150 likes | 267 Views
Fónai Mihály: A jogi-és igazgatási képzési területen végzettek elhelyezkedésének presztízs-szempontjai. Frissdiplomások 2010 Műhelykonferencia - 2011. február 8. -. Hipotézisek.
E N D
Fónai Mihály: A jogi-és igazgatási képzési területen végzettek elhelyezkedésének presztízs-szempontjai Frissdiplomások 2010 Műhelykonferencia - 2011. február 8. -
Hipotézisek • Első hipotézisem a jogász szakmák (kisebb mértékben a közigazgatási szakemberek) magas társadalmi presztízsére és hivatásrendi jellegére vonatkozó állítások, és az empirikus kutatások eredményei alapján az, hogy a joghallgatók társadalmi rekrutációjukat tekintve magas státuszú családokból érkeznek. Állításomat a szülők iskolai végzettségével, a családok lakóhelyével, valamint a hallgatók középiskolai életútjára (a szerkezetváltó iskolák magas arányára) vonatkozó eredményekkel tesztelem. • Második hipotézisem szoros kapcsolatot mutat az elsővel: azt várom, hogy a hallgatók professzió-képére a jogász szakmák magas presztízsének az elfogadása a jellemző – ez már hallgató korukban is érvényesül, ami a professzióra vonatkozó társadalmi vélekedéseken, és sztereotípiákon alapul, így hozzájárul a szakmai szocializációs folyamatokhoz is. Hipotézisemet a hallgatói motiváció kutatás diplomás foglalkozási csoport rangsorával,a család anyagi helyzetével, valamint az elégedettségi mutatókkal vetem egybe. • Harmadik hipotézisemaz elhelyezkedés presztízs szempontjaira vonatkozik: a hallgatók arra törekszenek, hogy a jogász szakmákon belül a magasabb presztízsű szakmákban helyezkedjenek el. Azt is várom, hogy az elhelyezkedési stratégiákat és mintázatokat jelentős mértékben alakítja a regionalitás, valamint a hallgatók szüleinek a társadalmi státusza. Állításaimat a hallgatói motivációs kutatás és a végzett hallgatók körében folytatott kutatás eredményeivel vetem össze.
Társadalmi rekrutáció – a szülők iskolai végzettsége a megkérdezettek 14 éves korában
Családtagok iskolai végzettségi szakterületének és foglalkozásának kapcsolódása a megkérdezettéhez (százalékban)
Jogi kari hallgatók lakhelyének típusa 14 éves korukban (százalék)
Jogi kari hallgatók édesanyjának iskolai végzettsége a hallgatók 14 éves korában (százalék)
Jogi kari hallgatók édesapjának iskolai végzettsége a hallgatók 14 éves korában (százalék)
Diplomás szakmák anyagi megbecsültsége (az első és a második helyen említett szakmák – az említések százaléka az egyes szakmák szerint)
Diplomás szakmák társadalmi megbecsültsége (az első és a második helyen említett szakmák – az említések százaléka az egyes szakmák szerint)
A DE ÁJK elsőéves hallgatóinak választásai – milyen tervei vannak a végzés után – az egyes kijelentések megfelelnek-e a terveinek (az adott kijelentést elfogadók aránya, %)
A végzettek munkahelytípusa (milyen jogászi szakmában dolgozik)
Összegzés • Első hipotézisem a társadalmi rekrutációra és a hivatásrendi jellegre vonatkozott (elsősorban a jogászok körében). Ez a hipotézis igazolódott, hisz a joghallgatók és a végzett jogászok társadalmi rekrutációjukat tekintve közép-és felső-középosztálybeliek, magas a diplomás szülők aránya. Igazolódik a hivatásrendi állításom is, ezt ugyancsak a rekrutáció viszonylagos zártsága mutatja, például a jogász „felmenők” aránya, ami „születési” és „hivatásrendi” jelleget kölcsönöz a vizsgált csoportnak. • Második hipotézisem szorosan összefügg az elsővel – maguk a jogász szakos hallgatók és a végzett jogászok is elfogadják a jogászok magas társadalmi presztízsére vonatkozó állításokat, és maguk is ezt gondolják a választott szakról és professzióról. Ezt megerősíti, hogy más szakmák képviselői is meglehetősen kongruens módon látják magas státuszúnak a jogászokat. Ez tovább erősíti a hivatásrendi jelleget, és azt, hogy a világot a hivatásra és a laikusokra osztják. • Harmadik hipotézisem magára az alapkérdésre vonatkozott: arra, hogy a hallgatók arra törekszenek, hogy a magas presztízsű jogászi szakmákban, professziókban helyezkedjenek el. Ez a várakozásom csak részben igazolódott, aminek csak egyik oka az elemzett országos kutatások mintaválasztási eljárása, a joghallgatói és végzett jogászi alminta nagysága és például karok szerinti összetétele. A jogászi alminták nagysága alkalmas az általános folyamatok jellemzésére, ami rendkívül ambivalens: a joghallgatók és a végzett jogászok munkakör és szakmai rangsora valamint a tényleges elhelyezkedés mintázatai között lényeges különbségek vannak. E különbségek részben azzal magyarázhatók, hogy csökkenhetett a klasszikus igazságszolgáltatási professziók vonzása, részben azzal, hogy az elhelyezkedés tényleges esélyei és lehetőségei felértékelték azokat a szakmákat és munkaköröket, amelyek egyébként alacsonyabb presztízsűek voltak, különösen igaz ez a (központi) államigazgatási pozíciókra. Maguk az ambivalenciák megmaradtak, ez azt is jelenti, hogy más a jogászi szakmák és munkakörök „ideáltipikus” rangsora, és más a tényleges munkaerő-piaci mintázat rangsora. Azt is vártam, hogy ezek a folyamatok részben megfelelnek a térbeli mozgás, a társadalmi háttér, és a karok ezzel is összefüggő sajátosságainak, ez a feltevésem azonban csak részben igazolódott – valószínű, hogy a válaszolók száma és összetétele mellett a tényleges esélyek és lehetőségek bizonyos mértékig felülírják ezeket (a rekrutációval és a karok pozícióival) összefüggő folyamatokat.