Download
1 / 31
310 likes | 414 Views
Szinkrón neveléstörténet és problématörténet. 2. előadás: Az európai világképek és emberképek II. A hellenizmus. A római világ. A keresztény középkor. 1. ellenőrzés. Sorolják föl az európai kulturális hasadásokat. Sorolják fel a folyómenti civilizáció során mely ‘előtudományok’ jelentek meg.
E N D
Szinkrón neveléstörténet és problématörténet 2. előadás: Az európai világképek és emberképek II. A hellenizmus. A római világ. A keresztény középkor.
1. ellenőrzés • Sorolják föl az európai kulturális hasadásokat. • Sorolják fel a folyómenti civilizáció során mely ‘előtudományok’ jelentek meg. • Ismertessék az írnokképzést (Mezopotámiában és Egyiptomban) • Az iszlám halottas könyv ki(k) számára íródott?
Platón (i. e. 428 – 348) az atomisták világképével szemben állt inkább a püthagoreusok gondolkodása mentén jutott el a maga kozmosz-elméletéig Szókratész a Phaidónban elhatárolja a filozófiától a kozmológiát, azt félresöpri, tévedésnek látja. Platón, visszatalálva a Szókratész előtti bölcselethez, elfogadja, hogy a kozmológia a filozófia része (Timaiosz) A Timaiosz négy szereplő beszélgetése A kozmosz kettős kötöttség szerint alakult ki: a demiurgosz belső, és a teremtés alapanyagául szolgáló elemek – külső – sajátosságai szigorúan meghatározzák a teremtést. Az eszményit, a tökéleteset képviselő demiurgosz, s az egymással kombinálódni kész elemek már a teremtés előtt is jelen voltak. Maga a teremtés az első demiurgosz szándékának az eredménye, s ebben az aktusban kapcsolódik össze a két fél, s jön létre – a felek törvényeinek természetét követve, az archetípusok lerombolt formáit megvalósítva – a kozmosz. Platón, Timaioszában a mítoszokra és a matematikára egyszerre hivatkozott.
Arisztotelész kezdetben a püthagoreusok és Platón nézeteit követte, és maga is háromdimenziósnak, tökéletesnek, és kontinuusnak írta le a kozmoszt. • Kezdetben a csillagvilág folytonos körmozgásának az okát – Platón ideájával szemben – a természet adta. Utóbb a mozgás forrását a Mozdulatlan Mozgatóhoz kötötte. • A Mozdulatlan Mozgató tisztán szellemi természetű, az anyagtól teljesen mentes forma, amely önmagát gondolta el. Arisztotelész a mozgást a Mozdulatlan Mozgatóra vezette vissza. • A mindenség kerületén, az Mozdulatlan Mozgató által közölt mozgás a vele határos állócsillagok szférájában – a leggyorsabb. A kerület felől (azaz az első égboltból) a középpont a Föld felé, az áttételek következtében egyre gyengül a Mozdulatlan Mozgatótól eredő mozgás. • Az égbolt örökkévalón mozog (alakja szükségszerűen forgó gömb), a kozmosz középpontja pedig nyugalomban van. • A csillagok isteni természettel rendelkeznek, anyaguk az éter, természetes mozgásuk a körmozgás.
A hellenizmus fogalma (hagyományosan: 336-31) - nyelvi azonosság - nemzetek fölötti közösség - a kultúrához való azonos viszony - a teljes mediterráneum területe
A hellenizmus szellemi áramlatai Elméleti kérdések helyett a gyakorlat felé fordul mindegyik irányzat Etikai jellegű megfontolások Önállósodás: „természettudomány, orvoslás, technika” Irányzatai: sztoicizmus szkepticizmus epikureizmus alexandriai természetbölcslete neoplatonizmus
Az újplatonizmus és Plótinosz A platóni gondolatkörből átvették Egy, Szellem, Lélek az egyet a Jóval azonosították. E három létezőn nyugszik az egész valóság Az arisztoteliánus filozófia adta azt a tételt, hogy a nem anyagi létben a gondolkodás és ennek tárgya azonos ennek következtében Isten önmagát gondolja el A sztoikusok tanításának a mindenség összhangjáról is nagy hatása mutatkozott az újplatonistákra. A világot organikus, lépcsőzetesen tagolt egységnek tekintették Az újpüthagoreusok (Tüanai Apollóniosz, Hermész Triszmegisztosz) számmisztikája Mindezekhez járult vallási forrásként az orphika, a kaldeus orákulum és a mitológia néhány vonása.
Az organikus világkép kidolgozói Origenész (185 – 202) allegorikus módszer (görög hagyomány) A pricípiumokról című iratában a korai egyház teológiai tanításait rendszerezte Atya, Fiú és Szentlélek örökké valón hármas hiposztázisát vallja a világegyetem fizikai világrésze a bűnbeesés után, a bukott lények számára létesült, ahonnan a megváltás által lehet majd kikerülni, s visszajutni a szellemi világba. a lelket a test előtt létezőnek tudta. A szellem és az ember között álló, közvetítést vállaló középlények szerepének hangsúlyozása szintén ilyen eredetű.
Ambrosius Theodosius Macrobius (IV-V. század) Commentum ad Ciceronis somnium Scipionis • Cicero szövege kapcsán a filozófia három területét, a fizikát, az etikát és a logikát tárgyalta. • Kozmológiai elképzelésének forrása Porphüriosz kommentárja Platón Timaioszához. • Homérosz aranyláncának nevezte a létezés láncolatát, amelyet az Isten az égből csünget alá a földig, s ez a metafora, amely a Létezés nagy láncolataként lesz ismert, az újkor elejéig hivatkozott maradt. • A több platonikus vonás mellett megmutatkozott az arisztotelészi is, abban, hogy az elkülönült természetfeletti és természeti világ égi és földi helyéről esett szó.
Aurelius Augustinust (354 – 430) • Szent Pál után a legjelentősebb keresztény teológus (újraértelmezésének változatai mentén válik el a XVI. században a reformáció és az ellenreformáció ideológiája) Az Ószövetséget épp úgy tanulmányozta, mint a perzsa eredetű manicheizmust, a sztoicizmus természetközpontú gondolkodását, a szkepticizmust, az újplatonistákat – s elfogadta, pl. Szent Ambrus neoplatónikus allegorikus értelmezését az Ószövetségről Confessiones (a manicheizmusból a filozófia mentette ki, de a filozófusokat azzal vádolja, hogy ők nem keresik hívő szívvel az igazságot) • A teremtésről, az anyagról, az időről és az emberről való töprengése a későbbi egyház számára doktrínává vált. Ágoston szerint az Isten egyszerre teremtette meg az anyagot, az időt, az adott alakot a teremtményeknek, mert előzetesen már rendelkezett minden teremtett eszmével és a dolgok archetípusával. A tudás és a hit összeegyeztethető.
Pseudo-Dionysios Areopagita (6. század) • Az égi hierarchiáról (Peri tész uraniasz hiererkhiasz): a Szellemvilág természetét mutatta be. Az angyalok közösségét – a Jelenések könyve alapján – háromszor három hierarchikus karba szervezte: szeráfok, kérubok és trónok; hatalmak, erények és erők; fejedelemségek, arkangyalok és angyalok. • A misztikus teológia: az Isten és a hozzá fordult lélek misztikus egyesülését taglalta • Az egyházi hierarchiáról pedig az égi világ hierarchikus másaként mutatta be az egyházat: három rendbe szervezte ugyanúgy a papságot (püspök, pap, diakónus), és az alacsonyabb szinteket (szerzetes, laikus, keresztségre készülő). • Újplatonista • Véleménye szerint, negatív módon – via negatíva, v. apofatikus (tagadó) út – Istenről csak olyan igazságokat lehet megállapítani, amelyek nem tartoznak hozzá. • Követői • Hitvalló Maximosz (580 – 662), akit a bizánci ortodox teológia legjelesebbje, kommentárokat írt Pszeudo-Dionüszioszról, s összeegyeztethetővé tette az órigenészi és a pszeudo-dionüszoszi tanításokat. • Johannes Scotus Erigena 850 körül fordítja latinra Pseudo-Dionysios Areopagita munkáit • Aquinói Tamásra rendkívüli hatást gyakorolt.
Cosmas • Antiochiai Konstantin (=Cosmas, Kozma Indopleuctes, 600 körül) • A bibliai földrajz: Topographica Christiana • Tabernákulum • A nesztoriánus hitét megtagadó Cosmas lapos Föld-elképzelése antik előzmények továbbfolytatása. A középkor végéig számos köznapi univerzum-elképzelés alapját szolgáltatta.
Aquinói Szent Tamás (1225? – 1274) – A középkor világképe: Summa • ISTEN • SZERÁFOK • KERUBOK • TRÓNOK • URALMAK • ERÉNYEK Szellemvilág (9 szféra) • HATALMAK • FEJEDELEMSÉGEK • ARKANGYALOK • ANGYALOK • PRIMUM MOBILE (Első mozgató) • FIRNAMENT (Csillagok kristálygömbje) • SZATURNUSZ • JUPITER Csillagvilág (9 szféra) • MARS • NAP • VÉNUSZ • MERKUR • HOLD • A 13.században ehhez a világképhez Aqinói Tamás filozófiája által társul az – Arisztotelész természetbölcseletéből és Ptoleimaiosz kozmológiájából származtatott - Elemi világ. • EMBER • ÁLLATOK • NÖVÉNYEK • FÉMEK Elemi világ (9 szféra) • KÖVEK • TŰZ • LEVEGŐ VÍZ • FÖLD • ALVILÁG
A vallásalapító Muhammad próféta mekkai menekülése (622) • Ibériai félszigettől Indiáig és a közép-ázsiai sztyeppékig • a 10. század - aktivitása csúcspontja • monoteista vallás • legfőbb dogmája az egyetlen Istenben, Alláhban való hit • az emberekhez prófétákat küld • Mohamed a „próféták pecsétje” • iszlámhoz tartozó = muszlim • a muszlim vallástudományok: • 1) a vallásjog (törvény, saría), • 2) a racionális teológia (kalám) • Az iszlám legfőbb törvényforrása a Korán • a hadísz • a közmegegyezése (idzsmá) • az analógia és a következtetés (qijász) eszközei
Szellemi központok és fordítások • korábbi hellenisztikus és keleti (perzsa, részben indiai) civilizációk örökségének tudatos asszimilációja • kulturális kontinuitás • Alexandria • Pergamon • Antiochia • Edessza • Niszibisz • Harrán (hermetikus – püthagoreus hagyományok, a babiloni és kaldeus forrásokból származó asztronómiai és asztrológiai elképzelések) • Gundésápúrban (az Antiochiai tudományos központ riválisa) • Az abbászidák (750–1248) korában kibontakozó fordító tevékenység, ami olyan kulturális központot, tudományos kutató intézetet hozott létre, mint az al-Ma'mún kalifa által erre a célra alapított Dár al-Hikmna (A bölcsesség Háza) a rendelkezésre álló művek jelntős részét arabra ültette át. • Platón, Plótinoszon, Prokloszon, (Ioannész Philoponoszon keresztül) • Hippokrátész, Galénosz, Dioszkoridész • fordítói tevékenység: • a bagdadi Dár al-hikmában - Hunajn ibn-Iszháq, keresztény tudós • egy harráni keresztény család, élén Thábit ibn Qurrá (Euklidész, Archimédész és Hippokrátész)
A muszlim kultúra a XI. századtól • az iszlám világ nagyobb részét újraegyesítették a szeldzsukok • az asarita teológiát részesítette előnyben a filozófiával és az értelmi tudományokkal szemben • az új felsőoktatási rendszer hozzájárult a nyugati egyetemi rendszer kialakulásához • a jog oktatását szorgalmazta, s bizonyos helyeken kizárólagos oktatási anyaggá vált • támadás a peripatetikus iskola ellen • Al-Ghazáli • szúfi (muszlim misztikus) és teológus s mint ilyen mindkét oldal felől támadta a racionális filozófiát. • összefoglalta a peripatetikusok nézeteit „A filozófusok céljai” (Maqasid al-falasifa) című munkájában • Ibn-Hazm (993 – 1064) • önálló iskolát alakított ki a teológiában, amiben a jogot és a nyelvfilozófiát kapcsolta össze egymással • „A galamb nyakörve” (Tawq al-hamama) - a platóni szerelemfilozófia kifejtése muszlim változatban • Ibn-Bádzsdzsa (Avempace, halálának éve 1038) • a filozófus eljut az illumináció állapotába, azaz a világtól való elfordulás programját fogalmazza meg
Moszlim-keresztény fordítói kapcsolartok • A muszlim civilizáció tudományos eredményei három csatornán keresztül érkeztek a nyugat érdeklődő közönsége elé: • Szicília • Andalúzia • Bizánc • fordító iskolák kialakítása • Toledóban - Domingo Gonzalvo (Dominicus Gundisalvus) (1130 és 1170) • Al-Fárábi, Ibn Színá, Ibn Gabirol al-Ghazali • Cremonai Gerardus (Ptolemaiosz al-Magest) • Sevillai Juan (asztrológiai művek és al-Khwárizmi algebrakönyve) • Adelard Bath (asztronómia) • Toledói Pétert, Hermann Dalmászi és Robert de Chester (Korán) • Michael Scotus (1271, al-Batrúgi c. könyv, Avicenna (Ibn-Színá) Arisztotelész műveihez készített kommentárjai) • Markus szerzetes (Galénosz) • Michael Scotus - Hermannus Alemannus: Averroës (Ibn-Rusd) Arisztotelészhez írt kommentárjait.
Cosimo Rosselli: Pico della Mirandola, Marsilio Ficino és Angelo Poliziano (1486)
