A./ Az állatok tartása során 1.) Borjakra vonatkozóan:

1. Az 1998. évi XXVIII. Törvény, valamint a 32/1999. (III. 31.) FVM rendelete, és a 20/2002. (III. 14.) módosító rendelete, melyek a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szólnak, alapvetően három fő területre határoznak meg kötelezettségeket: • az állat tartására, • az állat szállítására és • az állat vágására vonatkozó szabályozás alapján, az alábbiak szerint:

2. A./ Az állatok tartása során • 1.) Borjakra vonatkozóan: • 2008. január 1-jétől tiltott a zárt egyéni karám használata a 8 hetes kor után. • Előírások: • az egy élőállatra jutó minimális férőhely nagysága (egyed/m2), • az állatok kikötésének tiltása, • szájkosár használatának tiltása, • a takarmányozással kapcsolatos alapkövetelmények, • számos egyéb, az állatjóléttel kapcsolatos igény (pl. szükséges fény mennyisége, zajszint)

3. 2.) Sertésekre vonatkozóan • az előírásokat 2004. január 1-jétől kötelezően alkalmazni kell az összes újonnan épülő vagy átalakított sertéstelepekre, • 2013. január 1-je után az irányelv rendelkezései minden sertéstartó gazdaságra érvényesek (ha addig nem történik átalakítás), • 2006. január 1-jétől tilos a kocák és kocasüldők kötött tartása, • választott malacok, növendéksertések számára megfelelő nagyságú, akadálymentes alapterületet kell biztosítani, • zajszint, fényhatások biztosítása, a választási időszak szabályozása, a csonkolás bizonyos formáinak tiltása. • Az állatjóléti előírások alól kivételt képeznek azok a gazdaságok, ahol 10 kocánál kevesebb állatot tartanak.

4. 3.) Tojótyúkokra vonatkozóan • A tojótyúk-tartás állatjóléti alapelveit az 1999/74/EK Tanácsi irányelv rögzíti. • Az irányelv nem vonatkozik: • a 350 darab tojótyúknál kevesebbet tartó gazdaságokra, • a tenyész-tojótyúkokat nevelő telepekre. • Az irányelv a különböző tartásmódoknál (alternatív, hagyományos ketreces, átalakított ketreces tartásmód) az egyedeknek biztosított minimális férőhely nagyságát szabályozza, a mozgás lehetőségek mellett.

5. Alternatív tartási módnál: • A tojótyúkok szabadon mozoghatnak a különböző szintek között. • Előírások: • a szintek kialakítására, • az itató- és az etető-berendezések elosztására, • a kifutók kialakítására, • a fajlagos állománysűrűségre vonatkoznak. • A minimális követelményeket 2007. január 1-jétől kell alkalmazni az EU tagállamaiban.

6. Hagyományos, korszerűsített ketreces tartásnál: • A hagyományos ketreces (korszerűsített) rendszereknél 2003. január 1-jétől: • tojótyúkonként legalább 550 cm2 alapterületű ketrec területet kell biztosítani, • az etető és az itató korlátozás nélkül legyen használható, • a hagyományos méretű ketreces tartást 2012. január 1-jével betiltják, de 2003. január 1-je után hagyományos ketrec újonnan nem létesíthető.

7. Feljavított ketreces tartásnál: • a feljavított ketrecek alapterületének tyúkonként legalább 750 cm2, a hasznosítható területnek legalább 600 cm2-nek kell lennie, • a ketrec magassága, ami a nem hasznosítható terület felett van, legalább 20 cm legyen minden ponton, • a ketrec összes területe nem lehet 2000 cm2-nél kevesebb, • fészket, almot kell építeni, • tyúkonként ülőrudat kell biztosítani (legalább 15 cm tyúkonként), • korlátozás nélkül használható etetőt kell kialakítani, • a csoport méretének megfelelő itatórendszer szükséges.

8. Ezen túlmenően a megfelelő klimatikus viszonyokat, megvilágítási időszakokat, a folyamatos ellenőrzést biztosítani kell. (Villamos üzemű szellőzőrendszer esetén riasztó berendezést is telepíteni kell.) • Az EU tagállamaiban 2002. január 1-jétől az összes ilyen típusú ketrecnek ki kell elégítenie a feljavított ketrecekre vonatkozó követelményeket. • A már meglévő ketreces tojótyúk-tartásra vonatkozóan (amennyiben működésüket 1999. július 1-je előtt kezdték meg), a hazai termelők átmeneti mentességet kaptak 2009. december 31-ig történő határidővel a tojótyúkok ketreceinek kialakítására vonatkozón (21 ketreces tojótyúk üzem). • Egyéb esetekben az EU nem ad eltérési lehetőséget az előírásokban szereplő feltételektől.

9. B./ Az állatok szállítása során • A szabályozás kiterjed: • egypatás háziállatokra, • a szarvasmarhafélékre, • juh- és kecskefélékre, valamint • a sertések családjába tartozó háziállatokra, • baromfira, házi madarakra és házinyulakra, • egyéb emlősökre, madarakra és hidegvérű állatokra.

10. A feltételeket és minimális követelményeket – amelyek mellett a tiltó előírások is szerepelnek – a 91/628/EEC. Tanácsi irányelv, valamint módosításai (95/1/EEC. sz. határozat; 95/29/EEC. sz. irányelve és a 1255/97. EK Tanácsi rendelet) határozzák meg. • Legfontosabb elemei a: • férőhely kielégítésre, a • szállítás során betartandó állatvédelmi követelményekre, • a beteg, sérült állatok esetleges szállítására, • a szállító kötelezettségeire (útvonalterv készítése), • az illetékes hatóság feladataira, • itatás-etetés időtartamaira vonatkoznak.

11. C./ Az állatok levágása során • A vágóállatok védelméről szóló európai egyezményhez való csatlakozásról kiadott 88/306/EEC. Tanácsi határozat és a 93/119/EGK Tanácsi irányelv rögzíti a követelményeket. • Alapvető céljuk, hogy a vágás során minden elkerülhető fájdalmat és szenvedést ki kell küszöbölni. Kötelezővé tették a vágás előtti kábítást, valamint az azt követő lehető legrövidebb időn belüli elvéreztetést (kivéve a házi-, a rituális és kényszervágás esetén).

12. Az állatokat a mozgatás, az elszállásolás, a megfékezés, a kábítás, a levágás, illetve leölés során tilos kitenni bármely elkerülhető izgalomnak, fájdalomnak, vagy szenvedésnek. • Szabályozott területek: • vágóhídra szállításkor a be- és kirakodás körülményei, • vágás előtti kábítás módja, • technikai berendezések, • szakképzettség.