1.14k likes | 2.64k Views
Építészet a 20.század 2. felében: modernizmus és posztmodern. A II. világháború után a 20-as években (Bauhaus) kidolgozott építészeti elvek maradnak a jellemzők: díszítményektől mentes formák, amelyek a rendeltetéshez (funkcióhoz) igazodnak
E N D
Építészet a 20.század 2. felében:modernizmus és posztmodern
A II. világháború után a 20-as években (Bauhaus) kidolgozott építészeti elvek maradnak a jellemzők: díszítményektől mentes formák, amelyek a rendeltetéshez (funkcióhoz) igazodnak Két nagy építész hat leginkább: az amerikai Frank Lloyd Wright és a francia Le Corbusier 1. Modernizmus vagy funkcionalizmus, 40-es évek végétől a 70-es évek végéig
A funkción és a szerkezet összefüggésén alapuló díszítmény ellenesség: „a kevesebb több” (Le Corbusier)
Wright funkcionalizmusát a japán tradicionális építészet hatására is, az épület „ellégiesítésével” és a természeti-emberi környezet harmóniájának megteremtésével próbálja alkalmazni (Vízesés-ház, organikus építészet) Háború utáni híres műve a Guggenheim Múzeum New Yorkban Frank Lloyd Wright
A festőként induló francia művész a modernizmus talán legnagyobb hatású építésze Építészet és társadalom, egy tágabb környezet egységének megteremtésére törekedett (urbanisztika: várostervezés) Le Corbusier
Nagy lakósűrűségű, a lakásokat magas házakban (pont vagy szalagházak) elhelyező és a gyalogos és autós közlekedést különválasztó elképzelései a világszerte épített házgyári lakótelepek előképei A lakó és közösségi funkciókat elválasztó város ideája
Társadalom jobbító szándékok vezették, pl. gondolt a megnövekedő szabadidő kapcsán a sport és kulturális létesítményekre is Elképzeléseit ma már sokan vitatják, a házgyártássá torzult gyakorlat nem jelentett igazi megoldást a jobb emberi életkörülmények megteremtésére Élhetőbb és emberibb építészeti környezet? (Le Corbusier: Lakóegység, Marseille)
Le Corbusier saját alkotásain szellemesen és ötletesen tudta érvényesíteni építészeti alapelveit: 1. lábakon álló épület 2. tetőkertes 3. szabad alaprajzú 4. szalagablakú 5. szabad homlokzat alakítású Le Corbusier alapelvei
Elképzeléseit nem használta dogmatikusan, ki is tudott lépni belőlük: legszebb alkotása a fantasztikus fényjátékokkal spirituálissá tett szakrális épület, a Ronchamp-i kápolna Spiritualitás és fény
A funkcionalizmus elválasztva a homlokzatot a teherhordó szerkezettől lehetővé tette a szabadon alakított homlokzatú, többnyire üveggel borított épületek emelését világszerte „Függönyfalak” (Mies van der Rohe)
A finn építész környezethez jól illeszkedő változatos tömegeket használó téglaépítészete hoz változatosságot a beton és üveg uralta modernizmusba („modern regionalizmus”: skandináv iskola) Alvar Aalto
A vasbeton szerkezetek soha nem látott hatalmas terek lefedését eredményezték A puritán formák mellett megjelentek a hajlított felületek is, néha szimbolikus tartalmakat is megjelenítve („konstruktivista barokk”) Héjszerkezetek (Eero Saarinen: Kennedy repülőtér fogadócsarnoka, New York, 1956-62)
Az épület súlyosságát kifejező, plasztikai tömegeinek hangsúlyosságát érzékeltető építészeti irányzat a 60-as években Brutalizmus (Louis Kahn: A Pennsylvania Egyetem orvostudományi tömbje, Philadelphia, 1957-62)
A 70-es évek végére egyre többen érzik a funkcionalizmus dísztelenségét ridegnek, életidegennek, embertelennek és unalmasnak Elítélik a modernizmus sokszor érzéketlen magatartását a környezet iránt Posztmodern építészet„a kevesebb unalmas” (Frank Gehry: Venice (California, városközpont, 1985-91)
A posztmodern szabadon merít a történelmi stílusokból, szívesen alkalmaz szimbólumokat, olykor a populáris művészetek népszerűségétől (giccs) sem idegenkedik A díszítmények visszatérnek: radikális eklektika: (Charles Moore: Piazza d’ Italia, New Orleans, 1975-80)
Friedrich Hundertwasser: Bécsi (Löwengassei) lakóház, 1980-82
Szimbólumok helyett az „épületgép” működésének kendőzetlen bemutatása, az addig rejtett vezetékek, csőrendszerek, kiszolgáló egységek díszítő elemmé lesznek, „az épület kívül hordja csontvázát”, kitárulkozik, a technika hatalmát hirdeti Kései modern