Egy történet margójára....

1. Egy történet margójára.... ea: Pecséri Edit mentálhigiénés csoportvezető „Viktória” Ápoló-Gondozó Otthon és Módszertani Központ Hodász

2. Intézményünk alaptevékenységéből eredő hiányosságok... • A lakók között kiskorú gyermek nincs, felnőtt pszichiátriai betegek ellátást végezzük • Oktatási tevékenység, vizsgára való felkészítés nem szerepel a tevékenységeink között • Gyermekvédelmi törvény és végrehajtási rendeletei korábban nem vonatkoztak ránk • Újszerű együttműködést kíván a gyám, mint döntéshozó és az intézményvezető mint a gondozásért, ápolásért felelős személy közös munkája, a megfelelő információáramlásnak nagy szerepe van • Súlyos antiszociális, állandó veszélyeztető állapotú lakóval nem volt korábban kapcsolata a dolgozóknak – korlátozó intézkedések között a lekötözés 17 éve nem szerepelt az alkalmazott módszerek között – erre viszont a kk. esetében két alkalommal is sor került • A kellő számú szakszemélyzetet biztosítani nem tudtuk • A megfelelő tárgyi környezetet biztosítani nem tudtuk, azt folyamatosan alakítottuk ki pl: áram nem lehetett a lakó szobájában

3. A gyermek egyéni esetéből eredő nehézségek: • A gyermek kiskorúként 16 és fél évesen került az intézményünkbe • Állami gondoskodás alatt álló ellátottról van szó • Családi kapcsolatok: szülei meghaltak, testvére büntetett előéletű • Az intézményünkben nem látogatták, nem keresték és csomagot, levelet sem kapott • Mentálisan beteg, testileg maradandó károsodásokat szenvedett a balesetéből kifolyólag • Súlyos gyógyszerfüggőként érkezett hozzánk, a gyermekpszichiáter szakorvos szerint a gyógyszeres ellátás dózisa nem volt emelhető, mert az, az élettel összeegyeztethetetlen lett volna

4. Az újszerű gondozási igény a következő fejlesztő munkát indukálta: • Szektorok közötti együttműködés (oktatás, gyermekvédelem, egészségügyi ellátórendszer, szociális intézmény) – állandó team létrehozása, a hatóságok behívása a munkába (Szociális és Gyámhivatal megyei és helyi szinten) • Újfajta munkaszervezés – állandó felügyelet biztosítása 24 órán át • Tárgyi környezet átalakítása (törhetetlen üveg, szúrásra, vágásra, akasztásra, tűzgyújtásra alkalmas eszközök eltávolítása, áramtalanítás stb.) • Elfogadó környezet (kórházi látogatások, női praktikákra való tanítás, rendszeres beszélgetés, odafigyelés és viszonylag állandó személyzet biztosítása) • Agresszió nem érte a lakót a szakszemélyzet részéről • Lakótársak megnyugtatása, felkészítése, folyamatos támogatása és fokozott megfigyelése

5. Eredményeink.... • komfortosan érezte magát, társai befogadták, sőt figyelemmel kísérték és támogatói is voltak a lakók között, az agresszív kitörések száma az évek során csökkent • Több lakó segítette a dolgozókat a kk. figyelemmel kísérésében, szülői mintát vettek fel, illetve nyomonkövették a tevékenységét • Baráti kapcsolata alakult ki, aki mellett nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lett • A számonkérést jobban tűrte, hibáiért már elszámoltatható volt olykor elnézést, bocsánatot kért

6. Leválás • A leválást előkészítettük de nem oly módon történt ahogyan gondoltuk. • Nem volt lehetőség a két és fél év együttes megbeszélésére, értékelésére és a búcsúzásra. • Sokáig feszültséget okozott a rendőrség, a gyám, illetve a gyámhatóság motiválatlansága az intézkedések terén. • A gyermek után az intézmény ,,nyúlt vissza” pedig már nem volt kompetens

7. Bea kiköltözését követően • A lakók megkönnyebbültek és nyugalom költözött a ,,B” épületbe. • A dolgozók fellélegeztek, nagyfokú szakmai felelősséget és terhet veszítettek. • A vezetésben szorongást keltett, hogy csak így véget vetett a nagykorúság minden problémának • - Tényleg vége van?

8. Összegzés • Kinek volt problémája? • Mi volt igazán a probléma? • Mit értünk el a kényszer szülte megoldással? • Miért a nagykorúság a válasz a problémára? • És tényleg megoldódott minden?

9. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!