Jogalkotás, jogkövetés a gyakorlatban

1. Jogalkotás, jogkövetés a gyakorlatban SzOSzAK konferencia Keszthely, 2013.11.07.

2. A jogalkotás folyamata I. Elképzelés, javaslat, felvetés, utasítás Szakmai javaslat Kodifikáció Belső egyeztetés Szakmai vezetői értekezlet Miniszteri értekezlet KIM előzetes egyeztetés Tárcaegyeztetés Társadalmi egyeztetés (tárcaegyeztetés) Közigazgatási államtitkári értekezlet Kormányülés

3. Jogalkotás folyamata II. Kormány által benyújtott javaslat a Parlamentbe Általános vita (egyéni képviselői módosítók) Bizottsági vita Részletes vita (kapcsolódó módosítók) Szavazás a módosító indítványokról Záró vita az egységes javaslatról Zárószavazás Köztársasági elnöki aláírás Kihirdetés

4. Mi következik ebből? • Rendkívül hosszú idő telik el az ötlet és a kész szabály között. • Számtalan fórum vitatja meg, változtatja meg az eredeti elképzelést. • Az eredeti elképzelésre sokszor rá sem lehet a végén ismerni (pl. Túlélőpontok). • Sok ponton új elemek kerülnek bele (pl. bázis szállás). • Az átalakítás sokszor kihat más részekre, az átvezetésre általában kevés idő van, sok a hibalehetőség (pl. bentlakásos intézmények átvételéről szóló törvény). • Egy-egy módosítás a kezdeti tervek alapját veszi el (borul minden).

5. A jogalkotás néhány egyéb „sajátossága” • Sokszor rendkívül rövid az idő nagy horderejű változtatások kidolgozásához is (pl. állami átvétel néhány hónap, 30, 42). • Egymásnak teljesen ellentmondó érdekek, elképzelések összehangolása (pl. Túlélőpontok). • Eltérő elvárások, megrendelések (vezetők közötti, minisztériumok, hivatalok, szervezetek közötti ellentétek). • Érdekek eltérő erejű képviselete az egyes fórumokon. • Hiányos, egymásnak ellentmondó vagy fals információk az egyeztetéseken elhangzottakról.

6. A jogalkotás néhány egyéb „sajátossága” • Nem világos feladatkiosztások, nem tiszta elvárások. • Döntéshozatal halogatása. • Nem kellően átgondolt, túl gyakori módosítások (pl. jelzőrendszeres házi segítségnyújtás finanszírozása). • Egyedi esetek megoldására szánt, nem időtálló változtatások (pl. fővárosi hajléktalanszállók férőhely növelésének lehetővé tétele).

7. A „külső” faktor, a jogalkalmazó (szakma vs. jogalkotó) • Szerteágazó jellemzők, egyáltalán nem egységes kép. • Eltérő érdekérvényesítő képesség. • A jogalkotó felé közvetíthető egységes szakmai akarat hiánya. • Eltérő elvárások: keretjogszabályok, („majd én kialakítom, a szakmai programot”) vs. részletező jogszabály („intézményvezető kommunikációja: szóban, telefonon, faxon…”)

8. Kiskapuk: • keretszabályokat kihasználók, szakmai szabályokat háttérbe helyezők (pl. utcai szociális munka, házi segítségnyújtás, jelzőrendszeres HSG, emelt szintű idősellátás, stb., stb., stb.) • Tűrjük, pedig a megítélésünket, hivatásunkat, lehetőségeinket rombolja. „Vétkesek közt cinkos, aki néma…” • Sok részletszabály kialakítása, melyek a szakmai munkát akadályozzák, egyes ellátásokat ellehetetlenítenek.

9. Az eredmény • Kesze-kusza jogszabályok • eltérő fogalomhasználat, • egymásnak ellentmondó szabályok („a törvény egyértelműen kimondja”), • eltérően értelmezhető, pontatlan szabályok, • a törvény és a végrehajtási rendeletek döcögős összhangja, • túlzottan részletes és egyben hiányos szabályozás.

10. A „tökéletes” törvény • Az Szt. ma olyan, mint maga a szociális szakma. Ellentétektől hemzsegő: • haladó és maradi, • modern és régimódi, • szabályozott és csak kereteket adó, • kiskapukat adó és kiskapukat bezáró, • hatékony és nem hatékony, • egyértelmű és nem egyértelmű, • hasznos és kártékony.

11. A mi törvényünk „Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk.” Ez a törvény nem mások által kialakított jogszabály. Mindannyian „elkövetői” vagyunk, mindannyian részesei, okai, vagyunk annak, hogy olyan, amilyen. Rajtunk áll, megváltozik-e, s ha igen miképp.

12. Köszönöm a figyelmet! Ghyczy Gellért Baptista Szeretetszolgálat