Download
1 / 34
340 likes | 425 Views
Anna Politkovszkaja. Kíméletlen bírálója volt Vlagyimir Putyin elnöknek Anna Politkovszkaja orosz újságírónő, aki nyilvánvaló politikai bérgyilkosság áldozata lett:
E N D
Anna Politkovszkaja Kíméletlen bírálója volt Vlagyimir Putyin elnöknek Anna Politkovszkaja orosz újságírónő, aki nyilvánvaló politikai bérgyilkosság áldozata lett: 2006.október 7-én délután saját lakásának lépcsőházában több pisztolylövéssel meggyilkolták Anna Politkovszkaját, a putyini rendszert immár évek óta élesen bíráló Novaja gazeta című hetilap vezető újságíróját. A gyilkos, avagy gyilkosok semmi jelét nem adták annak, hogy tettüket megpróbálták volna valami másnak feltüntetni, mint ami ténylegesen volt. Ez a borzalmas leszámolás nem akart se rablógyilkosságnak, se véletlen balesetnek tűnni. Csak annak, ami valójában volt: szabályszerű kivégzésnek. Politkovszkaja az 1999 októberében meginduló második csecsen háború idején vált széles körben ismert újságíróvá. Ez az újabb nyílt konfliktus többek között abban is különbözött az első, 1994 decembere és 1996 ősze közt dúló háborútól, hogy az orosz társadalom többsége sokáig egyértelműen támogatta a moszkvai beavatkozást. Már csak azért is, mert 1999 augusztusában, a Baszajev és Hattab irányította dagesztáni csecsen betöréskor, majd szeptember elején, a moszkvai lakóházrobbantások idején nem minden alap nélkül érezhette úgy, hogy ezúttal nem ő a támadó fél. Putyin és környezete pedig mindent megtett, hogy ez az érzület a lehető legtovább kitartson. Ellentétben az első csecsen háborúval, ezúttal szigorúan ügyelt arra, hogy csak "megfelelő" és ellenőrzött információk kerüljenek ki a rebellis köztársaságból. Az első háború borzalmainak televíziós látványa napról napra jobban aláásta a jelcini vezetés szavahihetőségét és az "alkotmányos rend helyreállítására" hivatkozó retorikájának meggyőző erejét, a második háború azonban egészen másfajta feltételek közt zajlik.
Csaknem teljesen eltűntek a televíziós képek, és helyüket átvették mindenrendű és rangú hivatalos személyek szóbeli közlései. Ez a váltás persze részben érthető. Egyetlen háborúzó fél avagy hatalom se kedveli, ha működését tőle független szereplők mutatják be. Kiváltképp, ha ez a bemutatás ráadásul még élesen kritikus is. De miért ne lehetne az, ha a bírálat megalapozott, és a nyilvánosságra hozott adatok semmilyen formában sem veszélyeztetik a katonai műveletek sikerességét? Miért kellene a politikai közösség elleni támadásnak tekinteni, ha valaki nem tesz mást, mint hogy legjobb meggyőződése szerint számon kéri a közösség intézményein, illetve azok működtetőin a törvényességet? Politkovszkaja épp ezt tette! És valószínűleg kellőképpen megalapozottan, merthogy egyetlen, írásai miatt ellene indított pert sem veszített el, holott volt belőlük bőven. Lehet persze vitatni Politkovszkaja csecsen háborút értelmező álláspontját. Azt a fajta álláspontot, amely hajlott rá, hogy függetlenségi háborúnak lássa és láttassa a csecsenek fellépését, noha ez már Dudajev idején is erősen kétséges volt. Lehet, hogy írásai - miként ezt kritikusai állítják - nem voltak mindig kellőképpen kiegyensúlyozottak. Lehet, hogy kritikusabb volt a központi hatalom erőivel, mint az ellenük harcoló csecsenekkel szemben. De - minden jel szerint - ez nagyon is tudatos erkölcsi döntés következménye volt. Politkovszkaja alighanem abból indult ki, hogy ha a legfontosabb hírforrások, a központi televíziók csak nagyon kivételesen adnak teret a szövetségi erők túlkapásait feltáró beszámolóknak, akkor neki - és reményei szerint mindazoknak, akiknek fontosak a liberális demokrácia értékei - az a kötelessége, hogy pótolja a hiányt.
Ráadásul azt is világosan látta, hogy miközben kegyetlenségre és embertelenségre csecsen oldalon is számos példa akad, mindez a legkisebb mértékben sem adhat felmentést a közhatalom hasonló fellépésére. Annak képviseletében ugyanis - még ha bizonyos helyzetekben érzelmileg talán érthető is volna - soha nem tehető meg semmi olyan, ami bármilyen formában is túllép a törvényességen. Ez a fajta következetesség persze már jó ideje sokakat irritálhatott Oroszországban. És nem csak az elnököt és környezetét. Hogy őket irritálta, az egészen bizonyos. Már csak azért is, mert Politkovszkaja nem csak saját, viszonylag kis példányszámú moszkvai hetilapjában publikált rendszeresen. Gyakran írt vezető nyugati napilapoknak is. Mindazonáltal ebből a tényből arra következtetni, hogy halála hátterében valamilyen Kreml-beli megrendelő állna, több mint elhamarkodott. Ezek nagyon komoly vádak, úgyhogy jobb óvatosan bánni az efféle kijelentésekkel. Azt azonban bátran leszögezhetjük, hogy Putyinnak a Politkovszkaja halálával kapcsolatban tett németországi megnyilatkozása - finoman szólva is - felettébb sutára sikeredett. Mert igaz ugyan, hogy Politkovszkaja - mint ahogyan mi is utaltunk erre - egy meglehetősen szűk körhöz eljutó orosz lapnak volt a szerzője, ám az mégiscsak furcsán sül el, amikor az elnök erre hivatkozva úgy bizonygatja ártatlanságát, hogy már csak e körülmény miatt se lett volna értelme (értsd: politikai haszna) az újságírónő meggyilkolásának. Azonnal adódik a kérdés: ha nagyobb a példányszám, már más a helyzet?
De talán nem is ez a végig nem gondolt elnöki mondat a leginkább elszomorító a Politkovszkaja halálát követő moszkvai diskurzusban. Merthogy pillanatokon belül első számú sajtótémává lépett elő a gyilkosság, illetve az arra felbujtók lehetséges körének taglalása. Sorra láttak napvilágot a képtelenebbnél képtelenebb verziók. Különösen tanulságos az a változat, amely azt valószínűsíti, hogy olyanok állhatnak a gyilkosság hátterében, akik Oroszország és a putyini vezetés lejáratásában érdekeltek. Vagyis Politkovszkaja nyugatos és liberális eszmetársai. A még mindig tekintélyesnek számító Izvesztyija három lehetséges verziója között is ott szerepel egy efféle változat. A napilap szerint nem lehet kizárni, hogy a történtek hátterében a putyini korszak olyan "politikai emigránsai" állnának, mint Borisz Berezovszkij vagy Hodorkovszkij közeli üzlettársa, a Jukosz olajcég egykori résztulajdonosa, Leonyid Nyevzlin. Ezzel a verzióval maga Putyin is eljátszik, amikor egy németországi fórumon kijelenti, hogy az orosz vezetésnek megbízható információi szerint egyesek ilyen "áldozathozatallal" próbálnának Oroszországnak ártani. Mi tagadás, képzeletgazdag verzió! Már csak azért is, mert valódi bizonyítékok nélkül fordítja a gyilkosság vádját Politkovszkaja egykori eszmetársai ellen. Lényegében ugyanez a helyzet a pillanatnyilag legvalószínűbbnek tartott, Ramzan Kadirovot hírbe hozó változat esetén is, merthogy e feltevést sem támogatják erős és egyértelmű bizonyítékok. Az a körülmény ugyanis, hogy Politkovszkaja utolsó írásaiban Kadirovval és huszonötezres fegyveres különítményével foglalkozott, még ha rendkívül kritikusan is, önmagában aligha elégséges bizonyíték arra, hogy a gyilkosság megrendelője a harmincéves csecsen miniszterelnök, aki nem valószínű, hogy egy olyan, számára szinte teljesen ismeretlen terepen, mint Moszkva, ennyire kockázatos vállalkozásba kezdjen. Moscow
Édes élet… MOSZKVAI TAVASZ 2007. Kormányellenes tüntetések Moszkvában és Szentpéterváron Álomszövők 22.rész Ma már más a kása Mása…
„Putyin ellenőrzött demokráciája eddig aránylag finom és okos eszközökkel élt. A televíziót ugyan a Kremlből irányították, de a kis olvasottságú ellenzéki újságokat megtűrték. Az ellenzéki pártok a médiában ritkán jelenhettek meg, de nem is tiltották be őket. Persze arra, aki túl messzire merészkedett, korábban is lecsapott az adórendőrség. Azt, aki túl nagy hatalomra tett szert, mint például Mihail Hodorkovszkij olajmágnás, akár le is tartóztatták. Összességében azonban a rendszer elég puha volt ahhoz, hogy Putyin évekig reformerként tetszeleghessen” – olvassuk Anne Applebaum Kelet-Európa szakértő cikkét a Spectatorban. Az elmúlt egy év során a gyenge orosz ellenzék iránt korábban aránylag toleráns hatóságok magatartása megváltozott. A független civil szervezeteket ellehetetlenítik. Már nem csak az adóhatóság, hanem a Putyin elnöksége alatt megerősödött titkosszolgálat is zaklatja az ellenzéki csoportokat. Apropó, titkosszolgálat: „Egy nemrég készült felmérés szerint az orosz vezetés (az elnöki hivatal, a kormány és a parlament) negyede korábban a KGB közvetlen alkalmazásában állt, és összesen 78 százaléknak volt valamilyen kapcsolata a titkosszolgálatokkal.” A nevezetes áprilisi ellenzéki tüntetésnek, amelyet a rendőrség szétkergetett, három főszereplője volt. A liberális nézeteiről ismert és egyúttal a korrupció gyanújától sem mentes Kaszjanov volt miniszterelnök. Neki nem sok köze van Garri Kaszparovhoz, a másik vezéralakhoz, aki diktatúrának nevezi Putyin rendszerét, de korrupciós vád nem éri, minthogy még sakkvilágbajnok korában lett vagyonos.
A rendőrség elvezeti Garri Kaszparovot, aki diktatúrának nevezte Putyin rendszerét. Kaszparovot körülbelül 200 demonstrálóval együtt vették őrizetbe a Puskin téren, miközben a biztonsági emberek meg akarták akadályozni, hogy a Putyin elnök ellen tüntetők összegyűljenek Moszkva központjában. A korábbi sakk-világbajnokot öt órán keresztül tartották fogva a rendőrségen, majd egy bíróság kiszabta rá az 1000 rubel, azaz körülbelül 7 ezer forintnyi pénzbüntetést és elengedte.
Kettejüknek még kevesebb közük van a harmadik szervezőhöz, Eduard Limonov íróhoz és volt punk rockerhez, akinek Nemzeti Bolsevik Pártja leginkább garázda tettekkel hívta fel magára a figyelmet. Hárman együtt is csak kétezer tüntetőt tudtak szembeállítani kilencezer rendőrrel. A hatóság a nagygyűlésüket engedélyezte volna, a felvonulást azonban betiltotta. Garri Kaszparov, akit őrizetbe vettek a tüntetésen, majd meg is bírságoltak, a hatalom kemény fellépését úgy értékelte, hogy az orosz vezetés tart az ellenzéktől. Applebaum úgy véli, hogy erről szó sincs. Éppen ellenkezőleg, a rendszer kritikusainak elhallgattatása – esetenként likvidálása – azt mutatja, hogy a nyílt erőszak sem tabu már. „A Litvinyenko és a Politovszkaja gyilkosság elkövetői nem aggódtak amiatt, hogy mit gondol majd a világ Oroszországról. A vezetés erőszakos fellépése azt bizonyítja, hogy a Kreml nagyon is magabiztossá vált, s már gesztusokat sem akar tenni az érzékeny Nyugat kedvéért.” Applebaum mindezt elsősorban azért tartja elkeserítőnek, mert a Kreml magabiztossága megalapozott. Az orosz lakosság 80 százaléka támogatja a vezetést, amelynek önbizalmát tovább növelik a magas olajárnak és az államosított olajiparnak köszönhető állami bevételek. Applebaum szerint a nyugati hatalmak a szovjet időkben nagyobb együttérzést mutattak az orosz ellenzékiek iránt, mint ma. De, mint a Metazin is beszámolt róla, van, aki szerint Amerika éppen hogy új hidegháborút kockáztat Oroszországgal, pedig egyrészt Putyin alternatívája a káosz és a fasiszta jellegű diktatúra volna, másrészt Oroszország már nem tör világuralmi szerepre.
„Manapság az orosz olajszállításoktól függő Nyugat annyira jóban akar lenni Putyinnal, hogy még a világhírű Kaszparov sem számíthat a nyugati sajtó figyelmére” – jegyzi meg szomorúan Applebaum. Közben a kormánypárti orosz sajtó azt furcsállja, hogy egy elenyésző kisebbség panasza napokon át szerepelhet a nagy nyugati lapokban, és vezető európai politikusok tiltakozását váltja ki. A moszkvai Izvesztyija egyenesen Kaszparovot vádolja bolsevista módszerekkel. De nem azért, mert együt tüntetett a nacionálbolsevik Limonovval, hanem mert Putyint támadja, akárcsak 1917-ben Lenin a demokrata Kerenszkij-kormányt. Mihail Kaszjanov 2000 és 2004 között volt orosz kormányfő. Eduard Limonov író és volt punk rocker. Garri Kaszparov ex sakk-világbajnok
Kaszparov, aki a The Wall Street Journal Europe rendszeres külső szemleírója, úgy véli, hogy Putyin első elnöki évében rácáfolt a derűlátó várakozásokra. A rubel nagyarányú leértékelése, majd az olajárak fellángolása folytán tavaly nagyobb aranyesőhöz jutott, mint előtte bármely orosz kormányzat, de eltékozolta a nagyszerű alkalmat.„Putyin elnök KGB-s gyökerei szomorúan áthatották kormányzási stílusát, amely se nem reformista, se nem különösebben demokratikus. Bel- és külpolitikájának közös vezérfonala a félelemmel való kufárkodás - az oroszokban azt a félelmet táplálja, hogy hazájuk ellenséges külső erők (csecse-nek, NATO, szabadpiaciak) támadása alatt áll, a nyugatiakban azt a félelmet élesztgeti, hogy ha nincs erős, pragmatikus vezető, Oroszország újra ingatag, gátlástalan és esetleg agresszív lesz. Ahelyett, hogy az igazi ellenséges erőket verné le Oroszországban - a korrupciót, a tudatlanságot, a vízfejű államot -, Putyin ügyesen váltogatja a játékszabályokat. A fájdalmas, de szükséges gazdasági reformokat eltemették a nomenklatúra erős lobbijai, a korrupció virágzik, az igazságszolgáltatás gyenge. A csecsenföldi háború az orosz tábornokok és csecsen partnereik üzleti vállalkozásává vált. Putyin politikája a régiók iránt a szovjet politbüró és a cári birodalom módszereinek különös keveréke” - írja Kaszparov. A világporondon Putyin elnök a „latorállamok ügyvezető vállalkozójaként” lép fel. A Koreai-félszigeten alkuközvetítőként buzgólkodik, Szaddám Huszeinnek, Moamer el-Kadhafinak és Basar Aszadnak is jószolgálatait ajánlgatja, az afgánoknak katonai segítséget kínál Oszáma bin Láden lefüleléséhez, Irán fő fegyverszállítójaként az ország katonai törekvéseinek kulcsa lett. A nyugat Kaszparov szerint az 1919-es orosz polgárháború óta elég sokszor volt naivitásával az ilyen orosz politika elősegítője. Ideje tehát, hogy az új amerikai kormányzat és európai szövetségesei küldjenek erélyes üzenetet Putyinnak azzal, hogy politikainak ismerik el a Vlagyimir Guszinszkij kiadatására irányuló orosz törekvést. Kaszparov úgy véli, hogy a Média-Moszt sajtóbirodalom sorsa döntő szerepet játszhat a sajtószabadságért folyó harcban a putyini Oroszországban. Az állami televízió és rádió orwelli hazudozással leplezi el a csecsen háború valóságát, „a fiatal, és máris megtépázott orosz demokrácia túlélésének egyetlen reménye a független média forrásai maradnak”. Spanyolország sajnos sebezhetőnek bizonyulhat az orosz kiadatási kérelemmel szemben, mert ugyan ki tudna ellenállni például, ha egy volt KGB-tiszt titkos adatokat kínál fel ETA-aktivistákról Guszinszkijért cserébe. A Bush-kormányzat tehát jól tenné, ha kérdőre vonná Putyint a sajtó kezelése ügyében - véli Kaszparov.
Homo homini lupus est. Ember embernek farkasa. Melyikük az igazi áldozat?
A legújabb orosz fejlesztés: ROBOTZSARU Made in Russia Anya szülte?! (Vagy a KGB titkos laboratoriumaiban készült?) Agymosott pszichopata, aki kéjeleg a más fájdalma, kiszolgáltatottsága láttán.
ROBOTZSARUK Élőerős BLOKÁD A személy elleni bűncselekmények egyik legbiztosabb gátló tényezője az emberi jelenlét. A személy elleni bűncselekmények az ember biológiai létezése, illetve az élettani értelemben vett ember személyisége ellen irányulnak. „Úgy kezdődött, hogy a kommandós a gumibottal visszaütött”…
Te is lányom, Natali ? Ejnye, Kislány! A Te gyerekedből mi lesz? Tettes, vagy áldozat?!
Változnak az idők… Valaha együtt jártak diszkóba…
Modifikált tudatállapotok: Belső mosoly… A fizikai erőszakot alkalmazó rendőr arcáról nem kegyetlenség sugárzik. A rendőr arcán belső mosoly dereng – élvezi, amit csinál. Hátborzongató?! Remélem, az!
RAJZÁS… Az orosz rendőrség büszke hétvégi akciójára, amikor - a nemzetközi közvélemény felháborodását kiváltva - brutálisan szétverte a szentpétervári és moszkvai ellenzéki tüntetéseket.
Úgy tűnt, különösebb rendbontás nélkül ér véget Szentpétervárott a Putyin orosz elnök ellen szervezett tüntetés vasárnap. Amikor azonban a mintegy 2 ezer demonstráló elindult hazafelé, a rendőrök gumibotokkal lecsaptak rájuk, csaknem 100 tiltakozót őrizetbe vettek és elszállítottak a helyszínről. A be nem jelentett tüntetést csakúgy, mint szombaton Moszkvában a Másik Oroszország nevű szervezet hirdette meg. A Szentpétervár központjában összegyűlt körülbelül 2 ezer tiltakozó „Forradalom!“ és „Szabadságot!“ jelszavakat skandált. A rendre nagyjából 1500 rendőr, köztük több száz kommandós ügyelt, feladatuk volt megakadályozni, hogy a tömeg a tiltás ellenére átvonuljon a térről a polgármesteri hivatal elé. A megmozdulás végén a tömeg kezdett szétszéledni, ekkor azonban a rendőrök kordonba fejlődtek a metrólejárat irányában és gumibottal ütni kezdtek mindenkit, aki ki akart törni a kelepcéből. A biztonságiak csaknem 100 tiltakozót őrizetbe vettek. Az elfogottak között van az orosz ellenzék egyik vezetője, Eduard Limonov is. Szombaton Moszkvában volt hasonló tüntetés. Akkor 9 ezer rendős és katona felügyelte az 1500 tüntetőt. Több mint 200 embert fogtak el, köztük Garri Kaszparov egykori sakk-világbajnokot is, akit végül - társaival együtt - pénzbüntetésre ítéltek és elengedtek. Kaszparov és az egykori miniszterelnök, Mihail Kaszjanov vezeti a Másik Oroszország nevű ellenzéki tömörülést. Azzal vádolják az ország mostani vezetőit, hogy sárba tiporják a demokráciát. A Kreml szerint viszont a Nyugat-barát liberálisok és a radikális baloldaliak alkotta Másik Oroszország destabilizálja az országot.
Moszkva utcái zsúfolásig megteltek katonai teherautókkal…
Rendnek kell lenni: Putyinjugend. Politikus, vagy mészáros az, aki ezeket a fiatalokat a fajtársaik és honfitársaik elleni agresszió eszközeként, mint biorobotokat alkalmazza?
Mosolygós arcot kérek! Több lelkesedést elvtársak! A fiatal orosz rendőrök nem tűnnek túlzottan vidámnak, hiába a szabály az szabály…még ha embert is zabál…
A SZOCILAIZMUS EGY OLYAN TIPUSÚ RÁK, AMELY ÖNGYILKOSSÁGGAL GYÓGYÍTHATÓ
ÉS… www.natashaclub.com Remény…
EPILÓGUS Putyin figyelmeztette Európát 2007, június 3 Moszkva Európára irányíthatja fegyvereit, ha az USA megépíti a tervezett rakétavédelmi rendszert a régióban, mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök. Oroszország nem irányított rakétákat Európa felé a hidegháború vége óta. A múlt héten Moszkvában azt mondták, ballisztikus rakétákat kezdenek tesztelni, hogy fenntartsák a „stratégiai egyensúlyt” a világban. Az USA Kelet-Európára is ki akarja terjeszteni rakétavédelmi rendszerét. Szerintük a lépés nem Oroszország ellen irányul, Moszkvában viszont fenyegetve érzik az ország biztonságát. Putyin a Corriere Della Sera olasz napilapnak adott interjújában beszélt a fegyverkezésről a szerdán Németországban kezdődő G8-találkozó előtt. Megismételte figyelmeztetését, miszerint az USA védelmi pajzsa új fegyverkezési versenyhez vezethet, és szerinte ha így lesz, azért egyértelműen az amerikaiaknak kell viselniük a felelősséget. Szerinte az USA „megváltoztatta a stratégiai egyensúlyt” azzal, hogy egyoldalúan felrúgta a ballisztikus rakétákról szóló 2002-es szerződést. „Ha az amerikai nukleáris potenciál nő Európa területén, új célpontokat kell keresnünk magunknak a kontinensen” – mondta Putyin. „A hadseregünk dolga, hogy meghatározza ezeket a célpontokat, és az ő feladatuk az is, hogy válasszanak a ballisztikus és a nagy hatótávolságú rakéták között.” Múlt kedden Oroszország egy RS 24-es rakétát tesztelt, amely sikeresen el is találta 5500 kilométeres távolságban lévő célpontját. Az orosz védelmi minisztériumban azt mondták, a rakétát úgy tervezték, hogy kikerülje a védelmi rendszereket.
EZT A DIABEMUTATÓT ALEKSZANDR ISZAJEVEICS SZOLZSENYICIN VALERIJ TARSIS BORISZ LEONYIDOVICS PASZTERNAK EMLÉKÉNEK AJÁNLOM
Vlagyimir Putyin orosz elnök - a szovjet rendszertől való megszabadulásnak emléket állító Oroszország Napja alkalmából - magas állami kitüntetésben részesítette többek között Alekszandr Szolzsenyicint, a Nobel-díjjal kitüntetett egykori "disszidens" írót. A rendszerbíráló író 1970-ben irodalmi Nobel-díjat kapott a szovjet munkatáborokat leleplező novelláiért és regényeiért. Szolzsenyicint 1974-ben, a "Gulag-szigetcsoport" című könyvének megírása miatt távozásra kényszerítették hazájából és oda csak 1994-ben tért vissza "Humanitárius tevékenységéért és szülőföldje iránti töretlen elkötelezettségéért" a legmagasabb orosz kitüntetést kapta Alekszandr Szolzsenyicin. A 88 éves író egészségi állapota miatt nem tudott részt venni a Kremlben rendezett ünnepségen, de a kitüntetést maga Vlagyimir Putyin államfő vitte el neki Moszkva közelében lévő otthonába. "Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin nem csak kiváló irodalmi munkásságát, hanem gyakorlatilag egész életét orosz szülőhazájának szentelte - mondta az állami kitüntetés odaítélésének indoklásakor Putyin elnök. - Nem túlzás azt mondani, hogy az ő sorsa tulajdonképpen egyenlő Oroszországéval." A Kremlben rendezett, cári pompát idéző ünnepségen a 88 éves, betegeskedő Alekszandr Szolzsenyicint helyett az Állami díjat felesége, Natalja asszony vette át. Putyin otthonában meglátogatta a tolószékbe kényszerült Szolzsenyicint, és a találkozást a televízió is bemutatta. Szolzsenyicin a méltatás szerint egész életén át kifejtett humanitárius tevékenységéért kapta a kitüntetést. "Gyakorlatilag egész életét a hazájának áldozta" - mondta Putyin az íróról. Videóra vett üzenetében Szolzsenyicin azt hangsúlyozta: Oroszország "keserű történelmi tapasztalatai a segítségünkre lehetnek ingatag társadalmi viszonyok megismétlődése esetén". E tapasztalat egyfajta "vészjelző" rendszer lehet pusztító összeomlások közeledtével - vélekedett a szakállas író. Putyin a Kremlben tartott ünnepségen az erkölcsi értékek fontosságát hangsúlyozta, (A mostani orosz elnök az orosz titkosszolgálatnál dolgozott azokban az évtizedekben, amikor Szolzsenyicint emigrációba kényszerítették a Szovjetunióból..) és hitet tett a külvilágra nyitott, modern Oroszország mellett.
„ AZ ÉLET ÉL ÉS ÉLNI AKAR ” Vége a huszonkettedik résznek
