60 likes | 119 Views
Történelmi tudat, hazakép, identitás.
E N D
Egy csoport életében a közös történelmi múltról szóló történetek, legendák, mítoszok a csoportidentitás és a folytonosságképzet szempontjából ugyanolyan fontos szerepet játszanak, mint az autobiográfia az egyén identitásának megalkotásában (Ja-cobson-Widding 1983; Anderson 1991; Renan 1996).
a történelmi ősök, a régmúlt dicsőségei, a történelmi narratívák a nemzeti kontinuitás és a nemzeti szerepmegfogalmazások lényeges elemei (Szűcs 1984, 1985), a csoportszo-lidaritás és a társadalmi legitimitás központi kategóriái (Wallerstein és Balibar 1991).
A csoport határai kijelölhetők a csoport összes tagjának jelölésére szolgáló névben, a csoport tér és időbeli létezésének határait kijelölő eredet- és helymítoszok-ban, közös szokásokban és tradíciókban.
Akár az egyén, akár a csoport számára a történelem, a történelmi visszatekintés biztos kiinduló pontot nyújtó identitásképző faktor; azok az emberek, embercsoportok, akiknek nincs történelmük, elesnek önmaguk idői elhelyezésének és „a másik számára való önmeghatározás lehetőségétől” (Friedman 1992:837)
„A múlt az, ami megteremti a nemzetet, a múlt az, ami igazol...” – írja Hobsbawm (1993:19), s tegyük hozzá, a múlt az, ami a nemzethez kapcsol, összetart és identitást teremt. „A múltat tulajdonba kell venni, és a jelen problémáinak megol-dása érdekében értelmezni és kihasználni kell” (Fishman 1980:102).