490 likes | 757 Views
Regionális integrációk a világgazdaságban. a világgazdaság II. világháború utáni fejlődésében nagy szerepet játszottak az 50-60-as években céljuk sok esetben a külső gazda-sági hatásokkal szembeni védekezés → nem túl sikeres
E N D
a világgazdaság II. világháború utáni fejlődésében nagy szerepet játszottak • az 50-60-as években céljuk sok esetben a külső gazda-sági hatásokkal szembeni védekezés → nem túl sikeres • 90-es évek: nyitott vagy új regionalizmus – a tagorszá-gok világpiaci integrációját is elősegíti - a tagországok belső szabályainak harmonizálása - közös politikák kialakítása
A regionális integrációk típusai Preferenciális övezet • a résztvevő országok egymásnak kereskedelmi enged-ményeket adnak (pl.: alacsonyabb vámok) Szabadkereskedelmi övezet • a tagok az egymás közti kereskedelmi akadályokat le-bontják (liberalizáció), de 3. partnerrel szemben önálló kereskedelempolitikát folytatnak Vámunió • a tagországok között szabadkereskedelem és 3. ország-gal szemben is közös külső kereskedelempolitika
A regionális integrációk típusai Közös piac • az áruk mellett a tagországok a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő áramlását is liberalizálják • vámjellegű és mennyiségi akadályok felszámolása, de nem teljes körű Egységes belső piac • a közös piac továbbfejlesztett változata • a fizikai, (pl.: határellenőrzés), technikai (pl.: szabványok) és pénzügyi (pl.: adózási szabályok) szabályok harmoni-zálása
A regionális integrációk típusai Gazdasági unió • a tagállamok nemzeti gazdaságpolitikáinak összehango-lása • egységes monetáris és árfolyampolitika → közös pénz bevezetése (= monetáris unió) Politikai unió • a legmélyebb együttműködési forma: a politikai intéz-ményrendszer (törvényhozás, kormányzás) egységesí-tése is megvalósul
Európai Unió • 1957: az Európai Gazdasági Közösség létrehozása cél: a „hatok” közötti közös piac kialakítása Az integráció mélyülésének folyamata • 1968: vámunió • 1986: Egységes Európai Okmány → 1992: egységes piac • 1992: Maastrichti Szerződés → 1999: gazdasági és mo-netáris unió, a közös pénz bevezetése (ma: 16 tagország)
Európai Szabadkereskedelmi Társulás • 1960: megalakulás – a nem EK-tagállamok, hogy ellen-súlyozzák az EK befolyását: • Egyesült Királyság, Svájc,Portugália, Ausztria, Norvégia, Svédország, Dánia (1960), Izland (1970), Finnország (1986), Lichtenstein (1991) • 1966: megvalósul az ipari termékek szabadkereskedelme • az EK „előszobája” – több ország kilép: 1973: Egyesült Királyság, Dánia 1985: Portugália 1995: Ausztria, Finnország, Svédország
Európai Szabadkereskedelmi Társulás • ma már csak 4 tagja van: Izland, Lichtenstein, Norvégia, Svájc • jelentősége kicsi, de az integráció egyre szorosabbá válik 2001, Vaduz: - szolgáltatások, tőke szabad áramlása - személyek szabad mozgása - gazdasági, szociális együttműködés más területei • az EFTA szerepe az EU-hoz fűződő viszonyá- ban értelmezhető igazán
Európai Gazdasági Térség • 1977: az EFTA tagországai és az EGK között megvalósul az ipari termékek szabadkereskedelme • 1992: az Európai Gazdasági Térség létrehozása → 1994-ben lép életbe - jelenleg a 27 EU-tagállamra és 3 EFTA-tagállamra terjed ki (Svájc nem tagja az EGT-nek, kétoldalú megálla-podásokat köt az EU-val)
Európai Gazdasági Térség - az áruk, szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad áramlása az EU és a 3 EFTA-tagállam között + az uniós egységes belső piaci szabályozás kiterjesztése - de: az EFTA-országok 3. országokkal önálló kereskedelempolitikát folytatnak (= nincs vámunió)
Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) • a közép-európai térség legjelentősebb integrációja • 1992-ben Krakkóban írták alá, 1993-ban lépett életbe (alapító országok: Csehország, Szlovákia, Lengyelor-szág, Magyarország) • célja: az ipari szabadkereskedelem megteremtése, az európai integrációs folyamat elősegítése
Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) • a feldolgozóipari termékeket 3 csoportba sorolták: - gyorsító lista→ ezen termékek kereskedelmét azonnal liberalizálták - normál csoport→ e termékek vámjait 1997-re csökken-tették nullára - érzékeny termékek→ 2001-re bontották le a kereske-delmi akadályokat • a mezőgazdasági termékek liberalizációja lassan halad • a rendszerváltás után a CEFTA-tagok részaránya az egymás közti kereskedelemben jelentősen csökkent
Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) • a CEFTA a kilencvenes években jelentősen bővült: 1996: Szlovénia (2004-től: EU) 1997: Románia (2007-től: EU) 1999: Bulgária (2007-től: EU) 2003: Horvátország 2006: Macedónia 2007: Bosznia és Hercegovina, Szerbia, Albánia, Montenegró, Moldova, Koszovó • a tagság feltétele: európaiság, WTO-tagság, aláírt EU-társulási megállapodás, szabadkereskedelmi szerződés a CEFTA-tagokkal
Balti Szabadkereskedelmi Övezet (BAFTA) • tagjai: a balti országok (Lettország, Észtország, Litvánia) • 1994-től lépett érvénybe • ipari szabadkereskedelem, de 1997. január 1-jétől a mezőgazdasági termékekre is kiterjesztik • tagjai 2004-től csatlakoztak az EU-hoz
Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés (BSEC) • 1992-ben alakult • tagjai: Albánia, Örményország, Azerbajdzsán, Bulgária, Grúzia, Görögország, Moldávia, Románia, Oroszország, Törökország, Ukrajna, Szerbia és Montenegró • célja: egymás közti kereskedelem és beruházások növe-lése (hosszú távon: szabadkereskedelmi övezet) • együttműködés több területen (energiapolitika, turizmus stb.) • de: politikai ellentétek a tagor- szágok között
Független Államok Közössége • 1991-ben hozta létre 11 volt szovjet tagköztársaság: Oroszország, Belorusszia, Ukrajna, Örményország, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizsztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán (2005-től csak társult tag), Üzbegisztán, Moldova + Grúzia (1993) • cél: közös piac kialakítása, de a gazdasági integráció lassan halad előre • politikai szövetség is, benne Oroszország dominanciája megkérdőjelezhetetlen
Független Államok Közössége Integrációs kísérletek a FÁK-on belül • 1999: Eurázsiai Gazdasági Közösség→ cél: vámunió tagjai: Belorusszia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszor-szág, Tádzsikisztán • 2003: Közös Gazdasági Tér → cél: közös piac tagjai: Oroszország, Ukrajna, Belorusszia, Kazahsztán • 1997: GUUAM → cél: az orosz befolyás gyengítése tagjai: Grúzia, Ukrajna, Azerbajdzsán, Moldova (Üzbegisztán néhány év után kilépett) politikai befolyása jelentős
Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás (NAFTA) • az USA a 80-as évekig nem érezte szükségét regionális megállapodások megkötésének • fokozódó globális verseny + EU-bővülés és a kelet-ázsiai integrációs folyamatok → az USA is integrációs lépéseket tesz • 1988: USA és Kanada közötti szabad kereskedelmi egyezmény aláírása • 1994: az egyezmény kiterjesztése Mexikóra → a NAFTA létrejötte (tagjai: Kanada, Mexikó, USA)
Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás (NAFTA) • cél: a kereskedelmi akadályok fokozatos lebontása, az ipari termékek vámjainak csökkentése (de: mg-i termé-kek, energiaszektor → érzékeny területek) • a tagországok közti fejlettségi és méretbeli különbségek - az USA számára: új piacok szerzése, beruházások létesítése, nyersanyag-utánpótlás - Kanada és Mexikó számára: külkereskedelmük ¾-ét az USA-val bonyolítják + növekvő amerikai működőtőke-ál-lomány → függőség
Összamerikai Szabadkeres-kedelmi Övezet (FTAA) • még nem valósult meg (!) - az USA az egész amerikai kontinensre kiterjesztené az integrációs folyamatot (bár Bush elnöksége alatt háttérbe szorult az elképzelés) • 1994: Miami Nyilatkozat: 34 amerikai állam írta alá • az USA számára: 900 milliós piac, természeti erőforrá-sok olcsó munkaerő, politikai befolyás • Latin-Amerika számára: a szabad kereskedelmi megálla-podás eredményei kérdésesek • az óriási fejlettségbeli különbségek, az ágazatonként el-térő érdekek és a latin-amerikai országok USA-ellenes-sége miatt a kezdeményezés megvalósulása kérdéses
Regionális integrációk a latin-amerikai országokban Latin-Amerikai Integrációs Társulás (LAIA) • 1980-ban jött létre (Montevideo-i Egyezmény), előzmé-nye az 1960-ban megalakult LAFTA • tagjai: Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Ecuador, Mexikó, Paraguay, Peru, Uruguay, Venezuela • cél: közös piac létrehozása, de lassan halad → szabad-kereskedelmi övezet
Regionális integrációk a latin-amerikai országokban Andok Csoport • előzménye: az 1969-ben létrehozott Andoki Közös Piac • tagjai: Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Peru, Venezuela (2006-ban kilépett és csatlakozott a Mercosurhoz) • cél: szabadkereskedelmi övezet, vámunió, de a közös piac még nem valósult meg
Regionális integrációk a latin-amerikai országokban MERCOSUR (Déli Közös Piac) • 1991-ben az Asuncioni Szerződéssel hozták létre • tagjai: Argentína, Brazília, Uruguay és Paraguay (1991), Venezuela (2007) → vámunióként működik társult tagok: Chile, Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia→ szabadkereskedelmi megállapodás van érvényben • sikeres → a 90-es években a tagok közti kereskedelem bővül, majd éles kereskedelmi viták
Regionális integrációk a Karib-térségben Karib Közösség és Közös Piac (CARICOM) • 1973-ban jött létre, előzménye az 1968-ban alapított Karib Szabadkereskedelmi Társulás (CARIFTA) • cél: közös piac kialakítása • 15 tagja és 5 társult tagja van
Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) • 1967-ben alapították a Bangkoki Nyilatkozattal • Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek, Szingapúr, Thaiföld (1967), Brunei (1984), Vietnam (1995), Laosz, Myanmar (1997), Kambodzsa (1999) • eleinte biztonságpolitikai célok: a kínai kommunista ve-szély és Japán térségbeli befolyásának erősödése ellen • 1977-től: kereskedelmi preferenciák megadása • 1992: döntés a szabadkereskedelmi övezet létrehozásá- ról → AFTA (ASEAN Free Trade Area) + ipari szabadke-reskedelmi megállapodás Kínával
Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) • 1997: 2020-ra az áruk mellett a tőke és a szolgáltatások szabad áramlása is cél • a liberalizáció az alapítók és Brunei között valósul meg a leggyorsabban (Kambodzsa, Laosz, Myanmar és Vietnam esetében ez lassabb) • sikeres → csökkentek a kereskedelem korlátai és nőtt az egymás közti kereskedelem volumene
Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) • 1989-ben alakult, a többi integrációhoz képest laza cso-portosulás, tagjai: Ausztrália, Új-Zéland, USA, Kanada, Japán, Dél-Korea, Szingapúr, Malajzia, Indonézia, Fülöp-szigetek, Brunei, Thaiföld (1989), Hongkong, Kína, Tajvan (1991), Mexikó, Pápua Új-Guinea (1993), Chile (1994), Vietnam, Peru, Oroszország (1998) • célja: a szabadkereskedelem és a szabad tőkeáramlás megteremtése (2010-re a fejlett, 2020-ra a fejlődő országok számára)
Regionális integrációk a Közel-Keleten és Észak-Afrikában
Arab Közös Piac • 1965-ben hozta létre Egyiptom, Irak, Jordánia, Szíria, később Jemen, Líbia, Mauritánia is csatlakozott • 1971: a tagországok lebontották az egymás közti vámo-kat, azonban az egymás közti kereskedelmet ma is je-lentősen korlátozzák • nem túl sikeres integráció
Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) • 1981-ben alakult • tagországai: Kuvait, Katar, Egyesült Arab Emirátusok, Bahrein, Omán, Szaúd-Arábia • sikeres → hasonló fejlettségű, kis népességű (magas egy főre jutó GDP), földrajzilag közel fekvő, a világpolitikában hasonló érdekekkel rendelkező országok • vámunió, de reális cél a közös piac megvalósítása és a monetáris unió • az együttműködés a gazdaság más területeire is kiterjed
Dél-Afrikai Vámunió (SACU) • tagjai: Dél-Afrika, Lesotho, Botswana, Namíbia, Szvázi-föld (Dél-Afrikáé a vezető szerep) • 1910-ben már szerződést kötöttek vámunióról, ezt újí-tották meg 1969-ben • a külső vámokból származó bevéte- leket elosztják a 4 kisebb gazdaság között
Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) • 1992-ben jött létre • SACU + Angola, Kongó, Malawi, Mauritius, Mozambik, Seychelles-szigetek, Tanzánia, Zambia, Zimbabwe • Dél-Afrika domináns szerepe • gazdasági, politikai együttműködés • cél: szabadkereskedelmi övezet megvalósítása
Dél-és Kelet-Afrikai Közös Piac (COMESA) • 1994-ben jött létre az 1981 óta létező preferenciális öve-zet kibővítéseként • tagok: Angola, Burundi, Comoro-szigetek, Dzsibuti, Kon-gó, Eritrea, Etiópia, Kenya, Madagaszkár, Malawi, Mauri-tius, Namíbia, Ruanda, Seychelles-szigetek, Szudán, Szváziföld, Tanzánia, Uganda, Zambia, Zimbabwe • 11 ország eltörölte az egymás közti vámokat és a nem vámjel- legű akadályok eltörlése is zajik • cél: 2025-re monetáris unió
Nyugat-Afrikai Országok Gazdasági Közössége (ECOWAS) • 1975-ben jött létre, tagjai: Benin, Bissau Guinea, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Gambia, Ghána, Guinea, Libéria, Mali, Niger, Nigéria, Sierra Leone, Szenegál, Togo, Zöld-foki-szigetek • célja: közös piac, illetve gazdasági és monetáris unió (8 ország már közös valutát használ, a nyugat-afrikai frankot)
Közép-Afrikai Országok Gazdasági és Monetáris Közössége (CEMAC) • tagjai: Kamerun, Közép-Afrikai Köztársaság, Csád, Kongó, Egyenlítői Guinea és Gabon • ezek az országok közös valutát használnak, a közép-afrikai frankot