Ady Endre: Harc a Nagyúrral (1905)

1. Ady Endre: Harc a Nagyúrral(1905) • A vér (szerelem) mellett az élet másik mozgatóereje Ady számára az arany, a pénz. • Kínozta a szegénység, az Életből való kizártság. • A modern élet a pénzért való küzdelem csatatere, ezért Ady mitikus magasságba emelte a Pénz és az Arany szerepét. • A pénz-motívum reprezentatív nagy verse a Harc a Nagyúrral. • A költeményt lázas feszültség, gyors cselekvés (sok ige), a szaggatott előadás, a drámai párbeszédszerű monológ és a tragédiát sejtető befejezés jellemzi►balladai műfajhoz közelít a mű. • - Uralkodó stíluselem az alakzat: felzaklató ismétlések

2. Az 1. versszakban 6 szó (megöl, éreztem,ha, hagyom, aranyon, ült) és egy sor ismétlődik (2.,5.).►félelem a riadtság, fenyegetettség érzése • Lihegőnek tűnő rövid tagmondatok • A nyugtalanságot erősítik a félrímekre (x,a,x,a, a) ráütő rímek az ötödik sorokban. • A lírai hős kiszolgáltatott helyzetben van, retteg • Az embert elcsúfítani, elpusztítani vágyó hatalom = disznófejű Nagyúr; A költő látomásában ez a nagyúr egy mozdulatlan, undorító és vigyorgó szörny. ↕ a szembeszegülés szándéka (A harc vállalására utaló ’ha hagyom’ feltételes mondat kétszer is elhangzik.)

3. 2-3. v.sz. • Az ember és e nem-emberi szörny kiélezett harca egy határhelyzetben folyik: (A zúgó Élet partján), az élet és halál határvonalán. • A harc alkonyatkor, a nappal és éj választóvonalán történik. • Hasztalan hízelgés (simogattam), majd megalázó könyörgés (térdre hullottam). • A rém csak kéjes remegéssel, gúnyos, megalázó nevetéssel válaszol (agyamba nézett és nevetett).

4. 4-7. versszak • A lírai én monológja: A múló pillanathoz kötött, szenvedő, vágyódó, érző ember rimánkodása. Szenvedélyes érv az áhított aranyért. • Megszólal a hívó messzeség. (Nekem már várni nem szabad/Engem szólítnak útra, kéjre…)Titkokat, idegen szépségeket, új, mámorító boldogságot rejtő élet vágya. • Az emberi értékek (az én bensőm fekély, galád./ Az én szivem mégis áldott: Az Élet marta fel…)(Szent zűrzavar az én sok álmom)↔ mozdulatlan, néma és érzékek nélküli szörny, meginghatatlan embertelenség (Neked minden álmod süket) • A szörny sertés-testű, undok és serte szívű, tehát hiába jajdul fel a kérdés: ’Hasítsd ki hát aranyszügyed.’

5. 8. versszak • Besötétedik • Reménytelen kérés; megértés, meghallgatás nélkül nyöszörög a vágy. (Van-e már aranyod?) Nem vezet eredményre az embert már-már embertelenné tevő megalázkodás.

6. 9-10. strófa • Drámai csúcspont. • A könyörgés vad küzdelembe csap át. A reménytelen kétségbeesés, a megalázott emberség harcba száll az érzéketlen, süket közönnyel. (Husába vájtam kezemet,/Téptem, cibáltam. Mindhiába.) • A harc hiábavaló. • A messzeség, a paradicsomszerű Élet elérhetetlen a Nagyúr miatt. (Nem mehetek) • A küzdelem a reménytelen helyzet ellenére is tovább folytatódik az élet végéig (Ezer este múlt ezer estre) • Az emberiség nem adhatja fel a harcot az embertelenséggel szemben. ► mégis-morál szépsége és daca. • A vers nemcsak dekadens életérzést és belenyugvó lemondást szólaltat meg, de az ezzel való szembeszállást is.

7. A vers üzenete • A mindenféle embertelenséget megtestesítő szörnnyel szemben a harcot még a legreménytelenebb helyzetben sem szabad feladni. • Ha ez nem így történik, akkor az ember elveszti emberiségét, emberi arculatát és dehumanizálódik.