Hornyák László elnök Orvostechnikai Szövetség

1. De mi lesz a kórházi beszállítókkal? Hornyák Lászlóelnök Orvostechnikai Szövetség

2. Az Orvostechnikai Szövetség (OSZ) hatvanegy tagvállalatábólnegyvenöt biztosítja a kórházak orvostechnikai eszközökkel, fogyóanyagokkal, diagnosztikai, telemedikai és információtechnológiai eszközökkel és szolgáltatásokkal történő ellátásának mintegy 70%-át (fogyóanyagok, berendezések, informatikai szoftverek is!). Ezeknek az eszközöknek illetve áruknak és szolgáltatásoknak részük van abban, hogy a rendkívül szűkös állami források mellett is még megfelelően működik a magyar egészségügy illetve a fekvőbeteg gyógyító intézmények. Természetesen ez utóbbi fő oka az orvosok, a szakszemélyzet, a kórházi dolgozók áldozatos, de szerényen megfizetett munkája.

3. A kórházi orvostechnikai eszköz ellátás tényei • Értéke kb. 20 milliárd forint évente (a fejlesztési, beruházási orvostechnikai eszközök nélkül!): • ez a kb. 350 Mrd-os kórházi kiadások 6%-a, • a dologi kiadások kb. 14%-a. • A 2011. III. negyedév végi 43,3 Mrd Ft lejárt határidejű (átlag féléves) tartozásállományból 10-12 Mrd Ft volt az orvostechnikai beszállítókkal szembeni tartozás – ez a tartozások 23-27%-a. • Ezenkívül több milliárd Ft értékű áru van a konszignációs raktárakban.

4. A kórházi orvostechnikai eszköz ellátás tényei Az orvostechnikai eszközök aránya a kórházak dologi kiadásaiban (melyek értéke kb. 140 milliárd Ft/év):

5. A kórházi orvostechnikai eszköz ellátás tényei Az orvostechnikai beszállítói kintlévőségek aránya a lejárt beszállítói követelésből: Látható, hogy a tartozásokban az arányunk majdnem kétszerese a beszállítói arányunknak (25% ill. 14%)!

6. Az orvostechnikai eszközök, a gyógyító technológiák robbanásszerű fejlődése, kínálata és a rendelkezésre álló források közötti olló egyre nagyobbra nyílik. Mégis meg kell találni a reális középutat, amivel még biztosítható a kórházak működése, és minimum megőrizhető az ellátás minősége. Ebben a beszállító cégek az elmúlt 10-15 évben partnerek voltak. Sokféleképpen segítették a kórházak, az orvosok munkáját, és minimális profittal, a közismert fizetési problémák között is biztosították az ellátást. Lényege a bizalom (!), pl. hogy valamikor kifizetik az ellenértékét!

7. A kórházak kiadási struktúrájában az orvostechnikai eszköz terület részesedése természetesen kicsi, a beszállítók között sem ez jelenti a legnagyobb tételt. A kórházak alulfinanszírozottsága nagymértékben sújtja az orvostechnikai eszköz ágazatot. A kintlévőségek, a hosszú fizetési határidők finanszírozási többletköltséget okoznak. Ez különösen a kis és közepes beszállítókat, az alvállalkozókat érinti súlyosan. Természetesen a számok és az arányok azt is mutatják, hogy a szigorú közbeszerzési versenyben kialakuló árak és fizetési feltételek mellett nem csupán az árcsökkentés lehetősége korlátozott, hanem az ezzel elérhető kórházi költségcsökkentés is elenyésző a kórházak gondjaihoz képest. Sajnos a diagnosztikai, informatikai pályázati fejlesztések kifizetésénél is sok a késés, nem ritka, hogy egy év múlva kapják meg a szállítók.

8. Természetesen az OSZ mint a beszállítók érdekképviselete fellépett a beszállítókat sújtó jelenségek (pl.: adósságcsapda) ellen, és támogatta az egészségügy korszerűsítésére, strukturális és funkcionális átalakítására vonatkozó kormányzati terveket és intézkedéséket. A kórházak lejárt tartozásállományának csökkentésében részben az OEP maradvány (15 Mrd Ft), részben a külön kormánydöntéssel juttatott (25+6 Mrd Ft) külön forrás révén egyértelműen érzékelhetően nagy javulás következett be. A lejárt tartozásállomány tényleges csökkenéséről egyelőre nincs adatunk.

9. A kórházak szállítói tartozásainak alakulása

10. A PTE és a Honvédkórház 60 napon túli lejárt szállítói tartozásai (millió Ft)

11. A PTE és a Honvédkórház összes szállítói tartozása (millió Ft)

12. Szövetségünk több javaslatot tett a kórházi adósságállomány felszámolására. A legutóbbi kompromisszumos javaslatunkról tárgyalásokat kezdünk az Egészségügyi Államtitkársággal. Ennek elemei: • a közbeszerzési törvény alapján létrejött szerződések szerint még fennálló lejárt tartozásállomány fokozatosan felszámolása (10 hónap vagy 5 hónap); • a nem közbeszerzési törvény alapján létrejött szerződések szerint még fennálló lejárt tartozásállomány felszámolása (150 nap vagy 90 nap); • javasoltuk a cégeinknek, hogy mérlegeljék, hogy a késedelmi kamatokat vagy egy részüket úgymond elengedjék, azzal, hogy ezek az összegek vagy az államadósság csökkentésére vagy a kórházak fejlesztésére, de legfőképpen a szerényen dotált orvosok és más kórházi szakdolgozók anyagi megbecsülésének javítására fordítódjanak;

13. Szövetségünk több javaslatot tett a kórházi adósságállomány felszámolására. A legutóbbi kompromisszumos javaslatunkról tárgyalásokat kezdünk az Egészségügyi Államtitkársággal. Ennek elemei (folytatás): • ezt követően vezessék be az ún. nettó finanszírozás módszerét, melynek lényege, hogy az igazoltan leszállított áruk és elvégzett szolgáltatások értéke a cégek adóbefizetéseivel legyen központilag összevezetve (erre vonatkozóan részletes tanulmányt készíttettünk és jutattunk el ez év januárban az egészségügyért felelős miniszter úrnak); • stratégiai partnerség kialakítása Szövetségünk és az Államtitkárság között.

14. Aktívan felléptünk a tevékenységünkkel összefüggő jogi szabályozás fejlesztéséért, átalakításáért. Ennek főbb területei: 1. az új eszközök és technológiák befogadásának rendje, 2. az ágazat közbeszerzéseinek specifikus szabályozása és 3. a kórházak finanszírozásának fejlesztése.

15. 1. Az új orvostechnikai eszközök és technológiák befogadására vonatkozó rendelettervezetet Szövetségünk kezdeményezte. Teljes körű, konkrét jogszabály-javaslatot készítettünk. Nem teremtették meg a befogadások pénzügyi feltételeit. Sajnos a megjelenése óta eltelt másfél év tapasztalatai rendkívül szerény eredményt mutatnak: eddig hat új terméket illetve technológiát adtak be, de ismereteink szerint nem történt befogadás!

16. 2. A közbeszerzések problémái: • a gyógyszerek és orvostechnikai eszközök közbeszerzésének speciális szabályairól szóló kormányrendelet február 16-án lépett életbe – véleményeztük, javaslatot tettünk, de így is hiányos (!), pl. kimaradt a konszignációs raktárak szabályozása illetve a mennyiségtől való eltérés korlátozása!; • a gyógyszerek és orvostechnikai eszközök központosított közbeszerzését szabályozó rendelet március 28-án életbe lépett, de számtalan kérdésben szükséges még az egyeztetés!; • a szerződések időbeli hatályát két évnél hosszabban nem célszerű meghatározni (az eszközök elavulnak, az előállítási ár változhat, akár csökkenhet is).

17. A közbeszerzések területén évek óta számos javaslatot tettünk: • részben a közbeszerzési törvény változtatására, • részben a gyógyszerek és az orvostechnikai eszközök közbeszerzése ágazati sajátosságainak megfelelő kormányrendeleti szabályozása érdekében. • Elsősorban azért, hogy ebben a körben is a megfelelő differenciáltság érvényesüljön a kórházi munka, a betegellátás érdekében. • A differenciáltság különösen fontos azért, hogy a központosított közbeszerzések szabályozása, például termékköreinek meghatározása és természetesen a központosított közbeszerzésekre való áttérés nyomán ne keletkezzék zavar a gyógyító munkában.

18. 3. A kórházak finanszírozása terén rendszeresen szorgalmaztuk a HBCS pontértékek növelését, a kódkarbantartást, és természetesen a TVK-k emelését. • Az orvostechnikai eszközökre, implantátumokra is igaz, hogy a HBCS súlyszám- és forintértékek szerinti díjtételek csak részben fedezik ezek költségeit. Egyébként is csökkent a reálértékük 2006-hoz képest (az infláció, az áfa-emelés – 20%-ról 25%-ra, majd 27%-ra –, az árfolyamromlás nincs figyelembe véve). • Az ellátórendszerben alkalmazott eszközök, anyagok nyilvántartása nem egységes. Az OEP-nek nincs nyilvántartása arról, hogy a HBCS-n keresztül milyen egyszerhasználatos eszközöket és milyen áron finanszíroznak. • Egy átfogó, egységes elvek és nyilvántartások mentén végrehajtott költségfelmérésre, tulajdonképpen a számviteli rend szerinti egységes költségfelosztásra és a HBCS díjtételek karbantartására lenne szükség.

19. A kórházak finanszírozásával is összefüggésben fontosnak tartom tömören összefoglalni véleményünket az állami egészségügyben a magánforrások célszerű szerepéről. Megkerülhetetlen ez a kérdés, részben a finanszírozás szűkössége, részben a társadalmi különbségek, az anyagi lehetőségek és igények eltérései miatt. Érzékeny társadalompolitikai témakör ez, amely nem a mi kompetenciánk. De: a szakmai szereplők sem dughatják homokba a fejüket. Közgazdasági megközelítésben a magánforrások bevonása az egészségügybe szükségszerű és több szempontból hasznos lehet. Meg kell találni az egészségpolitikának és természetesen a szélesebb értelemben vett politikának azokat a módszereket, amelyek még nem feszítik szét a szolidaritás elvét és nem okoznak a jelenleginél nagyobb differenciáltságot az emberek gyógyításában.

20. A magánforrások bevonása az egészségügy finanszírozási helyzetének javításán túl további előnyöket is jelentene: Lehetővé tenné bonyolultabb innovatív technológiák alkalmazását. Ez megkönnyítené a kormány egészségügyi programjában szereplő egészségturizmus felfuttatását. A betegek számára is a minőség a vonzó! Ráadásul a hazai potenciális fizetős páciensek sem mennének külföldre a minőségi szolgáltatásért. A továbbfejlődni, tanulni vágyó szakszemélyzet sem menne külföldre az új terápiás eljárások megismerése és alkalmazása reményében!

21. Az egészségügyi intézményrendszer és irányításának valamint működtetésének átalakítása, különösen a kórházak tekintetében nagymértékben megváltoztatja a gazdasági, piaci kapcsolatokat a kórházak és a cégeink között. • Ezekből a változásokból most a következőket emelem ki: • új közbeszerzési szabályozás lépett életbe, mind általánosan, mind az ágazatunkra vonatkozóan; • az évek óta meglévő adósságcsapdából való kitörés lehetősége reális, mert • a kormányzat pluszforrásokat adott a lejárt adósságállomány felszámolása érdekében, bár ez teljes mértékben nem sikerült; • a központi állami tulajdonlás, kórházirányítás és finanszírozás lehetőséget ad új finanszírozási módszerek bevezetésére.

22. A gyógyító-megelőző intézményrendszer átalakítása, különösen a kórházak koncentráltabb hálózata és új munkamegosztásuk a remélt fejlődés döntő eleme.

23. Miről kellett illetve miről szerettem volna beszélni valójában? • modern, innovatív orvostechnikai eszközök befogadása; • korszerű eszközök, berendezések alkalmazása; • kiszámítható szabályozás valamint gazdasági- és versenykörnyezet • értékén megfizetett szaktudás.

24. Köszönöm a figyelmet!