AZ ÉGHAJLATI ELEMEK IDŐ ÉS TÉRBELI VÁLTOZÁSAI MAGYARORSZÁG TERÜLETÉN

1. AZ ÉGHAJLATI ELEMEK IDŐ ÉS TÉRBELI VÁLTOZÁSAI MAGYARORSZÁG TERÜLETÉN PÁROLGÁS, LÉGNEDVESSÉG, KÖD, FELHŐZET

2. PÁROLGÁS • A párolgás halmazállapot változás, amelyhez az energiát a felszín által elnyel napsugárzási energia biztosítja. • Meteorológiai értelemben a nagy kiterjedésű, természetes és mesterséges felszínekről a légköbe kerülő vízmennyiséget nevezzük párolgásnak, evapotranspirációnak. • Az evapotranspirációnak két összetevője van: 1. A talaj és szabad vízfelszínek párolgása (evaporáció). 2. A a növények anyagcseréje során a légkörbe juttatott vízmennyiség a párologtatás (transpiráció). • A felületegységről időegység alatt elpárolgott mm-ben kifejezett vízmennyiséget jelenti, mértékegysége :mm/év.

3. Az evapotranspirációnak két értéke lehet: • Az adott éghajlati feltételek mellett elvileg (potenciálisan) elpárologható vízmennyiség a potenciális evapotranspiráció (PET). • Az egy év alatt valóban elpárolgó vízmennyiség a tényleges evapotranspiráció (TET). A minden esetben TET<=PET. • A PET éves dinamikája a hőmérséklet menetét követi: minimuma januárban, maximuma júliusban van. • Területi eloszlása a sugárzási egyenleghez és a léghőmérséklethez igazodik: Alföld 800-850 mm, Dráva-mellék 900mm, Dunántúl nagy része 700-750mm, hegyvidékeinken 600mm körül. • Fontos éghajlati mérőszám a klimatikus vízmérleg (vízhiány) a mely a csapadékmennyiség (mm) és a PET (mm) különbsége.

6. A TET időbeli mente is hasonló: maximum július, minimum január. • Átlagos értéke 450-550 mm hazánk területén. • Területi megoszlása jelentősen eltér a PET-től, mivel nagyságát az adott terület csapadékmennyisége, a talaj vízkészlete hat. meg. • Minimuma az Alföldön van, maximuma a Ny-Dunántúlon és hegyvidékeinken jelentkezik. • A PET és a TET egymáshoz viszonyított változására jellemző, hogy októbertől májusig a a talaj bőséges nedvesség ellátottságának köszönhetően a kettő együtt halad. Június és szeptember közt a talaj kiszáradása miatt a TET elmarad a PET értékei mögött. • A TET maximumának bekövetkezésében időbeli eltérések vannak az országon belül, mivel a magas hőmérséklet és a nagy csapadékmennyiség bekövetkezésének időpontjai sem esnek teljesen egybe.

10. A PET és a TET egymáshoz való viszonya az év során

11. LÉGNEDVESSÉG • A légnedvesség a levegő vízgőztartamát jelenti. Két forrása van: • A felhő- és csapadékelemekről- és a felszínről történő párolgás, párologtatás. • Páraadavekció távolabbi vidékekről. Az Izlandi minimum irányából érkező tengeri eredetű légtömegek + a kontinentális légtömegek – irányú páraadvekciót okoznak. • A meteorológiában alkalmazott számos paraméter közül az éghajlattanban a gőznyomás (páranyomás) és a relatív nedvesség használt.

14. A páranyomás időbeli menetére júliusi maximum és januári minimum jellemző, mivel a hőmérséklet emelkedése fokozza a felszíni párolgást. • A nyári páranyomás maximum jelentősen hozzájárul a nyári csapadékmaximum kialakulásához. • A relatív nedvesség ezzel ellentétesen december-január során maximális és júliusban minimális. • Ez azzal magyarázható, hogy a levegő hőmérsékletének növekedésével a telítési gőznyomás is növekszik, alacsonyabb hőmérsékleten tehát kisebb vízgőz mennyiség nagyobb relatív telítettséget tud előidézni.

15. A páranyomás havi és éves átlagértékeiben az ország egész területére meglehetősen egyöntetű a kép ezért ezt térképes formában nem jelenítik meg. • A relatív nedvesség már sokkal jobban értelmezhető területi képet mutat. • A téli hónapokban a relatív nedvesség egyöntetűen magas az ország egész területén 75%-körüli, fölötti értékekkel. • A nyári hónapokban az eltérő páratartalmú óceáni és kontinentális légtömegek betörései miatt a területi kép árnyaltabb. • A Dunántúlon Ny-K felé az óceáni hatás gyengülésével párhuzamosan csökkenő 75-60 %-os értékek tűnnek ki. • Az Alföldön a medence jellegből adódó koncentrikus elrendeződéssel55-70%-os értékek jelennek meg. • DK felől érkező száraz, mediterrán légtömegek beáramlása esetén nyáron előfordulhat 10-15%-os relatív nedvesség is az Alföld DK-i részén.

18. KÖD • A térfogaton belüli kicsapódás alkalmával a légtömegben egyszerre igen sok apró vízcsepp, vagy jégkristály keletkezik, amelyek az addig átlátszó levegőt elhomályosítják. • Ekkor köd vagy felhő keletkezik attól függően, hogy a folyamat a talajközeli vagy a magasabban fekvő légrétegben játszódik le. • A kettő között fizikai értelemben tehát nincs különbség: felhőnek vagy ködnek nevezzük a légkör olyan összefüggő részét, amelyben az igen kisméretű vízcseppek vagy jégkristályok olyan nagy számban lebegnek, hogy a napfény (napsugárzás) útjában akadályt jelentenek. • Ködös napnak tekintjük azt a napot, amikor a látástávolság az előbbi okból bármennyi időre 1km alá csökken

19. Érintkezés által hűl le a levegő, ha nálánál hidegebb felszín (fagyos talaj, hótakaró) fölé áramlik. Ez azonban az ún. áramlási ködöt eredményezi. Nevezik advektív, vagy frontális ködnek is mivel ilyen helyzet frontátvonuláshoz kapcsolódó páraadvekció estén alakul ki. • A felszíni kisugárzás következtében az éjszaka lehűlt talaj fölötti levegő is lehűlhet arra a hőmérsékletre, tehát a harmatpontjára, vagy az alá, amelyen a benne lévő vízgőz telítetté válik. A kondenzáció ezen a módon általában csak a talaj közeli vékony rétegben megy végbe, tehát kisugárzási köd keletkezik. • Keveredéssel úgy következhet be kondenzáció, hogy két különböző hőmérsékletű és a telítettséghez közel álló légtömeg keveredik össze. A beálló közös hőmérsékleten pedig a vizgőz telítetté válik, keveredési köd vagy felhő keletkezik.

21. A ködgyakoriság a 100%-körül relatív nedvességtartalom mentéhez kötődik, a hőmérséklettel ellentétesen változik. • Legködösebb a december 6-12 (a hegységekben 12-15) ködös nappal. Második az ősz, harmadik a tavasz. A nyár gyakorlatilag ködmentes. • A ködgyakoriság napi menetében is a hőmérséklet járásának ellentéte: a legködösebb a hajnal. Legkevésbé a déli órák ködösek. • A köd területi eloszlására jellemző, hogy a legkevésbé ködös a legszelesebb Kisalföld és a Duna-Tisza köze (20-30 ködös napi évi átlagban). • Az Alföld többi vidékén és a Dunántúli dombságban 40-60 ködös nap jellemző évente. • A Legködösebbek hegyvidékeink völgyei 60-120 ködös nappal éves átlagban.

22. FELHŐZET • A tényleges napfénytartam kialakításában a felhőzetnek, a borultságnak alapvető jelentősége van. • Borultság alatt az égboltnak felhők, vagy sűrű köd által való takartságának %-ban vagy oktában kifejezett értékét értjük. • Műszer nélkül, becsléssel állapítható meg. Az égboltot képzeletben nyolc részre osztjuk föl, és azt állapítjuk meg, hogy abból hány részt takarnak a felhők. • A teljes felhőtlenség 0 (0%), a teljesen borult ég 8 okta (100%). Éjszaka a felhőzet terjedelmét abból ítéljük meg, hogy az égbolt hány nyolcad része csillagos. • A felhőzet megfigyelésénél tekintettel kell lenni azok   magasságára, fajtájára, mennyiségére és vonulására.

24. A felhőzet évi járására jellemző, hogy a legderültebb a nyár vége (gyakori anticiklonális helyzetek), • A ciklonális helyzetekhez kapcsolódó gyakori ködképződés miatt a legborultabb a december. • Napi menete sajátos. A legkevésbé felhős a késő este minden évszakban. A legerősebb borultság időpontja azonban eltér télen és nyáron. • Nyáron az erős konvektív felhőképződés (kumuluszok) miatt a koradélután a legborultabb. • Télen az éjszakai kisugárzás miatt gyakori köd- és alacsonyszintű rétegfelhő képződés következtében a hajnal és délelőtt a legborultabb.

26. A felhőzettel való borítottság százalékban megadott évi átlaga alapján a legkisebb borultság az Alföld középső részét jellemzi (valamivel 50% felett), megfelelően a medence-jellegnek. • A peremek felé haladba a borultság fokozatosan nő, az Északi-középhegység D.-i előterének a kivételével, ahol a főn-jellegű légmozgások hatására az alföldihez hasonlóan alacsony borultság jellemző. • Legborultabb területünk a Ny-Mo.-i peremvidék, ahol a borultság mértéke eléri a 70%-ot. • A borultság jellemzésére alkalmas a derült (felhőzöttség<20%) és borult (felhőzöttség>80%) napok száma. • Legtöbb a derült nap az Alföld közepén (Kecskemét:90 n.), a legkevesebb a Zempléni-hg.-ben és az Alpokalján (Sopron:40 n.). • A Borult napok száma 80 (Kecskemét) és 140 (Sopron) között változik.