpolitikai értelemben használják.

29. A westfaliai béke (1648) A középkorban Európa az uralkodók Európája. A westfaliai békétől kezdődően Európa a szuverén államok Európája. Nem uralkodók, vagy azzá válni akaró személyek, hanem szuverén államok állnak szemben. Az államok (és uralkodóik) megszabadulnak a katolikus egyház felügyeletétől is. A nemzetközi kapcsolatok elrendezésének új módjait vezetik be, amely lehetővé teszi a konfliktusok békés és a közösség érdekében álló rendezését. A vallási háborúk kora lejárt, és elkezdődik a „társadalmi szerződés” elméleti kidolgozása

30. A „társadalmi szerződés” elméletek logikája Az ember nem egyszerűen természetéből fakadóan közösségre szoruló lény, hanem a felismerés erejénél fogva is. Egyesülése tehát akarati aktus, az emberek hozzák létre tudatos megállapodással. Megalkotják az együttélés szabályait is, a törvényeket. A törvények azonban attól valódi törvények, hogy kényszerítő hatalom áll mögöttük. A törvény ismérve tehát nem az, hogy megfelel-e valamilyen felsőbb erkölcsnek, hanem, hogy mögötte áll-e a közösség kényszerítő akarata. Enélkül, az ésszerű szabály nem törvény, míg a rossz törvény is törvény, ha kikényszeríthető. A törvényhozó ezért csak a polgárok többsége lehet, s bár ezt átruházhatja a társadalom vezető rétegére, ez az átruházás csak feltételes lehet. Padovai Marsilius (1290-1343) „A béke védelmezője”

31. Thomas Hobbes (1588-1679) Az állami közösséget megelőző korszak tehát nem harmónia, és „aranykor”, hanem éppen ellenkezőleg, az állandó konfliktusok világa. („Bellum omnia contra omnes”) Mivel azonban az ember nemcsak ösztönnel, de ésszel is rendelkezik, képes előre látásra és saját érdekében véget vet ennek a természetes állapotnak. Létrehozza a társadalmi szerződést, amelyben minden egyes ember lemond arról, hogy természetéből fakadó önérvényesítésre irányuló jogait gyakorolja, és átruházza azt egy szuverén uralkodóra (amennyiben az össze többi ugyanígy tesz). „Az ennek megtörténtével egyetlen személlyé egyesült sokaságot ÁLLAMNAK, (CIVITAS-nak) nevezzük. És így születik meg az a nagy LEVIATÁN .. az a halandó isten, amelynek – a hallhatatlan isten fennhatósága alatt – békénket, és oltalmunkat köszönhetjük.” Ezzel az aktussal a szuverént – akár egyetlen személyben, akár egy korporációban testesül meg – abszolút hatalommal ruházzuk fel.

32. Hogyan történt mindez? „Ha mindenki mindenkinek ezt mondta volna: felhatalmazom ezt az embert, vagy ezt a gyülekezetet, ráruházván azt a jogot, hogy kormányozzon engem, feltéve, hogy te is ráruházod ezt a jogot, és cselekedetére felhatalmazást adsz. Ennek megtörténtével egyetlen személlyé egyesült sokaságot ÁLLAMNAK, latinul CIVITASNAK nevezzük. És így születik meg az a nagy LEVIATÁN, az a halandó isten, amelynek – a halhatatlan isten fennhatósága alatt – békénket és oltalmunkat köszönhetjük”. Hobbes

33. Locke: az állam születése Azáltal, hogy az ember hozzáadja saját munkáját a természet javaihoz, és értéket hoz létre, jogot nyer, hogy tulajdona legyen. A munka az alapja minden tulajdonnak. A befektetett munka és az emberi szükségletek adják a tulajdon nagyságának természetes mértékét. A természetes állapotoknak ezt a családi Robinson szerű idillikus képét a pénz megjelenése borította fel. A fémpénz nem romlandó, így lehetővé tették a gazdagság felhalmozását. A létrejövő egyenlőtlenséget a nagyobb tőke, nagyobb termelékenységével igazolja. De a tulajdon egyenlőtlen elosztása éles konfliktusokat vált ki, amelyeket kordában kell tartani. „Az a nagy és fő cél tehát amiért az emberek államokká egyesülnek, és kormányzatnak vetik magukat alá, a tulajdon megvédése.” De Locke elveti Hobbes megoldását, hogy az emberek lemondanak jogaikról uralkodó javára. Az emberek sültbolondok volnának ha egy abszolút hatalommal rendelkező uralkodóra bíznák sorukat.

34. Locke: A liberális jogállam alapelvei „Aki így gondolkodik (t.i. lemondana jogairól egy abszolút hatalommal rendelkező uralkodó javára), az azt képzeli: az emberek olyan balgák, hogy nagy gonddal igyekeznek elkerülni azokat a bajokat , amelyeket a görények vagy a rókák okozhatnak nekik, viszont belenyugszanak abba, hogy oroszlánok falják fel őket”. A legfőbb hatalom a törvényhozói hatalom – de ő sem rendelkezhet teljesen önkényesen az emberek életével és tulajdonával. Az igazságszolgáltatásnak kihirdetett és állandó törvények alapján és felhatalmazott és ismert bírók útján kell az igazságot szolgáltatni. Még adót is csak képviseletért cserébe lehet szedni. Ez lesz a amerikai tartományok lázadásának indítéka.

35. Montequieu és a hatalommegosztás A hatalom-megosztás elvét Locke-tól veszi át, ám részletesebben kifejti. „Minden államban háromféle hatalom van: a törvényhozó hatalom, a nemzetközi jog alá tartozó dolgokra vonatkozó végrehajtói hatalom, végül a végrehajtói hatalom, amely a polgári jog alá tartozó dolgokra vonatkozik… Ez utóbbit bírói hatalomnak, az előbbit pedig végrehajtói hatalomnak nevezhetjük.”

36. Montesquieu a hatékony államműködésről „Ha a törvényhozói hatalom a végrehajtói hatalommal ugyanabban a személyben vagy ugyanabban a hatósági testületben egyesül, nincsen szabadság, mivel attól lehet tartani az ilyen uralkodó vagy az ilyen zsarnoki testület zsarnoki törvényeket fog hozni, s azokat zsarnoki módon fogja végrehajtani”. „Akkor sincsen szabadság, ha a bírói hatalom nincs elválasztva a törvényhozó, valamint a végrehajtó hatalomtól. Ha a bírói hatalom a törvényhozói hatalomhoz kapcsolódnék, az állampolgárok élete és vagyona feletti hatalom önkényes lenne, mert a bíró is törvényhozó volna. Hogy a hatalommal ne lehessen visszaélni, ahhoz az kell, hogy a dolgok helyes elrendezése folytán a hatalom szabjon határt a hatalomnak. .. De minden elvesznék akkor, ha ugyanaz az ember vagy főembereknek, nemeseknek vagy a népnek ugyanaz a testülete gyakorolná a három hatalmat.” Ezért kell szétválasztani a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalmat.

37. Montesquieu a hatalom gyakorlóiról A törvényhozói hatalomban népképviselők ülnek. Ám a képviselőknek olyan embereket kell megválasztani - Montequieu szerint – akik alkalmasak az ügyek megvitatására. Ehhez elég műveltnek kell lenni, a kellő műveltség megszerzésének feltétele azonban a szükséges mennyiségű vagyon. A népnek joga van képviselőket küldeni a Parlamentbe, de csak annyiban vesz részt a kormányzásban, hogy a neki legjobb képviselőket megválassza. Lehet, hogy nem képes bonyolult kérdéseket megérteni és megoldani, de arra igen, hogy megítélje kik képviselik majd megfelelően.

38. A társadalmi szerződés alapelve „Minden személy, valamennyi képességével együtt az általános akarat legfőbb irányítása alatt egyesül, és mindenkit testületileg az összessé elkülöníthetetlen részévé fogadunk”. A főhatalom az egész népnél marad – ez a népszuverenitás alapgondolata. Az egyének egymással mint magánszemélyekkel szemben úgy lépnek fel, mint a főhatalomban egyaránt részes jogalanyok, a főhatalommal szemben pedig mint kötelességekkel bíró állampolgárok. A kettő – a köz általános érdeke, és az egyén magán érdeke – ellenmondásba is kerülhet. A magánszemély, - mint burzsoá - a közvetlen hasznára tekint, és azt szeretné, hogy az állam biztosítsa számára magánérdekeinek szabad követését. Mint állampolgár – citoyen – azonban a köz érdekét kell szem előtt tartsa, alá vetve magát a közjó céljainak és az ezt kifejező közakaratnak.

39. J.J Rousseau (1712-1778) „Az ember szabadnak születik és mindenütt láncot visel. Némelyek a többi ember urának képzelik magukat, pedig még inkább rabszolgák, mint amazok. Hogyan következett be ez a változás? Nem tudom. Mi teheti jogossá? Ezt a kérdést, úgy hiszem, meg tudom oldani. (…) mihelyt módjában áll lerázni az igát (a népnek) és le is rázza, még jobban teszi , mert ugyanazon a jogon szerzi vissza szabadságát, amellyel elrabolták tőle, így hát jogosan veszi vissza, vagy jogtalanul rabolták el tőle. De a társadalmi rend szent jog, minden más jognak az alapja. Mindazonáltal ez a jog nem a természettől származik, tehát megállapodáson alapul. Jean-Jacques Rousseau: A társadalmi szerződésről. (1762)

40. J.J Rousseau – szabadságfelfogása (1) • „Minden személy, valamennyi képességével együtt az általános akarat legfőbb irányítása alatt egyesül, és mindenkit testületileg az összesség elkülöníthetetlen részévé fogadunk”. • Rousseau azt vallotta, ha az egyes egyének magánérdeke ellentmond a köz érdekének, akkor alá kell rendelnie akaratát a közakaratnak. Az ember szükség esetén akár kényszeríteni is lehet arra, hogy szabad legyen. A főhatalom, mint az általános akarat képviselője és megfogalmazója elidegeníthetetlen, és oszthatatlan, és tévedhetetlen. Az általános akarat nem azonos minden egyes egyén akaratának az átlagával (ez a magánérdekek összessége). Az általános akarat lényegében a közérdeket és a közjót szem előtt tartó akarat.

41. J.J Rousseau – szabadságfelfogása (2) A magánember (burzsuá) és a közember (citoyen) ellenmondását igyekezett feloldani. • „Ha a nép a szükséges ismeretek birtokában határozna, s a polgárok nem közlekednének egymással, az apró különbségek sokaságából mindig az általános akarat adódnék ki, s mindig azt választanák ami helyes. • Ám ahhoz, hogy az általános akarat hangot kapjon, meg kellene tiltani a részérdekek szerveződését, pl. még a pártfrakciók is tilosak. • „Az államon belül nem szabad kisebb társulásoknak létesülniük, és minden polgárnak csak saját nevében szabad véleményt nyilvánítania” ,

42. A francia forradalom tanulságai • A gondolkodók óvatosan lesznek a teljhatalommal szemben, legyen annak gyakorlója a király, vagy a nemesek egy csoportja, vagy akár a nép. • Óvatosak lesznek a képviselet és a végső hatalom elkülönítésében, • Megnő az igény az egyén jogainak biztosítására, a kisebbség jogainak védelmére a többséggel szemben

43. Alexis de Tocqueville (1805-1859) „A teljhatalom, úgy tűnik számomra rossz és veszélyes dolog önmagában véve. Gyakorlása szerintem meghaladja bármely ember erőit, csupán Isten lehet veszély nélkül mindenható, mivel bölcsessége és igazságossága mindig felér hatalmával. A földön tehát nincs hatalom, mely önmagában véve olyan tiszteletre méltó lenne és oly szent jogokkal felruházott, hogy hagyhatnám cselekedni ellenőrzés nélkül., és uralkodni korlátozás nélkül. Amikor azt látom , megadják a korlátlan cselekvés jogát és lehetőségét valamely hatalomnak , hívják azt népnek, vagy királynak, demokráciának vagy arisztokráciának, gyakorolhatják monarchiában vagy köztársaságban , így szólok: Itt a zsarnokság csirája s elindulok, hogy más törvények alatt éljek.” A. de Tocqueville. A demokrácia Amerikában. Gondolat 1983. 220. oldal

44. Benjámin Constant (1767 – 1830) Szembeállítja a klasszikus politikai szabadságot, amely a közvetlen részvételre épít, és a liberalizmus szabadságát, amely a politikától való szabadságot hangsúlyozza. „ Mi már nem élvezhetjük az ókoriak szabadságát., amelynek lényege a kollektív hatalomban való tevékeny és állandó részvétel volt. A mi szabadságunknak a magán-függetlenség békés élvezetében kell állnia” B. Constant: A régiek és modernek szabadsága. 248. A szabadság mindenek előtt az egyén szabadsága, éspedig a magánélet biztosított autonómiája értelmében, amelynek szféráját minden politikának tiszteletben kell tartania. Ezért elfogadja a népszuverenitás elvét, de nem fogadja el korlátlanságát. Az írja: „Könnyű a hatalomnak a népet mint alattvalót arra kényszerítenie, hogy uralkodóként azt az akaratot nyilvánítsa ki, amelyet elrendelnek neki… A népszuverenitás nem korlátlan , terjedelmét azok a határok szabják meg, amelyet az igazságosság, és az egyének jogai jelölnek ki. Egy egész nép akarat sem teheti igazságossá azt ami igazságtalan.”

45. A hatalom-megosztás a 2. világháború után A választópolgárok száma újra ugrásszerűen megnő (életkor lecsökken, a vagyoni cenzus megszűnik, nők is szavazati jogot kapnak) Az új választók érdekeltsége lecsökken - nincs idejük, érdekeltségük, és tapasztalatuk – kérdéses, miként érvényesíthetők az érdekeik, Finoman kiegyensúlyozott rendszer formálódik ki: • Parlament (ellenzékkel), Kormány, • Elválasztott hatalmi ágak, • Alkotmánybíróság, Köztársasági elnök (Király), • Nemzeti Bank, Állami Számvevő Szék, • Média, • Érdekképviseleti szervezetek, önkormányzatok, • KSH, MTA,

46. A kormányzás legfontosabb alapelvei • A jogkörök átruházásának átgondolt megvalósítása, • Fékek és ellensúlyok létesítése és működtetése, • A szakszerű döntéshozatal biztosítása, • A felelősség/elszámoltathatóság biztosítása, • Az átláthatóság érvényesítése, • Az összeférhetetlenség biztosítása, • Az ösztönzők átgondolt, összehangolt és rendszerszerű alkalmazása

47. W. Churchill véleménye a demokráciáról • „The best argument against the democracy is a five minute conversation with the avarage voter” W. Churchill • „A legjobb érv a demokrácia ellen öt percnyi beszélgetés egy átlagos szavazó-polgárral”.

48. A hatalom-megosztás gazdasági szála A corporation egy speciális - kockázat-megosztásos - szerveződés, ahol a szerveződésnek a tagjaitól önálló léte van Elvileg mindkét szerveződés ismert volt mindenütt, mégis a vállalkozást csak Nyugat-Európában kezdték alkalmazni. A corporation típusú szerveződés létrejöttét az alábbi tényezők tették lehetővé: • Önálló, autonóm és hosszú távú szerveződések (város, céh, egyetem, társaságok), • Az egyház önálló, és elválasztott a világi hatalomtól (a invesztitúra harcokat követően) • Itt volt lehetőség a szerveződések (beleértve az egyházak) gazdasági szerepvállalására, vállalkozására, • Itt alakult ki a szuverenitás személyektől elválasztott fogalma, amelyek szerveződésekre vonatkozott. • Itt jön létre a kiterjesztett család helyett az un. „nukleáris család”, mint a társadalom elemi egysége, amely csak a szűk családtagokból áll.

49. A vállalat alapvető jellegzetességei • Jogi személyiséggel rendelkező szerveződés (a vállalat addig él, amíg tőkéje tart, még ha tulajdonosai kicserélődnek is, saját érdekekkel rendelkezik) • Korlátolt felelősség a befektető számára (csak befektetett tőkéjének mértékéig) • Szabad átruházhatóság, és eladhatóság a befektetői érdek alapján • Központosított menedzsment (azt, hogy mit tesz konkrétan a vállalat, a vezetés határozza meg) • A tőke-hozzájárulást nyújtók megosztott tulajdonlása

50. Adam Smith (1776) a tulajdonosról, és megbízottjáról „Az ilyen (részvény) társaságok igazgatói azonban mások pénzének a kezelői és nem a sajátjukénak, ezért nem várhatjuk el tőlük, hogy olyan aggodalmas éberséggel figyeljenek rá, mintha egy magánvállalkozás tulajdonosaiként figyelnének a saját pénzükre. Mint a gazdag ember intézői, hajlamosak a kisebb kérdésekben nem uraik érdekeit szem előtt tartva dönteni, és igen könnyen osztanak maguknak is részt belőle. Többé-kevésbé mindig gondatlanság és pazarlás jellemzi egy ehhez hasonló vállalat ügyeit”.