Szegő Szilvia

1. Szegő Szilvia Emberi életpálya és az ifjúság munkavállalása

2. Mikor ballag és mikor vén a diák? • 18 éves korában ballag és mintegy 27 éves korára mondható „vén” diáknak • A felsőfokú végzettség térhódítása az elmúlt 20 évben • OECD átlag (minden harmadik megfelelő korú fiatal felsőfokú végzettséget nyert) • Magyarországon ez az arány 20 százalék

3. A felsőfokú iskolai végzettség növekedését a fiatalabb korosztályban (összevetve egy generációval korábbi korosztállyal) mutatja a következő ábra A két generáció: a 25-34 évesek generációja a 45-54 évesek generációja

5. Miközben nőtt az iskolai intézményekben eltöltött évek száma, valamelyest nőtt az államháztartási kiadásokon belül az oktatásra fordított összegek részaránya is • Ebből a szempontból az egyedüli kivétel Magyarország: nálunk 1995-ben az államháztartáson belül az oktatásra többet költöttek, mint 2002-ben

7. Az oktatási intézményekben a felsőfokú intézményekre fordított kiadás dinamikusan nőtt – közel kétszeresére az elmúlt 7 évben – a növekedés néhány országban meglehetősen markáns volt • A felsőoktatásra fordított kiadás az államháztartásban Magyarországon több mint 2-szeresére nőtt 1995 és 2002 között

9. Az oktatásra történő ráfordítások és a gazdaság fejlettsége, a növekedés üteme, és a társadalom általános állapota (egészségi állapot, szociális kapcsolatok) között határozott pozitív kapcsolat van • A továbbtanulás leginkább a felsőfokú végzettség esetében térül meg – a legnagyobb növekedés az elért keresetekben és a munkaerőpiaci pozíció javulásában e szintnél következik be • Magyarországon kirívó a különbség a felsőfokú végzettségűek javára

11. Mint látható, Magyarországon „éri meg” leginkább felsőfokú végzettséget szerezni. E szinten a keresetek mintegy 174 százalékponttal magasabbak, mint a középiskolai szinten elérhető kereset • Dániában a felsőfokú végzettség „bérjutalma” jóval kevésbé ugrik a középfokú végzettségűeké felé. A különbség mindössze kb. 40 százalékpontnyi

12. Meghosszabbodik az iskolából a munkaerőpiacra történő átmenet • Nem csupán az „iskoláskor” tart tovább, mint korábban, hanem az iskolás kor befejezése utáni átmenet is. • Egyre bizonytalanabbá válik a belépés az iskola elvégzése után a munkaerőpiacra • Létrejött egy átmeneti korszak, mely a munkahelykereséssel, munkanélküliséggel, vagy egyikkel sem telik el. A diák kívül kerül a munkaerőpiacon is, még munkanélküli sem általában 2 évig.

15. Egy 2003-ban 15 éves diák azzal számolhatott, hogy még 6.5 évig tanul, 6 évig dolgozik, 0.5 évig munkanélküli és 2 egész éven át sem nem tanul, sem nem dolgozik. Kívül kerül a munkaerőpiacon, és munkaerőpiaci státusza munkanélküliként sincs. • Látható az is, hogy sok fejlett országban meglehetősen elterjedt a diákmunka, és a fiatalok foglalkoztatottsága ezáltal jelentősen javul. (lásd Dánia, Svájc Németország és még jó néhány fejlett országot)

16. Az öregdiák lét tömegessé válása megváltoztatta a generációk közötti kapcsolatot is. • A családok számára egy új befektető korszak jelentkezett: ez pedig a már a felnőtt „gyermekek” továbbtaníttatása, az öregdiákok eltartása és iskolai költségeinek jelentős részben történő vállalása • Magyarországon a magánfinanszírozás részaránya 20 százalékra nőtt, igaz, ebben benne van a levelező oktatás finanszírozása is • A megfelelő korú családok jelentős hányada azonban 20-on éveseket tart el és taníttat.

18. A munkaerőpiaci karrier és a tanuló gyermek nevelése, illetve finanszírozása közötti ellentét • a fiatal nevelő családok és a • kései nevelő családok esetében • A fiatal nevelő nem nevel, mert viszonylag „sokat a családok munkaerőpiaci terhelése ekkor viszonylag túlzott • A kései finanszírozó család pedig – pozíciójánál fogva – harmónikusan nem képes finanszírozni, mert ez a szülői generáció már nagy arányban kikerül a munkaerőpiacról

20. Miközben a megfelelő korú családok 33 százalékában van 18-25 éves tanuló gyermek, a szülők munkaerőpiaci lehetőségei jelentősen beszűkülnek, finanszírozó képességük csökken • A szülők ennek ellenére a gyermekeik továbbtaníttatásáról nem mondtak le, és jelentős vagyoni veszteségeket is vállaltak gyermekeik érdekében

22. Az elmúlt 20 év legnagyobb befektetői a gyermekeket felsőfokú intézményekbe is járató szülők voltak. A magán források jelentősen nőttek a felsőoktatás finanszírozásában. Ezen túl a megfelelő munkaerőpiaci pozíció számos intézményen kívüli tanulást is feltételez. • Egy gyermek felsőfokú intézményben történő taníttatása csak a szülőknek mintegy 1.5-2 millió forintba kerül, csak az oktatásra fordított kiadásokat tekintve. Ha a diák ellátását is hozzá vesszük a fenti összeghez, akkor már egy közepes értékű Magyarországi lakásbefektetésnek is tekinthető a továbbtanulásba történő szülői befektetés. Ezt a befektetést az államháztartási rendszer nem, vagy csak kis mértékben kedvezményezi. Néhány kivételtől eltekintve e befektetést még az adózás is fogyasztásnak tekinti, és különféle módon még meg is adóztatja. • Ebből a szempontból tehát átgondolandó a felsőfokú intézmények finanszírozása, életpálya szemléletben a költségeknek, a hozamoknak a szembe állítása és a tőke típusú kiadások flow típusú finanszírozásának stock típusú finanszírozásra történő átállítása. • A jelentősen kedvezőbben kereső egyetemet végzett ugyanis a legjobb adóalany is.

23. A „kicsi vagy kocsi”-nál is nagyobb dilemma a szülők számára az „öreg diák vagy fiatal kocsi” • A szülők többsége az öreg diákokat vették nyakukba és kocsijukat hagyják szépen „kifutni” maguk alól, öreg diák gyermekeik érdekében öreg kocsikban maradnak, ha egyáltalán telik arra. • Az öreg diákokba történő magánbefektetést pedig anakronisztikus fogyasztásként adóztatni, különösen egy olyan társadalomban, amelyik be akar jutni a tudás társadalmak fellegvárába.