4. A fegyveres felkelők(nek nevezettek) perei – esettanulmányok

1. 4. A fegyveres felkelők(nek nevezettek) perei – esettanulmányok Magyarország története a Kádár-korszakban (1956–1988)

2. Általános vonások • Zömmel 35 év alatti, fiatal vádlottak • döntő részük munkásként dolgozott, túlnyomó részük férfi • horthysta tisztek és csendőrök nem kerültek elő, így őket vádolták... • Az ítéleteknek e perek csak kis részét jelentik, de a legismertebbek közé tartoznak az igen gyakori halálos ítéletek miatt • legfőbb vádak: népi demokratikus rend megdöntésére irányuló mozgalom szervezése és vezetése, gyilkosság, lőfegyverrel való visszaélés stb. • Különösen sok kivégzés volt a népítéletek miatt • Köztársaság tér: 36 kivégzett; Miskolc, Mosonmagyaróvár • itt az ellenforradalmi jelleg jól demonstrálható volt • A felkelők közül menekültek legtöbben Nyugatra is • a halálra ítéltek közt nem csak a legbátrabbak, hanem a legnaivabbak, vagy a fegyveres csoportok perifériáján mozgó mellékszereplők is szerepelnek • ismertebb Ny-ra menekült felkelők: Pongrátz Gergely (Corvin-köz), Csongovai Per Olaf (Tűzoltó u.) • Az ügyek „vegyítése” miatt tárgyalok nem harcoló személyeket is • Az egyes ügyeket nem időrendi sorrendben tárgyalom • a fegyveres felkelőknek a tárgyaltnál jóval több pere, ill. érintett személye volt!

3. Dudás József és Szabó János pere • A (kivételesen idősebb) főszereplők, akik nem ismerték egymást… • Dudás József (1912) a Magyar (II. ker.-i) Forr.-i Nemzeti Bizottmány vezetője, a (Magyar) Függetlenség c. lap kiadója, a Szabad Nép székház elfoglalója, igen ellentétes mai megítéléssel • „Szabó bácsi” (1896) a Széna téri felkelők legendás parancsnoka • Letartóztatás, per, ítélet, legendák • 1956. nov. 19-én, ill. 21-én tartóztatják le őket, szovjet követelésre (Szerov) • a nyomozás lezárása csak a vádirat elkészülte után! történt meg • a vádiratot nem a végül eljáró bírósághoz adták be • nem statáriálisan, de megdöbbentően gyorsan ítélték el őket (1957. jan. 14.) • ebből Jobbágyi Gábor tévesen arra következtet, hogy el kellett tüntetni őket, nehogy az általuk ismert súlyos információk nyilvánosságra kerüljenek • Szabó bácsi mindent elismert, megtört – ellenben Dudás kiállt eszméi mellett, bár tudatosan felnagyította kommunista és antifasiszta múltját, valamint Nagyhoz és Kádárhoz fűződő viszonyát • a tárgyalást a Ledényi Ferenc vezette Kat.-i Kollégium végezte jan. 8–14. közt; több mentő tanú is volt, Dudás ügyvédje elképesztő bátorsággal lépett fel (idézte Kádár nov. 1-i beszédét…) • mindkettőjüket halálra ítélték, kegyelmi kérvényeik gyanúsan gyorsan megjárták a hivatali utat 18-án; másnap kivégezték őket

4. Jankó Piroska (1936) • A (csaknem teljesen alaptalan) vádak és a legendák • az erkölcstelen, szadista kuláklány a népi demokratikus rend ádáz ellensége • részt vett az okt. 23-i tüntetéseken, majd fegyverrel is harcolt • 1956. okt. 30-án a Köztársaság téren részt vett egy ezredes bántalmazásában • aki még élt, amikor mellébe szúrt (sőt egyes legendák szerint kivágta a szívét) • A Jankó Piroska elleni eljárás • 1957. márc.-ban a munkahelyén jelentették fel (személyes haragból) • munkatársai semmilyen perdöntő információval nem rendelkeztek és nem sikerült szemtanút találni a Köztársaság térről sem • Jankó viszont már letartóztatása napján részletes beismerő vallomást tett a Közt. térről (tőrrel szúrt), míg a felkelés többi részében való szerepét tagadta • albérletéből tárgyi bizonyíték (pl. fegyver, vérfoltos kabát) nem került elő; nem sikerült azonosítani a gyilkos fegyvert, sem azt, hogyan került a kezébe • a kihallgatók nem tisztázták, kinek a sérelmére (Asztalos János? Papp József?) követte el tettét; Jankó vallomását torzítva vették fel és utólag is korrigálták • 1957. jún.-ban 18 évi börtönre ítélték, 1969-ben szabadult • Mi történt a valóságban? • 23-án belekeveredett a tüntetésbe, korán hazament, a harcokban nem vett részt • a Ferenc krt.-on megrugdosta és leköpte egy szovjet katona megégett holttestét • a Közt. térre is kíváncsiskodóként ment; a lelőtt, földön fekvő halott tisztet megrúgta és leköpte (a tömeggel együtt tévesen ávósnak vélve őt) • Jankót a rendőrségen bántalmazták, hamisan vallott saját magára

5. Tóth Ilona (1932) és társai • A még ma is hevesen vitatott vádak szerint: • 1956. nov. 18-án a Péterfy u.-i kórház egyik segédkórházában dolgozó (+éjjel röplapozó) medika társai (Gönczi Ferenc, Gyöngyösi Miklós) elfogtak egy Kollár István nevű rakodómunkást, akit gyanúsnak találtak • a főkórház ellenálló csoportja (Angyal István) 16-án bukott le; sok spicli volt • Kollárnál egy róla készült fénykép volt, ÁVH-törzsőrmesteri uniformisban • a csoport lebukásától félve elhatározták, hogy likvidálják • a klóretil/benzin injekcióval Tóth nem találta el a nyaki vénát • a szívbe akart levegőt fecskendezni, de a fecskendő összetört a kezében • Tóth kiment, ekkor Gönczi ráállt Kollár nyakára • majd a WC-be vonszolták, de ott megmozdult, Tóth ekkor szíven szúrta • feljelentették és másnap, nov. 19-én letartóztatták őket (röplapozásért!) • Tóthot és társait 1957. jún.-ban kivégezték. Eltérő értelmezések: • a napok óta nem alvó, kimerült, koffeinen élő Tóth a spicliktől való félelem miatt valóban megölte Kollárt, de csak a forradalom érdekében tette azt • nem igazolható, hogy bárkit is megöltek, a per koncepciós, tele van eljárási hibákkal s egyedül a kikényszerített beismerő vallomásokon alapul stb. • További koncepciós elemek • három, csak lazán kapcsolódó csoport ügyét fogták össze (kompromittálás) • politikai okból emberölés helyett előre megfontolt gyilkossággá minősítik • az Élünk c. lap szerkesztőit (Obersovszky Gyula, Gáli József) I. fokon 3, ill. 1 évre ítélték izgatásért; II.fokon viszont szervezkedés vezetőjeként halálra! (a külföldi tiltakozások hatására kegyelmet kaptak: életfogyt., ill. 15 év)

6. Angyal István (Szirmai Ottó és társai) • Angyal István (1928) és a Tűzoltó utcai felkelőcsoport • építésztechnikus; jelen volt a Rádió ostrománál, 27-től felkelő-parancsnok • tudatos baloldali, a legpolitikusabb pk., több fontos tárgyaláson vesz részt Kádárral és Naggyal (személyesen, vagy Csongovai Per Olaf révén) • Szirmai Ottó (1926) csatlakozása és a Péterfy-kórház csoportja • rádiós dramaturg, a Rádió párttitkára, belülről éli át az épület ostromát • 30-án csatlakozott a Tűzoltó u.-hoz, nov. 8-ától a kórházban is Angyallal volt • Angyal letart.-a után T.T. álnéven ír az Élünkbe, programot ír a M. Ifj. P.-nak dec. 6-ig számos gyűlésen vett részt, tüntetést szervezett; 1957 elején letart. • Széll Sándor: műegyetemi diákvezér, nem volt kapcsolata velük • Megbonyolított perszövevény • Szirmai eredetileg V. rendű vádlott Péch Géza ügyében (1957 nyara) • 1957. dec.-től egy új eljárás I. rendű vádlottja, pere 1958. febr.-ban indul később csatolják ide Angyalt (és Széllt, aki önálló ügy élén állt) • 1957. máj.-ban Angyal is önálló eljárás élén állt (később: Eörsi István és tsai) • csak 1957. júl.-tól vádolják felkelőparancsnokként (felülről védték?) • Szirmai megtört, bűnösnek érzi magát, Angyal ua. keményen védekezik • a Fővárosi Bír. Népbírósági Tanácsa (Tutsek Gusztáv) gyorsított, zárt tárgyaláson 1958. ápr.-ban halálra ítéli mindhárom fővádlottat • nov.-ben II. fokon Széll életfogyt.-t kapott; Szirmait kegyelemre javasolják, Angyal nem kér kegyelmet sem. 1958–59 fordulóján kivégzik őket

7. A Bástya-csoport • A Központi Honvéd Kórház ellenálló csoportjának főbb tagjai • Bárány János („Bordósipkás Jancsi”, 1930), a Tompa utcai csoport pk.-a, majd a csepeli munkástanács tagja, a Forr.-i Ifjúsági (Ifjúmunkás) Szöv. elnöke; ill. csoportjának több tagja (Karászy János főhadnagy és Mécs Imre) • Szabó Lajos (1930) munkás, Corvin-közi felkelő, majd saját csoportot hozott létre, ennek tagjai, pl. Ivicz György is a Bástya tagjai lettek nov. 4. után • A Bástya-csoport tevékenysége • fegyvereket, lőszert gyűjtöttek össze és Csepelen elrejtették • röpcéduláztak, készültek a forradalom újabb hullámának kitörésére • Ivicz elhitette velük, hogy kapcsolatban áll a Bakonyban harcoló Maléterrel! • Ivicz eltűnt, de a többiek kidolgozták az újabb fegyveres harc stratégiáját és kísérletet tettek az ország ellenálló csoportjainak egyesítésére • Karászy pedig Bécsbe utazott, emigráns szervekkel próbált kapcsolatba lépni, sikertelenül; hazatérve a csoport feloszlatását javasolta (1957. jan.: feloszlik) • A letartóztatások és a per • a csoport egyik tagja jelentette fel őket, a PNYF addig nem tudott róluk • 1957. ápr.-ban voltak a letartóztatások, I. fokon a Főv. Bír. NT-a (Tutsek G.) 1958. máj. 22-én halálra ítélte Szabót, Bárányt, Iviczet és Mécset • az LBNT (Borbély János) 1959 febr. 10-én jogerőre emelte az ítéletet, de Mécs büntetését életfogytiglanra enyhítette. A kivégzések 18-án voltak

8. Egyéb felkelőcsoportok parancsnokai • Iván Kovács László (1930) – Corvin-köz • okt. 25-én csatlakozott a Corvin-köziekhez, másnaptól pk. • több másik felkelőcsoporttal, de okt. 28-án Nagy Imrével is tárgyalt • részt vett e nemzetőrség megalakításában • nov. 1-jén vagy 2-án a Pongrátz-testvérek akciója miatt leváltották • 4-én (tévesen árulónak vélve) saját társai letartóztatták, de megszökött • 1957. febr.-ban Turul Párt néven illegális pártot alapít, röpcédulákat készít • márc.-ban letartóztatták, dec.-ben Vida Ferenc jogerősen is halálra ítélte • az ülnökök közt volt Győre József volt bm.-h., aki a forr. idején a Corvin-köziek védőőrizetében volt, mégis halálbüntetést javasolt • 1982-től Pongrátz G. ismétlődően támadta, alaptalanul árulónak nevezte • Steiner Lajos (1930) – VII. kerület • nemzetőrparancsnok, meggátolta a kerületi ÁVH-székház feldúlását • részt vett a Köztársaság téri harcokban, nov. 3-án kerületi parancsnok lett • nov. 9-ig harcolt, emigrált, Magyar Szabadságharcos Szövetség tagja lett, majd amnesztiában bízva hazatért • 1958-ban mindkét fokon halálra ítélték és kivégezték • Szente Károly (1906) és fia, István (1937) – Csepel • István négy másik testvére is felkelő volt! Károly okt. 24-től harcolt (a kat. kieg. pság, a pártbizottság és rendőrség elfoglalása, fogolyszabadítás, rendőrök lefegyverzése, iratelégetés). Okt. 31-től a helyi Nemz. Biz. tagja • 1957 jan.-ban tart. le, 1958 dec. 20-án ítélték halálra, és kivégezték fiával

9. „Átállt” katonák – mint felkelők • Pálinkás (született gróf Pallavicini) Antal (1922) • Rétságon szolgált 1955-től. Ezrede forr.-i kat.-i tanácsa elnökévé választotta • okt. 31-én felsőbb parancsra kísérte a fogságból kiszabadult Mindszentyt • nov. 4-én védekezésre rendezkedett be, de HM parancsra letették a fegyvert • nem írta alá a tiszti nyilatkozatot, leszerelték. 1957 dec.-ben másodfokon is halálra ítélték és kivégezték • Kőrösi Sándor (1932) és társai • főhadnagyként egy csepeli üteghez vezényelték. Nov. 4-én több löveget kimenekített a szovjetek elől, csepeli nemzetőrökkel védelmi állást épített ki • nem sikerült Au.-ba szöknie; nem írta alá a tiszti nyilatkozatot, leszerelték • 1958. márc.-ban másodfokon halálra ítélték és 6-án kivégezték • Mecséri János és társai • Mecséri 1948-tól tiszti iskolába járt, a SzU-ban is tanult. 1954-től az eszter-gomi gépesített ht. pk.-a • egységei okt. 23-án Esztergomban még lőttek a tüntetőkre • Bp.-re rendelték. 28-án átállt a felkelőkhöz. 31-én a budai katonai körzet, nov. 1-jén a kormányőrség pk.-a lett. Egységének megparancsolta, hogy harcoljon a szovjetek ellen, ha azok újból támadnak • 3-án Maléterrel együtt ment Tökölre tárgyalni, letartóztatták. Csapatai a pesterzsébeti Juta-dombnál a legtovább (nov. 11-ig) tartottak ki • 1958. nov.-ben jogerősen halálra ítélték és 6 társával együtt kivégezték

10. Köztársaság téri perek I. • Általános vonások • Kádár kezdettől fogva kiemelten kezelte a téren történteket a megtorlás során • a legtöbb kivégzés (köztük az utolsó is) emiatt történt • a nyomozást segítették a külföldi újságírók által készített fényképek • eljárást zömmel csak akkor indítottak, ha voltak „megalapozott” bizonyítékok • rosszindulatú, alaptalan feljelentések alapján is sokak ellen indult eljárás, de ha ez kiderült, a gyanúba kevert személyeket elengedték (kivéve pl. Jankó Piroskát) • Kovács Dezső és társai (Almásy téri felkelők) • 15 vádlottból 9 volt jelen az ostromnál, de az önbíráskodásokban nem! • Kovács Dezső parancsnokra perbéli társai vallottak terhelőn (és alaptalanul) • helyettesét, Kovács Imrét is kivégezték, pedig ő a pártház több védőjét is megmentette • a többiek 12–15 évet kaptak (jogerős ítélet: 1958. okt.) • Galgóczi Zoltán és társai • a leghírhedtebb eset a Köztársaság téri ügyekben • Galgóczi több társával együtt az oroszlányi rabmunkahelyről szabadult • az ostrom előtt eltérő csoportokban vettek részt, de nem jelentős szerepben • bizonyíthatóan részt vettek a lincselésekben, erről fényképes bizonyítékok is voltak, a pártház védői közül a túlélők is felismerték őket • első fokon Tutsek Gusztáv, majd jogerősen (1958. nov.) Borbély János is hét vádlottat ítélt halálra

11. Köztársaság téri perek II. • Wittner Mária és társai (Vajdahunyad u.-i felkelők) • a csoport fő vezetői emigráltak; a 9 vádlottból 4 volt Köztársaság téri • mind a négyet halálra is ítélték, köztük két nőt, akik fegyvereket vittek a térre (H.-né Sticker Katalint ki is végezték, Wittner másodfokon életfogyt.-t kap) • férfi társaikat lincseléssel is vádolták, nem kellően bizonyított módon • Fáncsik György és társai (Kisfaludy u.-i felkelők) • a csoport tagjai csak rendfenntartó és ellátó szerepet játszottak a harc idején • talán meg is úszták volna börtönbüntetéssel, de Fáncsik mentő körülmény-ként közölte, hogy ávóst mentett meg okt. 30-án a téren… • pótnyomozást rendeltek el, amely több ügyet amalgámozott, számos esetben az sem bizonyítható, hogy a vádlottak a téren jártak okt. 30-án • két vádlott esetében feltehető az önbíráskodásban való részvétel • Fáncsikra terhelően vall a megmentett ávós, de voltak mentő tanúi is • Tutsek G. bíró szerint: aki a téren volt, „meg nem határozható számú személy megölésének bűntettét” vagy annak kísérletét hajtotta végre • első fokon hét, jogerősen négy halálos ítélet (1959. dec.) és kivégzés (1960.) • Herczeg Benjámin és társai (Baross téri csoport) • a csoport pk.-a Nickelsburg László, vallomások szerint parancsot adott a téren elfogott ávh-sok kivégzésére (pk.-i szerepe egyébként pozitív!) • 1957-ben jogerősen elítélték, évek múltán merült fel a téren játszott szerepe • újra bíróság elé állították, sokan ellene vallottak (mentőnek remélt tanúi is) • N.-t és két társát 1961. aug.-ban kivégezték, Herczeg életf.-t kapott

12. Mansfeld Péter (Blaski József és társai) • Közismert tévedések, legendák, mítoszok Mansfeldről (1941) • „1956 miatt végezték ki, a megtorlás legfiatalabb mártírja” • „megvárták, míg 1959-ben betölti 18. életévét, s csak utána végezték ki” • „a fiatalkorúak kivégzését az 1957-ben hozott új tvr.-ek tették lehetővé” • „1958-ban a hatóságok »ugratták be« a fiúkat egy ügy elkövetésébe” • A fiatalok perének ténybeli alapja… • Mansfeld 1956 végén fegyvereket rejtett el; kisebb lopások, autólopás (1957) • 1958. febr. 17-én egy ötfős csoport élén géppisztollyal lefegyverezte és lopott autón elrabolta Vekerdi Elek rendőrt az osztrák követség épülete elől • azzal fenyegették, hogy megölik, de végül elengedték • céljuk az volt, hogy pénzt, fegyvert szerezzenek, s azzal külföldre jussanak (bár Mansfeld és egyik társa a forradalom újbóli kirobbantásában is bízott) • … és amivé a vádiratban és az ítéletben vált: a „terrorbanda” • a koncepció kialakulásához hozzájárult Mansfeld is, aki a forradalom újbóli kirobbantásáról, további rendőrök „kinyírásáról” beszélt (fogdaügynök előtt) • a rendőr megölésének szándéka mellett egy másik gyilkosság terve is vád • Mansfeld elvetemültségét bizonyította két szökési kísérlete is • a perben is támadóan lépett fel, magára vállalta a banda vezető szerepét • a már nagykorú Blaski taktikusabban védekezett és viselkedett • első fokon mindketten életfogyt.-t kaptak, de az LBNT-n Vágó Tibor Mansfeldet halálra ítélte (pedig ekkor ő is megbánta hibáit)