Európai politikai integráció

1. Európai politikai integráció • Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet • Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet – 1994-től • Organization for Security and Co-operation in Europe (OSCE)

2. A világ legnagyobb, 56 államot tömörítő interkontinentális biztonsági kormányközi szervezete. • Földrajzi működési hatóköre Vancouvertől Vlagyivosztokig (Európa, Kaukázus, Közép-Ázsia, Észak-Amerika). • Mandátuma: fegyverzetellenőrzés; emberi jogok; sajtószabadság; választások megfigyelése. • Elsődleges eszköze: a korai figyelmeztetésnek, a konfliktus-megelőzésnek, a konfliktus-kezelésnek és a konfliktusok utáni helyreállításnak. • Különlegessége: teljes jogú tagja az USA és Kanada, ők biztosítják a transzatlanti kapcsolatot, a két kontinens biztonsági dimenzióinak kölcsönös összefüggését. A Szovjetunió (illetve 1991 óta Oroszország) tagsága révén az EBESZ felelősségi zónája keleten egészen a Csendes-óceánig terjed, csakúgy, mint nyugaton az észak-amerikai államok révén, így nyer értelmet a “Vancouvertől Vlagyivosztokig” kifejezés. Biztonságpolitikai szempontból ez a hatalmas térség közös értékrenddel és érdekekkel bír.

3. Európa biztonságának oszthatatlansága már a hidegháború időszakának utolsó éveiben megfogalmazódott. A globalitás szempontjából ez azt jelenti, hogy a kontinens bármely sarkában történő események óhatatlanul hatást gyakorolnak minden európai ország biztonsági helyzetére. Az emberi jogok, a katonai bizalom- és biztonságerősítő intézkedések terén tett lépéseivel hozzájárult a kiszámíthatóság, a nyitottság növeléséhez, elősegítette a diktatórikus rendszerek megingását.

4. A nemzetközi jog alapján nincs jogi statútuma, döntései politikai, és nem jogi érvényességűek. A nemzetközi szervezetek valamennyi hagyományos ismérvével rendelkezik: vannak állandó döntéshozó szervei, központja, intézményei, személyzete és rendszeres pénzügyi erőforrása, állandó missziókat tart fenn. Legtöbb szervének székhelye Bécs, de egyes testületeinek központja Koppenhágában, Genfben, Hágában, Prágában és Varsóban található. Hivatalos nyelvei: angol, francia, német, olasz, spanyol és orosz.

5. Mediterrán partnerek: Algéria Egyiptom Izrael Jordánia Marokkó Tunézia Ázsiai partnerek: Japán (1992) Koreai Köztársaság (1994) Thaiföld (2000) Afganisztán (2003) Mongólia (2004)

6. Történelmi áttekintés • A Szovjetunió már az 1950-es évek elején felvetette egy összeurópai biztonsági együttműködés elvén nyugvó szervezet tervét. Ennek létrejöttére a hidegháború „enyhülési szakaszának” (1962-79) keretében került sor. SZU és az USA számos kompromisszumot kötött a nemzetközi biztonság és megbékélés érdekében. • A német „új keleti politika" (Ostpolitik), Willy Brandt kancellár nevéhez fűződik (Scheel a külügyminiszter). Németországban 1969-ben választások: SPD+FDP koalíció 1982-ig, megvalósítja az „új keleti politikát” (Ostpolitik). Lényege: a két német állam létezésének tudomásul vétele, az NDK elismerése, a nemzetközi kapcsolatok rendezése a szocialista országokkal, Berlin státusának rendezése.

7. Az Ostpolitik-szerződések rendszere • 1970 - szerződés a SZU-val, lemondás az erőszakról, európai határok sérthetetlensége, lemondás a területi követelésekről, gazdasági és kulturális vonatkozások is); • 1970 - Lengyelországgal (Odera-Neisse határ elismerése, jóvátétel rendezése), Csehszlovákiával, Magyarországgal. • A kapcsolatok rendezése az NDK-val: 1970 tavaszán először találkoztak a nyugati és keleti vezetők: NDK elismerése, szomszédsági problémák, családegyesítések). 1972-ben született az első szerződés (közlekedési), ez év decemberében: alapszerződés. • Berlinre vonatkozó szerződések (különleges státusz, tranzit). • 1973. szeptember 18. – az NSZK és az NDK az ENSZ tagjai.

8. A stratégiai fegyverzetek korlátozására vonatkozó tárgyalások. 1969-től párhuzamosan folynak az ABM(Antiballistic Missiles) és SALT-tárgyalások (Strategic Arms Limitation Talks), a két fél elismeri egymás jogát a biztonsághoz. A hadászati rakétaelhárító rendszerek kiépítését és az atomtöltetű interkontinentális rakéták számát korlátozza a SALT-I (Moszkva, 1972. május 26.). Ötévenkénti felülvizsgálat; két rakétabázis védhet egy-egy 150 km sugarú kört; korlátozza a tengeralattjáróról indítható interkontinentális rakéták számát; új rakétasilót nem építhetnek; ellenőrzés műholdakkal), felülvizsgálata 1973-ban (csak egy védőkör lehet). 1979. július 18.Bécs: SALT-II (tárgyalások már 1972-től!): konkrét számok, cirkálórakéták és vadászbombázók megjelenése.

9. Kissinger: a hatvanas évek második felétől lehetővé vált egy tartós nagyhatalmi kooperáció, a „második antagonisztikus kooperáció”. A két szuperhatalom a nukleáris-stratégiai területen már elérte a hozzávetőleges egyensúlyt, a gazdasági különbségek is mérséklődtek. Washington kijátszhatta a kínai kártyát. A szocialista országok az 1966-os bukaresti, majd az 1969-es budapesti nyilatkozatban tettek ismét javaslatot konferenciára. A nyugati országok és a NATO feltételeket szabtak: USA és Kanada is vegyen részt, ne érintsék a tárgyalások Berlint, a tárgyalások térjenek ki a hagyományos leszerelésre és az emberi jogok kérdésére is. A hetvenes évek elején a SZU e feltételeket elfogadta, a Berlinről szóló négyhatalmi megállapodás is megszületett.

10. A konferenciasorozat szakaszai • 1) Helsinki: nyitó szakasz, 1973. július 3-7. • 2) Genf: 1973. szeptember 18. - 1975. július 25. • 3) Helsinki: 1975. július 31. - aug. 1., a Záróokmány aláírása: 35 ország, az enyhülés tetőpontja.

11. Helsinki Záróokmány (1975) • Az államok rendszeresen folytatják a multilaterális folyamatot, kifejtik nézeteiket, elmélyítik közös kapcsolataikat, fejlesztik a biztonságot és az együttműködés folyamatát. • A dokumentum egyszerre szimbolizálta a hidegháborús megosztottságot és az enyhülésre tett erőfeszítéseket.

12. A biztonság új megközelítési módja • Nem szövetségi rendszerek tagjaként, hanem független és szuverén államként vettek részt az együttműködésben. • A teljes konszenzus alapján működött a konferencia. • A biztonság átfogó értelmezéséből indult ki az értekezlet, nem helyezte előtérbe a biztonság katonai aspektusait. • A konferencia először foglalkozott összeurópai szinten az emberi jogok kérdésével. • Nem jogi, hanem politikai kötelezettségeket dolgoztak ki az államok, rugalmasabbnak bizonyultak, új, a nemzetközi jog által nem szabályozott kérdésekre is kiterjedtek. • Katonai leszerelési folyamatokat indított el: a Nyitott Égbolt Szerződés, az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről szóló Szerződés (CFE); hozzájárultak a hagyományos szovjet erőfölény mérsékléséhez.

13. A Helsinki Záróokmány fő részei • A Helsinki Záróokmány (amely nem nemzetközi szerződés) határozatai három fő részre terjednek ki, melyeket a tárgyalások folyamán „kosár”-nak neveztek el. Előrelépés - interdependencia alakult ki a nemzetközi kapcsolatok több dimenzióját felölelő három kosár közt. • Első kosár:a biztonság politikai-katonai aspektusait, a részt vevő államok közti kapcsolatok alapelveit, valamint a katonai bizalomerősítő intézkedéseket tartalmazza. • Második kosár:a gazdasági, technológiai és környezetvédelmi együttműködés területére terjed ki.

14. A harmadik kosár - a „humanitárius és egyéb” területeken történő együttműködést szabályozza, beleértve az emberi jogok és kapcsolatok kérdéskörét, a kulturális és oktatási együttműködést, kiterjed a mediterrán térségben való együttműködés néhány kérdésére is. Ide tartoznak: Emberek közötti kapcsolatok (családegyesítés; más állampolgárságúak házassága; utazás; turizmus feltételeinek javítása; fiatalok találkozói; sport; kapcsolatok előmozdítása). Információ (terjesztés; hozzáférés; szóbeli és nyomtatott; film; újságírók munkakörülményeinek javítása). Együttműködés a kultúra területén (kapcsolatok bővítése és mélyítése; nemzeti kisebbségek; regionális kultúrák). Oktatás (kapcsolatok bővítése; cserék; természet-, orvos-, társadalomtudományok; idegen nyelvek és kultúrák; oktatási módszerek; nemzetiségi kisebbségek és regionális kultúrák).

15. A helsinki alapelvek – Dekalog • Szuverén egyenlőség, a szuverenitásban foglalt jogok tiszteletben tartása • Tartózkodás az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől • A határok sérthetetlensége • Az államok területi épsége • A viták békés rendezése • A belügyekbe való be nem avatkozás • Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőződés szabadságát • A népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga • Az államok közötti együttműködés • A nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítése a nemzetközi jog hatálya alatt

16. A Helsinki Alapelvek értékelése: Az 1., 2., 4., 5., 6., 10. az ENSZ Alapokmányának elvei. Az 1. és a 8. átfedik egymást. A 3. és 4. fontosak és nevezetesek, mert konzerválnak. A 7. újszerű, politikai kötelezettségvállalás (az ET-ben is van, de ott konvenció formájában). Jelentőségük az elvek együttes kezelésében áll, illetve az emberi jogok tiszteletben tartásának rögzítésében.

17. A biztonság dimenziói • A biztonság három dimenzióját – a katonai egyensúlyt, a gazdasági kapcsolatokat, az emberi jogi kérdéseket – a Záróokmány szoros együttesként kezelte; egyik kosár sem különíthető el a többitől, mert az az egész rendszert aláásná. • A Szovjetunió elismerte az USA és Kanada de jure jelenlétét Európában, továbbá az emberi jogok becikkelyezését.

18. Az 1. kosár biztonság- és bizalomépítési eszközöket ajánl (CSBMs: Confidence and Security Building Measures), az államok vállalták: a főbb katonai manőverek előzetes bejelentését; megfigyelők fogadását; katonai információk cseréjét; főbb fegyverzeti és harci technikai eszközeik rendszeréről adatok kicserélését; közép- és hosszútávú védelmi tervezésük egymással való ismertetését; felvilágosítás nyújtását; felülvizsgálat és párbeszéd rendszeresítését; konzultációt a szokatlan katonai tevékenységekkel kapcsolatban; kooperációt a katonai természetű veszélyes incidensek esetén; közös katonai gyakorlatokat; közös kiképzések megtartását; szakértők rendelkezésre bocsátását; új fegyverzetek és harci technikák bemutatását; bizonyos katonai tevékenységeik előzetes ismertetését. A 2. kosár kiegyensúlyozott. A 3. kosár a Nyugatnak kedvez, de itt is kölcsönös az előny nemcsak a magánérintkezést, hanem a kormányzati formákat is szorgalmazza.

19. Csúcstalálkozók és felülvizsgálati találkozók • Csúcstalálkozók (Summit Meeting): Kijelölik a szervezet feladatait és prioritásait,értékelik az EBESZ-régió biztonsági helyzetét, meghatározzák tevékenységének fő irányait. Mintegy háromévente kerül sor csúcstalálkozókra. • Felülvizsgálati találkozók (Review Conference): a csúcstalálkozókat készítik elő. Specializált csúcstalálkozók a bizalom és biztonságerősítő intézkedések és az emberi dimenzió területén. Bécsben tartják.

20. Belgrádi utótalálkozó (1977-1978) • Az első utókonferencia, kapcsolódott hozzá egy tudományos fórum, egy-egy konferencia a viták békés rendezéséről, valamint a földközi-tengeri térség együttműködésének kérdéseiről. Hűvös légkörben zajlott, vádaskodások jellemezték: részben az Afrikában történt szovjet intervenció, részben a Carter-kormánynak az emberi jogokat hangsúlyozó politikája miatt. • Egy mindössze három oldalas dokumentum született, amelyet 1978. március 8-án írtak alá: rögzítette a konferencia megrendezését, jelezte az eltérő álláspontokat, leszögezte a helsinki folyamat továbbvitelére vonatkozó határozott szándékot, és a következő konferencia helyszíneként Madridot (1980) jelölte meg.

21. Madridi utótalálkozó (1980-1983) • 1980. november 11-én nyílt meg. Az afganisztáni szovjet invázió (1979) következtében nyilvánvalóvá vált az enyhülés folyamatának megtorpanása, hiszen a szovjet beavatkozás a helsinki alapelvek egyértelmű megsértését jelentette, és elindította a „kis hidegháború” (1979-1985) időszakát.Siker: mandátum az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről és leszerelésről szóló konferenciára, első szakaszát 1984 januárja és 1986 novembere között Stockholmban tartották.

22. Bécsi értekezlet (1986-1989) • Egy négylépcsős ellenőrzési folyamat jött létre: az „EBEÉ emberi dimenziója”. Az emberi jogok biztosítása már nemzetközi kötelezettség. Az államok információkat cserélnek az EBEÉ emberi dimenziójára vonatkozó kérdésekben. • Ezt az elkötelezettséget a párizsi (1989), koppenhágai (1990) és moszkvai (1991) emberi jogi konferencia is megerősítette. (Moszkvai záródokumentum: az emberi jogok tiszteletben tartása alapja a nemzetközi rendszernek és az emberi jogok nem tartoznak az államok kizárólagos hatáskörébe. Ennek nyomán jön létre a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája (ODIHR), amely az emberi jogi szakértők munkáját koordinálja. Fontos még e témában a Párizsi Charta az Új Európáért (1990) első fejezete: Emberi jogok, demokrácia és a jog uralma.

23. Kisebbségi jogok • Az EBEÉ keretében elfogadott okmányok politikai jellegűek. A bécsi záróokmány (1989) felsorolja a kisebbségek különleges jogait. Megerősítette a koppenhágai konferencia (1990); a helyi igazgatási egységek létesítése a kisebbségek jogainak érvényesítésében fontos tényező lehet. • A nemzeti kisebbségekkel foglalkozó genfi szakértői értekezlet (1991) elemzi a kisebbségi jogok gyakorlásának kollektív formáit. Az 1992-es helsinki értekezleten az államok kijelentették: törekedni fognak a kisebbségek súlyos problémáinak megoldására. Létrehozták a nemzeti kisebbségi főbiztos intézményét, akinek feladata, hogy segítse, illetve működésével megvalósítsa a konfliktus-megelőzést és válságkezelést.

24. A Helsinki-mozgalom a Helsinki Záróokmány (1975) aláírása után bontakozott ki a Szovjetunióban: a Moszkvai Helsinki Csoport 1976-ban azzal a céllal jött létre, hogy számon kérje a szovjet kormányon a Záróokmányban foglalt jogok érvényesülését. 1978-ban az USA-ban alakult meg a Helsinki Watch, amely valamennyi aláíró országban (európai országok, USA, Kanada) figyelemmel kísérte az emberi jogok érvényesülését. Sorra alakultak a Helsinki Bizottságok Nyugat-Európában, majd Kelet- és Közép-Európa, illetve a volt Szovjetunió országaiban. Az Emberi Jogok Nemzetközi Helsinki Szövetsége 1983-ban kezdte meg működését Bécsben. A magyar demokratikus ellenzék a nyolcvanas évek eleje óta kapcsolatban ált a Helsinki mozgalommal. A Magyar Helsinki Bizottság 1989 májusában alakult meg.

25. 1989. március 6-án (Bécs) került megrendezésre az európai hagyományos fegyverekről szóló tárgyalás, amely erősen kötődött az EBEÉ-hez, a bécsi konferencián elfogadott dokumentum fogalmazta meg a mandátumát. A tárgyalás középpontjában: a stabilitás, a szárazföldi erők és felszerelések csökkentésének kérdése állt, nem terjedt ki a nukleáris és vegyi fegyverekre.

26. Fordulat Kelet-Közép-Európában • Az 1989-90-es rendszerváltások jelentősége: megszűnt az a kétpólusú világrend, ami a szervezetet életre hívta; Közép- és Kelet-Európa mind gazdasági és politikai, mind társadalmi szempontból gyökeresen megváltozott. • Németország újraegyesítése.

27. Párizs (1990. november 19.) • Az európai hagyományos katonai erőkről szóló szerződés (Conventional Forces in Europe - CFE). • A CFE-szerződés és az európai fegyverzetek jelentős csökkentését határozta meg. A végrehajtott fegyverzetcsökkentések nagymértékben hozzájárultak az európai katonai szembenállás szintjének jelentős mérsékléséhez. • A hagyományos biztonság kérdései között a legfontosabb a politikai-katonai biztonság. Az EBEÉ eredményei közé tartozik, hogy katonai átláthatóságot eredményező és az európai katonai tevékenységek ellenőrzését bevezető bizalom- és biztonságerősítő intézkedések alkalmazásán keresztül csökkentette a katonai feszültséget egy olyan időszakban, amikor számos fenyegetés a bizalmatlanságból eredt.

28. CFE előzményei: 1989. március 9-én a NATO és a VSZ tárgyalásokat kezdtek a hagyományos fegyverek európai korlátozásáról. Cél - az átlátható és ellenőrizhető fegyverzetcsökkentés. A NATO javaslata: harckocsik max. 20-20 ezer, páncélozott harcjárművek max. 28-28 ezer, tüzérségi eszközök max. 16500 – 16500 darab. Ezekből az egyes katonai tömbök egy-egy tagja a megállapított mértékű fegyverzetnek maximálisan 30%-át birtokolhatta volna. A VSZ javaslata – 3 szakaszban történjen a leépítés (10-15%-os csökkentés; 25%-os csökkentés; önvédelemhez elégséges szintre csökkentés). 1989 május - VSZ elfogadta a NATO paritásos javaslatát; majd újabb változtatások a számokban.

29. A hagyományos fegyverek öt kategóriájában határozott meg azonos felső határt, azon kikötés mellett, hogy a felső határ 30%-ánál egy tagállam sem birtokolhat nagyobb számú hagyományos fegyvert Európában: 20-20 ezer harckocsi 30-30 ezer páncélozott harcjármű 20-20 ezer tüzérségi eszköz 2000-2000 támadó helikopter 6800-6800 harci repülőgép A csökkentéseket 40 hónapon belül kellett végrehajtani. 1990-es létrehozása óta a CFE-szerződés biztosította az európai biztonsági rend elsődleges alapját.

30. Moszkva módosítást követel: az aláírás óta megszűnt a Szovjetunió és a VSZ, bővült a NATO. Moszkvának teljesítenie kell az 1999-es isztambuli megállapodásban vállalt kötelezettségeit, ki kell vonulnia a Moldovához tartozó, gyakorlatilag független Dnyeszter-menti Köztársaság területéről, kivonva a még részben a SZU-ból ott maradt nehézfegyverzetét. Oroszország felfüggesztette a megállapodás teljesítését, amíg a NATO-tagok nem ratifikálják a módosításokat. Oroszország követeli, hogy írják alá a volt szovjet balti köztársaságok is a CFE-szerződést.

31. Az EU sajnálattal fogadta a döntést, a CFE-szerződés ugyanis az európai biztonság alapdokumentuma. A NATO hasonlóképpen sajnálattal fogadta a moszkvai bejelentést: a NATO-tagállamok a szerződést az európai stabilitás sarokkövének tekintik. Oroszország ratifikálta a módosított CFE- szerződést. A NATO-szövetségesek kitartanak amellett, amit Moszkva a Szerződés életbe léptetésének és az EBESZ 1999. évi isztambuli csúcstalálkozóján Grúziával és Moldáviával kapcsolatban tett kötelezettségvállalások teljesítésének erőltetett összekapcsolásaként értékel. Mivel a NATO ragaszkodik ezek összekapcsolásához, az új balti szövetségesek, amelyek közül egyik sem írta alá a módosított CFE-szerződést, ténylegesen egy olyan szürke zónát formálnak, amelyre nem vonatkoznak nemzetközi fegyverzet-ellenőrzési megállapodások.

32. „Párizsi Charta az új Európáért” (1990. november 22.) • Első átfogó kísérlet az európai helyzet és benne az EBESZ szerepének meghatározására. • Első rész: „A demokrácia, a béke és az egység új korszaka”: elvi állásfoglalások, Európában véget ért a megosztottság korszaka. • Második rész: az egyes szervek eljárási szabályai és finanszírozási kérdései. • Harmadik rész: 16 NATO-tagállam és az ekkor még érvényben lévő Varsói Szerződés hat tagállamának közös nyilatkozata, „az európai kapcsolatok kezdődő, új szakaszában a felek nem tekintik többé ellenfélnek egymást”, új partneri kapcsolatok a biztonság oszthatatlansága és Európa egysége alapján.

33. Rögzítette a hidegháború befejezésének a tényét. Szükséges az EBEÉ intézményrendszerének fejlesztése. CFE – fegyverzeti kategóriák: 1) tüzérségi eszközök, 2) páncélozott járművek, 3) harci repülőgépek, 4) harci helikopterek, 5) csapatok fegyverzete kézben és raktárban.

34. Helsinki csúcsértekezlet (1992) • Az ENSZ alapokmányának VIII. fejezete szellemében az EBEÉ-t regionális megállapodássá nyilvánították („A változás kihívásai” c. dokumentum). • Biztonsági kockázatok pontosabb meghatározása: gazdasági hanyatlás, szociális feszültségek, agresszív nacionalizmusok, kisebbségek jogainak megsértése, terrorizmus, idegengyűlölet, etnikai türelmetlenség, etnikai konfliktusok, szervezett bűnözés, fegyver- és kábítószer-kereskedelem, illegális migráció, a környezet károsodása. • Délszláv válság: az EBEÉ regionális békefenntartó lehet az ENSZ Alapokmány VIII. fejezete alapján (ez az EBESZ szerepének legitimációs alapja). Tényfeltáró és helyszíni segítő missziók küldése Csecsenföldre, Moldovába, Ukrajnába, Albániába.

35. Biztonsági és Együttműködési Fórum, nemzeti kisebbségi főbiztos, Gazdasági Fórum létrehozása. Ugyanebben az évben hozta létre a stockholmi külügyminiszteri értekezlet a főtitkár intézményét, majd az EBEÉ ez év végén Lisszabonban nyilvánította ki, hogy az ENSZ Alapokmány nyolcadik fejezetének értelmében működő regionális szervezetnek tekinti magát.

36. Az EBEÉ szervezetté válása • 1990 végén döntés született arról, hogy az EBEÉ-ben részt vevő országok állam- és kormányfői kétévente, a külügyminiszterek évente, a magas rangú külügyi tisztségviselők pedig alkalomszerűen fognak találkozni. • Állandó adminisztratív infrastruktúra elemei: a Titkárság, a Konfliktusmegelőző Központ és a Szabad Választások Hivatala, 1991 áprilisában a Parlamenti Gyűlés.

37. Az 1992. március 24. és június 8-a közötti helsinki találkozón az EBEÉ intézményi struktúráját tovább bővítették: Biztonsági Együttműködési Fórum, a Nemzeti Kisebbségek Főbiztosainak Tanácsa, a Gazdasági Fórum, szabályozták az Elnöki Hivatal működését, amelyet még a Párizsi Statútum hívott életre. Az intézményi változásokkal az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet konzultációs fórumból nemzetközi szervezetté alakult át. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet nemzetközi intézményként való megalakulása a Budapesten tartott csúcstalálkozón történt meg, a döntés 1995. január 1-én lépett hatályba.

38. Budapesti csúcstalálkozó (1994. december 5-6.) • Konferenciasorozatból nemzetközi szervezet. • Hiányossága: nem volt képes közös állásfoglalásra a délszláv válságról. • Efogadta a biztonság politikai-katonai vonatkozásaival kapcsolatos Magatartási Kódexet, amely lefektette a fegyveres erők demokratikus irányításának elveit. Üdvözölte az 1994. évi Bécsi Dokumentum kibővített bizalom- és biztonságerősítő intézkedéseit. • Leszögezte, hogy a demokrácia és a szabadságjogok terjedése együtt járt számos új konfliktussal.

39. A résztvevő államok tárgyalásokat kezdenek az átfogó, a XXI. század követelményeinek megfelelő, az EBEÉ elvein és kötelezettségvállalásain alapuló biztonsági modell kialakításáról (a katonai-biztonságpolitikai magatartási kódex alapja lehet egy XXI. századi Európai Biztonsági Chartának (a kisebbségi fejezete gyenge). Az EBESZ szándéka az, hogy Európában elsődleges eszközévé váljon a konfliktusok előrejelzésének, megakadályozásának és a válságkezelésnek.

40. Lisszaboni csúcstalálkozó (1996) • Nyilatkozat a XXI. század Európájának közös és átfogó biztonsági koncepciójáról. A kosarak közötti eltolódások: • A biztonsági funkciók jelentősége növekszik (a veszélyekkel szembeni közös fellépés, konzultáció, átláthatóság, a Párizsi Stabilitási Egyezmény, valamint a csatolt szomszédsági szerződések támogatása, új CFE-alapelv – nem blokkonként, hanem országonként határozzák meg a fegyverkezési korlátokat. • Gazdasági kosár: jelentősége csökken, integrációs törekvések KKE-ban. • Humán dimenzió: jelentősége nő.

41. Isztambuli csúcstalálkozó (1999) • Aláírták az adaptált CFE-szerződést, mely a VSZ felbomlását, a NATO bővülését követően a katonai erőviszonyokban bekövetkezett változások figyelembevételével módosította az eredeti CFE-szerződést. (Még nem lépett életbe!) • Európai Biztonsági Charta: a XXI. század békés és biztonságos Európájának megteremtésével és fenntartásával kapcsolatos tennivalók. • Az EBESZ-államok kinyilvánítják határozott elkötelezettségüket egy szabad, demokratikus és fokozottabban integrált EBESZ-térség megteremtésére.

42. Európai Biztonsági Charta • Fejezetei: I. Közös kihívásaink II. Közös alapjaink III. Közös válaszunk: Kooperatív biztonsági platform; Együttműködés más szervezetekkel; Szolidaritás és partnerség, Intézményeink; Emberi dimenzió; Politikai-katonai dimenzió; Gazdasági és környezetvédelmi dimenzió; Törvényesség és harc a korrupció ellen.

43. IV. Közös eszközeink: A párbeszéd erősítése; EBESZ-missziók; Gyorshadtest (REACT); Műveleti Központ; Rendőrséghez kapcsolódó tevékenység; Békefenntartás; Nemzetközi Egyeztető és Döntőbíróság. V. Együttműködő partnereink. VI. Következtetések.

44. Közös kihívások: Az alapvető és az emberi szabadságjogok megsértése, beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozók jogait is; A nemzetközi terrorizmus, az erőszakos szélsőségesség, a szervezett bűnözés és a kábítószer-kereskedelem; A kézi- és könnyűfegyverek fölösleges és destabilizáló hatású felhalmozása és ellenőrizetlen elterjedése; Akut gazdasági gondok és környezetszennyezés; A közeli régiók, különösen a mediterrán térség, valamint a közvetlen szomszédságban lévő régiók, például Közép-Ázsia instabilitása. Véglegesíti: az EBESZ az ENSZ alapokmánya VIII. fejezete szerint a régióban a vitás kérdések békés rendezésének elsődleges szervezete, és a korai előrejelzés, konfliktusmegelőzés, válságkezelés és válság utáni rehabilitáció kulcsfontosságú intézménye.

45. A biztonság politikai-katonai dimenziói: A leszerelés, a fegyverzet-ellenőrzés, a bizalom- és biztonságerősítő intézkedések, a fegyverzetkorlátozási egyezmények teljes alkalmazása, adaptációja és továbbfejlesztése alapvető fontosságú elemei a politikai és katonai stabilitásnak; az európai hagyományos fegyveres erőkre vonatkozó megállapodás (CFE) továbbra is az európai biztonság kiinduló pontja. Az EBESZ tartja magát az 1999-es bécsi dokumentum, valamint a biztonság politikai-katonai aspektusaira vonatkozó Magatartási kódex elveihez.

46. Közös eszközök: a már ismert dialógusformák és az EBESZ missziós tevékenysége, valamint új eszközök: Az Állandó Tanács irányítása alatt működő Előkészítő Bizottság. A gyorsreagálású szakértői támogató és együttműködő csoportok (REACT). A Műveleti Központ. Európa biztonságát szolgálja a polgári gyorsreagálási képesség kialakítására, a REACT (Rapid Expert Assistance and Co-operation Teams) felállítására vállalt kötelezettség, amely a békefenntartás, a válság utáni rehabilitáció polgári területén erősíti az EBESZ szerepvállalását.

47. A válsághelyzetek kezelésére a Konfliktusmegelőző Központon (CPC) belül létrehozott Műveleti Központ illeszkedik az EBESZ válságkezelési spektrumban betöltött elsődleges szerepéhez. A központ feladata a helyszíni jelenlét (missziók) tervezése és telepítése (beleértve a REACT-ét is), a műveletek politikai irányítása azonban nem kap szerepet, az továbbra is az EBESZ Állandó Tanácsának feladata. A charta a konfliktusmegelőzés, a konfliktuskezelés és a konfliktus utáni rehabilitáció integráns részeként említi a rendőrséghez kapcsolódó tevékenységet.

48. Az EBESZ önálló katonai békefenntartó képességének létrehozása lekerült a napirendről. Eseti elbírálás és konszenzus alapján dönthet úgy, hogy békefenntartási szerepet vállal, beleértve a vezető szerepet is, de úgy is, hogy békefenntartásra vonatkozó mandátumot adjon más szervezetnek. A békefenntartás kikerült a platform koncepciójából, de a kooperatív biztonsági platform értelmében a szervezet koordinációs kereteket is biztosíthat hasonló törekvésekhez.

49. Új mozzanat: a charta a mediterrán térség mellett hangsúlyosabban foglalkozik Ázsiával, aláhúzva Japán és Korea növekvő részvételét az EBESZ munkájában. A Következtetések fejezet megerősíti az EBESZ-nek azt a kiemelt szerepét, amelyet mint az egyetlen páneurópai biztonsági szervezet vívott ki magának a régió békéjének és stabilitásának megőrzése érdekében.

50. Az Európai Biztonsági Charta, az isztambuli csúcstalálkozó zárónyilatkozata és a CFE-szerződést módosító megállapodás aláírásával lezárult egy szakasz az EBESZ történetében. Az EBESZ képes alkalmazkodni a hidegháború utáni időszak realitásaihoz. Az Európai Biztonsági Chartán keresztül az EBESZ megerősítette helyzetét és szerepét a különböző nemzetközi és regionális szervezetek közötti együttműködésben.