690 likes | 1.46k Views
Kassák Lajos. és a magyar avantgarde. KASSÁK LAJOS. KASSÁK LAJOS. 1915. 1916-1919. Bécs, 1920-1925. 1922. 1926-1927. 1928-1938. Egyensúly. Farelief. Képarchitektúra. Képarchitektúra. Képarchitektúra. Kompozíció. FESTMÉNYEIM ELŐTT
E N D
Kassák Lajos és a magyar avantgarde
Bécs, 1920-1925
FESTMÉNYEIM ELŐTT Állok a képeim előtta képeim előttamiket én szültemnagy erőfeszítésselde veríték nélkülegy jó napomjó órájána világosságbana csendbenoly távol mindentőlhogy megkülönböztethetetlenvoltam a való világtól.
Ugyanaz a vágy gyötört mint a szüzeketugyanaz a mozdulatlanság súlyosodott bennemmint a kövekbens mégis a távolság vonzása röpítettegy színegy formaegy vonal felémelyek az énhalhatatlanságomatrejtik magukban.
Kassákné Simon Jolán József Attila: SIMON JOLÁN egyszer ha nem veszi észre nézzetek az arcába hosszan magános férfiak gondolták ki amikor én még futbaloztam. élete penge levegőben boritsátok be nagykabáttal sosem szavalt még verset tőlem surol szalad egy könyvállvánnyal. piros idegen gyerekek nyugszanak meg majd szavára elhallgatott – locsolókocsik csörömpölnek föl budavárba.
Kassákné Simon Jolán Kassák Lajos HALK KIS BALLADA Meghalt az asszony, aki szép volt s akit versben dicsértem én mondom bizony, meghalt már szegény. Mint az árva, búsan és sután egyre sírdogált. Csak sírdogált s letért a földi utakról örökre egy ünnep délután. Az enyém volt ő s engemet, mint rózsát viselt a kebelén s maga is egy rózsa volt szegény. Ki érti meg súlyos bánatát? Virágot szedett a réteken egy nyárvégi nap alkonyán aztán sírt és megölte magát.
Képversek • A képvers (kalligramma): olyan költemény, amely vizuális megformálásával is többletjelentéseket fejez ki. A hangritmust az illusztráció és a különös elrendezés helyettesíti vagy kiegészíti.
Apollinaire: FÜST - FUMÉES Amíg a háború vad Vérözönei dúlnak Illatba színeket Zamatot lehelek Füstöl ci ga ret tám a ZÓNA Lent virágok lesik könnyű kézzel hogy oldtad Szét csigás fürtjeit lassan az illatoknak De tudok fűszeres barlangról is ahol csak A mámorok azúr felhői gomolyognak És tisztán mint a nap szelíden mint az éj Oly istenként heversz akit levert a kéj Tüzet bűvölsz a lángok Lábadhoz kúsznak ott Hevernek lanyha lányok Lengő papírlapok
Weöres Sándor: Tapéta és árnyék
Bortnyik Sándor: Kassák Lajos
KÖLTÉSZETEM I. Mentenem kéne ami menthetős én csak ülöksúlyosanakár egy kőtömbakár az az óriási madárakit kamaszkoromban megsebeztem és némán vérzett el a füzes árnyékában.Csendben a világ ismeretlen részének mély csendjébenkölteményeimet írom amelyek egyszerre innen és túl vannak az irodalmona megszokás törvényeina hülyék révületén.
Elég volt az ömlesztett szépbőlaz örökölt effektusokból.Az én költészetem nem az álmok kusza burjánzásábólhanem a geometria szigorú rendjéből születiklefejti a gyümölcs héjátmegszerkeszti az alaprajzottérbeállítja a tárgyakateltakarítja a múlt romjaits egy szebb jövendőt ígér.Íme költészetem valóságlényegeszavaim tartalmavallomásaim értelmetlennek vélt értelmetűzesőés jégcsapok csengéseamik az ellentétek törvénye szerintegyszerre egymás mellett élnekés betöltik a világismertismeretlentájait.
II. Nemcsak a szív énekel mostnem is csak a nyelv.Szemem kék vizefogaim kemény fehéretestem klasszikus szerkezeteszellemem felfoghatatlan anyagafejem milliónyi hajszálakezem tíz ujjaakár egy orkesztertíz megszállott tagjaegyszerre csenghogy hírt adjanak rólama világnak.
Énekeleka fénybenés árnyékbanmindazokért akik szerencsétlenül születtekvagy később érte őket a szerencsétlenséga süketekérta vakokérta hitetlenekértaz együgyűség áldozataiért azokért akik halálba ugranak a hegycsúcsróls azokért is akik nem mernek előbújni a barlangból.
Úgy énekelekhogy valaki mássorsa mélyéről visszhangozzaés képessé váljék rá hogy elinduljona part feléahol korunk anyaméhe vajúdikahol a földbevetett mag csírát fogahol a magtár kapuja nem tűri a lakatotahol a pásztor nem hagyja cserben nyájátahol az ember ráismer embertársárakezébe vesziaz anyagota szerszámotés megalkotjaélete értelménekvértől pirosszenvedésektől feketejegyeit.
VAGYONOM ÉS FEGYVERTÁRAM Kedves tárgyaim az asztal üveglapján.Nagyon szegényes az összbenyomás.Különböző világtájakról érkezett festéktubusokbarátaim küldték akik feloldani kívánjákmagányomat és megértik képeimetmelyek az egyszerűség és tisztaságnyelvén beszélnek.Néhány megfakult fénykép összekuszált múltamat idézik.Fehér papírlapok szétfolyt vércseppek nyomaival.A költő elvetélt magzatairól vallanak.És leveleklevelek amiket nem válaszoltam meg s ezért állandóannyugtalanítanak.Ecsetek tollak ceruzák.Íme az én vérrel be nem mocskolt fegyvereim.
43. (25 új vers) Városok fekete tavaiban fürdetjükéletünket néha felénk hajolnak a dol-gok hogy megsimogassanak néha kiál-tunk néha jégoszlopok alszanak ben-nünk mozdithatatlanulegészen kicsi pont vagyokó jaj jajálmaim gabonaföldjén virágzom egyedülhangok és vonalak vannak az életben amiketsoha sem fogunk megfejteniaz egyik állandóan vonz a másik állandóantaszit bennünketadjátok ide a kezeiteket hitek és emelkedésekáradnak belőlemhalleluja hallelujaa világ mechanikus lendülete az én anyám éspiros ruhás lányomma élünk de ki tudja mi lesz velünk holnaparanytollú madarak sirnak az idegeimbeninduljunk el hogy idejében találkozhassunk velea mesterlegénnyelaki boldog szamarán ép most érkezett le ahegyekből.
44 Tenyereimbe virágmagvakat ültettema nap fölissza körülöttünk a pocso-lyákat a tulajdon erőnk az ami szim-patikussá vagy antipatikussá tesza gyönge ember szappanbuborék alatt ül ésharmonikázikaz erős ember sorsa egyszerü az állatok meg-érzik a jóságot ami pirosra süti az arcátés benne ugrál az izmaibande vannak tüzek amik mindnyájunkat megéget-nek a legveszedelmesebbiket tavasznakhivják a sziv fiatalon elporlad ha találko-zik vele37 éve annak hogy az anyám utnak inditottazt mondta eredj és vigyázz keresztben elne szaladjon előtted a fekete macska
aki elindul mindig árkok felé indul minden 24órában rászáll az estemég látni ahogy a méhek teli kosaraikkal át-vándorolnak a folyón de ez már csak azesemények utójátékaaludni szeretnék és észrevétlenül átváltoznimagammáki lát majd le a kút fenekére ahol az előttünkmég ösmeretlen idők képe van elrejtveegy bécsi szobaasszony lámpája alatt ülök er-dők és viharok sirnak ki belőlem éssemmi nem igaz abból amit mondok.