Egy régi mondás szerint: "Van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél"

1. Egy régi mondás szerint: "Van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél" Talán első olvasatra furcsállhatnánk ezt a mondást, hisz a testvéri kapcsolat az egyik legszorosabb kapcsolati forma két ember között. Viszont van egy gyengéje, mégpedig, hogy nem önkéntességi alapon jött létre. Egész egyszerűen más valaki - nevezetesen a szüleink - döntött afelől, hogy legyen-e egy ilyen jellegű kapcsolatunk, vagy sem. A testvéri kapcsolat nem választás kérdése, a testvér van. Senki nem kérdezte meg tőlünk, hogy akarunk-e egy öcsikét, vagy nővérkét. Ezzel szemben a barátot választja az ember. A barátság csak úgy jöhet létre két ember között, hogyha mindkét fél akarja azt. Éppen ezért, sok esetben erősebb kötelék tud lenni, mint a rokoni szál. A barát - mivel önként van a kapcsolatban - alkalmasint hűségesebb, ragaszkodóbb lehet, mint akár egy testvér. Tekintettel arra, hogy a barátság az önkéntesség alapján működik, többnyire nem kérik egymás segítségét, hanem önként ajánlják fel azt. Az igazi barát látja a másik szükségét, látja, ha valami nincs rendben, és azon van, hogy mielőbb segíthessen a barátjának. Az igaz barát, kezdeményező és nem várja meg, amíg kérnek tőle, magától cselekszik. Ezt láthatjuk egy másik mondásban is: "Az igaz barát a bajban ismerszik meg.„ Az igazi barátra ez jellemző: mindig szeret, és ha baj van, elsőnek érkezik, hogy segítsen. Nagyon kevés az a barátság, amire ráfoghatnánk, hogy igaz barátság. Sajnos ez a fogalom is - akár csak a szeretet - az idők folyamán megkopott, veszített az értékéből, degradálódott. Manapság, nagyon könnyen dobálóznak ezzel a megtisztelő jelzővel. Főleg a fiatalok körében gyakori, hogy egy-két napos ismeretség után barátoknak nevezik egymást. Persze mit várhatunk tőlük, ha azt látják a filmeken, és a környezetükben is, hogy egy-két órás ismeretség után, párok képesek egymással akár ágyba is bújni. Ehhez képest nem nagy ügy, ha valaki az első találkozás után a barátjának nevezi a másikat.

2. A barátság egy olyan kapcsolat, melyben megmutatkozik az ember semmilyen más teremtménnyel össze nem hasonlítható egyedisége - a személyessége, és különleges helye a teremtésben. Olyan mély kapcsolat, amire csak az ember képes, ezért ilyen kapcsolata az emberen kívül, más élőlénynek nincs, és nem is lehet. Nagyon kevés olyan kapcsolati forma létezik, amiről annyit írtak volna, mint a barátságról. Talán a szerelem az, ami vetekszik - mint örök írói téma - a barátsággal. Homérosztól, Shakespeare-ig sokan és sokféle módon írtak eme embert-gazdagító kapcsolatról. Talán az egyik legfantasztikusabb barátság - amit publikáltak - Dávid és Jonathán között volt. Arról a Dávidról van szó, aki legyőzte Góliátot, és Izrael királyaként halt meg. Sokan vélekednek akképpen, hogy Hamlet és Horatio barátsága lehetne mintája ennek a kapcsolati formának. Ha megengedi, én mégis Dávid és Jonathán barátságára szavaznék. Ez egy igazi barátság volt. Az ő szoros kapcsolatuk, az egymás iránti tiszta őszinte szeretetük, példája annak, hogy milyennek kéne lenni egy igaz barátságnak. A barátságukat bemutató írásból tudhatjuk, hogy Jonathán és Dávid úgy szerették egymást, hogy összeforrt a lelkük. Nem minden az, aminek látszik A feltételnélküli szeretet képes arra, hogy két személyt igaz baráttá, egy lélekké fonjon össze. A mély, őszinte barátság alapja, a feltételnélküli szeretet. Az emberi kapcsolatok legnagyobb ellensége, ha a szeretetünket valamilyen feltételhez kötjük. "Szeretlek, ha te is szeretsz engem, szeretlek, ha..." Az igaz barát szerepe, hogy mindig teljes elfogadást mutasson a másik iránt. A másik érdekeit helyezze előtérbe. Az nem barátság, ami saját érdekeire mutat; az csupán szentimentális érzelmi kötődés. Sajnos gyakran előfordul, hogy két ember egy érzelmi kötödésben él, és meg vannak győződve arról, hogy az egy jó barátság.

3. Pedig minden olyan kapcsolat, ami nélkülözi a másik felé való szolgálatot, csak az önző érzelmek kielégítését szolgálja. Az igazi barát, minden helyzetben a másik érdekeit tekinti elsődlegesnek. Ez a fajta barátság nagyon ritka, és éppen ezért nagy-nagy kincs, amit meg kell becsülni. Jonatán és Dávid barátságának nagy erőpróbája volt az, hogy Saul, az akkori király - aki Jonathán apja volt - üldözte, és meg akarta ölni Dávidot. A barátságuk kiállta ezt a próbát is. Jonathán bátorította és bíztatta barátját. Nem azt mondta neki: "Ó Te szegény kis Dávidka, az a csúnya apu kikerget a világból, pedig olyan jókat homokoztunk együtt." Jonatán azt tette, amit egy igaz barát tesz: a bizalmát és hitét erősítette Dávidnak. Mitől válik testvérré a barát, nyomorúság idején? Attól hogy sajnálkozik a barátján és önmagán? Ha a barátjában azt erősíti, hogy mennyire szerencsétlen egy alak, hogy ebbe a helyzetbe került? Vagy attól, hogy vigasztalást és bátorítást ad neki, és ha azt erősíti a barátjában, hogy nincs az a nehéz helyzet, amiben ne számíthatna rá, és ne lenne ott vele? Igen, attól válik testvérré a barát, ha azt tudja adni, amire a másiknak az adott helyzetben a legnagyobb szüksége van. A szívben dől el Lehetnek olyan helyzetek a barátok életében, hogy átmenetileg el kell, hogy váljanak egymástól, de ez egy igaz barátságot nem ingathat meg. Sokan úgy gondolják, hogy attól barátság a barátság, hogy folyton egymás szoknyáján vagy gatyáján ülnek. A barátságot nem korlátozza idő vagy tér. A barátság a szívben dől el, a szív szándékán múlik és nem azon, hogy minden nap együtt töltik az idejüket. Lehet, hogy évente egyszer tudnak csak találkozni, lehet, hogy több ezer kilométer választja el őket, de a szívükben megvan az a hely egymásnak, amit más nem tölthet be.

4. Szívedben hordod sorsod csillagát Paff, a bűvös sárkány ki senkitől sem félt, Álomország tengerpartján játékok közt élt. Volt egy játszótársa, úgy hívták, hogy Jani. Jó barátja madártollat hozott őneki. Paff, a bűvös sárkány ki senkitől sem félt, Álomország tengerpartján játékok közt élt.  Paff, a bűvös sárkány ki senkitől sem félt,  Álomország tengerpartján játékok közt élt. A tengert együtt járták, repült a kis hajó Paff hátára felült Jani, hisz igy utazni jó. Sok király, és sok herceg, és mind a kalóznép Köszöntek, ha jőni látták, tisztelték nevét. Míg örökké él a sárkány, nem így egy kisfiu. Színes tollakkal nem játszik egy felnőtt ifjú. Egy szürke éjjel aztán Jani nem jött többé el, S Paff a sárkány otthon maradt, bár várta a tenger. Hét fejét búsan rázta, tizennégy szemmel sírt. Többé nem kelt útra eztán, így mondják a hírt, Mert barát nélkül gyenge még a sárkány is, S Paff elbujt a barlangjában, és híre-hamva sincs. A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,akarsz-e mindig, mindig játszani,akarsz-e együtt a sötétbe menni,gyerekszívvel fontosnak látszani, Akarsz játszani kagylót, madarat,hosszú utazást, vonatot, hajót,karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz játszani boldog szeretőt,színlelni sírást, cifra temetőt?Akarsz-e élni, élni mindörökkön,játékban élni, mely valóra vált?Virágok közt feküdni lenn a földön,s akarsz, akarsz-e játszani halált?- Kosztolányi Dezső- - Gondolatok a barátságról - Álomszövők A barátság a legegyedibb kapcsolat, ami két személy között létezhet. Minden más kapcsolattal ellentétben, a barátságnak nincs alá, vagy fölérendeltje. Ez egy olyan kapcsolat, ahol a résztvevők egyenlő szinten vannak. Ha megnézünk más kapcsolatot, például a főnök-beosztott, vagy férj-feleség, vagy szülő-gyermek kapcsolatát, láthatjuk, hogy ezeknek a kapcsolatoknak státusilag van egy fölé, és egy alárendeltje. A barátságban ezzel szemben, a felek abszolút egyenrangúak. Az igazi barátság létrejöttéhez tehát, feltétel nélküli szeretet, őszinte, érdek nélküli szolgálat, építő szándék, és bátorítás szükséges. Egy olyan emberi hozzáállás, mely tetteivel és kisugárzásával azt üzeni a másik felé: A barátom vagy, nem vagy egyedül, ha fáj a szó és fáj a szív, ha gondod, bánatod, problémád adódik az életben. Ennek a hozzáállásnak a kialakításához elengedhetetlen, hogy egészséges módon gondolkodjunk a másikról, és a minket körbevevő valóságról. A helytelen életelvek használata, megfoszthat minket attól, hogy az életünket gazdagító kapcsolataink lehessenek. 25.rész

6. Szavak nélkül… Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de aztán megtudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt. A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért. - Márai Sándor -

7. Csak az, és csakis az lehet igaz, őszinte barátod, aki segít benned felépíteni és megtartani az embert. Mert az élet sohasem könnyű. Küzdelmekkel teli utakon vezet végzetünk felé a sorsunk. Ezen az úton kibontunk magunkból minden jót és rosszat, amit örökül hoztunk lelkünk ősi, mély bugyraiban. Csillagportól fénylik a lelkünk, de irdatlan sötétből jöttünk. Kezed csak annak nyújtsad oda, aki szíven fogja azt. Ezt ne felejtsd el fiam… -B.Gy.: Fiamhoz- Minden tiszta kézfogásban ott lüktet egy szívdobogás…

8. „...nem lehet tudni. Az ember sohasem lehet biztos. De mégis fejest ugrik. A bizonyosság azoknak van, akik nem szeretnek eléggé.” - Imagine Me and You -

9. - Talán épp ez a barátság lényege. Lényed által. Nemcsak azért szeretlek, ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted, de azért is, amivé engem teszel. Szeretlek, mert minden hitnél többet tettél velem azért, hogy jó legyek, és jobban bármily végzetnél tetted, hogy boldog is legyek. Egyetlen érintés nélkül tetted ezt, szavak nélkül, jelek nélkül. Puszta lényed által művelted ezt.

10. „A barátság - ez a szent emberi kapocs - úgy oltalmaz a magánytól, a számkivetettségtől, a félelemtől, a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi: két szem - egy látvány; két szív - egy érzés; két hang - egy gondolat; két test - egy lélek.” -Arisztotelész-

11. Ne menj előttem, lehet, hogy nem tudlak követni.Ne gyere mögöttem, lehet, hogy nem tudlak vezetni.Gyere mellettem és légy a barátom.” -Albert Camus- -

12. „A barátság igazi dicsősége nem az egymás felékinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaságöröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás,amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogyegy embertársad hisz és bízik benned.” - Ralph Waldo Emerson-

13. „A barátság nem azért van, hogy valamit kapjunk, hanem hogy lehetőségünk legyen adni.” -Joseph Roux-

14. "Az idő, amit a rózsádra vesztegettél:az teszi olyan fontossá a rózsádat.Ha valaki szeret egy virágot,amely csak egyetlen példánybanlétezik a csillag milliókon:ez épp elég neki, hogy boldog legyen..." - Antoine de Saint-Exupéry-

15. "Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: te vagy magad ki e jelet vonja s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: rajtam látsz törvényt saját magadról. Okosnak nézel? hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. Szemem tavában magadat látod: mint tükröd, vagyok leghűbb barátod." - Weöres Sándor -

16. „Nem tudhatjuk pontosan, mikor kovácsolódik a barátság. Ahogy mindig az utolsó csepp víztől telik csordultig a kehely, úgy a rengeteg kedvesség közül is az utolsó lesz az, mely csordultig tölti szívünket.” - James Boswell -

17. "Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor az ember barátjától elszakad, tudja hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy volt vele a találkozás előtt." - Hamvas Béla -

18. Mindannyiunkban él egy természetes érdeklődés életünk szépsége, jó érzése felől, mintha hallottunk volna erről valamit harangozni egykor, valamikor, fiatal korunkban, gyermekkorunkban, gyermeki eszmélésünkkor, amikor még nem annyira az elidegenítő társadalom, mint inkább az élet-szerető család légkörében cseperedtünk fel. Mindannyiunk felelőssége, hogy megőrizzük ezt a természetes érdeklődést életünk eredeti szépsége, jósága iránt, és a felnőtté válás során megtanuljuk ezeket az eszméinket megvédeni és érvényre juttatni. Ha nem megy egyedül, majd megy segítséggel, majd megy közösen. Az országos szintű pusztítással nem vehetjük fel egymagunkban a küzdelmet. Össze kell fognunk. Baráti köreinkben nyilván sokan foglalkozunk ilyen gondolatokkal. Azt javaslom, foglalkozzunk még többet életreszóló eszméinkkel, próbáljunk kialakítani erről egy képet baráti köreinkben is. Talán baráti köreink képesek túljutni sokszor esetleges mivoltukon, és olyan belső megbecsülést, figyelmet kiváltani, ami őket éretté, érettebbé teheti, olyanná, ami valódi segítséget ad számunkra életünk alapvető kérdéseiben. Hiszen a barát eleve jóbarát, eleve jóságra születik. A jó barát nem hagyhat minket segítség nélkül, és mi sem hagyhatjuk jóbarátainkat segítség nélkül. Ahhoz, hogy valóban jók lehessünk, ahhoz viszont foglalkoznunk kell barátunkkal, barátunk sorsával, és a mi sorsunkkal is, annál is inkább, mert a barátok sorsa már magától a barátságtól is közösebbé válik. A baráti körök egy jó része a természetes érdeklődés alapján jön létre. Akiket hasonló kérdések izgatnak, azok szeretnek egymással beszélgetni. Az emberek pedig igencsak szeretnek egymással beszélgetni. Így szükségképpen társra kell találjanak, beszélgető-társra. Amikor a beszélgetés során fény derül az érdeklődés közös, belső szálaira, és ez együtt-rezdülés elér egy átfogó, meghatározó élményű szintet, létrejöhet a barátság.

19. Amikor a baráti érzés elmélyül, alkalmassá válhat egymás életének kölcsönös megvilágítására, segítésére, jobbra fordítására. A barátság léte, maga az, hogy természet szerint, természetes módon létezik barátság, emberi mivoltunkból fakadóan, bizonyítja, hogy bennünk egy olyan természetes érdeklődés munkál, ami az egymásra-utaltság szépségének, jobbító, nemesítő célra valóságának érvényre jutását segíti. A barátság egyetemes léte az emberi természet nemes és közösségi távlatainak valóságát tanúsítja. A Természet tehát gondoskodik arról, hogy ne maradjunk egyedül, érzésvilágaink legalább néhány emberrel összeérjenek. Meg kéne becsüljük a Természettől kapott baráti érzést, és mintegy gondolatban érzékelnünk kell a Természet iránt is egy baráti érzést, magáért azért is, hogy a barátság nemesítő eszméjével megajándékoz bennünket. De nem lehetünk pusztán olyan lények, akik csak kapni szeretnek, adni nem. Nem követelhetjük az ajándékot akkor, ha mi magunk nem viszonozzuk azt a magunk módján. Ha nem érezzük azt, hogy viszonzással tartozunk mindazért a szépért és jóért, amit az élettől, a barátságtól kapunk, életünk és barátságunk előbb-utóbb megromlik, megkeseredik, már csak azért is, mert ilyen esetben figyelmünk is meggyengül barátunk iránt, és ezt barátunk bizonyára előbb-utóbb megérzi, és eltávolodik tőlünk. Ha képesek vagyunk felfogni, hogy a barátság nemesítő, szépségre, jóságra, vidámságra, örömre született eszméjét a Természettől kaptuk, akkor, ha munkál bennünk a baráti érzés, felmerülhet a viszonzás kérdése. Azt gondolom, úgy viszonozhatjuk a Természet nemes, baráti érzéssel táplálását, ha mi magunk is nemes és baráti érzéseket táplálunk az iránt a Természet iránt, akitől a barátság felé indíttatást ajándékba kaptuk. Élnünk kell a Természettől kapott érzésvilágunkkal, elménkkel, értelmünkkel, és emberi módon meg kell érlelnünk érzésvilágunkat, gondolatainkat, és ha ezt megtesszük, azzal kicsit viszonoztuk is a Természetnek ajándékait. És ha a természet a baráti kapcsolatokba, baráti körökbe vonz, és ezt felismerjük, kereshetjük e vonzás természeti és emberi értelmét.

20. Az emberi létezésmód sokfélesége, (csakúgy mint a szeretet, az erény és a bűn esetében), nem teszi lehetővé számunkra, hogy a barátságról mint önmagában (meg)álló fogalomról beszéljünk. A barátság jelenségének értelmezése során társfogalmakba és ezzel együtt kérdések sokaságába ütközünk. Éppen ezért nem könnyű kulcsot találni a fogalom/jelenség/ viszonyrendszer filozófiai értelmezéséhez. Kísérletet tehetünk ugyan a barátság rendkívül bonyolult összefüggésrendszerének megértésére, ám a fogalom hétköznapi értelemben vett magátólértetődősége szertefoszlik amint elméleti megközelítés tárgyává tesszük. Praktikus értelemben mindig jól tudjuk, hogy mi a barátság és kik a barátaink. Teoretikus megközelítésben már koránt sincs így. A barátság felidézése annak, hogy az ember léte, (minden individualitása ellenére, vagy mellett) közösségben gyökerezik. A barátság, (vagy éppen a barát nélküliség) behatárolja életünket. Segítjük és gáncsoljuk egymást, barátai, s egyszersmind riválisai is vagyunk egymásnak. Sőt, hogy a probléma még bonyolultabb legyen, a barát is gáncsolhat, s a barát is lehet rivális. S akkor még csak nem is érintettük a kérdést, hogy van-e, lehetséges-e a gonosz jegyében fogant barátság? Hogyan közelíthetünk a kérdés(ek)hez: mi a barátság és ki a barát? Szükséglet? Támasz? Hasznosság? Jó-ra irányultság? Vágyakozás a tökéletességre? Gondolkodás (közössége)? Egyetértés? Együtt-lét? Tükör? Önmagunk felett gyakorolt kontroll? Tapasztalat? Beszélgetni-tudás a másikkal? Hasonlóság? Kötelesség? Erény? Norma? Eszmény? Végességünk elismerése? Barátom, Kit sebes vonatán hoz majd a holnap, gyűjtsd tele a szádat erős meleg szókkal. Lobbants fel! Fáklya legyen a kedved; s nyújtsd felém két sértetlen kezed…-G-

21. Az életen át tartó, igaz, mély barátságok tartós alapokon nyugszanak A barátság alappillérei: 1/ Erős alap a bizalom, mert e nélkül nem létezik barátság. A bizalom, olyan állapot, melyben önként függő helyzetbe hozza magát valakivel szemben az, aki valamilyen cél, vagy végeredmény elérése érdekében megbízik egy másik embertársáéban. Figyeljük meg a bizalomként meghatározott állapot néhány fontos jellemvonását! 1. A bizalom olyan döntés, amelyet önként hoz az ember. Nem lehet senkit bizalomra kényszeríteni. Megbízni, hinni valakiben csak önként, szabad akaratból lehet. Ha egy közösségnek ezt mondja a vezetőség: Bíznotok kell bennünk ebben a dologban, akkor biztos, hogy még akkor sem fognak bennük megbízni, ha nincs más választásuk, mint hogy a vezetőkre bízzák azt az ügyet. 2. A bizalom hozzáállást jelent Azokat a dolgokat, amelyek meghatározzák életünket és viselkedésünket, attitűdöknek nevezzük. Az attitűd nem egyszerűen hitet jelent, mivel a hit tisztán felfogásbeli kérdés, és a legtöbb ember nem a hitének megfelelően él. A bizalom, mint attitűd, három részből áll: a) Van egy kognitív (tudati) eleme, ami azt jelenti, hogy a bizalom hit. Meg van győződve arról, hogy a másik ember megbízható. Például Ábrahám teljesen elhitte, hogy amit ő (Isten) ígért, meg is cselekedheti. b) Van egy érzelmi része. Amikor megbízol a másik emberben, bizonyosságot érzel. A hit pedig a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. c) Végül van egy viselkedésbeli része. Meggyőződésed szerint cselekszel. A hit cselekedetek nélkül halott.

22. A bizalom kockázatot jelent, amit vállalnod kell A bizalom azzal a kockázattal jár, hogy bizonyos dolgok kimenetelét kiengeded a kezedből és átadod annak, vagy azoknak az embereknek, akikre képessségeik és megbízhatóságuk alapján rábíztad magad. Ha azt mondod, hogy rábízol valakire egy feladatot, aztán megcsinálod magad, vagy személyesen ellenőrzöd mit csinál, akkor a munka elkészül ugyan, de értelmetlenné válik az állításod, hogy te megbízol abban az emberben. Azzal bizonyítod, hogy megbízol valakiben, hogy nem készítesz terveket arra az esetre, ha esetleg mégis cserbenhagyna Ha védekező helyzetet foglalsz el, vagy felkészülsz arra, hogy mented, a menthetőt, hogy így védekezz az esetleges cserbenhagyás ellen, az csodálatra méltó körültekintés lehet ugyan, de egészen biztosan megkérdőjelezi bizalmad mértékét. Ha a másik ember tudomást szerez terveidről, melyeket előre nem látható helyzetekre készítettél, akkor nagyon gyorsan arra a meggyőződésre jut, hogy egyáltalán nem is bízol benne. A bizalom ára a sebezhetőség A bizalom azzal jár, hogy sebezhetővé válunk, mivel a dolgok végkifejlete kicsúszik a közvetlen irányításunk alól, és egy másik ember kezébe kerül, akinek képességeiben, vagy megbízhatóságában kénytelenek vagyunk megbízni. Ezt a függő helyzetet a bizalom hozza létre, és ezzel tudunk a legnehezebben megbirkózni. Bukott állapotunk lényege az, hogy nem vagyunk hajlandók Istentől való függőségben élni. Tudatosan úgy döntöttünk, hogy függetlenek leszünk, a magunk javát keressük, és a saját kezünkbe vesszük sorsunk irányítását. A bizalom gyökereiben támadja meg mindezeket a dolgokat. De itt van egy paradoxon. Erre például akkor jövünk rá, amikor rádöbbenünk, milyen nehéz meggyőző etikai érveket felsorolni a szerencsejátékok ellen.

23. Az világos, hogy a szerencsejáték a társadalmi életnek egy gonosz betegsége, de ezen kívül egyfajta „elvilágiasodott” hit szerepét is betölti. Választ ad az embernek arra a szükségletére, hogy vállaljon valamilyen kockázatot. Mivel az ős hittől való függőség kockázatát nem hajlandó vállalni, mindenféle nem megfelelő és káros úton kénytelen megszerezni ezt az izgalmat. Úgy tűnik, hogy két nagy lelki szükséglettel érkezünk meg az életbe: a biztonság és a bizonytalanság szükségletével. A biztonságérzet iránti szükségletünket az ősi hit tölti be, ami (vallási, filozófiai, világnézeti felfogástól függetlenül) mindig ugyanaz: Önmagunk létezésének hite. Egy belső hang, aminekszava teljesen megbízható és változhatatlan. A bizonytalanság iránti szükségletünket pedig az élet új kihívásai töltik be. Ahhoz , hogy életben maradhassunk naponta döntések százait, ezreit kell meghoznunk. (Természetesen, ha valaki úgy dönt, hogy nem dönt, ebből a szempontból az is egy döntésnek bizonyul.) A döntéshozatalok állandó kihívást jelentenek gondolkodásunk számára, mert egy-egy új probléma megoldása kiragad minket a megszokott dolgokból, egy bizalomra épülő már megismert és megtapasztalt biztonságból. Szinte akaratunk ellenére újra meg újra felszínre tör bennünk az igény, hogy hitben éljünk, hogy bízzunk, ám az élet gyakorta kényszerít bennünket arra, hogy bizonytalan helyzeteket éljünk át és kockázatokat vállaljunk. A teljes függetlenség soha nem volt és nem is lesz lehetséges, ezért életünk minden egyes napján rákényszerülünk arra, hogy megbízzunk valakiben, vagy valamiben. Ez még az olyan egyszerű dolgokra nézve is igaz, mint mikor megvásárolunk egy csomag gabonapelyhet, felszállunk az autóbuszra, vagy belépünk egy hivatal ajtaján.

24. Ami pedig ezekben a meglehetősen hétköznapi jellegű dolgokban igaz, az még inkább vonatkozik a személyes kapcsolatokra. A helyzet az, hogy minél fontosabb egy kapcsolat, annál alapvetőbb szerepet játszik benne a bizalom, és minél intimebb, annál fontosabb benne a bizalom, és annál magasabb lesz a valódi bizalom elkötelezettségének ára. Nem meglepő tehát, hogy a bizalom a legfontosabb feltétele az olyan kritikus kapcsolatoknak, mint például a vezetőkkel, a szolgáltatást nyújtó iparosokkal, a közhivatalokat betöltő emberekkel való érintkezés, vagy az olyan intim kapcsolatoknak, mint a házasság, a pszichiátriai kezelés, vagy a lelkigondozás. A bizalom olyan felelősség, amit önként kell vállalnunk Csak akkor számíthatsz valakinek a megbízhatóságára egy adott helyzetben, ha az a másik ember ismeri és elfogadja a bizalom feltételeit, és magára vállalja ezeknek a felelősségét. A tudatos és megfontolt bizalomnak tudatos és megfontolt megbízhatósággal kell találkoznia; a tudatos és megfontolt hitnek tudatos és megfontolt hűséggel kell találkoznia. Annak az embernek, aki bízni akar, magának is megbízhatónak kell lennie Nagyon fontos megértenünk, miért van ez így. Először is: ha meg akarok bízni valakiben, ahhoz szükség van arra, hogy ő is komolyan vegye azt a kötelezettségét, hogy megbízhatónak és hűségesnek kell lennie. De nem valószínű, hogy magára fog venni egy ilyen meglehetősen terhes kötelezettséget velem szemben, ha azt látja, hogy én a magam részéről egyáltalán nem veszem komolyan az ilyen kötelezettségeimet. Másodszor: ha én magam nem veszem komolyan a megbízhatóság kérdését, nagyon nehezen tudom majd elhinni másokról, hogy ők komolyan veszik, ezért nagy nehézségeim lesznek majd, ha valakiben meg akarok bízni. Ha ügyelünk arra, hogy betartsuk adott szavunkat, akkor sokkal könnyebb lesz elhinnünk, hogy mások sem feledkeznek meg ígéreteikről.

25. A bizalom elfogadása felelősséggel jár Ha valaki megbízik bennem, és én elfogadom ezt a bizalmat, akkor felelősséggel tartozom, ami azt jelenti, hogy a dolgok kimeneteléért és egy esetleges kudarcért felelős vagyok. A vezetés bizalmi pozíció, mivel az emberek vezetőikbe vetik bizalmukat. A kérdés csak az, hogy a vezetők kinek tartoznak számadással. A válasz: mindenkinek, aki megbízott bennük, köztük követőiknek is. Sok keresztény vezető nem ismeri fel ezt a tényt, mások nem hajlandók tudomásul venni, de a bizalom mindig felelősséggel jár. Ha a bizalom egyszer megsérül, nagyon nehéz helyreállítani A bizalom abban különbözik a kapcsolatok többi aspektusától, hogy rendkívül törékeny. Ha egyszer megsérül, nagyon-nagyon nehéz helyreállítani, és ehhez mindig időre van szükség. A megbocsátás lehet egy pillanat műve, de a bizalom és a bizalomra való készség helyreállítása nem megy egyik pillanatról a másikra, hanem türelmes újjáépítésre lehet szükség. Megtörténhet, hogy valaki egyszer szeretetlenül viselkedik velünk, mégis hiszünk abban, hogy alapjában véve szeretetteljes. Előfordulhat, hogy valaki egyszer durván bánik velünk, mégis meg vagyunk győződve arról, hogy alapjában véve kedves ember. De ha megbízunk valakiben, aki aztán cserben hagy bennünket, akkor valószínű, hogy hosszú időn keresztül megkérdőjelezzük majd megbízhatóságát. Ennek egyik oka a bizalom mindent vagy semmitjeljellegű természetével kapcsolatos. Vagy megbízunk valakiben, vagy nem, mert nem bízhat az ember részlegesen. Ha mégis ezt teszi, az egy rendkívül kellemetlen bizonytalanságérzést fog benne létrehozni. Hasonló módon, ha a bizalom megsérül, akkor nemcsak egy része szenved sérülést. Ha csak egy kicsit is megsérül, akkor teljes egészében semmivé foszlik. A másik ok az, hogy, ha megbízunk valakiben, akkor sebezhetővé válunk, ha más területen nem is, de érzelmileg és pszichikailag feltétlenül. Bizalom S ha százszor is becsapnak és ezerszer csalódom abban, kinek szívemet, mint álmából a rózsát, kitakartam, s ha épp az árul el, kit életemmel fedeztem én, s ha tulajdon fiam tagad meg, és ha nem harminc ezüstért, de egy rongy garasért adnak el engem barátaim, s ha megcsal a reménység, s kudarcaim térdre kényszerítenek és elátkozom már, hogy megszülettem, s ha csak a bosszút hízlalja a hála híveimben, s ha rágalom kerít be,- akkor se mondom, hogy nem érdemes! Akkor se mondom, hogy nem érdemes hinni az emberekben, akkor se mondom, hogy megélek magam is, néptelen magányban, mert irgalmatlan az élet. De csöndes szóval, eltűnődve mondom: bizalmam sarkig kitárult kapu nem verhet rá lakatot a gyanú: ki-bejár rajta bárki szabadon. Egy besurrant csaló tiszteletére nem állítok őrséget tíz igaznak! Kit tegnap itt a gyöngeségbemocskolt, megtisztálkodva ma betérhet újból, ki kétélű késsel jött ide ma, köszönhet holnap tiszta öleléssel! Nem, nem a langy irgalmat hirdetem. Nem hirdetek bocsánatot a rossznak, kegyelmet a hazugnak, nem tudok mentséget a könnyes képmutatásra, s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm, akár a nyers önzés orvtámadását. De hirdetem, hogy bűneink mulandók! Mint mammut és az ősgyík, a múltba porlad a gyűlölet és a gyanakvás, dühünk lehűl, csak szerelmünk örök. S halandó gyarlóságai között csupán maga az ember halhatatlan. Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen irgalmas vára bizalomból épült, s az önmagával vívott küzdelemben csak jósága szolgál menedékül. - Garai Gábor -

26. Ha a bizalom megsérül, akkor univerzumunk, melyről azt feltételeztük, hogy kiszámítható, hirtelen megbízhatatlanná, kiszámíthatatlanná válik. Ez félelmet, szorongást okoz, ami viszont védekező érzésként haragot eredményez a kiváltó okkal szemben. Hogyan építsük fel újra a bizalmat? A megbízhatóság tudata szinte észrevétlenül, minden látványosság nélkül épül fel, ezért bizonyos vérmérsékletű emberek számára több problémát okoz, mint másoknak, nem is annyira azért, mert nehéz dolog, hanem azért mert nagy gondosságot igényel. Ezt kell tenned: 1. Teremtsd meg magad körül a megbízhatóság légkörét! Például: a) Légy megbízható és lelkiismeretes kötelezettségeid teljesítésében és feladataid elvégzésében! b) Akkor is tartsd meg ígéreteidet, ha az kényelmetlen, kellemetlen, vagy sokba kerül neked! c) Légy következetes, ne pillanatnyi szeszélyeid, hanem alapelvek szerint viselkedj! d) Őrizd meg megbízhatóságodat, de soha ne ígérj semmit, amíg meg nem ismered a részleteket! 2. Légy őszinte, mondd el a teljes igazságot, ne csak egy részét és gondolataid mellett érzelmeidet is oszd meg másokkal! Biztosítsd őket arról, hogy a maguk valójában mondod el a dolgokat, és nincs szükségük következtetésekre, hátsó gondolatokra, és nem kell gyanakodniuk. 3. Csiszold saját jellemedet! Ne felejtsd el, hogy a válsághelyzetek nem fejlesztik jellemedet, csak leleplezik, mi van a szívedben. a) Ismerd meg magadat és gyenge pontjaidat, amelyekkel szemben védekezned kell, vagy amiben meg kell erősödnöd!

27. b) Ne engedd meg magadnak, hogy a könnyebb utat válaszd! Általában a nehezebb út a helyes. c) Soha ne add fel elveidet nyomások alatt, vagy valamilyen előny kedvéért! 4. Légy jókedvű, ne panaszkodj, ha nehézségeid vannak, és ne ess bele az önsajnálat hibájába! Rendkívül nehéz megbízni egy olyan emberben, aki folyton sajnálja magát. Így tehát a bizalom feltételei két dologra szűkülnek le: az egyik a képesség, a másik a jellem. A kettő közül a jellem a fontosabb. Kevés olyan hibát lehet elkövetni, amely végzetes következményekkel jár. A vezetésre való alkalmatlanság károkat fog ugyan okozni, de ha a vezető hajlandó okulni az eseményekből, a legtöbb problémát idővel le lehet majd győzni. A jellem sokkal fontosabb, a jellembeli hiányosságok végzetesek lehetnek. Ha valaki nem képes tanulni a hibákból, annak oka inkább jellembeli fogyatékosságban, mint az intelligencia hiányában keresendő. De a jellem nem fejlődik vagy változik meg egyik pillanatról a másikra. A válsághelyzetek nem fejlesztik, csak napfényre hozzák a már meglévő jellemet. Ezért az, hogy meg tudok-e bízni az adott személyben, ugyanannyira függ jellemének ismeretétől, mint a képességeibe vetett hitemtől. Képességei meggyőzhetnek ugyan engem arról, hogy egy adott helyzetben tudni fogja, mit kell tennie, de csak a jelleme fogja megadni nekem azt a bizalmat, hogy valóban azt fogja tenni, amit helyesnek tart.

28. 2./ „Bajban terem a barátság" próbája. A barátság második alappillére mutatja meg, hogy tényleg barátság-e az amit annak hívunk. Az igaz barát a bajban terem, és a hamis ott hullik ki. Ám a baj nem csak külső probléma lehet, hanem belső is, amikor a felek egymás ellen feszülnek. Az igazi barátság ebben is érlelődik és erősödik. A hamis, összeroppan! (Amely viszont összeroppan, ott nem biztos, hogy a felek silány emberek, lehet, hogy csak barátnak nem illenek össze.) 3./ A harmadik, a barátságban eltöltött idő folytonossága is fontos szempont, hiszen eltávolítja a felszínes, és szorosabbra fűzi az igazi barátságokat. Az idő továbbá az összecsiszolódásban is segít. 4./ Végül a negyedik is hihetetlenül fontos! Kell, hogy mindketten együttesen akarják egymást, kezdeményezzenek, és egyenrangú partnerek legyenek. Ha ez nincs meg, akkor nem beszélhetünk barátságról, hanem csak valami emberi kötődésről, kapcsolatról, de ez messze van a valódi barátság fogalmától Nagyon szép megfogalmazás az arisztotelészi: A barátság, egy lélek, mely két testben lakozik. Ez a gondolat azt fejezi ki, hogy szinte a két ember nem is kettő, hanem egy! Emellett Seneca gondolata is elhanyagolhatatlan: "Előbb mérlegelni kell, hogy kit választasz barátnak, de utána már hűségesnek lenni". Valami olyasmi ez, mintha azt mondaná: - ne fogadj könnyen barátodnak senkit, ne tedd alacsonyra a mércét, mert akkor silány kapcsolatra számíthatsz, vagy keserű csalódásokra. Ha viszont barátodnak fogadod embertársadat, maradj hű hozzá örökre, és segítsd őt hibái ellenére, és azok feletti győzelemre... Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De, ha nem is lehet, barátom iránt mindíg azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása. - Hamvas Béla - Azt mondják, a szerelem költővé tesz. Gyakran. A barátság az életet teszi költőivé és költészetté. A szerelemből a költészet hamar kivész, mert a szerelemnek minden csak eszköz, hogy a világegyetem két legnagyobb ellentétét, a férfit és a nőt egybeolvassza. A barátság maga ez a poétikus kapcsolat. És a verseket nem írjuk, hanem éljük. -Hamvas Béla- VÉGE A HUSZONÖTÖDIK RÉSZNEK